Az elfeledett kapcsolat újjáélesztésére - Gombaszög és Szilvásvárad SKHU

nálták. A kutatók egy részének a véleménye szerint matriarchális
társadalomban éltek és ezt az időszakot tartják egyesek az emberiség
aranykorának.
Nagyjából a bükki kultúrával megegyező területen helyezkedett el a
Szlovákiában azonosított, késő-bronzkori Kyjatice-kultúra is (nálunk
i.e. 1200-800-ig), melyhez a Töröksáncnak nevezett hatalmas (100
ha) bronzkori sáncvárunk is tartozik a Kelemen-székén. Temetkezéseik
már hamvasztásosak, a főnököket halomsírokba a köznépet
szórthamvasan temették. Nagyméretű gerendaházakat készítettek
és nem csak a sáncvár területén laktak, de nálunk a falu belterületén
is kerültek elő leleteik. A folytatásban (kb. i.e. 800-tól) az éles
határ elmosódik, de a Nagyvisnyó határában lévő Verebcevárban
a cserépedények mintázata még a Kyjatice kultúra hagyományait
követi, de a fémleletek már vasból vannak. A vasat ekkoriban kis
bucakemencékben nyerték ki az ércből.
Őskori vasolvasztó bucakemence
A vas művelése Kisázsiában, az Örmény hegyekben kezdődött i.e.
3. évezredben. Európa legrégebbi, még importált vas tárgya i.e. 15.
századból maradt fenn. Örményország felől valószínűleg a pusztai
népek közvetítésével érkezett a vasgyártás tudománya. Környékünkön
a kimmerek kezdhették készíteni helyi nyersanyagokból az első
vastárgyakat. A korai vaskorban a Hallstadti kultúra (i.e. 700-400) még
többségében ékszereket és csak kevés szerszámot, fegyvert készített
vasból. A késő vaskor La Téne időszakban (i.e. 400-15-ig) a kelták
már szinte nagyüzemi vasgyártók voltak. Az i.e. 15-ben történt római
8