DOMBIENIKŐ4 ZSÁMBÉKI POLGÁR 2022. július
ZSÁMBÉK ZENEI ÉLETÉNEK MEGHATÁROZÓ SZEREPLŐJE. AZ ELMÚLT ÉVEKBEN KONCERTEKET SZERVEZETT, Ő MAGA ISAKTÍVAN MUZSIKÁL. ZONGORAJÁTÉKÁT TELT HÁZAS RENDEZVÉNYEKEN ÉLVEZHETI A ZENESZERETŐ KÖZÖNSÉG. HÚSZÉVE TANÍT A VÁROS ZENEISKOLÁJÁBAN, ÖT NYELVEN BESZÉL KÜLÖNBÖZŐ SZINTEN, ÉS ÉPPEN A SORON KÖVETKEZŐKONCERTJÉRE GYAKOROLT A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN, AMIKOR BESZÉLGETHETTEM DOMBI ENIKŐ ZONGORATANÁRNŐVEL.Hogyan kerültél Zsámbékra?Pontosan húsz évvel ezelőtt, hosszas megfontolás után, aza döntés született otthon Erdélyben, hogy átköltözünk az anyaországba.Hogy miért határoztunk így? Ennek két oka volt: családegyesítésés a gyerekek tanulmányi lehetőségeinek tágítása.Az első gondolatunk Sopron felé vezetett, de ott akkoriban nemvolt zongoratanári állás, viszont itt Zsámbékon, Bors Andreától,a zeneiskola akkori igazgatójától pozitív visszajelzést kaptam.Hálával gondolok Andira, aki felkarolt bennünket, segítségünkrevolt az átköltözés szakmai részének hivatalos megoldásában.Milyen volt a beilleszkedés?Emlékszem, amikor megérkeztünk a virágos, nyugodt hangulatúfaluba, felmentünk a Hegyalja étterembe ebédelni. Egynagyon kedves házaspár szolgált ki bennünket. Remek voltaz ebéd, elbűvölő a vendégszeretetük. Hamarosan barátságalakult ki köztünk. Aztán – talán a zenei tevékenységemnekis köszönhetően – sok jó embert megismertem, és egyre többbarátra leltem. Szeretem az embertársaimat, igyekszem megtalálnia közös hangot. Már lassan elfelejtem, hogy bizony akkoribanakadt azért egy-két falubeli, aki „lerománozott”. Ez őketminősítette, nem engem. Szoktam mondani: akinek a himnuszhallatán párás lesz a tekintete, aki Adyn és József Attilán nevelkedett,azt hiába nevezik románnak, tudja, hogy hova tartozik.Honnan jött a zenei indíttatásod?A szüleim nem voltak zenészek, de nagyon kedvelték a zenét,szerettek énekelni. Sok bakelitlemezünk volt és a házunkbangyakran szólt a zene. Édesapám már kisgyerekként arról álmodozott,hogy de jó lenne valamilyen hangszeren játszani, demásképp hozta a sors, így a gyerekében vitte tovább az álmát.Még egészen pici kislány voltam, amikor az Édesanyám unokatestvérénél,aki énektanárnő volt, megláttam a csodát: egynagy fekete zongorát. Amikor a hangszer megszólalt, teljesenelvarázsolt. Aztán én is kaptam szüleimtől egy ilyen csodahangszert,mert nagyon megígértem, hogy szorgalmasan fogokgyakorolni rajta. Persze a lelkesedés alábbhagyott egy kicsit,amikor rájöttem, hogy a zongorázás nem csak élvezet és játék,hanem egy nagyon kemény munka is. Nyár volt, minden gyerekkint játszott, én meg ültem a zongoránál, néha könnyes szemmel,és gyakoroltam. Talán akkor tanultam meg drága szüleimnekköszönhetően, hogy a kitartó munka nagy értékhordozó.Zeneikolába is jártál?Sepsisentgyörgyön éltünk, akkor ott még nem volt zeneiskola,így magánúton tanultam. Aztán, mikor kiderült, hogy a zeneaz én utam, elkerültem Marosvásárhelyre, és az ottani jó nevűzenei szakközépben végeztem el a gimnáziumot. Az iskolábanképzőművészeti szak is működött. A festmények, szobrok irántiszeretet talán itt alakult ki bennem. A zenei oktatás egy része -a zongoraórák, a szolfézs, az ellenponttan és összhangzattanórák - a város nevezetes Kulturpalotájában zajlott. Remek érzésvolt a hétfő kora esti zongoraórák után csak úgy átmenni a koncertterembe,és meghallgatni Kocsis Zoltán, vagy Ránki Dezsőfantasztikus játékát. Kiváló zongoratanárnőm szavait nem felejtem:jól muzsikálni csak hideg fejjel és meleg szívvel lehet.Hogy folytatódtak a zenei tanulmányaid?Nagyon erős osztályunk volt. Nem lett volna szerencsés,hogy a hat tehetséges zongorista egymással versenyezzenaz egyetemi felvételin, így a tanáraink beosztották, hogy kihova próbálkozzon az akkori három lehetőség közül: Bukarest,Kolozs vár vagy Jászváros. Nekem a főváros konzervatóriumába– akkor így nevezték - sikerült bejutnom, igaz, csak harmadikpróbálkozásra. Abban az időben a művészeti oktatás nagyonháttérbe szorult, az egyetemeken drasztikusan lecsökkentettéka helyeket. Néhány helyért küzdött nagyon sok zenélni vágyófiatal. A bukaresti éveimre is szeretettel gondolok. Kiválótanáraim voltak, akiktől szakmát lehetett tanulni. Ugyan nehézvolt románul a pszichológiát, meg a filozófiát bemagolni, de ekkortanultam meg anyanyelvi szinten beszélni a nyelvet, amiaz idegen nyelv iránti érdeklődés és szeretet magját elültettebennem.Milyen végzettséget szereztél?Oklevelem szerint zongoratanár vagyok,kamaraművész, szolfézs- ésénektanár. A szolisztikai pályáhoztalán nem voltam elég tehetséges.Kis kezem van, ez már eleve akadályegy Chopin, vagy Liszt mű könnyedlejátszásában. A kamarazenélésgondolata is kedves volt számomra,de ott megfelelő zenésztársakatkell találni, koncertezni, és ebbőlvalahogy megélni. A legjobban talána pedagógusi pálya vonzott. Szeretema gyerekeket, szeretem átadniazt a tudást, amit tanáraimtólkaptam, amit magam gyűjtögettema szakmai tapasztalatnak köszönhetően.2022. július ZSÁMBÉKI POLGÁR5