Üzenet - április 15

Tanulságos igék Jeremiásról
Imakérések
Portré: Jakab István
Mennyire aktuálisak Jeremiás szavai a mi
időnkben is, amikor az egész világ ítélet alatt
áll, amikor mindenki szívében ott a félelem
és döbbenet. A megoldás ma sem lehet más,
mint 2500 évvel ezelőtt: komolyan
venni Isten szavát. Lehet, az Úr épp e
próba által akar magához fordítani. 2.
Imádkozzunk az egyházak, egyháztagok és
családjaik fizikai, érzelmi, lelki egészségéért,
adjon ebben a helyzetben is az Úr bölcsességet,
erőt, cselekvési elgondolásokat, miként
kell e helyzetben kormányozniuk, pásztorolni
gyülekezeteiket, közösségeiket a világ
minden országában.
3.
7.
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA
ÜZENETXXXI. ÉVF. • 8. SZÁM
2020. ÁPRILIS 15.
ÁRA 1,50 LEJ
Mégis
Sándor György humorista egyik előadásában
Gyökössy Endre egyik időskori történetét
meséli el.
Az ismert lelkigondozót, sokak kedves
Bandi bácsiját felismeri valaki az utcán. Hálásan
rázza a kezét, és közben elmeséli neki,
hogy olyan 40-50 évvel azelőtt meghallgatta
egy igehirdetését. Persze már semmire sem
emlékszik, egy szó mégis megmaradt benne,
de az nagyon. Az, hogy mégis. Hogy nekem
mégis szeretnem kell, mégis meg kell bocsánatom,
mégis újra kell kezdenem, mégis folytatnom
kell.
Aztán amikor Bandi bácsi újra magára marad,
és bandukol tovább, belegondol: lám, 50 év
szolgálat után maradt egyetlen szó. Ez a mégis.
És rájön, hogy ez nem baj. Mert ebben az egy
szóban több van. Valami többlet: Isten Lelke.
Mert e szóban a Lélek elindul valahonnan, és
eltalál valakit, akinek talán ettől az egy szótól
irányt vált az élete.
A következő történet már mai.
3.
Fotó: Kiss Gábor
Segítők
a szükséghelyzetben
Nem áll meg a diakóniai munka
Nehezebb körülmények között, de folytatódik a
Diakónia Keresztyén Alapítvány munkája. A házi
beteggondozás az, amire a társadalom részéről
nagy igény van, de más foglalkozások sem szünetelnek.
A beteggondozás során az ellátottak távolságtartóbbak
lettek ugyan, a találkozások során
pedig csak a legszükségesebbekre korlátozódik
az interakció, az asszisztensek mégis járják
a településeket.
Kiáltvány az életért
A Globethics.net a világjárvány
megpróbáltjaihoz
A Globethics.net olyan többnyelvű etikai honlap,
amelyen keresztyén és más vallású, de etikus
gondolkodású kutató, teológus, műszaki értelmiségi
is megosztja gondolatait, közli tanulmányait
és kutatási eredményeit a mindennapi élet
és jövőtervezés területén. Az oldal alapítója és
igazgatója dr. Christoph Stückelberger református
szociáletikus, aki levelében az etikai világközösség
nevében írt állásfoglalást közöl a koronavírus
4. által sújtottak számára.
8.

2
( Mannás kosár )
Tanulságos igék Jeremiásról
Az ige nehéz időkben
16.
Az Olvasod-e a Bibliát? című könyv szerzője
egy Ryle nevű anglikán püspök. Szerinte
boldog ember az, akinek van Bibliája, de még
boldogabb az, aki olvassa is. Ma Bibliát venni
nem probléma. De az, hogy olvassuk is, életfontosságú
dolog számunkra. Mit teszünk mi Isten
szavával – erről szól ez az ige.
Épp böjti nap van Jeruzsálemben. A nemzetközi
helyzet feszült. Jójákim király segítséget
várt Egyiptomtól, de ebből csak csalódás lett.
Jeremiás prófétának igaza lett, Egyiptomban reménykedni
hiábavaló. Csak egy út lenne a babiloni
fenyegetettség elkerülésére: az Úrhoz való
megtérés és a benne való bizalom. A próféta e
böjti napon is ezt fogja hirdetni, az összes próféciáját
fel fogják olvasni a templomtéren. Ezt
íródeákja, Bárúk fogja megtenni.
Az íródeák órákon át olvassa az ítéleteket, ígéreteket.
Sokan csak kíváncsiságból gyűlnek össze
körülötte, ám érdeklődve vagy épp megdöbbenve
hallgatják szavait. Magában mindenki felteszi a
kérdést: vajon igaz-e mindaz, amit mond?
Másokat megdöbbent és felráz a prófétai
szó. Ezek között van Mikeás is. Őt mélyen érinti
az ige és mindaz, amit hallott. S ha valakit
komolyan megérint az ige, az szeretné, ha ez
másokkal is így történne. Mikeás úgy gondolja,
ezt Júda vezetőinek is hallaniuk kell, mert
a város nagy veszélyben van. Ezért alighogy
befejeződik a beszéd, máris megy, hogy vigye
a vezetőknek az üzenetet. Azok épp tanácskozáson
vannak, meghallgatják Mikeást, és érzik: a
dolog komoly, itt róluk van szó.
Az már önmagában is nagy szó, hogy a nép
vezetőit érdekli Isten igéje. Ma azt látjuk, a népek,
országok vezetőit mindez nem érdekli. Ám
itt más a helyzet. Bárúk még egyszer kibontja a
tekercset, és felolvassa a rajta levő írást. A vezetők
megrettennek, valósággal sokkolja őket
mindaz a fenyegetés, amely Júda és Jeruzsálem
ellen szól. Azt mondják: ezt a királynak is hallania
kell.
Miért van ilyen nagy hatása Jeremiás szavainak?
Elvégre mindezt nem először hallják Jeruzsálemben.
Amit Bárúk mond, nem újdonság.
De most már látszik: az ítélet kezd bekövetkezni,
a körülmények kezdenek szorongatóak lenni.
Amikor az ember szorultságban van, jobban
meghallja az igét, érzékenyebben reagál arra. Jó
az, ha az emberek figyelnek Isten szavára, és jó
az, ha megdöbbennek.
De a folytatás már nem olyan jó, mint a
kezdet. Mert mit kellett volna nekik tenniük?
Térdre borulni és könyörögni: Uram, bocsásd
meg bűneinket, könyörülj rajtunk! Nem az Urat
kérdezik, hanem Bárúkot: hogy jutottál te e próféciához?
Az a szomorú, hogy bár az emberek
megdöbbennek, mégis hamar napirendre térnek
minden felett.
A vezetők, a fejedelmek, a nép fontos dolgot
tesznek. A királyt is tudatják erről. Jójákimnak
is kell mindezt tudnia. De az veszélyes lehet
mind Jeremiás, mind pedig Bárúk számára.
Ezért jobb, ha ők elrejtőznek, amikor a király is
fogja hallani az igét. Eddig ő nem sokat törődött
az Úrral és igéjével. Sőt még ennél rosszabbat is
tett: Uriás prófétát eltette láb alól, Jeremiásról
pedig hallani sem akar.
Jójákimnak döntenie kell. A király egy kandalló
előtt áll, és fejedelmek veszik körül. Elhozatja
a tekercset, és felolvastatja. Ő ugyan jól
ismeri Jeremiás üzenetét: térjetek meg! Ez számára
már régi mese. S miközben Jehudi olvas,
Jójákim cselekedni kezd. Ahogy egy oszlopsort
elolvas, egy késsel levágja, és a tűzbe veti. Szeretetlenül,
még az arcizma sem rándul meg. Ez
több mint közömbösség, ez mély megvetése az
igének. Isten beszéde Jójákim számára értéktelen
papírdarab, tűzbe való.
Ez ma is megtörténik. Persze nem ilyen
brutális módon, sokkal finomabban. Egyesek
ugyanis azt mondják: a Biblia régi írás, nem
kell komolyan venni. Mások meghallgatják Isten
szavát, de utána ez mégsem látszik meg életükön.
Akik tudják ugyan, miként kellene élni,
mégis más utat választanak.
De hogyan menekülhetünk meg az ítélettől,
ha ilyen üdvösséggel nem törődünk, ha az
Felhívás húsvéti úrvacsoravételre
Kedves keresztyén testvéreim!
Az emberiség nagy drámája zajlik a szemünk
előtt. Bármennyire is szeretnénk kimaradni
belőle, nem lehetséges. Naponta fordulunk
Istenhez, és kérdésekkel ostromoljuk.
Még most, az elején talán saját emberi
erőnkben bízva gondoljuk, hogy megoldhatók
a dolgok, de lassan mindenki számára világos
lesz: Isten kezébe kell letennünk az életünket.
Olyan ez, mint a megváltásunk: saját erőből,
akaratból nem megy. Jézusnak kellett eljönnie,
aki bemutatta az áldozatát értünk. Ezt azonban
nekünk újból és újból át kell élnünk, és áment
kell mondanunk rá. Krisztust közel kell engedni
magunkhoz. Meg kell bizonyosodnunk arról,
hogy Krisztus itt van velünk. Az ige mellett az
úrvacsora az, ami igazán megerősít minket. De
e mostani helyzetben a húsvéti úrvacsoraosztás
került veszélybe. Ám most is beigazolódik,
hogy ha Isten becsuk egy ajtót előttünk, kinyit
egy ablakot – ha képesek vagyunk meglátni azt.
Így találtam megoldást a húsvéti úrvacsoravételünkre.
Ezt a Magyar Református Egyház mind a
tíz egyházkerülete örömmel támogatja.
Húsvét vasárnapján délelőtt 10 órakor a
Duna Televízióban református ünnepi istentisztelet
és úrvacsoraosztás lesz. Igét hirdet dr. Szabó
István, a Magyarországi Református Egyház
Zsinatának elnöke a saját családja körében. Az
istentisztelet után a megterített úrasztala mellett
úrvacsoráznak. Ebbe kapcsolódunk be mi
is úgy, hogy mindenki odahaza, a saját családi
hajlékában megteríti az úrasztalát, majd pedig
Bárúk fölírta arra Jeremiás
diktálása után annak az
irattekercsnek minden szavát,
amelyet Jójákim, Júda
királya tűzben égetett el.
(Jer 36,32)
evangéliumot nem vesszük komolyan? Milyen
rettenetes ítélet vár azokra, akik Isten szavát
nem veszik komolyan! Feltevődik a kérdés: miért
nem avatkozik közbe az Úr? Ha az ő igéjét
a tűzbe vetik, miért nem bocsát az Úr tüzet az
égből, hogy Jójákimot és embereit megeméssze?
E kérdést sokszor feltesszük: miért és hogyan
tűr ilyen hosszan az Úr? Miért tűri el, hogy
az emberek megvessék, kigúnyolják igéjét? Mi
tudjuk, Isten hosszútűrő, nem azonnal bünteti
a gonoszt. De Jójákim azonnal meghallja az ítéletet:
utódok nélkül hal meg, senki sem követi
őt a trónon, csapások jönnek rá, mert nem akart
hallgatni az Úr szavára.
Ezt érdemes mindenkinek megjegyeznie: az
Úré az utolsó szó. Mert az ő szava megáll mindenkor,
nem dönti meg senki hatalma. Mert bár
Jójákim a tekercset elégeti, Bárúk azt teljességgel
újraírja. Sőt a második tekercs még terjedelmesebb
lesz, mint az első. Mert az Úr sohasem
vonja vissza, amit kimondott: az ítéletet és az
ígéretet sem.
Azzal a kérdéssel indultunk: olvasod-e a
Bibliát, és meghallod-e abból az Úr szavát, aszerint
élsz-e? Az ige először megrettent, de ez nem
baj, mert ez üdvösséges rettegés, amiből megtérés
fakad. Akkor elkerülhetjük az ítéletet, és
üdvösségben lesz részünk.
Mennyire időszerűek Jeremiás szavai a mi
időnkben is, amikor az egész világ ítélet alatt
áll, amikor mindenki szívében ott a félelem és
döbbenet. A megoldás ma sem lehet más, mint
2500 évvel ezelőtt: komolyan venni Isten szavát.
Lehet, az Úr épp e nagy próba által akarja
a mai világot, Európát, a mi népünket és országunkat
magához fordítani.
Ne dobjuk tűzbe, ne vessük meg Isten beszédét.
Olvassuk, vegyük komolyan minden szavát.
Mert az igének be kell teljesülnie. A nagy
nyomorúság idején Isten népe felemelheti fejét,
mert tudja: Megváltója közeleg.
| LŐRINCZ ISTVÁN |
a tévén keresztül elhangzó felkérésre valljuk
meg bűneinket, teszünk vallást a mi hitünkről,
és magunkhoz vesszük az úrvacsorát. Ahol van
családfő, ott ő adja a kenyeret és a bort a család
többi tagjának, majd pedig ő maga vesz. Aki
pedig egyedül van, az maga veheti önmagának.
Valami olyasmit fogunk tenni, amit az őskeresztyén
gyülekezetek, amikor házanként
megtörték a kenyeret. Ezt most mégsem magunkban
tesszük, hanem a Kárpát-medence,
de lehet, hogy az egész világot befogadó templomában
lehetünk együtt testvéreinkkel. Most
lehet, hogy el fog tűnni minden akadály, külsőség,
ami elvonta figyelmünket az igazi bűnbánattól.
A templomban – látván az előttünk
állókat – sokszor mások bűnére gondoltunk, és
sohasem a magunkéra. Így lehet őszinte és igaz
a mi mostani úrvacsoravételünk.
E csapásból csak úgy tudunk győztesen kijönni,
ha őszintén elfogadjuk Isten megváltását,
és elkötelezzük magunkat a megújult életre.
Így készüljünk az idei húsvétra.
| KATÓ BÉLA püspök |

Mégis
1.|
A hajnalban, még sötétben a templomban
ülő lelkipásztorról szól, aki ott ül valahol
a hetedik sorban, és próbál elmélyülni, imádkozni.
De közben mindegyre azon kapja magát,
hogy hegyezi a fülét, szólnak-e már a harangok,
nyílik-e az ajtó, hallja-e a közeledő lépéseket.
De nem.
Csend van. Mert áll a világ. Áll az egyház.
A társadalom, a politika, a közélet, a kultúra.
Minden. Csak a vírus terjed.
A máskor jó előre teleírt határidőnapló
most üresen néz vissza. Kapkodáshoz, pontos
beosztáshoz szokott életünkre rászakadt az,
ami felől annyit panaszoltuk már ismerősnek
és ismeretlennek, hogy nincs. Az idő. Összezavart
minket újdonsült nyereményünk, az, hogy
időmilliomossá váltunk. Jobb híján a közösségi
hálón morzsoljuk az órákat. Ahol az ember abban
az illúzióban rohan, végez valami virtuális
helybenfutást, hogy gyors élete mégiscsak tart.
Posztokkal sokszorozzuk magunk és mások félelmét.
Erre írta valaki bölcs lényeglátással: a
reményt terjeszd, ne a pánikot.
Miközben figyeljük a veszteglő világot, most
lehet, olyasmit is észreveszünk, amit máskor
nem. Máltáról küldött képet valaki egy város
máskor forgalmas utcájáról, ahol az elmúlt hetek
során kinőtt a fű a macskakövek között.
Most nem merünk tervezni sem, de azért
magunkban fogadkozunk, hogy a nagy megálló
utáni nekirugaszkodásban más, észszerűbb
lesz a világ. És benne az életünk. Talán már
Üzenet ( Imádság )
3
nem az lesz a fontos, hogy a tízféle termékből
melyiket vegyem, vagy hogy beleragadjak az
agysejtpusztító bulvárragacsba. Talán most
azok is belehallgatnak egy-egy istentisztelet
közvetítésébe, elcsípnek egy-egy darabka reményfoszlányt,
akik máskor reflexből más csatornákra
kapcsoltak tovább.
Mert most minden embernek kell egy kis
feltámadás. Talán az élet féltése most kitárja a
máskor nagy öntudattal bezárt szívbéli kaput.
És talán kinyílik benne a kimondatlan vagy kimondott
bizakodás, hogy a Feltámadott hátha
mégis ennek az önmagát kényszeresen leromboló
világnak ad egy újabb esélyt. Egy mégist.
Akár egyetlenegy Lélek-uralta szó által, amivel
irányt válthat.
Nevezzük akár feltámadásnak.
| FÁBIÁN TIBOR |
Imakérések
1. Imádkozzunk a vezetőkért az egész világon, hogy kapjanak bölcsességet,
a tudósok felismerést, hogy ellenőrzésük alá tudják vonni a járvány
terjedését.
2. Imádkozzunk az orvosokért és a tudományok kutatóiért Kínában
és az egész világon: Isten kegyelme ösztönözze őket arra, hogy kitartóan
keressék azt a gyógyszert és kezelést, amely gyorsan alkalmazható védekezésként,
és megállíthatja a járványt.
3. Imádkozzunk a hivatalos szervekért, legyenek bölcsek a járvány
ellenőrzésében, a védekezésben, tudják a helyi lakosság szükségleteit
szabályozni és kielégíteni, s csökkenteni tudják az életüket veszítők
számát.
4. Imádkozzunk azért, hogy legyen elég orvosság és védekezési képesség
minden helyen, ahol a koronavírus megjelenik. Kérjük Isten erejét
az orvosi csoportok, ápolószemélyzet számára fizikailag és szellemileg
is, hogy elkerüljék gyógyítás közben a vírusos megfertőződést, családjaik
maradjanak egészségesek, és legyen békességük a nehéz napokban.
5. Imádkozzunk az éjjel-nappal szolgálatban lévőkért, akik küzdenek
a járvány ellen, adjon Isten nekik erős szívet, és tartsa meg testüket is
egészségben és erőben.
6. Imádkozzunk a speciális kórházakért, amiket a koronavírus okozta
tüdőgyulladás fertőzöttjeinek építettek vagy nyitnak meg, hogy tudjanak
újabb kezelőhelyeket megnyitni.
7. Imádkozzunk minden egyházért, híveikért, hogy felismerjék bűneiket,
vétkeiket, amelyekkel az Úr akarata ellen cselekedtek. Imádkozzunk
egymásért, hogy az egyházak erősen és rendíthetetlenül álljanak a járvány
idején is, a prédikátorokért, hogy még nagyobb lelki erővel hirdessék
az evangéliumot, vezessenek az Úrhoz embereket, s hogy szolgálataik
az Úr dicsőségére történjenek, és hangozzanak el ébresztő, hű bizonyságtételként
– Itáliában, a Kárpát-medencében s minden helyen, ahol imádságra
kulcsolják kezüket keresztyén testvéreink.
8. Imádkozzunk a karanténba helyezett páciensekért és családjaikért.
Azokért, akiket megfigyelnek, s azokért, akiknél már felfedezték a vírus
jelenlétét. Imádkozzunk azokért is, akiknek ebben a fertőzéses időszakban
más betegségek miatt kell kórházi ellátásban részesülniük.
9. Imádkozzunk azért, hogy minden adomány, segítség elérjen azokhoz,
akikhez ezeket a koronavírus-járvány enyhítésére küldik. Emlékezzék
meg az Úr az adományozókról, szeretetében tartsa meg személyüket.
10. Imádkozzunk azért, hogy a világ valamennyi országának népe,
szembenézve a pusztító kórral, imádság által találjon egymásra érzelmileg,
anyagi áldozatvállalásban és lelkileg is.
11. Imádkozzunk az egyházak, egyháztagok és családjaik fizikai, érzelmi,
lelki egészségéért, adjon ebben a helyzetben is az Úr bölcsességet,
erőt, cselekvési elgondolásokat, miként kell e helyzetben kormányozniuk,
pásztorolni gyülekezeteiket, közösségeiket a világ minden országában.
Ima koronavírus világjárvány idején
Őrizz meg minket, jó Urunk, irgalmasságod árnyékában. A bizonytalanság
és a próbatétel idején is kérünk, állj mellettünk.
Támogasd és oltalmazd, jó Urunk, az aggodalmaskodókat és a félelmes
szívűeket, emeld fel mindazokat, akik mélységeket járnak ezekben a
napokban, hetekben.
Hadd örvendezhessünk újra a te jóságodnak, tudván bizonyosan, hogy
semmi sem szakíthat el tőled, sem szeretetedtől, mert te vagy a mi Urunk,
Jézus Krisztus. Ámen.
Ima a karanténba kerülőkért
Együttérző, szenvedéseinket ismerő, felséges Urunk, Istenünk!
Maradj azok mellett is, akik megbetegedtek, akik félnek, vagy már
karanténban vannak. Magányukban légy a társuk, te légy vigasztalásuk.
Szorongásukban légy reményük. Sötét, nehéz pillanataikban te légy világosságuk.
Annak nevében kérünk téged, Atyánk, aki egyedül áldozta
fel magát a kereszten, és uralkodik veled dicsőségben, a mi Urunk, Jézus
Krisztus nevében. Ámen.
Ima azokért, akik megfertőződtek koronavírussal
Irgalmas Istenünk, bízunk tévedhetetlen és drága gondviselésedben
azokkal együtt, akik betegek vagy elgyengültek, tudván, bármely veszedelem
is vesz körül minket, a te örökkévaló karjaid alant vannak velünk.
Erős, világokat alkotó, fenntartó karodra támaszkodhatunk, így biztonságban
érezhetjük magunkat. Könyörgünk, gyógyító kezed terjeszd ki felénk,
és áraszd ki ránk gyógyító erődet, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Imádság az orvosokért, ápolókért és az ellenszérumért kutatókért
Kegyelmes Istenünk, ajándékozz kedvességet, együttérzést és fáradhatatlan
fizikumot, lelkületet azoknak, akik a vírus miatt megbetegedettek
mellett állnak, s adjál a te bölcsességedből azoknak, akik kutatják
a hatékony vakcinát. Erősítsd meg őket, és tedd kitartóvá a kutatásban
Szentlelkeddel, s munkájuk eredményessége révén adj gyógyulást majd
mindenkinek Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Kálvin „járványteológiai” gondolataiból
Kálvin János genfi reformátor elsősorban nem Isten bosszújaként, nem
büntetéseként értelmezi a járványokat, csapásokat (elismeri persze, hogy
lehetnek azok is bizonyos helyzetekben, de nem szabad általánosítani),
hanem Istenhez terelő próbatételeknek tekinti ezeket. Így érvelt hatalmas
művében, a Keresztyén Vallás Rendszere, másként az Institutio harmadik
fejezetében. A Szentírás ezt mondja: „Azért fenyít az Úr nyomorúságokkal,
hogy el ne kárhozzunk a világgal együtt (1Kor 11,32). Tehát még a
legkeményebb csapásokban is fel kell ismernünk Atyánk irántunk való
kegyességét és jóságát, mert ő még ilyen körülmények között sem szűnik
meg üdvösségünket előmozdítani. Nem azért ostoroz ugyanis, hogy
elveszítsen és megsemmisítsen, hanem azért, hogy a világot sújtó átoktól
megóvjon.” (Institutio 3.8.6)
| Összeállította: BÉKEFY LAJOS |

4
( Riport )
Segítők a szükséghelyzetben
Fotó: Kiss Gábor/archív, 2014
munka folytatódik, a terepen dolgozókra
viszont hangsúlyosan oda kell
1.| A
figyelni, hiszen évi tizenötezer ellátottal érintkeznek
– mondta el Hegedűs Lajos, a Diakónia
Keresztyén Alapítvány országos koordinátora.
Minden alkalmazottnak van kesztyűje, maszkja,
védőruhája, fertőtlenítőszere, nemrég egy
svájci szakemberek által tartott kézmosási és
fertőtlenítési kurzuson is részt vettek. „Tudják,
hogyan kell eredményesen, helyesen végezni a
feladatokat. Az ellátottaktól először telefonon
érdeklődnek az állapotuk felől, és hogy érintkeztek-e
fertőzésgyanús személlyel” – fejtette ki
Hegedűs Lajos.
A terepen dolgozók visszajelzései szerint
körülményesen, időigényesen, feszült légkörben
folyik a munka, minden megterhelőbb,
hiszen a félelem is jelen van, hogy a betegséget
elkaphatják. A vírus terjedésének lassítása,
fékezése nemcsak a lakosság viselkedésén múlik,
hanem az állam járványügyi politikáján
is – mutatott rá Hegedűs Lajos. Elmagyarázta,
rendkívül fontos a fertőzés terjedési sebességét
minimálisra csökkenteni: a járványügyi statisztikák
szerint egy koronavírussal fertőzött
személy harminc nap alatt 244 embert fertőzhet
meg. Ha sikeresen lassítják a terjedést, nem
nő meg ugrásszerűen a betegek, karanténban
levők, elszigeteltek száma, így az egészségügyi
rendszer csődje, egy általános társadalmi pánik
is elkerülhető.
„A cél, hogy lassan terjedjen, miközben a
lakosság nagy része átesik a betegségen, kialakul
az immunitása. Tudjuk, hogy 80 százalékban
teljesen banális, nem veszélyes a betegség,
ellenanyaga is lesz, de a nyájimmunitásra, a
lakossági védettségre szükség lesz a következő
télen, amikor visszatér majd a vírus, hiszen a
második és harmadik hullám sokkal súlyosabb
is lehet” – fejtette ki az orvos.
Kovács István, az egyházkerület diakóniai
ügyosztályának vezetője elmondta, a jelenlegi
helyzetben különös figyelmet fordítanak a diakónia
fiókszervezeteinek munkájára: „Bizonyos
szervezetek közel húszéves tapasztalattal rendelkeznek,
tudják, hogyan kell eljárni, védekezni,
így a központi iroda teljes bizalommal van a
munkatársaink tevékenyégét illetően. Arra kérjük
őket, hogy a felsőbb hatóságok által előírt
intézkedéseket tartsák be, aszerint végezzék a
munkát. Bízom benne, hogy a szakembereinkbe
vetett bizalom hozzáállásuk, felkészültségük
folytán csak erősödni fog a megpróbáltatások
idején.”
A vírus terjedésének
lassítása, fékezése nemcsak
a lakosság viselkedésén
múlik, hanem az
állam járványügyi politikáján
is .
Sárosi Arthur a kolozsvári fiókszervezet
helyzetét vázolta: az idősotthonokban változatlan
a munka, az otthoni betegápolásra és
palliációs ellátásra nem vesznek fel új beteget.
„Mivel a gondozottak nagyrészt otthon ülő, beteg
emberek, inkább az alkalmazottaink vannak
kitéve a fertőzésveszélynek” – fejtette ki Sárosi.
A terepen dolgozó alkalmazottak megkapják a
megfelelő védőfelszerelést, fertőtlenítőszert, saját
szolgálati autóval járnak, hogy ne használják
a tömegközlekedést.
A szakellátást választották
Sepsiszentgyörgyön
A házi beteg- és idősgondozó szolgálat olyan
terület, ahol a leginkább izoláltságban lévőkhöz,
részlegesen vagy teljesen ágyban fekvőkhöz, idősekhez
– akik most különösen veszélyeztetettek
A Diakónia Keresztyén Alapítvány 45. munkapontját a kalotaszegi Magyarbikalon nyitották meg
– hazamennek. A heti-napi kezelések, ápolások
kihagyhatatlanok – mondta Tóth Anna, a DKA
sepsiszentgyörgyi fiókszervezetének vezetője.
Sok esetben alapápolásról van szó, sebek, szondák
kötözéséről, cseréjéről. A munkatársakat
bátorítják, hogy ők az a csapat, akiknek az utolsókig
ki kell tartani, küzdeniük kell azért, hogy
elsősorban magukat védjék meg, hogy minél tovább
el tudják látni a szakápolásra szorulókat. A
szükséghelyzet azt kívánja, hogy egymás között
is minimálisra csökkentsék a fizikai kontaktust
– a különböző térségekben, kisrégiókban dolgozók
sem találkoznak.
Az új szabályokat közölték a polgármesteri
hivatalokkal, a szervezeten belül pedig azt kell
kitalálniuk, hogy hogyan jut el az egyes munkapontokra,
a kisebb térségekbe a fogyóanyag.
A munkatársakkal internetes platformokat
használnak, és telefonon is értekeznek, hogy
tudják segíteni őket.
„Sok kérdés van, amivel a munkatársak
hazakerülnek családjaikba. Miközben gyanútlanul
kötöznek, a néni lelkendezve meséli el,
hogy a hétvégén éppen meglátogatták az unokái,
akik külföldön élnek, és milyen boldog
volt. Ilyenkor először a sepsiszentgyörgyi központba
telefonálnak, én meg a Kovászna megyei
válságstáb epidemiológus főorvosát hívom
egyéni esetekben, kialakítottunk vele egy közvetlen
viszonyt. Az egyedi helyzetekben szakember
utasítja a munkatársakat, ha a fertőzés
gyanúja fennáll. Megerősít engem is abban,
hogy mit mondjak a munkatársaimnak. Egyik
nap a külföldről hazaözönlött polgártársak egy
községben az út szélén csúnyán, agresszívan
fordultak kiabálva a szakembereinkhez: maguk
hordozzák a betegséget házról házra, menjenek
el innen. Nyilván ez rosszul esik a diakóniás
nővérnek akkor, amikor ő maga is vállalja a
kitettséget, bemegy olyanokhoz, akik nem tudnak
kijárni a hajlékukból, és őt bántja az, aki
most jött haza a hétvégén külföldről, és kint
van a köztereken” – idézte fel az esetet Tóth
Anna. Az irodában dolgozók az adminisztratív
ügyvitel mellett próbálják telefonon bátorítani,
erősíteni a terepen dolgozó munkatársakat,
akik távolabbi régiókban vannak.
Március 16-tól az ambuláns, alkalmilag ellátott
betegekhez nem járnak ki. Ezek azok az
idős, kevésbé beteg személyek, akiknek csupán
egy vérnyomásmérésre van szükségük
kéthetente. Ezt hivatalos átiratban közölték a
polgármesteri hivatalokkal, megerősítve azt a
szándékukat, hogy kitartanak a rendszeresen
ápolt, szerződéssel rendelkező, ágyhoz kötött,
otthonlakásra kényszerült betegek mellett,
akik súlyosabb állapotban vannak. Eddig a
DKA sepsiszentgyörgyi idősgondozó ága egyhónapos
tartalékkal rendelkezett, a járvány miatt
most óriási áron szereztek be maszkokat és kézfertőtlenítőt.
Sepsiszentgyörgyön növekedett az igény
a diakónia szolgálatára. Mivel a kórházat átalakítják,
több osztályt kiüresítenek a megbetegedők
ellátására, ezért nagyon sok műtött beteget
hamarabb hazaengednek, a sebkötözésre
nagyobb igényt tartanak. Naponta két-három
igénylő is akad, ami eddig nem volt tapasztalható.
Ott, ahol eddig csak kötöztek, borotváltak,
ágyneműt cseréltek, felajánlják, hogy hetente
kétszer-háromszor a bevásárolnak nekik.

( Riport )
5
A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal
megkereste a diakóniát azzal is, hogy vállalják
el, hogy ételt és bevásárolt élelmet visznek ki
időseknek. Ők azonban úgy döntöttek, megmaradnak
a szakápolás mellett, az ételkihordást
pedig az önkénteseket mozgósító szervezetekre
bízzák, mint a Máltai Szeretetszolgálat és a Vöröskereszt.
A munkatársak azt jelzik vissza, hogy távolságtartást
észlelnek a gondozottak körében.
A terepen dolgozó alkalmazottak
megkapják a
megfelelő védőfelszerelést,
fertőtlenítőszert,
saját szolgálati autóval
járnak, hogy ne használják
a tömegközlekedést.
Amíg eddig sok mindent meg tudtak beszélni
velük búcsúzóul, most rövidül a látogatási idő.
A gondozottak is tudják, hogy a legszükségesebbet
kell most elvégezni. Vannak olyan esetek
is, ahol a beteg idős azt mondta, hogy amíg ez
a kiszámíthatatlan helyzet van, nem kéri a látogatást,
mert a hozzátartozók, a család segíti.
Megriadtak attól, hogy a diakóniás nővér idegenként
megy be hozzájuk. Olyan eset is volt,
ahol átmenetileg nem kérték a segítségnyújtást.
Ehhez az időseknek joguk van.
Tartózkodóbb ellátottak
Maros megyében
A kiszolgáltatott, beteg, többnyire egyedül
élő idős gondozottak számára szükség van a
további szolgálatra – mondta el Székely György
radnótfájai lelkipásztor, a szászrégeni fiókszervezet
vezetője. Az állami hatóságok rendelkezéseinek
és óvintézkedéseinek maradéktalanul
eleget tesznek, részletekig lebontva átbeszélték,
hogy mire kell különösen odafigyelni. 419 ellátott
van, akikhez folyamatosan el kell menni
Maros megye 50 településén. Velük szerződéses
viszonyban vannak: amit felvállaltak az
ellátásukra nézve, azt továbbra is megteszik,
amennyiben nem változik az ellátó személyzet
helyzete. Annyi szorítás van, hogy új otthoni
ápolásra vonatkozó szerződést kizárólag megalapozott
esetben vállalnak. Eleve mindennap
úgy mennek ki a munkatársak, hogy az aznapra
kijelölt gondozottat, ápoltat felhívják, megkérdik
hogy van, mi van vele, és ha olyan tünetekről
beszél, amelyek a vírust jelzik, nem mennek
ki, arra kérik, hogy a sürgősségi számokat hívják,
ott kérjenek segítséget.
A munkatársak eddig is steril módon dolgoztak,
de most még inkább odafigyelnek
arra, hogy a kesztyűiket, védőmaszkokat, fertőtlenítőszereket
minden munka előtt és után
használják. Azokat a tárgyakat, kilincseket,
amelyeket az illető családnál megfognak, saját
autóiknak a kormányát, kapcsolókarját, a
különböző kapcsolókat fertőtlenítik, hogy a
lehető legfigyelmesebben és szakszerűbben
tudjanak védekezni elsősorban saját magukra
nézve. A munkaközösségben is kerülik a találkozásokat,
nem szerveznek heti gyűléseket,
ezeket telefonon és online tartják meg. A főnővér
mindennap mindenkit felhív, ha pedig gond
adódik, akkor a munkatársak is jeleznek, kérdéseket
tesznek fel. A fogyóeszközökből mindig
egy egész hónapra valót szereztek be, most
azonban sokkal többre van szükségük. Amikor
csak lehetőség adódik, utánarendelnek, és helylyel-közzel
meg is kapják. Sajnos nem mindig
azt, amit kérnek.
A DKA szászrégeni fiókszervezete egy ideig
segédeszközöket kölcsönzött, ezt a tevékenységet
most felfüggesztették, hiszen sok
energiabefektetést igényelne az ágyak teljes
fertőtlenítése. Az ellátottak között vannak olyanok,
akik nehezen engednek be az életterükbe
bárkit – főleg idősek és krónikus betegségben
szenvedőkről van szó. Volt olyan ellátott, aki
azt mondta, csak akkor menjen ki a munkatárs,
ha majd hívják, nem a szerződés szerinti időpontokban.
| KISS GÁBOR, BEREKMÉRI GABRIELLA |
Istenre bízta magát egy ateista olasz orvos
A közösségi médiában, főként
keresztyén csoportokban egyre
népszerűbb az a bejegyzés, történet,
amelyben egy olaszországi
ateista orvos tesz tanúságot
megtéréséről a koronavírus-járvány
idején.
oha, a legsötétebb rémálmomban sem
„Sgondoltam, hogy valaha látni és megélni
fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk
a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad, és
egyre megállíthatatlanabb. Az elején csak páran
jöttek, aztán százával, és most nem is orvosok
vagyunk, hanem szelektálók. El kell döntenünk,
hogy ki éljen, és ki menjen haza meghalni.
Nemrég még én és kollégáim is ateisták voltunk.
Ez volt a normális, hiszen mi a tudományban
hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig
kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a
szüleimet, mert templomba jártak.
Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került
be hozzánk komoly légzési problémákkal.
Volt nála egy Biblia, és ebből olvasott a haldoklóknak,
miközben a kezüket fogta. Mi már
pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve,
és el voltunk keseredve. Amikor időnk volt,
leültünk és hallgattuk. Most be kell ismernünk:
mint emberek elértük határainkat, többet nem
tudunk tenni.
Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk
merülve, két társunk meghalt, és a többiek
is alig állnak a lábukon. Rájöttünk, hogy
az ember tudása véges, és szükségünk van Istenre.
Elkezdtünk imádkozni, amikor csak volt
pár percünk.
Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda
jutottunk, hogy Istennél békére leltünk. Őt
kérjük, segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk
a betegeket. Tegnap meghalt a 75 éves pásztor,
és mint soha eddig (pedig 120 halottunk volt az
utolsó három hét alatt), mindannyian kikészültünk.
Mert az öreg pásztor, amíg velünk volt,
olyan békét hozott, amit már nem is reméltem,
hogy megtalálunk.
A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi
is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem
tudom, mikor ettem utoljára, és rájöttem, milyen
haszontalan voltam itt a földön.
Szeretném felajánlani a segítségemet másoknak
az utolsó leheletemig. Boldog vagyok,
hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az
embertársaim szenvedése, halála.”
Forrás: vasarnap.hu
A hatóságok az intézkedésekkel próbálják elkerülni, hogy a kórházak túlterheltek legyenek
Forrás: sky.news.com

6
( Szabadidő )
Kereszt(yén)rejtvény
| Készítette CSATLÓS JÁNOS |
Gasztrosarok
Smoothie.
Tavaszi energiabomba
Rengeteget smoothie-receptet találhatunk az
interneten, gyümölcsöst, zöldségest, édesfűszerest,
mindenki találhat kedvére valót. Tavasszal
figyeljünk arra, hogy minél több vitamint
vigyünk be szervezetünkbe, és inkább az
energiát adó, több összetevős smoothie-t válaszszuk,
a két összetevős, frissítő-hűsítő italt pedig
a nyári napokon részesítsük előnyben.
Hozzávalók kb. fél literhez
– 1 érett banán
– 250–300 g. vegyes gyümölcs (áfonya, fekete
ribizli, szeder)
– 4 kanál natúr joghurt
– 1 dl édes tejszín
– 3 dl zsírosabb tej
– 1 kanál méz
Elkészítés:
Tegyük a gyümölcsöket egy turmixgépbe,
kanalazzuk hozzá a joghurtot és a mézet,
majd öntsük bele a tejszínt, a tejet, és alaposan
turmixoljuk össze. Ha túl sűrűnek találjuk a
smoothie-t, akkor tejjel még hígíthatunk rajta,
illetve ha folyékonynak, akkor jöhet még bele
kevés gyümölcs, ízlés szerint. Aki diétázik, az
kihagyhatja belőle a mézet, a tejszínt pedig tejre
cserélheti. Kekszet vagy babapiskótát is fogyaszthatunk
mellé, nagyon finom kombináció,
a tetejére pedig apróra vágott magvakat szórhatunk.
| SZABÓ ANITA |
Humor
Disznó a határon
második világháború idején, 1940–1944
A között is névvel ellátott kijárási igazolvány
kellett. A Derzs melletti román határon
csak úgy lehetett földet művelni. Elindult az
atyafi szekéren, de az udvarhelyi vásárba
szeretett volna bemenni, Magyarországra.
Nem volt kilépő papírja, csak egy állatorvosi
igazolása, azt mutatta fel a határőr román
katonának. Az jónak találta a papírt, csak
ennyit kérdezett:
– Dumneavoastră sunteți Fekete Ártány
Disznó? (Magát hívják fekete ártány disznónak?)
Az atyafi bólintott, s mehetett.
(Demeter Sándor Lóránd nyomán)
Pálinkás úrvacsora
segédlelkész a betegúrvacsora alkalmával
összetévesztette a bort a pálinkával.
A
Következő alkalommal a gyülekezeti tag
szól a lelkipásztornak:
– Tiszteletes úr, hozzám küldje mindig a
segédlelkészt, mert az ő úrvacsorája erősebb
az én bűnös életemre.
Valóban erősebb és hatásosabb volt: ha a
bűnre nézve nem is, de a kedélyállapotra és
a májra mindenképpen.
(az EKLÉZSIA HUMORA Facebook-oldaláról)

Hinni kell a célokban
( Portrésorozat – Igazgatótanács Üzenet )
Vállalkozói tapasztalatait kamatoztatja az egyházban Jakab István
7
Jakab István marosvásárhelyi
üzletember a 2018-as kerületi
választások óta igazgatótanácsi
tag, a vártemplomi gyülekezet
presbitere. 1993 óta vezeti az
egészségügyi laboratóriumi
készülékeket, eszközöket forgalmazó
cégét, így nem idegen
számára a nagy felelősséggel
járó döntéshozatali pozíció.
rős református neveltetésben részesül-
Ha lenne nekünk, reformátusoknak
„Etem.
pápánk, akkor a most 97 éves Annuska nagynéném
megpályázhatná a tisztséget. Nagyapám a
maga férfias módján élte meg a reformátusságát,
nagynéném pedig buzgóbb hívő volt” – idézi
fel gyerekkori emlékeit Jakab István. Szülei
tanítók voltak Búzásbesenyőn, és bár hitéletüket
vissza kellett fogniuk a hatvanas években,
falusi értelmiségiként jó viszonyban voltak a
helyi lelkésszel. „Az egyházhoz való kötődésem
inkább nagyapám és nagynéném hatására
alakult ki, de édesanyám is konok hívő volt” –
emlékszik vissza az üzletember családtagjaira,
akik mindig közösségben mozogtak, tevékeny,
aktív életet éltek.
Jakab István végzettsége szerint elektromérnök,
Temesváron járt egyetemre, majd a rendszerváltás
előtt 11 évig dolgozott a szakmában
egy bukaresti cég marosvásárhelyi kirendeltségénél.
1993-ban, a nagy vállalkozási lázban
külföldi partnerekkel megalapította jelenlegi
vállalkozását, amelynek mára az ország több
városában is vannak kirendeltségei. Jelenleg
harmadik mandátumát tölti presbiterként Marosvásárhelyen
a vártemplomi gyülekezetben,
2012-től pedig küldöttként az egyházkerületi
közgyűlésben is részt vett. Nem riad vissza a
nehéz feladatoktól, és vallja: lelkiismerettel és
tisztességgel végez el minden szolgálatot, legyen
szó egyházi vagy üzleti ügyekről.
Közvetlenül az igazgatótanácsi tisztség elvállalása
után is beszélgettünk vele, ekkor pozitívan
és határozottan nézett az új kihívás elé.
„Véleményemet felelősen vállalom, döntéseimet
nyugodt lelkiismerettel akarom meghozni,
megfelelő háttérismerettel. Hittel és nagy lelkesedéssel
vágok neki a feladatnak” – mondta
el a mandátum kezdetén. Hozzáállása azóta
sem változott: úgy tartja, az eredményes munka
titka a jó előkészítés, és ez jellemző a tanács
üléseire.
Vállalatvezetői tapasztalatait az egyházi
munkában is kamatoztatja, hiszen megszokta
már a döntéshozatal nyomását, és átlátja a különböző
szinteken folyó eljárásokat. A cégen belül
is mindig figyel arra, hogy összehangolják a
munkát, még ha a döntéshozatali szinteken meg
is van egy adott fokú szabadság.
„Fontos mindig olyan döntést hozni, amit
személyesen is vállal az ember. Nem bújhatunk
el a közös döntéshozás, az oldott felelősség
mögé” – fejti ki Jakab István, és elmondja,
egyházi tevékenységében a világi ügyintézés,
törvénykezés terén segítheti a munkát, hogy az
21. századi szinten folyhasson. Az üzletember
úgy véli, az egyháznak most különösen oda kell
figyelnie az anyagi lehetőségek tisztességes felhasználására.
„Hinni kell a célokban – legyen szó egyházi
közösségről vagy vállalkozásról. Az elején
ráérzésből is fel lehet építeni egy közösséget,
azonban ahhoz, hogy megtartsuk és jó irányba
tereljük, tapasztalat, felhalmozott tudás is kell”
– mutat rá, majd újabb párhuzamot von az egyházi
és világi vonal között. Például egy egyházközségben
is feltétlenül szükséges a precizitás
és a kitartó munka, hogy eredményes legyen a
szolgálat. Úgy véli, a presbitereknek, gyülekezeti
tagoknak segítséget kell nyújtaniuk a közösségépítésben,
adminisztrációban, projektek
lebonyolításában, hogy megkönnyítsék a lelkipásztorok
munkáját, támaszt nyújtsanak nekik.
„Feltétlenül szükséges minden gyülekezetben
egy olyan mag, akik felvállalják és elvégzik a
feladatokat, miközben odafigyelnek arra, hogy
megfelelően legyen leosztva a munka, és mindenki
a részét elvégezze.”
Egyháztagként úgy gondolja, a presbiterek
körében a szelekció a legfontosabb, hiszen nehéz
megtalálni a megfelelő, aktív embereket,
akik jóindulatúak és tettre készek, mozgósítják
a híveket, és felébresztik a szolgálatkészségüket.
Aki reggeltől késő délutánig dolgozik,
nem jut ideje egyébbel is foglalkozni – emiatt
is leszűkül sokszor a jelöltek köre. „Nem lehet
ölbe tett kézzel üldögélni, nem adhatjuk fel,
próbálkozni kell különböző eszközökkel, hogy
szólítsuk meg a gyerekeket, időseket, szülőket
akár bibliaórákkal, bármilyen kezdeményezéssel,
vonjuk be őket a gyülekezeti életbe. A múlt
rendszerben az egyház nyújtotta azt a lehetőséget,
hogy magyarul, magyarként élhessük
életünket. A váltás után külső behatásra, illetve
a nagy szabadság következtében ez kezdett
lecsendesedni, mára pedig eléggé eltávolodtak
az emberek az egyháztól” – hangzik el beszélgetésünkön.
„Ha valaki a boldogságot keresi, a jól végzett
munka után megtalálhatja azt. És ha az ember
érzi, hogy van benne egy kis szikra a közösség
ügye iránt, akkor csapjon bele. Anélkül fölösleges,
mert ez nem az egyéni megvalósítás útja”
– mondja ki a biztató szavakat Jakab István, aki
meglátta a presbiteri szolgálat értékét az egyre
értékvesztettebbé váló világunkban. Beismeri,
hogy sokszor jár nehéz pillanatokkal, nem
mindig értenek egyet a felek, de ezeket le lehet
küzdeni.
Jakab István Marosvásárhely közösségi életében
is részt vesz. Tagja a Marosvásárhelyért
Egyesületnek, támogatja a Bod Péter Diakóniai
és Tanulmányi Központot, a mezőségi gyerekekkel
foglalkozó Szivárvány Alapítványt, és
közben családjára is igyekszik odafigyelni. Egy
fia és egy lánya van, akik négy fiú és egy kislány
unokával ajándékozták meg a családot, és
külön öröm, hogy mind Marosvásárhelyen laknak.
41 éve házas, felesége számítógépes szakember,
jelenleg azonban a kisunokák nevelésére
szánja idejét.
Fotó: Kiss Gábor
Jakab István meglátta a presbiteri szolgálat értékét az egyre értékvesztettebbé váló világunkban
Jakab István
Radnóton született 1957-ben, Mezőbodonban
és Búzásbesenyőn nevelkedett, majd
Marosvásárhelyen járt iskolába. Elektromérnöki
végzettséggel rendelkezik, és 1993 óta
vezetője a Clinilab vállalatnak. Házas, egy
fia, egy lánya és öt unokája van.
| BEREKMÉRI GABRIELLA |

8
Kiáltvány az életért
1.|
( Etika )
A Globethics.net Genfben található központja és az alapítvány nemzetközi
hálózatának tagjai kötelességüknek tartják, hogy támogassák
és alkalmazzák azt az etikus magatartást, amelynek célja a biztonság,
az egészség és a jólét megőrzése nemcsak a világháló köreihez tartozók
javára, hanem a legszélesebb világközösség minden tagja számára.
Ezért hangsúlyozza a zürichi professzor nyílt levele: mély együttérzéssel
fordulunk azokhoz, akiknek családjuk, családtagjuk, egészségük
és megélhetésük került veszélybe a COVID-19 világjárvány, pandémia következtében.
Tudatában vagyunk e helyzet súlyosságának, a mélyreható
és megrázó következményeknek a világgazdaság és a helyi gazdaságok
tekintetében, a társadalmi életre és a hatalmas mértékben megterhelt
egészségügyi rendszerre gyakorolt terhelő hatásának s a gyógyító személyzet
rengeteg többletmunkát jelentő kihívásának. Támogatjuk azokat
a vezetőket és nemzetközi szervezeteket, amelyek döntéseket hoznak,
hogy hatékony lépéseket tudjanak tenni mindenki javára, aki a nehéz körülmények
következtében kerül eddig nem látott helyzetbe.
A járvány kitörése óta folyamatosan arra kérjük a Globethics.net hálózatunk
tagjait, hogy tartsák szem előtt a helyi rendelkezéseket és azokat
a hatályos intézkedéseket, amelyeket országukban, illetve régiójukban
léptetnek életbe. A félelem és a pánik spiráljának növelése helyett a mai
helyzet azt parancsolja, hogy megbízható információk alapján nyilatkozzunk
környezetünkben, és felelősen szóljunk, amikor hamis információk
terjesztését tapasztaljuk. Hasonlóan fontos, hogy etikai alapelveinknek
megfelelően járjunk el minden kérdésben, illetve viselkedjünk embertársainkkal,
sorstársainkkal.
Tartsunk össze – két
méter távolságtartással!
Először is őszinte együttérzésemnek, testvéri szolidaritásomnak adok
hangot azok iránt, akik már elveszítettek valakit hozzátartozóik közül,
akik elveszítették a világjárvány nyomán bevételi forrásukat, állásukat,
akik más országban rekedtek, távol otthonuktól és családjuktól, azok
iránt, akiknek hirtelen meg kellett teremteni az otthoni munka és tanulás
feltételeit. Továbbá azok iránt is, akik attól tartanak, hogy elveszítenek fél
évet egyetemi tanulmányaikból, meg azok, akiknek nincs elegendő elektromos
energiájuk az online tanuláshoz, és irántatok, akik az egyetemek
és az üzleti világ vezetői vagytok vagy alkalmazottai, akik nem tudjátok,
honnan lesz anyagi fedezete munkátoknak a pénzügyi nehézségek idején,
legfőképpen irántatok, akik hatalmas fizikai és lelki igénybevételt
jelentő helytállást tanúsítotok a kórházakban.
„Háború van!” – fogalmazott minap a svájci kormány. Globális háború
folyik a közös ellenséggel, a vírussal. A határokat sok helyen lezárták, sok
embernek otthon kell maradnia önként vállalt izolációban, sok vállalat
összeomolhat, csődbe juthat, ha a kormányok nem cselekszenek gyorsan.
Az én nemzedékem és gyermekeink Svájcban úgy nőttek fel, hogy
nem ismerték a háborút. Szüleinknek, nagyszüleinknek és dédszüleinknek
kijutott a háborús tapasztalatokból. Közületek is sokan élnek olyan
országban, ahol nem ismeretlen a járvány, a háború, a katasztrófa és a
súlyos aszály, szárazság. De mindannyiunk számára ismeretlen az ilyen
mértékű és súlyosságú világjárvány.
Melyek ma az etikai kihívások, és melyek a lehetőségeink? – ezt a kérdést
kell feltennünk ebben a helyzetben. Globális etikai szerveződésként,
morális világhálózatként és erőként mit tudunk javasolni az etikai és etikus
vezetőknek ebben a helyzetben, milyen iránymutatást adhatunk egyáltalán
az élet védelmezése érdekében, a legegyszerűbb emberi létszinttől
egészen az egyetemi szintig, illetve az élet minden szektora, szelete,
alrendszere segítésére? Hadd vázoljam az alábbiakban néhány pontban
a lehetséges etikai távlatokat, egyúttal hadd hívjalak meg Titeket arra,
hogy gondoljátok át válaszaitokat, és osszátok meg velünk azokat.
Teljes felelősséggel az életvédelemért! Már a Globethics.net állásfoglalásában
rámutattunk az egyéni felelősség fontosságára minden szinten
ÜZENET
ISSN 1223–8848
Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja
A szerkesztőség címe: 400158 Kolozsvár, Eötvös utca (str. Constanţa) 1–3. sz.
Telefon: 0731-019404 • Drótposta: uzenet@reformatus.ro
http://www.reformatus.ro/uzenet.html • Főszerkesztő: Somogyi Botond
mások és saját érdekünkben, mivel ezzel is útját tudjuk állni a fertőzés
terjedésének. E felelősség vonatkozik alkalmazottakra és munkaadókra,
kormányokra és a társadalmi élet valamennyi szintjén élőkre. Két szélsőséget
mindenképpen el kell kerülnünk: a pánikot és a közönséges semmibevételt,
a baj cinikus lekicsinyítését. Tényeknek, és nem félelemnek kell
vezetnie minket e helyzetben, csak így juthatunk helyes egyensúlyra a
szükséges nyugalom és a hangulatkeltés között.
Gyorsítás, lassítás, önszerveződés. A döntéseket, a napi számadást a
vírus terjedéséről gyorsan meg kell hozni, el kell végezni. Köszönettel
tartozunk azoknak a hivataloknak, amelyek gondoskodnak az időben történő
tájékoztatásról, döntésekről. Másfelől látjuk, hogy számos személyes
és hivatásbeli tevékenységnek le kellett lassulnia. Így a kettő együtt teszi
lehetővé, hogy újra kialakíthassuk a szükséges egyensúlyt az élet érdekében.
Be kell gyakorolnunk az új helyzetben az önképzés lehetőségeit. Az
otthoni munka és otthoni tanulás naponta történő megszervezése napjaink
egyik fő tevékenysége.
Az átláthatóság kötelező. Bűntényt jelent, ha személyes, politikai vagy
gazdasági érdekből bárki elhallgatja vagy meghamisítja a tényeket. A hamis
hírek pánikhoz vagy lekicsinyítéshez vezetnek, s ez akár életekbe is
kerülhet. Mindent egybevéve: az információk minősége nagyon fontos.
Hitbeli döntések, lépések. Ma az emberiségnek kétharmada valamilyen
felekezet követője. Sok vallási közösség odaadóan imádkozik, és
meg is szervezte a szeretetszolgálati, karitatív és online tevékenységét
a világjárvány speciális körülményei között. Imákat mondanak, elmélkedéseket
tartanak. Azonban nem helyénvaló a vallási közösségek és
egyházak részéről, ha elhamarkodottan Isten büntetésének tüntetik fel
prédikációikban a világjárványt, amivel Isten az egyéni és közösségi
bűnöket, az állami rend elleni vétségeket vagy az istentiszteletek mulasztásait
torolja meg. Isten nem a bosszú Istene, nem emberi ítélőszék,
hanem legfőbb kegyelemgyakorló világfórum életmentő, üdvözítő Fiában,
Krisztusban.
Istenben bizakodni, ugyanakkor semmibe venni az orvosi és egészségügyi,
kormányzati rendszabályokat ugyancsak felelőtlen és etikátlan
magatartás. Mennyei Atyánk ajándékának tekintjük az egészségügyi dolgozókat
éppúgy, mint a koronavírus ellenszerét kutató tudósokat.
A globalizáció árnyoldalai. A világjárvány érzékelhetővé teszi a
globalizációnak a negatív, de talán a pozitív oldalát is. Kiderül sebezhetőségünk,
amely a minden mindennel összefügg planetáris szorosságából
adódik. Az utazási és kereskedelmi korlátozások bizonyítják:
nem helyes függeni a globális gazdaságtól, hanem meg kell őrizni a
regionális, nemzeti mozgásteret. A világjárvány átgondolásra késztet, s
olyan újító lökést is adhat, amely meg fogja változtatni a globalizációs
elképzeléseket. Másrészt az internetes kapcsolatlehetőség új formákat
hoz létre: például a távoktatást, online konferenciákat, távorvoslást.
Tanulhatunk a világjárványból, hogy megteremthessük az egészséges
egyensúlyt a globális és a lokális, a nemzeti gazdaság és gazdálkodás s
a világgazdaság között.
(Részlet dr. Christoph Stückelberger svájci professzor leveléből, fordította
dr. Békefy Lajos)
Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. • A lapban megjelent
cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
Tipográfia: IDEA PLUS
Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós
Sajtóközpontjának nyomdájában • Felelős vezető: Dávid Zoltán