ÚJság - Nyár 4/2

A lábuk puhán tapadt a földre, ez viszont közös volt bennük. Nyuszihoz
egészen közel bújtak elő a bokorból, és szimatoltak az orrukkal. Nyuszi
ezalatt meredt tekintettel kereste a hátukon a felhúzójukat, hiszen tudta, az
olyan embereknek, akik magasra tudnak ugrani, általában segít valamiféle
szerkezet ebben.
De ezt egyszerűen képtelen volt megtalálni. Ők egyértelműen valami új
nyúlfajta képviselői voltak.
Az új nyulak rámeredtek Nyuszira, ő pedig visszameredt rájuk. Az orruk
végig mozgott közben.
„Miért nem kelsz fel és jössz velünk játszani?” – kérdezte az egyik
közülük.
„Nem tudok.” – válaszolta Nyuszi, hiszen nem akarta elárulni, hogy neki
nincsen felhúzója.
„Nahát!” – mondta a szőrös nyúl. „Ugyanolyan könnyű, mint bármi más az
életben.” Majd nagyot ugrott bizonyítékként oldalra, majd leült a hátsó
lábára. „Azt hiszem, te nem is tudsz ugrálni!” – mondta.
„De tudok!” – válaszolta Nyuszi. „Magasabbra ugrok, mint bárki más!”
Arra értette persze, amikor Kisfiú feldobja őt, de ezt nem akarta így
mondani.
„Tudsz a hátsó lábaiddal ugrálni?” – kérdezte a nyúl. Ez nagyon
kegyetlen kérdés volt Nyuszinak, akinek hátsó lába nem is volt
egyáltalán! A hátsó része egyetlen darabból készült, olyan volt, mint
egy tűpárna. Még mindig csendesen, a Kisfiú által készített kuckóban
ült, és remélte, hogy az előbbi dolgot nem veszik majd észre a nyulak.
„Nem akarok” – mondta újra.
De a vadnyulak szeme nagyon éles. Az egyikük hirtelen kinyújtotta a
nyakát és jól megnézte őt.
„Neki nincs is lába egyáltalán!” – kiáltotta. „Micsoda egy nyúl ez hátsó
lábak nélkül!” Majd elkezdett hangosan nevetni.
„De van!” – sírta el magát Bársony Nyuszi. „Van hátsó lábam! Rajta
ülök!!”
„Akkor nyújtsd ki őket így és mutasd meg nekem!” – mondta a vadnyúl.
Majd elkezdett körbe-körbe forogni és pörögni, amíg Nyuszi el nem
szédült.
„Nem szeretek táncolni!” – mondta. „Én inkább itt maradok és ülök
csendben tovább!”