Infokalauz - Salgótarján (Online változat)

9
A Kárpát-medence az újkőkor óta folyamatosan lakott terület.
ÓKOR
Az ókor legjelentősebb eseménye a térségben a
Római Birodalom megjelenése volt a 1. évszázadban.
A dicsőséges légiók azonban csak a mai Dunántúl
területét foglalták el és szervezték ott meg
Pannonia provinciát. Ennek oka az volt, hogy a
rómaiak stratégiája a természeti határok elvére
épült. Úgy tartották, hogy a birodalom akkor védhető
hatékonyan, ha tengerek, hegységek és folyók
képezik határát. Így a Kárpátok ölelte tájon a Duna
folyó vonala lett a határ. Később érkeztek hunok,
avarok és szlávok a környékre. Egy azonban biztos:
működőképes államalakulatot a rómaiak után csak
nekünk magyaroknak sikerült itt szerveznünk.
KÖZÉPKOR
A honfoglaló magyarok 895-896-ban birtokba vették
a Kárpát-medence területét és később Szent
István szervezte azt egységes állammá. Az Északi-középhegység
és az Alföld nyugati vidékén létrehozta
Nógrád vármegyét. Valószínűsíthetjük,
hogy a Tarján nevű magyar törzs telepedett meg
először e vidéken. Az itt élők legfőbb feladata a belső
gyepűvonal védelme volt. A gyepűk olyan területsávok
voltak, melyek védelmi funkciót láttak el a
középkori Magyarországon. Egyébként a sztyeppén
élő népek többsége is alkalmazta ezt a módszert.
Lényege az volt, hogy védett zónákat lehessen kialakítani,
illetve, hogy még az ellenség betörése
előtt értesülni lehessen annak érkezéséről.
A 10. században a gyepű belső határa a jelenlegi
Északi-középhegység vonalán húzódott és később,
ahogy a népesség egyre nőtt, folyamatosan kitolódott
a perifériális térségekre. Tehát a környéken
lakók elsődleges feladata az ország belső területeinek
megvédése volt. Erre a környék kiválóan alkalmas
volt, hiszen magas, erdővel borított hegyek és
szűk patakvölgyek jellemezték. Az egyik itt kialakuló
falut nevezték Tarjánnak. Az államalapítás után
a Kacsics nemzetség tulajdonába került a terület.
A bécsi-medencétől nagyjából a mai Budapestig
tartó területen Kurszán vezér törzse telepedett meg.
Az első okleveles említés 1246-ban történik, mikor
is megjegyzik, hogy a Kacsics nemzetség Illés ágából
való Péter volt a falu tulajdonosa. Sajnos más
oklevél nem került elő, mely hivatalos formában is
megerősítené, hogy a település már korábban is
létezett.
A Prima Porta-i Augustus-szobor
Az Árpád-kor okleveles anyaga csak nagyon töredékes
formában maradt fent, mindössze nagyjából
tízezer darab maradt az utókorra a háromszáz éves
Árpád-korból. (A legnagyobb pusztulást egy második
világháborús lövedék okozta a levéltár épületében,
mely rengeteg még nem feldolgozott anyagot
pusztított el.)