Likebalaton II. évfolyam 3. szám

#nyaraljitthon
Derékig érő, hatalmas rétisast
mentettek a Balatonnál
Zalakomár és Balatonmagyaród
között, egy szerelőaknában
találtak a szerencsétlenül
járt rétisasra, amely
valószínűleg több napot is eltöltött
a szorult helyzetben. A legyengült,
ámde hatalmas ragadozómadárban
még volt annyi erő, hogy mentés
közben elszabaduljon.
Rozner György, a Balaton-felvidéki Nemzeti
Park Igazgatóság tájegységvezetője
mesélt nekünk a mentés részleteiről és a
hatalmas égi csúcsragadozókról.
– A madárban még volt annyi erő, hogy ki
tudott szabadulni az aknából és az erdő
felé meneküljön. Nem volt egyszerű megtalálni,
mert a sérült állat elbújik. Többen
kerestük a madarat, a mentésben rajtam
kívül Oszkocsil Zoltán és a Mol munkatársai
vettek részt. Végigpásztáztuk az
erdő alját, magas füves, bokros területen
jártunk, ahol a sérült rétisas még 800 méterre
eltávolodott az eredeti megtalálási
helyétől. Végül kökénybokrok között,
nem kevés vesződség árán sikerült elkapni,
s ezután a repatriáló állomásra szállítani.
A madár jól van, eszik, iszik, jelenleg
a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány
telephelyén élvezi a gondos ellátást.
A madár 2-3 napot tölthetett az aknában,
le volt fogyva. Szerencsére nem volt törése,
az egyik szárny ízületét sértette fel,
amikor beszorult az aknába.
– A fotók alapján a befogás után már nagyon
nyugodt volt a madár.
– Érdekes, hogy megtalálása után ez a
rétisas nagyon szelíden viselkedett, ha
mondhatjuk azt, talán hálás is volt, hogy
segítünk neki.
– Milyen volt kézben tartani ezt a hatalmas
madarat?
– A madarászok is meglepődtek, hogy
kesztyű nélkül fogtam a madarat, de az
teljesen szelíden viselkedett, nem volt agresszív
és nem védekezett, jámboran tűrte
a vizsgálatokat és a seb kezelését is.
Könnyű volt vele együttműködni.
– A könnyű szó nem éppen illik erre az óriás
madárra. Mit tudhatunk a méreteiről?
– A legyengült madár a megtalálásakor
4,5 kg volt. Ezeknek a madaraknak nem
a súlya nagy, hanem a szárnyfesztávja.
A megtalált rétisas teste nagyjából akkora,
mint egy hízott házi libának, a földön
FOTÓ: BALATON-FELVIDÉKI NEMZETI PARK
állva az ember derekáig ér. Ugyan nem
a csőrével szokott támadni, de időnként
azért csattogtatta azt, de biztonságosabb
volt az arcomtól távolabb tartani. A méreteikről
a fészkük nagysága is árulkodik.
Nagyon meglepő látvány, hogy amikor
gyűrűzéskor felmászik valaki a fészekbe,
akkor abban kényelmesen elfér. A fészkeik
alulról nem látszanak ilyen nagynak.
– Honnét keveredhetett ide ez a madár?
– A szárnyfelületük hatalmas, nagyon jól
repülnek, magasan nagyon nagy távolságokat
képesek megtenni. Azt gondolom,
ennek a rétisasnak a Kis-Balatonnál lehet
az élőhelye. Fészke még nem biztos hogy
van. A madarász kollégák megállapítása
szerint ez egy 4-5 éves példány lehet, az
ivarérett kor elején jár, ebben a korban
még többnyire csak próbálkoznak a fészeképítéssel.
Rak fészket, összeáll a pár, még nem biztos,
hogy sikeres a költés, de már védik
a helyüket, a revírt. Ez azt a területet jelenti,
ahol a fészkelő pár táplálékot szerez,
ezt megvédik a többi sastól. Van olyan
madár, akinek ebben a korban még nincs
fészke, csak táplálkozási helye.
– Miből lehet megállapítani az életkorát?
– A szárnymintáiból már látszódnak az
öregkori színezetek, de még a fiatal jegyek
is felfedezhetők. Azért is készítettünk
olyan fotót, ahol a madár szárnya kiterítve
látható, mert a tollazat alapján lehet
megmondani a korát, ez segít a madarászoknak
pontosabb képet alkotni a megtalált
példányról. A természetben mért
legmagasabb életkoruk 19 év, de fogságban
28 évig is elélhetnek, a szaporodás
szempontjából 5–15 éves korukban a legaktívabbak
ezek az állatok.
– Milyen érzés volt megmenteni, majd
kézben tartani a madarat?
– Nagyon jó. Ez egy fokozottan védett faj,
ami ráadásul kerüli az embereket, ritkán
találkozunk velük. A Balatonszentgyörgy–Siófok
partvonalon 13 pár rétisas
él, a Kis-Balatonnal együtt közel 20 pár
lehet ebben a körzetben. Nem ez a környék
a legideálisabb élőhelyük, jobban
szeretik a folyóvizeket, a Duna és a Dráva
mentén még több pár található, de itt
is szívesen fészkelnek. Rejtett életet élnek,
nem mennek ember közelébe, víziállatokkal
táplálkoznak, halásznak és döntően
vízimadarakra vadásznak. Fészkeik
rejtett, nehezen megközelíthető helyeken
vannak.
– Van ellenségük ezeknek a madaraknak?
– Természetes ellenségük nincs, fiókakorban
egy-egy tojást vagy kicsi fiókát elragadhat
egy ragadozó, ezért őrzi a pár felváltva
a fészket. Sajnos az emberi gondatlanság
miatt a mérgezések következtében
találunk elhullott példányokat is. Elütött
példány nem jellemző, mert a rétisas magasabban
repül, azt mondjuk rá, hogy a
rétisas arisztokrata, aki nem fog az úton
egerészni, de áramütés miatti sérüléssel
többször találkoztunk már.
– A gyógyulás, a bezártság után vissza
tud térni egy ilyen állat a természetbe?
– Igen, ez a néhány hét nem okoz nehézséget
neki az életében, és még egy hosszabb
ideig nevelt madárnál is megvannak
azok a technikák, amivel vissza tudjuk
őt szoktatni az eredeti élőhelyére, vissza
tudjuk őket vadítani. A rétisas nem felejt
el vadászni, és visszatalál az élőhelyére.
Róla nem tudjuk, hogy van-e már foglalt
revírje, de igyekszünk a megtalálási helyéhez
közel szabadon engedni.
Mihály Szilvia / likeBalaton.hu
Olvass tovább a témában:
https://likebalaton.hu/cimke/allat/
50
/likebalaton.hu
/likebalaton/