2022 május

Kóspallagi Harsona 7. oldal Ismeretterjesztés
Jellegzetes kozák ház és udvar Vaszilkivszkij festményén
nemes megölte Bogdan Hmelnyickij hetman fiát és
feleségét. A hetman befonta a szemöldökét, lóra ültette
a szicsek kozákságát, és irgalmatlanul elpáholta
az ellenük vonuló lengyel seregeket. Bogdan Hmelnyickij
ki is kiáltotta a kozákok jogait, és létrehozta
Ukrajnát. Ukrajna tehát kozák köztársaságként alakult
meg (U­Kraina határvidéket jelent). A dolog
szépséghibája az volt, hogy a kozákság győzelmét a
krími tatár kánnal szövetségben érte el.
A keresztény hit védelmében így a lengyel király az
erdélyi fejedelem és az orosz cár segítségét kérte. A
három fejedelem hadereje láttán Ghirei szultán lóhalálában
menekült haza a Krímbe, és Hmelnyickij
megalázó békekötésre kényszerült. A leghíresebb
szicseket (például a Zsaporozsjei Szicset Thököly
Imre, mint orosz tábornok!) lerombolták. A kozákság
pedig elszéledt a Vad Szteppén. De a „szakemberre
mindig szükség van” elv szerint az orosz
cárok édesgették magukhoz a kozákokat, azzal a feltétellel,
hogy letelepednek, csak a cárt szolgálhatják,
és a hívásra hadra kelnek. A cártól teljes adómentességet,
teljes autonómiát kaptak, a hadjáratok idejére
zsoldot és ellátást. Alekszej cár a Hetmanscina
területét adta a zaporozsjei kozákoknak, ami az Újoroszország
nyugati fele volt. Ezzel Oroszország déli
határait biztosította a krími tatárok betörései ellen.
Pár évtized alatt a kozákság sokasodott és szaporodott.
A kipcsákok ellen a cár (ekkor már Nagy Katalin)
létrehozta a Doni Kozák Hadat (na, ők a
luganszkiak közvetlen ősei), majd Novgorod védelme
érdekben az Uráli Kozák Hadat. Itt hatalmas területekről
beszélünk, így a kozákság, miután
rászokott a földművelésre nem csak jó életet élt, hanem
gazdagodott is. A kozákság társadalma átalakult.
Már nem szicsben éltek, hanem falvakban
(érdekes módon a falut sztanciának, azaz állomásnak
hívták). A kozák faluban jellegzetes, az orosz
parasztokénál lényegesen nagyobb, többszobás házak
épültek, ahol több generáció élt együtt. A kozák
fiúkat három éves kortól lóra szoktatták, hatévesen
kapták az első saját lovukat, tizenkét éves kortól
kezdődött a katonai kiképzésük. A kozák falu teljes
tulajdonközösségben élt. Közösen szántottak, vetettek,
arattak, tenyésztették a lovaikat. A ház körüli
kertben megtermelték a káposztát, répát, tartottak
aprójószágot, de a disznó konda, a juhok és a marhacsorda
közös volt. A közös vagyon elosztásában
a sztársinák döntöttek, a családok igényeinek figyelembe
vételével. A sztársinák gondoskodtak arról is,
hogy a fegyverek, a felszerelés és a hagyományos
kozák egyenruha meglegyen. A zaporozsjei (za porogi
azt jelenti, hogy a zuhatagon túl, nyilván a
Dnyeper alsó folyásánál levő vízesésekre utalva)
Kozák Had öt ezredet, a Doni Kozák Had hét ezredet
adott már a napóleoni háborúk idején. A kozák a
hadba saját lován, saját szabjával, tőrrel, pikával és
puskával vonult be. A felszerelés meglétét az éven­