Kóspallagi Harsona 2015.12.

More documents

Recommendations

Info

2 Kóspallagi Harsona A „jöttment” gondolatai Kóspallag a Börzsöny ékköve. Madártávlatból szemlélve gyönyörűen simul be a környező hegyek közé, mintha Isten tenyerén feküdne. Amikor mérlegeltem, hogy ide költözöm, kompromiszszumok mentén döntöttem. A helység szép természeti környezete, a pénztárcámhoz szabott árú ház volt a pozitív ösztönző, s az, hogy senkit sem ismerek a faluból, okozott némi fenntartást bennem. Aztán döntöttem, léptem, s az előjelek borúsra fordultak. Édesanyám, aki terveink szerint velem költözött volna, meghalt, s a kisebbik lányom Kazahsztánból hazatérve kijelentette, hogy legfeljebb két napot bír ki abban a „nyugalomban”, ami engem idehozott. Hamar összebarátkoztam azokkal, akik visszasugározták a nyíltságomat és emberszeretetemet. Amikor tavaly novemberben Klein Tibor felkért, hogy legyek külső szakértő tagja a Immár 25 éve, hogy ezt a csodálatos, festői szépségű falut választottuk lakóhelyül, magunk mögött hagyva a nyüzsgő pesti életet. Tele lelkesedéssel, reménnyel és vággyal az új élet iránt, emberszerető, alkalmazkodó, mindenki irányában nyitó, emberként jöttünk. Imádjuk a szépet, ezt a mesés gyönyörűséget, ami körülvesz bennünket. Természetünknél fogva a szépet szebbé, a jót jobbá képzeltük, s ha tehettük, varázsoltuk magunk körül. Örömmel töltött el, hogy egyre több hozzánk hasonló, vidékre vágyó pesti képzelte el életét ebben a mesés hegyi faluban. Számtalan falugyűlésen voltunk tanúi annak, amikor mi, „idegenek” hangot adtunk annak, hogy a falu felvirágoztatására milyen lehetőségeket kínál a környezet, amit csak ki kellene aknázni és használni. Fájó szívvel tapasztaltuk, hogy a mi ötleteinkre, javaslatainkra itt nincs szükség, minden pénzügyi bizottságnak, először kategorikusan nemet mondtam, de később, látva, hogy Sorecz János és Kossik Miklós is ebben a bizottságban dolgozik, mégis elfogadtam a felkérést. Mindent elkövettem, hogy a testület munkáját a szakszerűség és a jogkövetés irányába befolyásoljam. Amikor láttam, hogy a reális teljesítménynek becsülete nincsen, sőt, a fellángoló irigység és féltékenység közellenséget csinál belőlem, inkább lemondtam a tisztségemről. Lemondtam, mert úgy éreztem, nem feladatom, hogy bárkire haragudni segítsek. Lemondtam, mert azt láttam, hogy a köz javát törvényes úton szolgálni akarókból itt ellenséget csinál a suttogó rágalom, s tudjuk, a rossz hír sokszorta gyorsabban terjed, mint az igazság. Megtanultam, hogy Kóspallagon nem azt tekintik bűnösnek, aki a gaztetteket elköveti, hanem azt, aki ezt nyilvánosságra hozza. Nem az erkölcstelen, aki hazudik, hamisít, csal, rágalmaz, hanem az, aki ezt szóvá teszi. Hovatovább dicséretes, ha választott vezetők megagyabugyálják politikai ellenfelüket, s ellenség lesz abból, aki az igazságot tanúsítja. Gyurcsányi szintű öntömjénezéssel elleplezni a hozzá nem értést, a többmilliós károkozást, az itt megengedett. Úgy látszik, a politika ott kezdődik, ahol a becsület véget ér. Keresztényként ez az értékrend számomra elfogadhatatlan. Helyi Fidesz-elnökként meg fogom tenni a megteendőket. Ha ez a generáció ezt nem tudja, nem akarja befogadni, hogy a közéletet nem lehet csúsztatásokra építeni, talán majd a fiatalok megértik, s változtatnak. Azoknak majd újra segíteni fogok becsületesen, a legjobb tudásom szerint. Cseke László Gyerekkori karácsonyeste Hirtelen milyen nagy teret nyitott óriási ereje a fagynak. A jeges mezőn szinte tériszonyt érezve csak gubbadnak a varjak. Meredeznek a reggel még komor hegyek fái is talpig zúzmarásan. A ház asztalán fölragyog a bor; fenyők zúgnak a harangkondulásban. S az erdei mélyutakra szorul a hófúvás; a szomszéd faluból hát toronyiránt jön a plébános úr imbolyogva karácsonyra hozzánk A havas fényben látni még, ahogy némán fölnéz az úti feszületre, hol szegként lógnak már a jégcsapok, mielőtt a fiú megszületne Az összefogás csak vágyálom marad? Simon István jó úgy, ahogy van! Ha jó volt eddig, legyen jó ez után is! Természetesen vannak és voltak kivételek, de ez volt a ritkább! Egyre inkább szembesülni kellett a falu kettészakadásával! Szörnyű megélni, átélni, hogy 25 év után is csak toporgunk, mert az összefogás hiánya állandóan visszaveti ennek a falunak a törekvéseit. A családi összefonódások nem engedik meg a változásokat, az őszinte véleménynyilvánításokat, még akkor sem, ha a szíve mélyén ellentétes gondolatokat fogalmazna meg! Mindenki a hibát keresi a másikban és nem azt, hogy miben tudna segítő kezet nyújtani! Egy a cél, egy az út, egy az érdek, s ez nem más, mint kis falunk ÉLETE! Ez az élet pedig a miénk, a gyermekeinké, az unokáinké! Nincs joga tönkretenni senkinek! Miért nem hihető, hogy nem csak a született falubelinek lehetnek építő ötletei, miért nem hiszik el, hogy az „idegen betelepülő” is sajátjaként gondolhat arra a helyre, ahol az életét kívánja leélni? S ha ezért még tenni is tud, miért nem kaphat rá lehetőséget? Miért csak ellenséget látnak az ő személyükben? Nem kevesebbek, nem butábbak, nem műveletlenebbek! Talán tágabb látókörrel, a nagy városból hozott, az életre vonatkozó tapasztalattal javát szolgálhatnák ennek a közösségnek! Nézzünk körül a világban! Mire számíthatunk? Mi lesz a jövőnk? Legalább ott és azért tegyünk valamit, ahol még lehet! Ezért a kis közösségért, ezért a faluért érdemes áldozni, s ha kell, talán feláldoznia magát, az elképzeléseit annak, aki látja, hogy lehet ezt másképpen is csinálni! Reménykedjünk, hogy ez nem csak vágyálom marad! Ferencziné Teleki Katalin
Kóspallagi Harsona 3 Karácsonyi gondolatok csengőszó mellett Az ember életében - sokáig fel nem ismerten - nagy jelentőségű az IDŐ. A kor előre haladtával mélyül az ember bölcsessége, hajlamos világmegváltó gondolatokra. Az adventi időszak minden évben fokozottan inspirál a gondolkodásra. Donászy Magdától kölcsönvéve: „Szeretettel jöttem, szívesen maradok, hogy veletek töltsem a szép ünnepnapot” Ember voltál, méltó e névre Legjobb fiú, testvér és rokon Örök szeretet kísérjen az égbe S kik maradtunk, lenn e halmokon Kérjük Istent, vegyen kegyelmébe Szülőfaludban, Kóspallagon sorsunk könyvét nem magunk A írjuk, azt születésünk pillanatában kijelölték, s azon az úton kell végighaladnunk. Te az utadat Kóspallagon kezdted, a legszebb tavaszi hónapban. Itt voltál kisfiú, kamasz, fiatal felnőtt. Itt találtad meg a boldogságot feleséged és fiaid mellett. Nincs más, aki nálad jobban szerette ezt a kis falut. Örömmel és büszkeséggel beszéltél, nyilatkoztál, írtál a csodás börzsönyi tájról és lakóiról. „Gazdag emberek élnek itt - írtad -, akik ismerik e táj titkait.” Szeretettel és tisztelettel beszéltél mindenkiről. Lehetett az fiatal, vagy idős. Nézegetem a régi újságok megsárgult lapjait – Népszabadság melléklete, Váci Napló, Kóspallagi Hírek, a szlovák Mintegy tizenöt évvel ezelőtt megérlelődött bennem, hogy ideje egy nyugodt, természeti környezetet választani és lassítani az életem folyásán. Sok-sok keresgélés után rátaláltam egy „ékszerdobozra” a Börzsöny szívében. Kóspallag az első pillanatban megfogott, elvarázsolt. Gyors döntés és felségemmel itt találtuk magunkat. Megbirkózva a kezdeti nehézségekkel, egyre világosabbá vált, megérte elszakadni a nagyváros irdatlan zajától és végre észrevenni az emberi szavakat, a természet üzenetét. Régi, gyermekkori karácsonyok hangulata köszönt vissza. Az emberek beszélgetnek, köszönnek egymásnak, figyelnek a másikra. Felbecsülhetetlen értékek. Egyre nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban éltük mindennapjainkat. Sajnos igaznak bizonyult a mondás, semmi nem tart örökké. Az utóbbi időkben egyre sötétebb felhők gyülekeztek. Teret nyer a gyűlölet, a másik ember lejáratása, a közösség megosztása. Az érdemi viták helyett a vitatkozás tört a felszínre. Egymás meggyőzése helyett egymás legyőzése lett fontos. Az élet alapja, a lelkek In memoriam Csizmadia Vilmos nyelvű újság - mindegyikben az itt élő emberekről nyilatkozol. Az életükről, az iskolásokról, eredményeikről, eseményeinkről, pályázatokról, a környezetről, s ki tudja mind felsorolni. A kilencvenes évek elején az első polgármesteri teendőd volt, hogy viszszahoztad a felső tagozatot. Új iskolát építettél a meglevő két tanteremhez. Minden támogatást megkaptunk tőled. A „szíved csücske” volt az iskola sorsa, fejlődése. Segítettél, hogy legyenek több szakot ellátó tanárok (továbbtanulással, utazási hozzájárulással). Büszke voltál, hogy évről évre több diák tanul tovább a környező középiskolákban, s megállták a helyüket. Amikor pedig veszélyes felhők sorakoztak az iskola léte felett, minden követ megmozgattál. Ésszerű összevonással (készségtárgyak) kevesebb, de jól felkészült tanárral jó pár évig tettük a dolgunkat, mindenki a maga helyén. Oldalakat írhatnék a harcról, amit végig vívtál az önkormányzat tagjaival, tanárokkal, szülőkkel, vigyázva, nyugalma került veszélybe. MEGSZÓLALT A CSENGŐ! Most sajnos a vészcsengő! Emberek, Kóspallagiak! Halljuk meg a csengőt! Tegyünk róla, hogy a csengő hangja ne veszélyt jelentsen, hanem a karácsony üzenetét közvetítse. Mindenki gondolkodjon el, nézzen a másik szemébe és nyújtson kezet, fogadja el a feléje nyújtott jót és ő is sugározzon megbékélést. „Karácsony ünnepén az a kívánságom. Legyen boldog mindenki ezen a világon. Itt is, ott is mindenütt legyen olyan béke, mint amilyen bent lakik az emberek szívébe.” (Pálfalvi Nándor) Áldott, boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok! Miklós István alpolgármester hogy ne keresztezzük egymás elképzeléseit, terveit. Emlékszem, az első szülői értekezleten egy testületi tag rosszul számolt, s ez mentette meg az iskolát. 2007-ben vége lett. Nem lehetett tovább halogatni. Az 1-4. osztály maradt, ilyen-olyan összevonásban. Sokan fordultak hozzánk segítségért, Te soha sem mondtál nemet. Mindig volt valamilyen megoldás a lehetetlenre is. Az értelmes érvek, az okos szavak elérték az embereket. Megértettük, hogy ez a kis falu kell nekünk, itt szeretnénk békében, egymásért élni. Nekünk is, Neked is számtalan szélmalomharcot kellett megvívni, hogy így legyen. Sajnos, a harcból sok maradt. Te utad a nyáron a végéhez ért. A Távozásoddal nagy űrt hagytál magad után. A sors könyvében úgy volt megírva Nehéz tölgyet derékon törte az élet vihara. xxxx. yyyyyyyyyy.
Page 1: Kóspallagi Harsona A kóspallagi p

Kóspallagi Harsona 2015.12.

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?