Zsámbéki Polgár - 2021. augusztus

is került a kezembe. Középiskolában a Kisképzőbe jártam kerámia
szakra, de a főiskolára soha nem jelentkeztem kerámiára
az iparra, hanem mindig a képzőre jelentkeztem szobrász
szakra, ahova meg nem vettek fel. A harmadik felvételi után rájöttem,
amikor a felvételi bizottságban az egyik, általam egyébként
nagyon tisztelt szobrász megkérdezte, hogy kik a szobrász
példaképeim, és én elkezdtem sorolni az amerikai pop art
szobrászokat meg egyebeket, ő meg teljesen kikelve magából
megkérdezte, hogy akkor minek akarok odamenni tanulni, hogy
mit gondolok, mit fognak ők itt nekem tanítani. Úgy gondoltam
igaza van, de valamilyen főiskolát kellett volna végeznem, mert
dolgoztam segédmunkásként az oroszlányi szénbányákban,
persze nem lent a bányában, gipszforma készítőként egy kerámia
KTSZ-ben, szóval mindenféle munkát végeztem már addig,
így végül is jelentkeztem rajz-földrajz szakra a tanárképzőre.
Egerben kezdtél, mégis átmentél Pécsre a tanulmányaid
alatt.
Eger akkor nem ilyen hely volt, mint most, hanem egy poros
világvégi kisváros, ahol ugyan jó társaság volt, és nagy társasági
élet, de szakmailag nem volt nagy kihívás. A második évben
átmentem Pécsre, ahol volt egy nagyon jó szobrász, Kígyós
Sándor, aki nem minket rajzosokat tanított, de én megismerkedtem
vele és a kollégium kertjében egy fa bodegában berendeztünk
egy műhelyt, és ott faragtuk a Villányból hozott köveket.
A tanárképző után újra megpróbáltad a képzőművészetit.
Igen, de akkor sem tanultam szobrászatot, hanem ott a rendkívüli
tanárképző tagozaton festő volt a mesterünk, Bráda Tibor,
tehát festettem, mert azt kellett, és szerettem is.
Akkor hogy lettél mégis szobrász?
Én találtam ki magamnak, hogy szobrász vagyok, és mivel az
agyaghoz értettem, meg a kerámiához valamennyire, ezért
kerámiából és porcelánból készítettem szobrokat. Dolgoztam
más anyagokkal is, de maradtam a kerámia és szilikát anyagoknál
az alkotás során. Az anyag művészi koncepcióm szerves
része. A mintázás során képlékeny, engedelmes. Az égetés
után, végső állapotában szilárd, kemény, megmásíthatatlan,
ugyanakkor esendően törékeny.
Egészen meglepő témáid voltak. Mik azok a tájképszobrok?
A tájképszobor onnan jött, hogy mindig is az érdekelt, hogy
olyan dolgokat mintázzak meg, ami nem szokványos szobrászi
téma, például felhőket, füstöt, tüzet, forgószelet és egyéb
illékony jelenségeket. Nálam általában a szobor témája egy
gondolat vagy szöveg, amit gyorsan lejegyzek és utána kezdek
hozzá rajzolgatni, vázlatokat készíteni.
Honnan jött a nagy sikerű szurikátás sorozatod ötlete?
Volt egy nagy megbízásos munkám, amelyen állatfigurák is
szerepeltek és innen jött az ötlet, hogy az állatfigurák valami
olyasmit csináljanak, ami emberszerű cselekedet. Ezeken a műveken
mélységes érzelmek és magasztos eszmék állartfigurákon
jelennek meg. Szenvedélyesen szerető madarak, felhőkkel
harcoló denevérek, tüzekben síró szalamandrák olyan dolgokat
tudnak, mernek, tesznek, melyekhez mi gyávák, gyengék, kevesek
vagyunk. Szurikátáim is szeretik egymást, kíváncsiskodnak,
de irigyek egymásra és veszekszenek is, mint mi magunk.
Elég provokatív szobroknak tűnnek nekem ezek, főleg úgy,
hogy te egy konzervatív iskola igazgatójaként dolgoztál hoszszú
évekig. Lázadó típus vagy, vagy ez csak egy korszak volt?
Szerintem ilyen voltam és ilyen is maradtam, csak külsőleg ez
talán nem jelent meg rajtam mindig. Bár amikor Angyalföldön
tanítottam, akkor még voltam bátor olyan öltözeteket felvenni
vagy olyan hajviseletet, szakállt, pajeszt, bajuszt viselni, ami
esetleg egy kicsit provokálta az embereket.
A Caminón
2021. augusztus ZSÁMBÉKI POLGÁR
5