Üzenet - április 15

Hinni kell a célokban
( Portrésorozat – Igazgatótanács Üzenet )
Vállalkozói tapasztalatait kamatoztatja az egyházban Jakab István
7
Jakab István marosvásárhelyi
üzletember a 2018-as kerületi
választások óta igazgatótanácsi
tag, a vártemplomi gyülekezet
presbitere. 1993 óta vezeti az
egészségügyi laboratóriumi
készülékeket, eszközöket forgalmazó
cégét, így nem idegen
számára a nagy felelősséggel
járó döntéshozatali pozíció.
rős református neveltetésben részesül-
Ha lenne nekünk, reformátusoknak
„Etem.
pápánk, akkor a most 97 éves Annuska nagynéném
megpályázhatná a tisztséget. Nagyapám a
maga férfias módján élte meg a reformátusságát,
nagynéném pedig buzgóbb hívő volt” – idézi
fel gyerekkori emlékeit Jakab István. Szülei
tanítók voltak Búzásbesenyőn, és bár hitéletüket
vissza kellett fogniuk a hatvanas években,
falusi értelmiségiként jó viszonyban voltak a
helyi lelkésszel. „Az egyházhoz való kötődésem
inkább nagyapám és nagynéném hatására
alakult ki, de édesanyám is konok hívő volt” –
emlékszik vissza az üzletember családtagjaira,
akik mindig közösségben mozogtak, tevékeny,
aktív életet éltek.
Jakab István végzettsége szerint elektromérnök,
Temesváron járt egyetemre, majd a rendszerváltás
előtt 11 évig dolgozott a szakmában
egy bukaresti cég marosvásárhelyi kirendeltségénél.
1993-ban, a nagy vállalkozási lázban
külföldi partnerekkel megalapította jelenlegi
vállalkozását, amelynek mára az ország több
városában is vannak kirendeltségei. Jelenleg
harmadik mandátumát tölti presbiterként Marosvásárhelyen
a vártemplomi gyülekezetben,
2012-től pedig küldöttként az egyházkerületi
közgyűlésben is részt vett. Nem riad vissza a
nehéz feladatoktól, és vallja: lelkiismerettel és
tisztességgel végez el minden szolgálatot, legyen
szó egyházi vagy üzleti ügyekről.
Közvetlenül az igazgatótanácsi tisztség elvállalása
után is beszélgettünk vele, ekkor pozitívan
és határozottan nézett az új kihívás elé.
„Véleményemet felelősen vállalom, döntéseimet
nyugodt lelkiismerettel akarom meghozni,
megfelelő háttérismerettel. Hittel és nagy lelkesedéssel
vágok neki a feladatnak” – mondta
el a mandátum kezdetén. Hozzáállása azóta
sem változott: úgy tartja, az eredményes munka
titka a jó előkészítés, és ez jellemző a tanács
üléseire.
Vállalatvezetői tapasztalatait az egyházi
munkában is kamatoztatja, hiszen megszokta
már a döntéshozatal nyomását, és átlátja a különböző
szinteken folyó eljárásokat. A cégen belül
is mindig figyel arra, hogy összehangolják a
munkát, még ha a döntéshozatali szinteken meg
is van egy adott fokú szabadság.
„Fontos mindig olyan döntést hozni, amit
személyesen is vállal az ember. Nem bújhatunk
el a közös döntéshozás, az oldott felelősség
mögé” – fejti ki Jakab István, és elmondja,
egyházi tevékenységében a világi ügyintézés,
törvénykezés terén segítheti a munkát, hogy az
21. századi szinten folyhasson. Az üzletember
úgy véli, az egyháznak most különösen oda kell
figyelnie az anyagi lehetőségek tisztességes felhasználására.
„Hinni kell a célokban – legyen szó egyházi
közösségről vagy vállalkozásról. Az elején
ráérzésből is fel lehet építeni egy közösséget,
azonban ahhoz, hogy megtartsuk és jó irányba
tereljük, tapasztalat, felhalmozott tudás is kell”
– mutat rá, majd újabb párhuzamot von az egyházi
és világi vonal között. Például egy egyházközségben
is feltétlenül szükséges a precizitás
és a kitartó munka, hogy eredményes legyen a
szolgálat. Úgy véli, a presbitereknek, gyülekezeti
tagoknak segítséget kell nyújtaniuk a közösségépítésben,
adminisztrációban, projektek
lebonyolításában, hogy megkönnyítsék a lelkipásztorok
munkáját, támaszt nyújtsanak nekik.
„Feltétlenül szükséges minden gyülekezetben
egy olyan mag, akik felvállalják és elvégzik a
feladatokat, miközben odafigyelnek arra, hogy
megfelelően legyen leosztva a munka, és mindenki
a részét elvégezze.”
Egyháztagként úgy gondolja, a presbiterek
körében a szelekció a legfontosabb, hiszen nehéz
megtalálni a megfelelő, aktív embereket,
akik jóindulatúak és tettre készek, mozgósítják
a híveket, és felébresztik a szolgálatkészségüket.
Aki reggeltől késő délutánig dolgozik,
nem jut ideje egyébbel is foglalkozni – emiatt
is leszűkül sokszor a jelöltek köre. „Nem lehet
ölbe tett kézzel üldögélni, nem adhatjuk fel,
próbálkozni kell különböző eszközökkel, hogy
szólítsuk meg a gyerekeket, időseket, szülőket
akár bibliaórákkal, bármilyen kezdeményezéssel,
vonjuk be őket a gyülekezeti életbe. A múlt
rendszerben az egyház nyújtotta azt a lehetőséget,
hogy magyarul, magyarként élhessük
életünket. A váltás után külső behatásra, illetve
a nagy szabadság következtében ez kezdett
lecsendesedni, mára pedig eléggé eltávolodtak
az emberek az egyháztól” – hangzik el beszélgetésünkön.
„Ha valaki a boldogságot keresi, a jól végzett
munka után megtalálhatja azt. És ha az ember
érzi, hogy van benne egy kis szikra a közösség
ügye iránt, akkor csapjon bele. Anélkül fölösleges,
mert ez nem az egyéni megvalósítás útja”
– mondja ki a biztató szavakat Jakab István, aki
meglátta a presbiteri szolgálat értékét az egyre
értékvesztettebbé váló világunkban. Beismeri,
hogy sokszor jár nehéz pillanatokkal, nem
mindig értenek egyet a felek, de ezeket le lehet
küzdeni.
Jakab István Marosvásárhely közösségi életében
is részt vesz. Tagja a Marosvásárhelyért
Egyesületnek, támogatja a Bod Péter Diakóniai
és Tanulmányi Központot, a mezőségi gyerekekkel
foglalkozó Szivárvány Alapítványt, és
közben családjára is igyekszik odafigyelni. Egy
fia és egy lánya van, akik négy fiú és egy kislány
unokával ajándékozták meg a családot, és
külön öröm, hogy mind Marosvásárhelyen laknak.
41 éve házas, felesége számítógépes szakember,
jelenleg azonban a kisunokák nevelésére
szánja idejét.
Fotó: Kiss Gábor
Jakab István meglátta a presbiteri szolgálat értékét az egyre értékvesztettebbé váló világunkban
Jakab István
Radnóton született 1957-ben, Mezőbodonban
és Búzásbesenyőn nevelkedett, majd
Marosvásárhelyen járt iskolába. Elektromérnöki
végzettséggel rendelkezik, és 1993 óta
vezetője a Clinilab vállalatnak. Házas, egy
fia, egy lánya és öt unokája van.
| BEREKMÉRI GABRIELLA |