ÚJság - Nyár 4/2

Eljött a tavasz…
Dadus hatalma az óvodában végtelen volt. Néha észre sem vette a
szanaszét heverő játékokat, néha pedig mindenféle indok nélkül lecsapott
rájuk, mint a forgószél, és bepakolta őket a játékosdobozba. Ezt ő
takarításnak hívta ugyan, de ezt minden játék utálta, kiváltképp a fém
játékok. A Nyuszi nem bánta különösebben, hiszen ha őt dobálták, puhán és
lágyan esett le bárhova.
Egy este, amikor a Kisfiú lefekvéshez készülődött, nem találta a
porcelánkutyát, ami addig mindig vele aludt. Dadus éppen nagyon sietett,
és hirtelen túl nagy gondot okozott neki, hogy a kutyát keresgesse lefekvési
időben. Ezért csupán körbepillantott a szobában, és amikor meglátta, hogy
a játékosdoboz teteje nyitva van, hirtelen világosság gyúlt a fejében.
„Nézd csak!” – mondta. „Aludj ma ezzel a régi nyuszival!” Ezzel fülön
ragadta Bársony Nyuszit, és Kisfiú kezébe adta.
Azon az éjjelen, oly sok magányos éjszaka után Bársony Nyuszi Kisfiú
ágyában aludt. Ezt eleinte inkább kellemetlennek találta, hiszen Kisfiú
néha nagyon szorosan ölelte, néha ráfeküdt, néha pedig olyan messze
betolta őt a párnája alá, hogy Nyuszi alig kapott levegőt. Nyuszi
vágyakozva gondolt vissza azokra a hosszú holdfényes éjszakákra, amikor
az elcsendesedett házban halkan beszélgettek Lovacskával az élet nagy
kérdéseiről.
De aztán mégis nagyon gyorsan megszokta az új helyzetet, főleg akkor,
amikor Kisfiú elkezdett hozzá beszélni, és csodálatos alagutakat csinált
neki az ágynemű alá, és hozzátette, hogy bizony, a valódi nyulak
üregjei is egészen ilyenek. Nagyszerű játékokat játszottak suttogva
(amikor Dadus otthagyta őket esténként, hogy megvacsorázhasson), amikor
már csak az éjjeli lámpa égett a kandallópárkányon. Amikor pedig Kisfiú
álomba szenderült, Nyuszi odasimult a Kisfiú pici forró állához miközben
Kisfiú kezei szorosan ölelték őt egész éjszaka.
Hiába telt-múlt az idő, Bársony Nyuszi annyira, de annyira boldog volt,
hogy észre sem vette, hogy bársonyos szőre egyre kopottabb és kopottabb
lesz, hogy kilazult a farka, és hogy az orráról minden rózsaszín eltűnt, mert
Kisfiú ott puszilta meg őt a leggyakrabban.
Jött a tavasz, és ők egyre hosszabb időt töltöttek a kertben. Jókat
furikáztak a talicskával, piknikeztek a füvön, kunyhót építettek a
málnaágak alá a virágágyások mögött.