Üzenet - április 15

2
( Mannás kosár )
Tanulságos igék Jeremiásról
Az ige nehéz időkben
16.
Az Olvasod-e a Bibliát? című könyv szerzője
egy Ryle nevű anglikán püspök. Szerinte
boldog ember az, akinek van Bibliája, de még
boldogabb az, aki olvassa is. Ma Bibliát venni
nem probléma. De az, hogy olvassuk is, életfontosságú
dolog számunkra. Mit teszünk mi Isten
szavával – erről szól ez az ige.
Épp böjti nap van Jeruzsálemben. A nemzetközi
helyzet feszült. Jójákim király segítséget
várt Egyiptomtól, de ebből csak csalódás lett.
Jeremiás prófétának igaza lett, Egyiptomban reménykedni
hiábavaló. Csak egy út lenne a babiloni
fenyegetettség elkerülésére: az Úrhoz való
megtérés és a benne való bizalom. A próféta e
böjti napon is ezt fogja hirdetni, az összes próféciáját
fel fogják olvasni a templomtéren. Ezt
íródeákja, Bárúk fogja megtenni.
Az íródeák órákon át olvassa az ítéleteket, ígéreteket.
Sokan csak kíváncsiságból gyűlnek össze
körülötte, ám érdeklődve vagy épp megdöbbenve
hallgatják szavait. Magában mindenki felteszi a
kérdést: vajon igaz-e mindaz, amit mond?
Másokat megdöbbent és felráz a prófétai
szó. Ezek között van Mikeás is. Őt mélyen érinti
az ige és mindaz, amit hallott. S ha valakit
komolyan megérint az ige, az szeretné, ha ez
másokkal is így történne. Mikeás úgy gondolja,
ezt Júda vezetőinek is hallaniuk kell, mert
a város nagy veszélyben van. Ezért alighogy
befejeződik a beszéd, máris megy, hogy vigye
a vezetőknek az üzenetet. Azok épp tanácskozáson
vannak, meghallgatják Mikeást, és érzik: a
dolog komoly, itt róluk van szó.
Az már önmagában is nagy szó, hogy a nép
vezetőit érdekli Isten igéje. Ma azt látjuk, a népek,
országok vezetőit mindez nem érdekli. Ám
itt más a helyzet. Bárúk még egyszer kibontja a
tekercset, és felolvassa a rajta levő írást. A vezetők
megrettennek, valósággal sokkolja őket
mindaz a fenyegetés, amely Júda és Jeruzsálem
ellen szól. Azt mondják: ezt a királynak is hallania
kell.
Miért van ilyen nagy hatása Jeremiás szavainak?
Elvégre mindezt nem először hallják Jeruzsálemben.
Amit Bárúk mond, nem újdonság.
De most már látszik: az ítélet kezd bekövetkezni,
a körülmények kezdenek szorongatóak lenni.
Amikor az ember szorultságban van, jobban
meghallja az igét, érzékenyebben reagál arra. Jó
az, ha az emberek figyelnek Isten szavára, és jó
az, ha megdöbbennek.
De a folytatás már nem olyan jó, mint a
kezdet. Mert mit kellett volna nekik tenniük?
Térdre borulni és könyörögni: Uram, bocsásd
meg bűneinket, könyörülj rajtunk! Nem az Urat
kérdezik, hanem Bárúkot: hogy jutottál te e próféciához?
Az a szomorú, hogy bár az emberek
megdöbbennek, mégis hamar napirendre térnek
minden felett.
A vezetők, a fejedelmek, a nép fontos dolgot
tesznek. A királyt is tudatják erről. Jójákimnak
is kell mindezt tudnia. De az veszélyes lehet
mind Jeremiás, mind pedig Bárúk számára.
Ezért jobb, ha ők elrejtőznek, amikor a király is
fogja hallani az igét. Eddig ő nem sokat törődött
az Úrral és igéjével. Sőt még ennél rosszabbat is
tett: Uriás prófétát eltette láb alól, Jeremiásról
pedig hallani sem akar.
Jójákimnak döntenie kell. A király egy kandalló
előtt áll, és fejedelmek veszik körül. Elhozatja
a tekercset, és felolvastatja. Ő ugyan jól
ismeri Jeremiás üzenetét: térjetek meg! Ez számára
már régi mese. S miközben Jehudi olvas,
Jójákim cselekedni kezd. Ahogy egy oszlopsort
elolvas, egy késsel levágja, és a tűzbe veti. Szeretetlenül,
még az arcizma sem rándul meg. Ez
több mint közömbösség, ez mély megvetése az
igének. Isten beszéde Jójákim számára értéktelen
papírdarab, tűzbe való.
Ez ma is megtörténik. Persze nem ilyen
brutális módon, sokkal finomabban. Egyesek
ugyanis azt mondják: a Biblia régi írás, nem
kell komolyan venni. Mások meghallgatják Isten
szavát, de utána ez mégsem látszik meg életükön.
Akik tudják ugyan, miként kellene élni,
mégis más utat választanak.
De hogyan menekülhetünk meg az ítélettől,
ha ilyen üdvösséggel nem törődünk, ha az
Felhívás húsvéti úrvacsoravételre
Kedves keresztyén testvéreim!
Az emberiség nagy drámája zajlik a szemünk
előtt. Bármennyire is szeretnénk kimaradni
belőle, nem lehetséges. Naponta fordulunk
Istenhez, és kérdésekkel ostromoljuk.
Még most, az elején talán saját emberi
erőnkben bízva gondoljuk, hogy megoldhatók
a dolgok, de lassan mindenki számára világos
lesz: Isten kezébe kell letennünk az életünket.
Olyan ez, mint a megváltásunk: saját erőből,
akaratból nem megy. Jézusnak kellett eljönnie,
aki bemutatta az áldozatát értünk. Ezt azonban
nekünk újból és újból át kell élnünk, és áment
kell mondanunk rá. Krisztust közel kell engedni
magunkhoz. Meg kell bizonyosodnunk arról,
hogy Krisztus itt van velünk. Az ige mellett az
úrvacsora az, ami igazán megerősít minket. De
e mostani helyzetben a húsvéti úrvacsoraosztás
került veszélybe. Ám most is beigazolódik,
hogy ha Isten becsuk egy ajtót előttünk, kinyit
egy ablakot – ha képesek vagyunk meglátni azt.
Így találtam megoldást a húsvéti úrvacsoravételünkre.
Ezt a Magyar Református Egyház mind a
tíz egyházkerülete örömmel támogatja.
Húsvét vasárnapján délelőtt 10 órakor a
Duna Televízióban református ünnepi istentisztelet
és úrvacsoraosztás lesz. Igét hirdet dr. Szabó
István, a Magyarországi Református Egyház
Zsinatának elnöke a saját családja körében. Az
istentisztelet után a megterített úrasztala mellett
úrvacsoráznak. Ebbe kapcsolódunk be mi
is úgy, hogy mindenki odahaza, a saját családi
hajlékában megteríti az úrasztalát, majd pedig
Bárúk fölírta arra Jeremiás
diktálása után annak az
irattekercsnek minden szavát,
amelyet Jójákim, Júda
királya tűzben égetett el.
(Jer 36,32)
evangéliumot nem vesszük komolyan? Milyen
rettenetes ítélet vár azokra, akik Isten szavát
nem veszik komolyan! Feltevődik a kérdés: miért
nem avatkozik közbe az Úr? Ha az ő igéjét
a tűzbe vetik, miért nem bocsát az Úr tüzet az
égből, hogy Jójákimot és embereit megeméssze?
E kérdést sokszor feltesszük: miért és hogyan
tűr ilyen hosszan az Úr? Miért tűri el, hogy
az emberek megvessék, kigúnyolják igéjét? Mi
tudjuk, Isten hosszútűrő, nem azonnal bünteti
a gonoszt. De Jójákim azonnal meghallja az ítéletet:
utódok nélkül hal meg, senki sem követi
őt a trónon, csapások jönnek rá, mert nem akart
hallgatni az Úr szavára.
Ezt érdemes mindenkinek megjegyeznie: az
Úré az utolsó szó. Mert az ő szava megáll mindenkor,
nem dönti meg senki hatalma. Mert bár
Jójákim a tekercset elégeti, Bárúk azt teljességgel
újraírja. Sőt a második tekercs még terjedelmesebb
lesz, mint az első. Mert az Úr sohasem
vonja vissza, amit kimondott: az ítéletet és az
ígéretet sem.
Azzal a kérdéssel indultunk: olvasod-e a
Bibliát, és meghallod-e abból az Úr szavát, aszerint
élsz-e? Az ige először megrettent, de ez nem
baj, mert ez üdvösséges rettegés, amiből megtérés
fakad. Akkor elkerülhetjük az ítéletet, és
üdvösségben lesz részünk.
Mennyire időszerűek Jeremiás szavai a mi
időnkben is, amikor az egész világ ítélet alatt
áll, amikor mindenki szívében ott a félelem és
döbbenet. A megoldás ma sem lehet más, mint
2500 évvel ezelőtt: komolyan venni Isten szavát.
Lehet, az Úr épp e nagy próba által akarja
a mai világot, Európát, a mi népünket és országunkat
magához fordítani.
Ne dobjuk tűzbe, ne vessük meg Isten beszédét.
Olvassuk, vegyük komolyan minden szavát.
Mert az igének be kell teljesülnie. A nagy
nyomorúság idején Isten népe felemelheti fejét,
mert tudja: Megváltója közeleg.
| LŐRINCZ ISTVÁN |
a tévén keresztül elhangzó felkérésre valljuk
meg bűneinket, teszünk vallást a mi hitünkről,
és magunkhoz vesszük az úrvacsorát. Ahol van
családfő, ott ő adja a kenyeret és a bort a család
többi tagjának, majd pedig ő maga vesz. Aki
pedig egyedül van, az maga veheti önmagának.
Valami olyasmit fogunk tenni, amit az őskeresztyén
gyülekezetek, amikor házanként
megtörték a kenyeret. Ezt most mégsem magunkban
tesszük, hanem a Kárpát-medence,
de lehet, hogy az egész világot befogadó templomában
lehetünk együtt testvéreinkkel. Most
lehet, hogy el fog tűnni minden akadály, külsőség,
ami elvonta figyelmünket az igazi bűnbánattól.
A templomban – látván az előttünk
állókat – sokszor mások bűnére gondoltunk, és
sohasem a magunkéra. Így lehet őszinte és igaz
a mi mostani úrvacsoravételünk.
E csapásból csak úgy tudunk győztesen kijönni,
ha őszintén elfogadjuk Isten megváltását,
és elkötelezzük magunkat a megújult életre.
Így készüljünk az idei húsvétra.
| KATÓ BÉLA püspök |