Ötvenhatos projekt

MAI SZEMMEL
Andersen-féle szomorúra már jobban hajaz. És a
szerelem végül győz, ásó, kapa, nagyharang… Aztán
tojáshéjba kerekednek, és a Küküllőn leereszkednek,
holnap legyenek a ti vendégeitek! Merre visz a
Küküllő?” (Panna)
Az egész történetben az a leginkább elgondolkodtató
és megborzongató, hogy mit élhetett át az a fiatal
nő, aki mellől kilőtték az első szerelmét a menekülés
pillanatában. Mekkora erő van egy emberben, hogy
túltegye magát a múlt szörnyűségein! Nekem lőné ki
valaki a vőlegényemet mellőlem! Elképesztő, hogy a
másik kedvesével annyi megpróbáltatás után újra nekivágott
a határnak, és ezt a próbálkozását már siker
koronázta. (Niki)
’56-os Rómeó és Júlia
„A Keleti pályaudvar előtt találkoztunk apám egyik
vevőjének fiával. Az ő története igazi korrajz. A háború
után mint „egyéb” származású nem mehetett
egyetemre. Három nyelven beszélt (angol, német,
francia), így felvették sofőrnek az amerikai követségre.
Itt dolgozott, míg le nem fogták és halálra
nem ítélték kémkedés miatt. (Az autóban, amit
vezetett, autóstérképet találtak.) Aztán megúszta
életfogytiglannal. Akkor szabadították ki a forradalmárok
a politikai foglyokat, és hozták teherautón a
Keleti elé. Átvettük a zsákját, hazavittük neki, mert
elég volt legyengülten onnan a Rózsadombra elmennie
gyalog. Semmilyen közlekedési eszköz nem
járt, és személyautója sem volt akkoriban senkinek,
csak a kiemelt kádereknek. Ha lett is volna, a romok,
kilőtt villamosok, tankok miatt úgysem lehetett
közlekedni. A történet vége az lett, hogy november
4-én hajnalban a mellettünk lévő templomban meggyulladt
a villany. Akkor mindenki fenn volt, hiszen
erős ágyútűz hallatszott. Átszaladtunk megnézni,
hogy mi van. Hát a tisztelendő úr letörölve arcáról
a borotvahabot éppen esketi a fiatalembert a menyasszonyával,
polgári esküvő nélkül. A lány mamája
a szertartás közepén rohant be. Mi voltunk a tanúk,
én és a családom. Kaptam is az esküvőmre tőlük
nászajándékot! (Még a történethez tartozik, hogy
7