Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
kán pedig − ahogy remélte − egy legyező hevert meg két-három icipici<br />
bőrkesztyű. Fölkapta a legyezőt meg a kesztyűt, s már éppen indulni készült,<br />
amikor megpillantott egy kis palackot a tükör mellett. Ezen ugyan<br />
nem volt semmiféle fölírás, hogy: Igyál meg!, de azért ő mégis kihúzta<br />
a dugóját, s a palackot a szájához emelte.<br />
„Ahányszor eszem vagy iszom valamit, mindig történik velem valami<br />
érdekes − gondolta. − Nézzük, mi történik most. Remélem, ismét megnövök<br />
tőle, mert már roppant bosszant, hogy ilyen icurka-picurka vagyok.”<br />
Hát csakugyan megnőtt tőle, mégpedig sokkal hamarább, semmint várta.<br />
Még a felét se itta meg annak, ami a palackban volt, s azt érezte, hogy<br />
a feje a mennyezetbe ütődik, s meg kell hajolnia, hogy el ne törjön a nyakcsigolyája.<br />
Gyorsan letette a palackot, s így tűnődött:<br />
− No, most már elég. Remélem, nem növök tovább. Úgyse férek ki már<br />
az ajtón. Jaj, csak ne ittam volna annyit!<br />
Csakhogy ezzel a kívánságával már elkésett. <strong>Alice</strong> egyre nőtt, növekedett,<br />
s nemsokára le kellett térdelnie a padlóra. Néhány pillanat múlva<br />
már nem fért el a szobában sem. Úgy próbált elhelyezkedni, hogy<br />
az ajtóhoz könyökölt, lefeküdt a földre, másik karját pedig a tarkója alá<br />
dugta. De még egyre nőtt-növekedett. Végül, mert másképp már nem<br />
− 47 −
Change language