36,1 MB - PDF - EPA

szer, 3 mely a valóságot, mint a megfigyelőben összeálló viszonylatokat szemléli, és éppen
ezért a tapasztalatszerzés egyik módjaként az önmegfigy élést ajánlja. Ezáltal kétarcú ihletőnek
bizonyul ez a hatás. Egyrészt a valóság objektív adatainak tiszteletben tartására készteti
a költőt, másrészt ahhoz segíti, hogy ez adatokból önmaga meghatározására egy szubjektív érvényű
látomást alkothasson.
Az ekkori Szabó Lőrinc-versben a külső és belső világ mint az embert meghatározó viszonyod
együttese jelenik meg, a vers nézője pedig épp azt kíséri figyelemmel, ahogy e viszonyok
rendszerére a kísérleti áldozat, az aktor reagál. így különbözteti meg a szövevényrendszert
(mely „között" egzisztál a létezés), az ember erre válaszoló reagálását („útján",) és a megfigyelőt
(„emeld magasra ... lámpádat")
»Nélkülözések, Munka s a Halál
nagy tényei között s a Félelem
gonosz útján emeld magasra már
becsületes lámpádat, ÉRTELEM!«
A nagybetűs kiemelések a Szabó Lőrinc-i személyiség-látomás viszonyítási pontjai: a partikuláris
tényekből kiszűrt és rendszerbe fogott őstények, metafizikussá rögzült ősképek,
imágók és egyben erők, mozgatók, melyek létrehozzák azt az erőteret, amelyben a személyiség
megvalósulási kísérlete folyik. Közöttük a költő találhat logikai-sorrendi különbséget (okként
találva a Nélkülözések, Munka és Halál „nagy tényei"-t, okozatként követve az általuk
kiváltott Félelem útját és ítéletalkotóként föléjük emelve az ÉRTELEM lámpáját), de időbeli
megkülönböztetést már nem alkalmaz („között. . . útján . . . emeld fel"), ezzel egymáshoz
köti, csak egymásban megvalósulónak látja e szövevényrendszert.
Ugyanakkor kitérőként megjegyezhetjük, hogy e versrészlet első fogalmazása idején e
rendszer tagjai között értékbeli különbséget tesz: számára a néző intellektuális szintjének
megtalálása létfontosságú a költészetében felhalmozódott tapasztalati anyag feldolgozásához.
Ez eredményen érzett örömében az e néző tevékenységét jelző teljes szó nagybetűs szedésével
és megszólításos változatának címbe emelésével tüntet: ÉRTELEM! Ekkor még a versszituáció
kidolgozását, a részletek arányítását, egymáshoz viszonyítását tartja elsőrendű
feladatának, és ennek jobbára formális eszközökkel igyekszik hangsúlyt adni. Az elemzés
megtalált új módszere hatott rá először és nem felhasználásának eredménye: a személyiséglátomás
elérése. A kötetbe azután már változott címen, 4 ortográfia! különbségtevés nélkül
került e versszak. És ekkor derül ki, hogy az értékkülönbség jelzése mégis, e formális erőszakoltság
elhagyása után is megmarad, hiszen benne foglaltatott már az eredeti fogalmazásban is:
a külső-belső viszonyok tulajdonképpen önmagukban létező, változatlan, zárt egészet alkotnak
(„között" és „útján"), de tudatosodásukhoz, a bennük kifejezett viszonyok személyiséget
alakító felfogásához külön, igével jelzett cselekvés kell: „emeld fel". Ez már nem létkategória,
de etikai kategória, mely választást eredményez (vagy felemeli vagy nem), amely egyúttal
e versek strukturáló szempontja is. 1930 elején ez előtt a választás előtt állott a Szabó Lőrinc-i
líra: vagy sikerül a néző intellektust versébe iktatni, vagy e költészet partikuláris perlekedéssé,
esetleg zavaros döbbenetek sorává forgácsolódik, sőt erős önkritika esetén meg is szűnik.
De ez az etikai mozzanat nem függetlenedhet, meghatározott szövevényrendszerben következhet
csak be: „között", „útján". Csak ezt az így adott rendet világíthatja be az Értelem
lámpájával.
3 Lásd: KŐHALMI Béla: Az új könyvek könyve, 1937. 305.; valamint részletesen kifejtve
RÁBA György készülő kismonográfiájának kéziratos részletében: Szabó Lőrinc költői pályája
1932-ig.
4 A vers először ÉRTELEM! címen jelent meg, Pesti Napló 1930. június 15.; kötetben
Vámpírok ellen címen szerepel. E versszak értelmezését lásd még RÁBA György: i. m.
450