Váš MAX eseVellemKe bo elé Viano e acaVi es a ácso ... - Csallóköz

More documents

Recommendations

Info

4 Portrériport > Tárca Vonzások és megtartások (Befejezés a 3. oldalról) Amint áthajt a határon, vagy amikor elhagyja Nagymegyert és Albár felé közeledik? „Ez nagyon érdekes – feleli. – Tényleg úgy van, hogy amikor átjövök a hídon, megrezzen a lelkem. Ott mindig rám törnek az emlékek. Jön vissza minden. Az egykori vonatozások Pesttől Komáromig, aztán tovább, de már a szlovákiai oldalon, Albárig, és a gyaloglások az ottani vasútállomástól Kürtig…, ez nekem mind élesen megvan. Mint ahogy az is, ahogy később, jóval később, már amikor elvégeztem a színművészeti főiskolát és a pályán voltam, szóval amikor már a színésznőt is látták bennem. Pedig semmiféle imázst nem alakítottam ki magamnak, főleg nem családi körben. Én ezzel egyáltalán nem foglalkoztam, és ma sem érdekel. De minden alkalommal, ahogy megérkezem Kürtre, végtelen tisztelet övez. Ezt érzem. Hogy jé, ez a mi Katink? Picit magasabb Hetek hordaléka KIS KARÁCSONYI GUBANC. Az ötödik emeleti panellakás nappalijából egy asszony monológja hallható. Hogy egy segítőkész kissráchoz, lánykához beszél-e, vagy csak úgy magában, nem tudható. Valójában nem is lényeges, hiszen a spárgával akkurátusan körbetekert fenyőfa is ott várakozik még a balkon egyik szögletében, hogy valamilyen talpazatba, a nagy ünnephez illő tartóba illesztessék. „Ezt úgy kell csinálni, hogy megfogod az égősort, és szépen égőről égőre haladva kibogozod az egészet, és kör alakban leteríted a padlóra” – hallani az asszony hangját, aki megállás nélkül folytatja tovább: „Látod, a piros után jön a zöld, aztán a sárga, aztán megint zöld, aztán megint sárga, itt meg egy kék. Na így mész végig. Itt meg, itt meg, mi a franc ez? Mitől van itt ekkora gubanc? Tavaly pedig szépen kisimítva raktam el. Ki nyúlhatott hozzá? Te voltál? Persze hogy nem te voltál, hiszen föl sem éred a polcot, meg nem is tudod, hol vannak a díszek és az égősor. Na mindegy, akárhogy próbálom, ezt itt nem lehet szétszedni. Ide bizony kés kell. Ezt itt el kell vágni, és akkor majd úgy kötjük össze. Istenem, persze hát ezt itt nem lesz szép, mert csak fehér szigetelőszalagunk van, de majd a karácsony- polcra tettek, bár soha, egyetlenegyszer sem kérkedtem a hivatásommal. Olyan nincs, hogy én eljátszom, hogy színésznő vagyok. Az nem is én lennék. A nagyképűségnek még a csírája sem munkál bennem. Számomra a családunk kürti ága ugyanolyan természetes közeg, mint a budapesti. Nekem ott nem kell másnak látszanom, mint aki vagyok. Védekeznem sem kell, hiszen szeretnek. Mindig örülnek, ha látnak a tévében, és követik is a pályámat.” Az itteni, „hazai” ízek? Ági remekül főz, közli határozott hangon, semmit nem spórol ki az ételből. Ráadásul minden zöldség az ő kertjéből kerül ki, a csirke az ő udvarából, húsleves tehát mindig van, ha őt várják. Utána sültek, különféle köretek, rétesek. Sok-sok finomság. Rokonjárás „Amíg egyben volt a család, én is rendszeresen főztem. A férjem és fa hátuljára tesszük. Igen, iden, igazad van, tényleg nem szép, hogy most meg két sárga jön egymás után, de hidd el, nem fog látszani. Na, itt ezt most akkor elvágom, a vezetékek végét lecsupaszítom, és most a balt a ballal, a jobbat a jobbal összekötöm, és máris jöhet a szigetelőszalag. Az az, fogd meg itt, légyszi, ügyes vagy, ne mozgasd, ne, mondom, hogy ne! Tudod mit, akkor inkább engedd el, csinálom én. Szóval balt a ballal, a jobbat a jobbal, és akkor most a szigetelőszalag. Ezzel meg is volnánk. És akkor folytassuk csak, szépen rakjuk le az egészet a padlóra. Látod, csak az az egy gubanc volt, a többi könnyen kijön a dobozból, mert tavaly úgy raktam el, hogy idén csak könnyedén elő lehessen venni. Ha te is úgy raknád el a játékaidat, hogy szépen sorban, akkor sokkal több idő jut a játékra és nem azzal töltenéd el az időt, hogy keresgélj. Akkor most meg is vagyunk. Szépen fekszik az égősor kiterítve, és most bedugjuk a konnektorba, de vigyázz, mert az áram könnyen agyoncsaphat, ez nem gyerekjáték. Na, most bedugjuk, és megnézzük, hogy milyen szépen világítanak az égők. Ezt most bedugtam, de semmi. De miért? Lehet, hogy nem jól dugtam be? Próbáljuk meg újra. Érdekes, most sem világít. Ja, Dani fiam miatt. Ezt láttam anyutól. De már nem kell naponta a tűzhely mellett állnom. A karácsony természetesen más. Olyankor igyekszem kitenni magamért. Jönnek a húgomék hozzánk, nagyon kell készülni. Amíg éltek a szüleink és a nagymamák is mindkét oldalról, azok nagy karácsonyok voltak. Akkoriban többfélét főztem-sütöttem. De én már a készülődést is nagyon szeretem. Úgy izgulok mindig, mint egy premier előtt, hogy Atyaúristen, minden megfelelő legyen! Szent este hal van. Pisztráng. És a mandulás-szőlős köret is elmaradhatatlan. Idén bélszín is lesz, meg borleves. De nem olyan léha, könnyed, hanem borsodó. Bejglit már nem sütök. Zavar, ha tekerés közben szétszakad a tészta. Flódni van helyette. A mák- és dióréteg közé azonban nem barackízt, hanem reszelt almát teszek. Akinek ízlik, az a receptet is megkapja tőlem minden évben. már tudom, lehet, hogy az, ahol kicseréltük az égőt, ott nem érintkezik jól. Na, most akkor megigazítom, de tudod, előtte mindig ki kell húzni a konnektorból. Látod, kihúztam. És most akkor megnyomkodom a szigetelőszalagnál, és mehet vissza a konnektorba. De jó, látod, világít. Látod, milyen szépen világít, mindjárt hozom a fényképezőgépet és lefotózlak, ahogy az égősor közepén ülsz. Úgy, akkor nézz ide, mosolyogj, mosolyogj, szuper, és már kész is vagyunk… idén csak könnyedén elő lehessen venni NOÉS FÍLING EGY ADVENTI REGGE- LEN. A városszéli hobbikertünkbe tartván a szokásos évzáró szemlére, disznóvágásra leszek figyelmes egy falusias portán. Előbb az éktelen visítás, majd a gázpörzsölő öblösen zuhogó hangja fölveri a tágas udvar összes élőlényét. A két kutya veszettül csahol, a birkák és kecskék kétségbeesetten bégetnek-mekegnek, a nyulak kemény dobbantásokkal ugrálnak ide-oda ketreceikben, néhány tengerimalac vékony hangon sipít, a gúnár feltartott fejjel, méltatlankodva gágog, a kacsák ugyanígy hápognak, érces hangon káralásznak a tyúkok és a kakas, valahol gyöngytyúkok is csörögnek, a suta eperfán trónoló pulykapár rekedten dürrög, a tornyos galambház csupa burukkolás, a zúzmarás körtefán Csallóköz Karácsony másnapján aztán jöhet a töltött káposzta. Azt is én készítem, de annak mindig úgy fogok hozzá, hogy na, Takács, gyerünk! De megcsinálom, mert imádom. Anyutól megtanultam.” Hogy milyen lesz az idei karácsonya? Egyetlen szóval: rokonjárás. A második napon pedig már játszik. A köztiszteletben álló, ám „nagy étvágyú” földbirtokosnőt, Gyurmizsszkaját alakítja Osztrovszkij frivol komédiájában, az Erdőben. „A meghittségét, a szakralitását szeretem a karácsonynak. Visszatekintek az évre, hogy mi minden történt velem, és elgondolkozom azon, mi jön, s hogy mekkora lendületet tudok még venni. Én az apró dolgoknak is nagyon tudok örülni. És ha érezhetem azok közelségét, akik fontosak nekem, s akiknek talán én is fontos vagyok.” Szabó G. László már csivitelve gyülekeznek a cinkék és a verebek, a kerítésen a rigók, a kerti diófán pedig három szénfekete varjú károg akárha kottából. A három macskát pedig akár ne is említsem: hangtalanul settenkednek a pörkölődő sertéstetem körül, a szemükben sárgászöld tüzeket lobbant a gázláng. Az egész mozgalmas látvány az egyik közeli faluban lakó R. sógor disznóöléseit juttatja eszembe, azzal a különbséggel, hogy náluk egy-egy borjú is óbégatott mindig az istállóban, a nyári konyhájukban egy-egy pinty- és kanári pár kapkodta díszes fejét a kinti zajokra, a veranda széles drótketreceiben arany- és ezüstfácánok lengették méltósággal török kard nagyságú farkukat, bent a házban tarkabarka díszhalak villództak a kivilágított akváriumokban, egy szobasaroknyi terráriumban pedig kaméleonok, gyíkok és mocsári teknőcök lusta együttese szöszmötölt. Mindehhez nem árt tudni, hogy R. sógor autóbuszsofőr volt. Valamikor ugyan parasztnak született, de az a világ gyorsan fölbomlott körülötte. S ő, mint valami újkori Noé, megszállottan gyűjtötte maga köré az álla - tokat. Hogy átmentse őket – vagy magát általuk? – egy új életbe. R. sógor sajnos már nem él, felköltözött a végtelen égi autópályákra, de lám, követői máig akadnak… Szerdahelyi József
2011. december 20. | 51–52. szám Portrériport Ami az orvosnak is nagy fájdalom Hulkó Beáta tíz éve főorvos szülővárosának kórházában Igazi személyiségként megy végig a dunaszerdahelyi kórház belgyógyászati osztályának folyosóján. A páciensek bizalommal üdvözlik őt, munkatársai kellő tisztelettel. „Én lehetek a kórház legrégibb embere” – közli nem sokkal később Hulkó Beáta főorvos asszony, jellegzetes mosolyával, immár a dolgozószobá- jában. Kérdő tekintetemet látva folytatja: „Tősgyökeres dunaszerdahelyi vagyok, édesapám úri szabóként látástól vakulásig dolgozott szegény, édesanyám pedig az itteni vérátömlesztő állomás főnővére volt, ezért már kislány koromban ide hozott magával. Talán innen ered a vonzódásom az egészségügy iránt” – emlékszik vissza. Pedig nem orvosnak készült, mert kiválóan rajzolt, különösen portrékat. Aztán mégis a Komenský Egyetem Orvostudományi Karára jelentkezett, ahol 1980-ban fejezte be a tanulmányait. Azóta szülővárosának kórházában dolgozik különböző beosztásokban. Volt járási tisztiorvos is, tíz éve pedig főorvos. Az első ügyelet „Eleinte úgy véltem, hogy a belgyógyászat unalmas szakterület, de rövidesen rádöbbentem mennyire izgalmas és változatos ez a hivatás. Akkor még úgy volt, hogy jött a beteg, s jórészt a panaszai alapján kellett megállapítani a kórismét, mert jószerivel csak egy sztetoszkóp segített bennünket ebben. Akkoriban az ultrahangot is csak ízületi és más betegségek gyógyítására használták. Azóta rohamos léptekkel fejlődött az orvostudomány, sok korszerű műszer áll a rendelkezésünkre itt is. Öt ultrahangos géppel dolgozunk és más eszközeink is vannak, az igazgató úr most munkálkodik azon, hogy mágneses rezonanciával tudjuk vizsgálni a rászorulót” – tér vissza a múltból a jelenbe. Arra a kérdésemre, vajon emlékszik-e az első kórházi ügyeletére, felkacag: „Hogyne! Öt legényt hoztak be a rendőrök, talán verekedtek vagy közúti baleset érte őket, le kellett vennünk tőlük vért. Több óra hosszat tartott, amíg végeztem, mert minden fontos adatot fel kellett tüntetnem a papírokon. Még olyasmiket is, hogy mikor evett utoljára, fogyasztott-e gyümölcsöt. S mindezt bepötyögni a régi írógépbe” – idézi fel a több mint három évtizeddel ezelőtti epizódot. Csapatmunka Elődjét és példaképét, Baculák Veronika doktornőt dicséri ezután, aki szinte emberfeletti erőfeszítéseket tett a belgyógyászat, különösen a kardiológia és az intenzív osztály korszerűsítése érdekében. Szponzorokat talált, s győzött meg, hogy pénzüket itt a lehető legnemesebb célokra fordítják, hiszen emberéleteket mentenek a modern felszerelésekkel. Hulkó főorvos asszony ebben a szellemben, ilyen szakmai indíttatással folytatja és erősíti ezt a A főorvos asszony az egyik pácienssel Fogas Ferenc felvétele hagyományt. „Tíz orvos és ötven nővér alkotja a csapatot, mert a gyógyítás, a betegek ellátása igazi csapatmunka, amelyben minden láncszem a szó szoros értelmében életbevágóan fontos. Az egészségügyi biztosítók ugyanazért a beavatkozásért, műtétekért kevesebbet fizetnek a vidéki kórházaknak, mint a pozsonyiaknak, az ottani kollégáknak legalább ötszáz euróval magasabb az alapfizetésük, mint nekünk, holott ugyanolyan szakképesítéssel rendelkezünk. A nővérkéink is legalább kétszázzal kevesebbet visznek haza, mint Pozsonyban. Ezért is akadnak, akik továbbállnak, inkább bejárnak a fővárosba. Mások sok ügyelettel igyekeznek többet keresni, ami bizonyos szinten túl már szinte önpusztító megoldás. Egyszer azért szeretnénk eljutni mi is a benzinkutasok és mások szintjére, akiknek huszonnégy órás műszak után két szabadnap dukál” – sóhajt fel. A megtartó erő 5 Ám pillanatok alatt felderül az arca: „Nem akarok fellengzős szavakat használni, de a hivatástudat, a jó kollegiális kapcsolat és légkör azért erős megtartó erő. Pedig csábító ajánlatokkal kopogtatnak nálunk is a nyugati kórházak fejvadászai, de egyelőre itt nem sok eredménnyel. Nekem például Horváth János személyében kiváló kardiológus helyettesem van, s tehetséges gasztroenterológusom is, mert jómagam gyomor- és bélspecialista vagyok. Nagy szakmai és emberi sikernek tartanám, ha évekig még egyben maradna ez a kiváló gárda” – mondja bizakodva. Pedig a kórházvezetés erőfeszítései ellenére, főleg a pénzhiány miatt akadnak gondok. „Ráférne már az osztályunkon, meg persze, máshol is, például az ablakcsere, mert a jelenlegiek alatt bizony zúdul be a hideg, hiába forrók a radiátorok, a gazdasági válság miatt kevesebb a szponzor is. A privatizálás is sok pénzt vitt és visz el a kórháztól, mivel intézetünktől fokozatosan leváltak azok az ágazatok, amelyek nyereségesek, például a gyorsmentők, a műveseállomás. Maradtak a legnehezebb és legnagyobb ápolást igénylő betegek. Miközben eddig az egész egészségügyben a kórházi orvosok és nővérek voltak a legrosszabbul bérezve. Természetesen nem lehetünk az ötcsillagos szálloda szintjén, hiszen azért a vendég sok pénzt fizet, de a rend, a tisztaság, a személyzet mosolya, figyelmessége mégis kellemessé teszi a környezetet” – közli meggyőződéssel. Ha újra dobban a szív Kilencvenöt ággyal az ország egyik legnagyobb belgyógyászati osztálya a dunaszerdahelyi. Ahol sajnos, egyre több a rákbetegségben szenvedő, jórészt idősebb beteg. „Egyre eredményesebben kezeljük a szív- és érrendszeri betegségeket, évről évre többen élik túl az infarktusokat, köszönhetően a kollégák szaktudásának, korszerű gépeinknek és a pozsonyi szívkórházzal kialakított kapcsolatainknak, ahova rohammentőkkel gyorsan odaérnek a súlyos esetekkel. Mindezek eredményeként, ezek a betegségek már nem olyan gyakran végzetesek, viszont aggasztó a rákbetegségek elburjánzása” – tájékoztat a szomorú fejleményről. (Folytatás a 6. oldalon)
Page 1 and 2: Szerintem Szilvássy József Barab
Page 3: 2011. december 20. | 51-52. szám P
Page 7 and 8: 2011. december 20. | 51-52. szám T
Page 9 and 10: 2011. december 20. | 51-52. szám R
Page 11 and 12: 2011. december 20. | 51-52. szám P
Page 13 and 14: 20. december 2011 | číslo 51-52 F
Page 15 and 16: 20. december 2011 | číslo 51-52 S
Page 23 and 24: 2011. december 20. | 51-52. szám O
Page 25 and 26: 2011. december 20. | 51-52. szám S
Page 31 and 32: 2011. december 20. | 51-52. szám A
Page 37 and 38: 2011. december 20. | 51-52. szám M
Page 55 and 56:
2011. december 20. | 51-52. szám S
show all

Váš MAX eseVellemKe bo elé Viano e acaVi es a ácso ... - Csallóköz

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?