BME GTK - Képzési tájékoztató 2021/2022

VAN TOVÁBB A MESTERKÉPZÉS UTÁN - PHD KÉPZÉS
Írta: Balogh Blanka
Mesterképzés után nemcsak a munkavállalás vagy további egyetemi tanulmányok, tanfolyamok elvégzése lehet
opció, hanem a PhD képzés is. Az ide vezető útról, valamint az új doktori rendszerről Nagy Eszter negyedéves
PhD hallgatót kérdeztük.
Tavaly ilyenkor, a diplomafélévemben engem is ez a kérdés foglalkoztatott. Elővettem a kockás papírt és a grafitceruzát,
és mérlegeltem, hogyan és merre legyen tovább. Erős volt bennem a késztetés, hogy végre kilépjek az „Életbe”,
de a papír felett ülve egyre több indok jött fel amellett, hogy tovább folytassam a tanulmányaimat, amit végül
egyáltalán nem bántam meg, sőt! Saját tapasztalataim alapján öt pontban összegzem Nektek, hogy mi miatt éri meg
mindenképpen maradni mesterképzésre is.
60
Pontosan mit jelent az, hogy „érzékeny téma”?
Végzett pszichológus vagyok, a mesterdiplomámat itt szereztem a tanszéken
munka- és szervezetpszichológia specializáción. Hároméves
munkatapasztalatom volt, mielőtt a PhD-ra érkeztem. Azért jöttem
ide, mert a munkám nem adott elég szakmai kihívást, és a PhD-ban ezt
megtaláltam. A témám a pedagógusok kiégése. A munkapszichológiában
sokan szervezeti szinteken vizsgálódnak, hogy egy cég működése
vagy cégkultúra szempontjából mi a fontos, én viszont inkább az egyéni
mentális egészséget tartottam fontosnak. Az a célom, hogy egy hatékony
intervenciós programot fejlesszek ki tanároknak, ami segít viszszafordítani
a kiégés folyamatát. A pedagógusok munkája azért nagyon
fontos, mert nagy a felelősségük az új generáció nevelésében. Jó volna,
ha a munkájuk és a gyerekek iránt hosszú távon is lelkesedni
tudó pedagógusok lehetnének itt Magyarországon.
Visszafordítható a kiégés?
Azt mondanám, hogy egy pont után nem. A kiégésről
azt kell tudni, hogy az első fázisa az érzelmi
kimerültség. Ez az, amikor az ember főleg
a munkájából tapasztalt stressz miatt teljesen
kimerül, az erőforrásait már nem tudja napról
napra hasznosítani, és akár minden napot úgy
kezd, hogy már kimerültnek érzi magát. A második
fázis, amikor az erős cinizmus megjelenik.
Ilyenkor már nehéz befogadni bármi új, vagy
segítő információt. Úgy gondolom, hogy ebben
a fázisban, amikor annyira már nem lehet
közel férkőzni valakihez személyesen, csak egy nagyobb
változtatás segíthet, mondjuk egy munkahelyváltás, vagy alkotói szabadság,
miközben olyan emberekkel tud időt tölteni a munkavállaló,
akik még meg tudják közelíteni őt lelkileg. A programra önkéntes jelentkezés
alapján jöhetnek pedagógusok, és az a saját megfigyelésük
szokott lenni, hogy nem nekik van leginkább szükségük a programra
a tantestületen belül, de a súlyosabb helyzetben lévő kollégák már
nem jönnek el, éppen az előbb említettek miatt.
Egyike vagy azon PhD hallgatóknak a tanszékről, akik első
évfolyamként kezdtek az új képzési rendszerben.
Milyen hatással volt ez az első időszakra?
Az elején nem teljesen tudatosan léptem bele ebbe a rendszerbe.
A legfontosabb motivációm az volt, hogy új helyre kerüljek az előző
munkahelyemről. Olvastam, hogy új rendszer kezdődik a PhD-n, de nem
tanulmányoztam ezt még akkor részletesen. Láttam, hogy sokkal jobb
lesz az ösztöndíj mint korábban volt, és a harmadik-negyedik évben tovább
emelkedik. Szeretem strukturáltan, rendszerben látni a dolgokat,
és nekem ez a képzés szimpatikusabb volt, mint az előző rendszer, amiben,
ha megvolt mondjuk három év után az abszolutórium, utána még
X évig írhattad a dolgozatot. Időközben kiderült, hogy ez az új képzés
még nem nagyon van kidolgozva, sok bizonytalan pont volt benne.