VARAZSLATOSTERMESZET.BLOGSPOT.COMM I S K O L C Z I T Í M E AAZ ÖREG TÖLGYS Z Ü L E T É S N A P J A1 . R É S ZMISKOLCZI TÍMEA FOTÓIVAL
Április szeszélyes volt, de az erdő lakói mármegszokták, hogy ő már csak ilyen, és így isfogadták el. Lassan lépkedett előre az erdőrengetegében, nyomában virágok hímes szőnyegeszórta édes illatát, sudár fák bontogatták üde zöldlevélkéiket, rovarok hada duruzsolt kedvesen, amadarak pedig örömódáikat zengték.Az erdő túlsó szélén, a tavasz utolsó hónapjaközeledett, madárdalos Május. Ő volt az, akiminden madárnak, aki az erdő rengetegében éltvagy épp hosszú vándorútjáról hazáért, dalranyitotta a csőrét. Áprilisnak azonban fontos dolgavolt még, mielőtt elköszönt volna az erdő lakóitól.Az egyre rövidebbre szabott Éjszaka után, ami acsillagok fényében úszott hamar beköszöntöttPitymallat. Alig volt még fény az erdő sűrűjében, afák törzsei eggyé olvadtak a még sötét fátyollal, dea madarak már teli torokból énekeltek. Mindenkikiállt hajléka elé, messzi senki sem mert ilyenkorán merészkedni, hiszen a pirkadat még nemengedte láttatni a rengeteget. Felöltőjüketeligazgattát, hogy minden aprócska toll a helyénlegyen, büszkén kihúzták testüket, minthamindenki őket nézte volna, mintha nem is olvadtvolna össze csepp testük a Hajnallal, fejecskéjüketaz Ég felé emelték, ami a pirkadatot sejtette,csőrüket nagyra nyitották és strófáikat kezdtékszórni. Mindenki dalolt, mindenki legszebbencsengő előadását adta elő. Az énekek összefolytak,akárcsak, amikor egy hatalmas kórus tagjaiegyszerre kántálnak.A keleti Égbolt peremén a Napocska ébredezett.Első aranyló sugarával a hegy legtetején álldogálóöreg Tölgyfát simogatta, mint azt minden áldottreggelen teszi. A Tölgy ébren volt, ágain egyikmásikrügyből már csepp levélke kandikált elő,óvatosan tapogatózott, akárcsak az újszülöttmókusok a meleg puha nyoszolyában.
Change language