Infokalauz - Salgótarján (Online változat)

14
JELENKOR
A Tanácsköztársaságot végül a Tiszát átlépő román
csapatok döntötték meg 1919 augusztusában.
Ezekben a napokban Salgótarjánból egy küldöttség
kereste fel a Losoncon állomásozó csehszlovák
erőket. A magyarok azt kérték a cseh tábornoktól,
hogy legyen kedves csapatokat küldeni Salgótarjánba,
nehogy ide is a románok vonuljanak be:
„Salgótarján, mint bánya- és iparváros igen
fontos centrum értékes hely, kár volna a barbár
románoknak átengedni… De mindez
kizárólag önökön múlik… Ha önöknek az a
kifejezett kérése és kívánsága, hogy mi szálljuk
meg Salgótarjánt, akkor mi annak eleget
is teszünk.”
Micsoda keserédes magyar sors volt ez, mikor két
megszálló közül a látszólag jobbat kellett választani.
A csehek végül békés körülmények közepette
elfoglalták a várost, még üdvözlőbeszédeket is tartottak.
A megszállás egy kétségtelen előnnyel járt: a
csehek nem fosztották ki a települést, mint a románok
a megszállt területeket.
1919 novemberében Horthy Miklós Nemzeti Hadseregének
katonái rendezett körülmények között
bevonultak, míg a csehszlovák erők kivonultak a
városból. A megpróbáltatások azonban nem értek
még véget, hiszen hátra volt még a fekete leves, a
trianoni békediktátum.
A gyalázatos rablóbéke miatt Salgótarján határmenti
településsé vált, Nógrád vármegye pedig lényegében
megfeleződött. 117 település került át az
újonnan szerveződő Csehszlovák Köztársaság területére.
Az ezeréves természetesen kialakuló gazdasági
terek megszűntek, az árucsere befejeződött.
Már ez is elképesztően igazságtalan lett volna, de
mindez úgy történt, hogy a határ túloldalán túlnyomó
többségében magyarok éltek. Egy színmagyar
tömböt szakítottak le az ország testéből. Egy apró
sikert el tudtak érni a Salgótarjániak: Somoskőújfalut
1924-ben visszacsatolták az anyaországhoz. A
város egy perifériális helyzetű határtelepüléssé vált,
de az országcsonkítás egyben fel is értékelte a salgótarjáni
szénmedence szerepét.
A maradék Magyarország iparában sokkal nagyobb
súllyal esett latba az itteni barnaszén. 1922-ben
rendezett tanácsú városnak nyilvánították. A húszas,
harmincas években a termelés hullámzóan
alakult, főképpen az 1929-es gazdasági világválság
hatására. Egyébként ebben az évben zajlott
le a korszak egyik legjelentősebb bányászsztrájkja,
melyet a hatalom végül erőszakkal szüntetett
meg. A csendőrség egységei lényegében lezárták
a szénmedencét és a sztrájkolókkal szemben igen
kemény eszközökkel léptek fel.
Az 1938-as felvidéki visszacsatolásokat üdvözölte
a környék lakossága, a honvédek diadalmasan vonultak
be az addig elszakított határmenti magyar
területekre. Azonban az öröm nem bizonyult tartósnak,
mert kitört a második világháború.
1944 márciusában a német hadsereg egységei
megszállták Magyarországot és kezdetét vette a
közel egy évig tartó pokoljárás. 1944 áprilisában a
környék zsidó lakosságát kényszerlakhelyekre költöztették.
A salgótarjáni izraeliták létszáma 1255 fő
volt az 1941-es népszámlálás adatai alapján, de a
náci fajelmélet szerint nem vallási, hanem faji alapon
határozták meg, hogy ki számít zsidónak. A városban
egyébként 1939-ben jelentős sikereket ért
el Szálasi Ferenc Nyilaskeresztes Pártja, tehát kijelenthető,
hogy volt zsidóellenes hangulat a németek
bejövetele előtt is. A gettóba kényszerített zsidókat
1944 június 5-én a bányai istállóba terelték,
majd június 13-án indult el velük a vonat a hírhedt
auschwitz-birkenaui haláltáborba. Egy marhavagonba
60-80 főt kényszerítettek, az út három napig
tartott. Az országhatáron, Kassán 2310 salgótarjáni
zsidót jegyeztek fel a hatóságok. 1946-ban 852 zsidót
regisztráltak Salgótarjánban. Egy részük túlélte
a táborokat, másrészük el tudott bújni a hatóságok
elől. A zsidó közösség tagjai később tömegesen
hagyták el Magyarországot, a legtöbben az újonnan
megalakuló Izrael államba távoztak.
A frontvonal 1944 végén megközelítette a települést.
A román és szovjet csapatok 1944 december
25-én szállták meg a várost, súlyos harcok árán. Ezt
az eseményt évtizedeken keresztül felszabadításnak
kellett nevezni- kötelezően.