2022 május

Kóspallagi Harsona 6. oldal Ismeretterjesztés
A zaporizzsjai Szics rekonstrukciója
A szicsbe fejvesztés terhe mellett tilos volt nőt bevinni,
hogy a testvéri közösségben ne keletkezzenek
belső viszályok.
A szicsben a palánkon belül kurinyok (laktanya­házak),
templom (talán nem olyan nagy, mint a képen),
a tisztségviselők hivatala, a főtér a büntető
cölöppel, fegyver, lőszer és élelmiszer raktárak, istállók
voltak. A szicsen kívül volt a „görög ház”,
ahol a küldöttségeket, vendégeket fogadták. Rejtett
öbölben tartották a flotta csónakjait, és voltak földbe
ásott kincses vermek, ahol a rabolt értékeket „pihentették”.
Ágyúikat is biztonságos helyeken, elrejtve
tárolták. A kozákság nagyon erősen szervezett társadalom
volt. Minden kozák egyenjogú volt és a gyűlésen
(rada) minden kozáknak szavazati joga volt.
Tisztségviselőiket választották és a tisztség nem volt
örökölhető. A szervezet alapegysége a kuriny, vezetője
a választott atamán. Több kuriny (általában 50­
60 fő lakott egy házban) alkotta a szotnyát (kozák
század), amelyet a választott jeszaul vezetett. Általában
6 szotnya alkotott egy kozák ezredet, amelyet
szintén a választott főatamán parancsnokolt. A kozákság
fővezére a szintén választott hetman volt.
Békében a szolgálati rend a szics őrzésében és a soha
sem lanyhuló kiképzésben testesült meg. Az
ügyeleti rendet a sztársinák (választott tisztek) dolgozták
ki, a kiképzést az atamánok vezették és a
hetman ellenőrizte. A kozákság olyan professzionális
haderő volt, hogy az európai uralkodók gyakran
bérelték fel őket egy­egy hadjáratra. Az 1600­as
években a Lengyel­Litván Nagyfejedelemség uralta
Dnyeper nyugati partjától a Kárpátokig, a Balti ­tengertől
a Bug folyóig elterülő, hatalmas területet.
Állandó hadakozásban álltak délről az Oszmán Birodalommal,
keletről az orosz cárokkal, északról a
svédekkel.
Bizony jól jött a kozákság segítsége. Néhány lengyel
király állandó kozák haderőt is tartott, ezeket
nevezték később „regisztrált kozákoknak”. Ezek
zsoldot kaptak, földet, telket igértek nekik, és részesültek
a hadizsákmányból.
Nos, a lengyel testvérek
gyakran sokalták
a kozákság költségeit,
s a hadjáratok végén
simán hazaküldték a
hadakat, telkeiket elvették,
mi több, megpróbálták
jobbágyi
sorba kényszeríteni a
kozákokat. A lengyel
nemesek úgy gondolták,
egyenként
könnyen elbánnak a
velük. Mígnem egyszer
egy lengyel