Az elfeledett kapcsolat újjáélesztésére - Gombaszög és Szilvásvárad SKHU

Az elfeledett kapcsolat

újjáélesztésére

Gombaszög és

Szilvásvárad

A kiadvány tartalma nem feltétlenül képviseli

az Európai Unió hivatalos álláspontját.

A projekt az Európai Unió támogatásával,

az Eurpai Regionális Fejlesztési Alap

társfinanszírozásával valósul meg.

SKHU/1902/1.1/033

SKHU GO&SZI

www.skhu.eu

Partnerséget építünk

Ha a borító belsejére is szeretnél nyomatni

valamit, akkor kell ez is...

Határon átnyúló partnerség

az elfeledett kapcsolat újjáélesztésére

Gombaszög és Szilvásvárad

Határon átnyúló partnerség

az elfeledett kapcsolat újjáélesztésére

Gombaszög és Szilvásvárad

Szilvásvárad Község Ökormányzata

2022

Impesszum

Kiadó: Szilvásvárad Község Önkormányzata

Szaniszló László polgármester

3348 Szilvásvárad, Miskolci út 1.

www.szilvasvarad.hu

info@szilvasvarad.hu

+ 36 36 816 233

Design: Demeter Gitta, Demeter Dénes

Fotók: Sine Metu (Félelem Nélkül) Polgári Társulás, Szilvásvárad

Község Önkormányzata, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Állami

Ménesgazdaság Szilvásvárad, Egererdő Zrt., Tarnai Csaba, GD

Production, La Contessa**** Kastélyhotel és Rendezvényközpont,

Regős József, Sáfrány László, Veres Zsolt, A szilvásváradi vasipar -

DR. CSIFFÁRY GERGELY

Nyomda: Főnix Média Nyomda Debrecen

Tisztelt Olvasó!

Szilvásvárad Község Önkormányzata és a szlovákiai Gombaszögön

működő Sine Metu Polgári Társulás közösen pályázott a két

településen lévő turisztikai lehetőségek minél szélesebb körű

bemutatása és a meglévő értékek fejlesztése céljából (Interreg

V-A Slovakia-Hungary Coopration Programme). Szilvásváradon

e pályázat keretében az Orbán Ház Múzeum újul meg és kap

új funkciókat, Gombaszögön az Andrássy kúriához kapcsolódó

fejlesztések valósulnak meg.

E kiadvány keretében bemutatjuk a két települést és szeretettel

ajánljuk a Tisztelt Látogatók figyelmébe turisztikai értékeinket.

Szilvásvárad 5

KÉP IDE

Szlovák-magyar

együttműködés alapjai

elsősorban a régészeti

eredmények alapján

Vashámor belseje. (XIX. sz.)

A HELYI ELŐZMÉNYEK

Már az őskőkor korai szakaszából vannak nyomok melyek a Bükk-vidékét

és a szlovákiai területeket összeköti. Ilyen például az először

Németországban azonosított Taubachi-kultúra. A gánóci (Ganovce)

leletek alapján tudjuk, hogy ezek neandervölgyi emberek voltak és

szerették a meleg források környékét. A Weimar melletti, a Gánóc

környéki és a diósgyőr-tapolcai lelőhelyeken is meleg források

vannak. Kőeszközeik készítésénél szigorú hagyományokat követtek,

ezért ezek alapján jól azonosíthatók. A rétegtani vizsgálatok

alapján az utolsó interglaciális időszakban élhettek kb. 130-70 ezer

év között.

A többi őskőkori kultúra esetében, különösen nálunk, az Istállós-kői-barlangban

volt kimutatható, hogy leginkább a téli időszakban

laktak a bükki barlangokban, majd tavasszal az állatvonulásokat

követve a Lengyel-síkság déli szegélyéig mentek. Bizonyíték erre,

hogy a Krakkó melletti Szentkereszt-hegységből származó kőeszközökből

több is került elő a bükki barlangokban.

Később a neolitikumban a Bükki-kultúra nem csak a Bükkben, de

a Zemplénben és a Szlovák hegyek területén is jelen volt északon

egészen a Vág-völgyéig. Ez a középső neolit időszaki (i.e. 5500-

3900-ig) kultúra rendkívül finom, vonaldíszekkel, bekarcolt motívumokkal

díszített kerámiáival még a ma emberében is csodálatot

kelt. Lakásaik már kis kunyhók voltak, melyeket néhol félig földbe

ásták. A barlangokat szent helyként, néhol áldozó helyként hasz-

7

nálták. A kutatók egy részének a véleménye szerint matriarchális

társadalomban éltek és ezt az időszakot tartják egyesek az emberiség

aranykorának.

Nagyjából a bükki kultúrával megegyező területen helyezkedett el a

Szlovákiában azonosított, késő-bronzkori Kyjatice-kultúra is (nálunk

i.e. 1200-800-ig), melyhez a Töröksáncnak nevezett hatalmas (100

ha) bronzkori sáncvárunk is tartozik a Kelemen-székén. Temetkezéseik

már hamvasztásosak, a főnököket halomsírokba a köznépet

szórthamvasan temették. Nagyméretű gerendaházakat készítettek

és nem csak a sáncvár területén laktak, de nálunk a falu belterületén

is kerültek elő leleteik. A folytatásban (kb. i.e. 800-tól) az éles

határ elmosódik, de a Nagyvisnyó határában lévő Verebcevárban

a cserépedények mintázata még a Kyjatice kultúra hagyományait

követi, de a fémleletek már vasból vannak. A vasat ekkoriban kis

bucakemencékben nyerték ki az ércből.

Őskori vasolvasztó bucakemence

A vas művelése Kisázsiában, az Örmény hegyekben kezdődött i.e.

3. évezredben. Európa legrégebbi, még importált vas tárgya i.e. 15.

századból maradt fenn. Örményország felől valószínűleg a pusztai

népek közvetítésével érkezett a vasgyártás tudománya. Környékünkön

a kimmerek kezdhették készíteni helyi nyersanyagokból az első

vastárgyakat. A korai vaskorban a Hallstadti kultúra (i.e. 700-400) még

többségében ékszereket és csak kevés szerszámot, fegyvert készített

vasból. A késő vaskor La Téne időszakban (i.e. 400-15-ig) a kelták

már szinte nagyüzemi vasgyártók voltak. Az i.e. 15-ben történt római

8

hódítás a környező népekkel vastárgyak formájában is kereskedtek.

Környékünkön egészen a Vág folyóig a kelta cotinus törzsszövetség,

majd később a quadok leletei között maradtak fenn római területről,

feltehetően csere útján idekerült leletek. Feltehetően nagyon régi

(egyesek szerint az avar népesség maradéka) - a határ mindkét oldalán

fellelhető - barkó népesség eredete is. A népesség azonosítását

és elkülönítését a palócoktól, Palládi Kovács Attila végezte.

A középkorban közös királyaink, közös szerzetesrendek, pl. a Pálosok,

majd az iparosodás is összekötött bennünket. Nagy előre lépés volt,

amikor az 1200-as években Franciaországból áttelepült ciszterci

szerzetesek elterjesztették a vízikerék használatát a vas kohászatában

(fújtatók hajtására) és a hámorokban a kovácsolás energiaforrásaként.

1556-ban Georgius Agricola német tudós kiadta a „De re metallica”

című munkáját, ami elsőként a ércek anyagát és a megmunkálás

folyamatát tudományos szinten tárgyalja. Tőlünk északabbra a Gömör-Szepesi-érchegységben

már a kora-középkortól folyt a vasművelés

kis bucakemencékben, majd később a massákban.

Valamivel később a Bükkben is létrehozták az első vasverő hámorokat.

Ezekhez a nyersvasat a levéltári adatok szerint Betlér környékéről

szállították. 1772-ben Ómassán Fazola Henrik würzburgi

lakatosmester, az upponyi ércbányára alapozva építette fel a Bükk

első vaskohóját. Fia Frigyes a környékünkön talált vas ércelőbukkanásokra

alapozva Szilvásváradon a Keglevics család megbízásából

felépítette a Bükk második massáját, majd harmadikként készült el

a Garadna-völgyben rekonstruált állapotban ma is látható „őskohó”.

Ebben az időszakban gyakran érkeztek iparos emberek a mai Szlovákia

területéről, hogy a Szilvásvárad környéki iparosodást segítsék. Ezek

nyomai legtöbbször a földrajzi helynevekben őrződtek meg, de a családfákban

is sok esetben mutathatók ki a vegyes házasságok nyomai.

Tágabb környezetünkben Rudabányán volt a legjelentősebb ércbányászat.

A termésrezet és a réz különböző ásványait már neolitikum

végétől bányászták. Az őskorban a vastartalmú vörös okkert használták,

majd a vaskorszak elejétől itt is elindult az ércek gyűjtése,

bányászata. Az i.sz. 6. században szlávok költöznek a környékre, ezt

őrzi a ruda kifejezés is, ami az ószláv nyelvben ércet, vasércet jelent.

1487-ben Kassán hozta létre hét bányászváros a felső-magyarországi

bányavárosok szövetségét, Gölnicbánya, Igló, Jászó, Rozsnyó,

Rudabánya, Szomolnok és Telkibánya részvételével.

A TERMÉSZETI KÖRNYEZET

Mindkét terület nagy részére jellemzők a hasonló természeti

adottságok is. A karsztos területekhez kapcsolódó mesék, hiedelmek,

legendák és a területhasználat hasonlóságai is összekapcsolnak

bennünket. Jó példa az együttműködésre az Aggteleki-karszt

és a Szlovák-karszt területén a Nemzeti Parkok közös

világörökségi státusza.

9

Gombaszög

A gombaszögi

pálos kolostor

és az Andrássy kúria

Gombaszögről röviden

Gombaszög ma a gömöri Szalóc község állandó lakosság nélküli

külterületi településrésze. A Sajó bal partján, 235 méteres

tengerszint feletti magasságban fekszik, a Szilicei-fennsíknak

a Sajó-völgy felé meredeken leszakadó lejtője alatt, a Pipitka-tető

nyugati és a Lúdbikk-tető déli lábánál. A sajóvölgyi főútról a Gombaszögnél

elágazó mellékút az Andrássy-kempinget elhagyva

éles kanyarokkal kígyózik fel a Szilicei-fennsíkra, a Závoz-tetőig

(520 m) csaknem háromszáz méteres szintkülönbséget áthidalva,

Szilice és a Torna-völgye felé. Gombaszög látképét meghatározza

a völgy túlsó oldalán, a Pelsőci-fennsíkhoz tartozó Kis bikk-tető

oldalában rettentő tájsebként tátongó nyíltszíni mészkőbánya,

melyhez az 1960-as években létesített szalóci mészgyár csatlakozik.

A Szilicei-fennsík lábánál fakadó karsztforrásokból két

rövid vízfolyás, a Papverme-tóból eredő, a Szilicei-jégbarlangon és

a Gombaszögi-cseppkőbarlangon át folyó, majd a Fekete-forrásnál

napvilágra kerülő Fekete-patak, valamint a Margit-forrásból

eredő Fehér-patak siet a Sajó felé. A Fekete-forrás közelében

jelentős édesvízi mészkő lerakódás található, a porózus kőzetet

már a középkorban is kitermelték (a pálosok kőfejtőjét 2016-ban

találták meg).

Gombaszög első írásos említése az itt alapított kolostor okán

1371-ből származik. Az első írásos említés szerint Gombaszög

Závozalja falu (vagy annak egy részének) másik elnevezése (particulam

terre Zauzalya alio nomine Gombasheg). A Závoz nevű völgy

fejét (caput Zauz) már 1243-ban említik először a Bebek birtokok

határpontjaként. 1320-ban már mint a pelsőci uradalmohoz tartozó

falu (villa Zauzalia) jelenik meg a Bebek család pelsőci és petneki

ágának birtokosztályakor. Závozalja kifejezés mindenesetre

a későbbiekben eltűnik a forrásokból, nevét csak a Szilicére vezető

út (via Závoz/Závoz út) tartotta meg az újkorra. A pálos kolostort

1566-ben a Bebekek erőddé alakították át, melyet a császári

seregek a következő évben leromboltak. Az elpusztult település

később pusztaként települt újjá, 1828-ban mindössze 5 ház állt itt

27 lakossal. Az egykori várból és a kolostorból csak falmaradványok

maradtak. A 18. század közepén vaskohót és hámort létesítettek

itt, mely 1869-től az Andrássyak kezén volt. A szlovákiai magyar

művelődéstörténetben fontos szerepet kapott Gombaszög:

a prágai Szent György Diákkör egyik táborozása során, 1928-ban

itt alakult meg a Sarló ifjúsági mozgalom. 1955-ben Gombaszög

felkerült az ország idegenforgalmi térképére is, amikor a nagykö-

< A gombaszögi pálos kolostor első, stilizált ábrázolása 1513-ból a rozsnyói Metercián

Gombaszög 13

zönség számára is megnyitották a Gombaszögi-cseppkőbarlangot.

Két évvel később rendezték meg először a Csemadok hamarosan

hagyományossá váló dal- és néptáncünnepélyét. A barlang bejárata

melett az 1970-es években kempinget létesítettek, mely több

alkalommal is otthont adott a csehszlovákiai magyar egyetemisták

nyári táborának (elsőként 1984-ben). Az elhanyagolt létesítményt

2016-ban felújították és napjainkban minden nyáron annak a több

ezer látogatót vonzó országos ifjúsági fesztiválnak és művelődési

tábornak a színhelye, mely Gombaszög nevét viseli. Megkezdődött

a kolostor romjainak a régészeti feltárása is, melyeket a 2000-es

évek elején még vastag bozót borított.

A Bebek-család címere

Gombaszög történetét összefoglaló, soha ki nem helyezett emléktábla

a Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményében

14

Gombaszög

A BEBEK-CSALÁD EREDETE ÉS CÍMERE

A Bebek (Bubek) család a honfoglalásig visszanyúló eredetű Ákos

nemzetségből származtatja eredetét. A helyi legenda szerint ősük

egy juhász volt, aki egy barlangban kincset talált, majd abból várakat

építtetett. A család első ismert tagja Máté volt, akinek fiai, Detre

és Fülöp IV. Béla alattvalói és a király szolgái voltak. Detre a tatárjárás

alatt végig a király oldalán harcolt és meg is sebesült a muhi

csatában, majd végigkísérte az üldözött királyt egészen a dalmát

tengerpartig. Fülöp a horvátországi Kemlék várát védte. 1243-ban

a király Gömörben adott birtokokat Detrének és Fülöpnek. Fülöp

utód nélkül halt meg, Detre 5 fia közül pedig Domokos használta

először a Bebek nevet a 14. század elején és ő lett a család pelsőci

ágának a megalapítója. Ő építtette a család temetkezési helyéül

is szolgáló pelsőci templomot és a Bebek-várat. Domokos két fivére,

Péter és László kapták a csetneki birtokot és az ő leszármazottaik

már a Csetneki nevet viselték. Domokos legidősebb fia, Bebek István

egészen a hevesi és a liptói ispánságig és az országbíróságig emelkedett,

legkisebb fia, Bebek Miklós (+1400) pedig a kalocsai érsekségig.

Diósgyőr vára 1364-ben került királyi kézre, ezután I. Lajos kedvelt

tartózkodási helyévé vált. A diósgyőri pálos kolostor szoros kapcsolatot

tartott fent Erzsébet királynéval is és lányával, az I. Lajos halála

után trónralépő Máriával. Miután Mária férje, Luxemburgi Zsigmond

a magyar trónra lépett, Diósgyőr a királynő elsődleges tartózkodási

helyévé vált. Mária udvartartását szolgálta itt a pelsőci Bebek család

több tagja is, akik a diósgyőri várnagy és a királynéi tárnokmester

tisztségét is betöltötték, így a pelsőci ág alapítójának két fia, Bebek

István (+1369) és Bebek György (+1390/91).

A család címere, Bebek György tárnokmester sírkövén látható teljes

pompájában: jobbra dőlő, háromszögletű pajzsban lebegő, kiszélesedő

kettős kereszt, a felső szárára illesztett, két oldalra hajló 3-3

tollból álló tolldísszel. A pajzs csúcsán kendőszerű sisaktakaróval

lefedett csöbörsisakdísz: rajta koronás női fej, szájával két, félkörívben

hajló és együtt kört formázó halat tart.

A címerpajzs felett látható nőalak egy sellő, mely Bebek Detre

személyes élettörténete révén került a család címerébe. A középkori

magyar heraldikában egyedi ábrázolás a gölnicbányai Szűz

Mária-templom oldalhajójának 13. századi domborművén tűnik fel

először hal formájú alsótesttel. A kapcsolat nyilvánvalónak tűnik,

hiszen Gölnicbánya és környéke ebben az időben Bebek Detre birtoka

volt. A Bebekek a sellőnek olyan jelentőséget tulajdonítottak,

hogy az gyakran magát a sisakdíszt és a kettőskereszt-címerképet

is helyettesítette. A sellő figurális díszítésként is feltűnik, többek

között egy Bebek Ferenc által 1547-ben öntetett ágyú markolatán

(másolata ma Gombaszögön látható).

A pálosok Gömör

vármegyében

A 13. század közepéig nincs tudomásunk kolostor létezéséről

a vármegyében. A legrégebbi, írásos források alapján azonosítható

kolostor, röviddel a tatárjárás után épült fel a mai Hanva határában.

Ez valószínűleg a bencés rendhez tartozott és viszonylag rövid

életű volt – legkésőbb az 1300-as évek végén elpusztult.

Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje egy magyar alapítású

férfi szerzetesrend. 1250-ben alapította Boldog Özséb esztergomi

kanonok a Patacs-hegyi és a pilisi remeték egy közösségbe

gyűjtésével. 1327-ben már mintegy 30 pálos monostor működött

Magyarországon, melyek mindegyike 12-20 szerzetest tartott el.

Rajtuk kívül sok remete élt a hegyekben és erdőkben magányosan

vagy kis csoportokat alkotva.

A pálosok 1368-ban jelentek meg Gömörben, amikor megalapították

a kolostorukat a megye déli határán lévő Hangonyban. Alig

három évvel későbbről, 1371-ről származik az első írásos említés

a gombaszögi pálos kolostorról is.

A gömöri kolostoralapítások közvetlen előzménye a pálosok megtelepedése

Gömör déli szomszédságában, Borsod vármegyében.

A középkorban a pálos kolostorok az ország bizonyos területein

összpontosultak: a szerzetesek a középhegységeket, a nagyobb

városoktól és a forgalmas útvonalaktól távolabb eső erdős-hegyes

területeket preferálták. A kolostorok elsősorban Pilis, Baranya,

Zala, Somogy, Veszprém, Zemplén és Borsod megyékben, kisebb

mértékben Aba és Heves megyékben voltak jelen a 14. században.

Borsod vármegyében a 14. század első felében három pálos

kolostor jött létre: 1304-ben a diósgyőri Krisztus Teste-kolostor,

majd a dédestapolcsányi Szentlélek-kolostor. A harmadik,

a rend legfontosabb kolostorai közé tartozó Háromhegyi-kolostor

Torna vármegye határán, az Aggteleki-karsztvidéken, sűrű

erdőség közepén épült fel 1341-ben. Alapítói a szalonnai Tékus

nemzetség nemesei voltak. A Gombaszögtől légvonalban alig

22 km-re lévő Háromhegyi-kolostor története szorosan kapcsolódik

a gombaszögi kolostor alapításához és kapcsolatuk a 16. századból

is kimutatható.

A 14. század a pálos rend megerősödését hozta, az Anjou-ház uralkodói

pártfogolták a rend működését. Károly Róbert uralkodása

alatt 23 új pálos kolostor létesült. Utódja, I. (Nagy) Lajos idején

tovább erősödött a rend, melyet a Szentszék is pártfogása alá vett.

16

Gombaszög

A rend általános tekintélynek örvendett, példás szerzetesi életük

és karitatív tevékenységük révén minden társadalmi rétegben

támogatókra és pártfogókra leltek. A pápa 1349-ben engedélyt

adott újabb pálos kolostorok létesítésére, akár a megyéspüspökök

hozzájárulása nélkül is. Az ezt követő időszakban új kolostorok

egész sorát létesítették és ekkor jelentek meg a pálos szerzetesek

Gömör vármegyében is, előbb Hangonyban, majd Gombaszögön,

ahol 1371-ben megalapították a Boldogságos Szűz Máriáról

elnevezett kolostort. Észak-Magyarország legjelentősebb pálos

monostorai közé tartozott, különösen kiemelkedő volt szőlőtermesztése,

mely nagy számú, az idők során egyre gyarapodó

számú, több vármegye területére kiterjedő szőlőbirtokain folyt.

A 16. század elejéig a gombaszögi volt Magyarország legészakabbi

fekvésű pálos monostora. A szerzetesek itt is önellátásra rendezkedtek

be, ezt bizonyítják a kolostor mellett, a Fehér-patakon

felduzzasztott egykori halastó és a mai Andrássy-kúria helyén

feltételezhető vízimalom.

A kolostor kerengőjének és kútjának feltárása 2021-ben

Magyar címert tartó angyalmotívum

a gombaszögi kolostor kályhacsempéjén

Gombaszög 17

18

Gombaszög

A kolostor története

A KOLOSTOR ALAPÍTÁSA

A vélhetően dús gombaterméséről, illetve a Závoz alatti fekvéséről

elnevezett Gombaszög vagy Závozalja (a régi magyar nyelvben

a „szög” jelentése vízzel körülvett földtér, sziget volt) 1243-ban

a Bebek család őseinek birtokaként szerepel, akik IV. Béla királytól

kapták adományul. Závozalját 1320-ban már mint kis falut, Bebek

Domokos birtokaként említik. 1371-ben már a Csetneki családnak is

volt Závozalján tulajdonrésze, így vélhetőleg 1320-71 között a két,

egymással rokonságban lévő család valamiképpen újrarendezte

a pelsőci és a csetneki birtokok felosztását.

A kolostort 1371-ben alapították Bebek György királynéi tárnokmester

kezdeményezésére a Bebek család pelsőci és csetneki

ágának tagjai. Bebek György kezdeményező szerepéről a sírfeliratán

szereplő felirat tanúskodik. Az írásos források közül csak

a Csetnekiek gombaszögi birtokrészének adományozásáról szóló

oklevél maradt fenn. A kolostor feletti kegyuraságot közösen gyakorolták,

de a pelsőci ág a 14. század végén újabb adományokkal

nagyobb befolyást szerzett a kolostor felett, és 1405 után kiszorította

a Csetnekieket a közös kegyuraságból.

A kolostorról elsőként beszámoló forrás az egri káptalan által 1371.

május 9-én kiadott oklevél, amelyben Gergely, a diósgyőri pálos

kolostor perjele kérésére a káptalan átírta Csetneki László mester

oklevelét, amelyben tanúsítja, hogy fiaival, valamint nagybátyja,

Csetneki Péter mester özvegyével, illetve testvére Vörös Miklós

mester fiaival, Péterrel es Györggyel Závozalja, más néven Gombaszög

egy részét az ebben a faluban a pálos rend számára épülő

Szűz Mária kolostornak adományozzák, mint a kolostor kegyurai.

Rekonstrukciós tanulmány Szabó Krisztián tervezőasztaláról

< Gombaszögi pálos kolostor ásatásának második szakasza 2019-ben

Gombaszög 19

A KOLOSTOR FENNÁLLÁSÁNAK CSAKNEM

KÉT ÉVSZÁZADA AZ OKLEVELEK TÜKRÉBEN

1396-ban jelentős adományt kapott a kolostor a Bebek családtól,

ekkor a Borsod vármegyei Szentpéter mezővároshoz tartozó nagy

kiterjedésű szőlőbirtokot és présházat (melyet már korábban is

a gombaszögi szerzetesek műveltek) kapták meg. 1428-ban,

1446-ban és 1449-ben a Bebekek újabb szentpéteri, illetve Szentpéter-környéki

szőlőbirtokokat adományoztak a pálosoknak.

Ugyanebben az évben Zsigmond király felszabadította a gombaszögi

pálosokat a birtokaikat sújtó adók, valamint vám fizetése alól.

Utóbbi valószínűleg a bor kivitelére vonatkozott. A feltételezések

szerint ez a rendelet is a kolostor patrónusai, a Bebekek közbenjárásának

volt köszönhető.

1397-ből fennmaradt egy, az első név szerint is ismert gombaszögi

pálos szerzetes nevét tartalmazó okirat. Ezt IX. Bonifác pápa

adta ki és benne engedélyezi Miklós Péternek, hogy saját kérésére

átléphessen egy másik szerzetesrendbe, azzal a feltétellel,

hogy annak regulája a pálosokénál szigorúbb. Ez ekkoriban csak

a kartuziánus rend lehetett. Az okirat felhívja a figyelmünket egy,

a 14. század végén meglehetősen elterjedt jelenségre, miszerint

néhány pálos szerzetes különböző indokokkal elhagyta kolostorát

és szerzetesi öltözetben járta az országot, vagy enyhébb fegyelmű

rendekbe lépett át.

1406-ban Bebek György unokái a kolostornak adományozták

az általuk két évvel korábban megvásárolt, Borsod és Abaúj megyék

határán lévő települést, Kemejt. Ma már ez a település nem

létezik, a 16-17. századi harcok során elpusztult és bár később

pusztaként újratelepült, a 20. század során teljesen eltűnt a föld

színéről. Ma csak a Kemelyi-erdő neve őrzi az emlékét.

1446-ban a kolostor Szalóc faluban megkapta Bebek Imre vajda

teljes birtokrészét, majd 1470-ben Bebek György adományaként

jutott újabb birtokrészhez. Ez annak a jellemző folyamatnak volt

a része, melynek során a kolostorhoz közel eső településeken

a pálosok egyre több birtokrészhez jutottak, így fokozatosan akár

egész falvak kerülhettek a kezükre. Szalóc mellett nagyarányú

volt a tulajdonrészük a szomszédos Borzova faluban is.

1462-ben a Rigómezőnél elesett Bebek Imre erdélyi vajda özvegye,

Veronika állította ki a kolostor kiváltságlevelét, melynek összeállításával

és megírásával magát a kolostort bízta meg. Ekkoriban

a huszita megszállás miatt a kolostor nehéz anyagi helyzetbe jutott.

A kiváltságlevél felmentette Szalóc falu lakóit a szintén Veronika

birtokában lévő Berzétén fizetendő vám alól – nemcsak a kolostor

jobbágyait, hanem a faluban birtokrésszel rendelkező pelsőci Bebek

György és Csetneki András fennhatósága alatt álló lakókat is.

Utóbbiakra viszont a vámmentesség csak azzal a feltétellel vonatkozott,

ha többé nem élnek a pálosok nyújtotta szolgáltatásokkal.

Valószínűleg a pálosok által szolgáltatott misékről és temetési

szertartásokról volt szó. Az oklevél egyértelműen bizonyítja, hogy

20

Gombaszög

a gombaszögi szerzetesek rendszeresen részt vettek a rozsnyói és

a csetneki piacokon, nyilvánvalóan saját borukat értékesítették és

a kolostor mindennapi életéhez szükséges, saját maguk által elő

nem állítható javakat szerezték ott be.

A Torna megyei Teresztenyében több adományozás révén jutott

birtokhoz a kolostor. A rend perjelének egyik okiratában az szerepel,

hogy valamikor 1460 és 1470 között egy bizonyos teresztenyei

Pál a faluhoz közel eső szőlőtelkét és egy rétet ajándékozott

a gombaszögi kolostornak jámbor indíttatásból: azzal a feltétellel,

hogy a szerzetesek hetente kétszer misézzenek édesapja, Albert,

valamint a saját és rokonainak lelki üdvéért. A század végén felvásárlások

révén jutottak a szerzetesek újra birtokokhoz Teresztenyén

és környékén, egy nemesi kúriát is megszerezve, mely külön

jelentőséggel bírt: szállást nyújtott az ellenőrző körutazásra induló

szerzeteseknek és az elkészült bor raktározását is lehetővé tette.

1470 januárjából maradt fenn az első okirat a rend borzovai birtokairól.

Ez a falu, melynek 1427-ben 30 portája volt, gyakorlatilag

fokozatosan a gombaszögi kolostor jobbágytelepülésévé vált.

1479-ből ismert egy történet, mely egy János nevű szerzetessel

történt és Gyöngyösi Gergely, a rend későbbi generálisa írta le

a pálosok történetét feldolgozó munkájában. Ez a János barát

egyre inkább elhanyagolta kolostori kötelezettségeit, csak ritkán

vett részt a reggeli csoportos imádságokon és ha el is jött,

sohasem maradt végig. Bár a kolostor elöljárói és szerzetestársai

is megfeddték ezért, minden maradt a régiben. János ezután

váratlanul haldokolni kezdett és démonokról kezdett kiabálni,

melyek macska alakjában akarják őt lenyelni. A szerzetesek elmondása

szerint miután biztatták Jánost, hogy tartson ki hitében,

az megnyugodott és köszönetet mondott az Úrnak. Halála előtt

elmondta, hogy egy öregember szólította meg fehér öltözetben

és egy magas hegyre mutatott, melyen rendtársai énekeltek fehér

palástban.

1496-ban Kak település Ongi nevű nemesi családjának tagjai

lemondtak az Aba (később Abaúj) megyei Ongában lévő birtokrészeikről,

beleértve két nemesi házat és kúriát, egy lakott és egy

lakatlan jobbágytelepülést, továbbá egy malmot a Bársonyos-patakon.

Bár ez egyike volt a Gombaszögtől legtávolabb eső pálos

birtokoknak, a szerzetesközösség szempontjából igen nagy volt

a jelentősége, mivel ez volt a kolostor első malma (a legtöbb

pálos közösség már fennállásának elejétől kezdve rendelkezett

malommal). A birtokszerzés kapcsán több évig tartó viszálykodás

vette kezdetét, mivel a kaki nemes hölgyek tiltakoztak birtokaik

elidegenítése ellen. Egy 1505-ös dokumentum azt bizonyítja, hogy

a pálosok ennek ellenére megőrizték az ongai malmot.

1553-ban kapták az utolsó ismert adományt: ekkor egy licei szőlőbirtokot

és a falu egy részét kapták meg a Bebek családtól.

Gombaszög 21

A GOMBASZÖGI SZERZETESEK

A gombaszögi kolostorban élő szerzetesek életéről csak töredékes

információink vannak, pontos számukat nem ismerjük és nevüket

illetően is hiányosak a fennmaradt adatok. A középkorban a pálos

kolostorokban általában 4-20 fő között mozgott a szerzetesek száma,

azonban figyelembe véve a gombaszögi kolostor jelentőségét,

birtokainak számát és kiterjedtségét, igen valószínű, hogy számuk

inkább a felsőbb értékhez állt közelebb.

Az egyes kolostorok élén a perjelek (prior) álltak, akik a vikáriusoknak

voltak alárendelve. A vikárius a rendi perjel helyettese volt és

bizonyos számú kolostor felügyeletével volt megbízva, ugyanakkor

maga is betöltötte valamely kolostor perjeli tisztségét. Az 1371-es

okirat alapján feltételezhetően a gombaszögi kolostor a diósgyőri

vikárius alárendeltségébe tartozott. Legkésőbb az 1460-as évektől

azonban Gombaszög is vikáriusi központtá vált, első ismert vikáriusát

Miklósnak hívták. Gyöngyösi Gergelynek a rend történetét feldolgozó

munkájából azt is megtudhatjuk, hogy Miklós feltehetően Pestről

származott és sok éves gombaszögi ténykedése után a veresmarti

pálos kolostorba távozott, s ott is hunyt el. Pázmány Péter esztergomi

érsek összeírásából ismert, hogy az évtized végén, 1470 körül

már két borsodi kolostor: Háromhegy és Ujház (a mai Felsőnyárád

községben) is a gombaszögi vikáriusnak volt alárendelve.

Szerzetesi cingulus lenyomata az egyik feltárt kemence belsejében

22

Gombaszög

A KOLOSTOR PUSZTULÁSA

Akárcsak alapítása során és fennállása alatt mindvégig, a kolostor

pusztulása is szorosan összefüggött a Bebek család történetével

és Gömör vármegyei tevékenységével.

Közvetlenül a középkori Magyarország pusztulását jelentő 1526-os

év előtti időszakban az észak-magyarországi pálos kolostorok

befolyásos protektora Bebek Imre (+1553) gyulafehérvári nagyprépost,

aki 1524-től II. Lajos király titkára volt. Gyöngyösi Gergely

munkájában beszámolt Szent Pál iránti tiszteletéről, elbeszélve

a szent fejereklyéjének 1523-as elhelyezését a budaszentlőrinci

kolostorban, ahol ő is jelen volt. Gyöngyösi elbeszélése szerint,

miután Imre égő gyertyával, egyszerű ruhában csatlakozott

a szerzetesek menetéhez, megszabadult kínzó fogfájásától.

Később nagypréposti címe és egyházi fogadalma ellenére megnősült,

majd 1534 körül át is tért a protestáns hitre. 1541-től Csorbakő

várában élt, ahol hamispénzveréssel is foglalkozott.

Bebek Imre testvére, Bebek Ferenc a kor zavaros politikai életének

nagy jelentőségű, híres-hírhedt szereplője volt. A krasznahorkai

székhelyű nagybirtokos, Gömör és Abaúj főispánja sorozatos köpönyegfordításairól

vált hírhedtté és hamispénzverőként írta be

nevét a magyar történelembe. 1529-ben még Szapolyai seregei ellen

harcolt Kassánál és Egernél, 1532-ben azonban átállt Szapolyai

táborába. 1530-tól töltötte be a főispáni címet, melyet tömeges

hamispénzverésre használt ki, ami a krasznahorkai várban folyt

a környék összerabolt bronzharangjainak anyagából. A murányi

rablólovaggal, Bacsó Mátyással összefogva fosztogatták a vidéket,

1538-ban Rozsnyót is megostromolta, ezért I. Habsburg Ferdinánd

megtorlásul sereget küldött Gömör vármegyébe. 1556-ban a szultán

segítségével kineveztette magát Erdély vajdájának, hamarosan

azonban hazaárulónak nyilvánították és 1558 szeptemberében

Gyulafehérvárott meggyilkolták.

A gombaszögi kolostor pusztulása azonban nem Ferenc, hanem az

ő fia, (IV.) Bebek György nevéhez fűződik. Ő volt egyben a család

utolsó férfitagja, s mivel neki csak lányai születtek, így 1567-ben

bekövetkezett halálával a Pelsőci Bebekek kihaltak. A „harc- és

kalandvágyairól ismeretes férfiú” 1556. szeptember 6-án török

segédcsapataival megverte a császári seregeket Krasznahorkánál.

Ekkor a törökök elfoglalták és kifosztották Rozsnyót és

Felső-Gömört. Két évvel később már a török ellen harcolt, 1560-

ban viszont árulás miatt elfogták és Konstantinápolyba hurcolták,

ahonnan 5 év fogság után ismét török szövetségesként tért vissza.

Ekkor Szádvárt tette meg székhelyéül, ahonnan folyamatos rajtaütéseket

hajtott végre és megpróbálta kisajátítani a környező

birtokokat, így a pálos kolostor birtokait is. Miksa császár a német

hadvezért, Schwendi Lázárt küldte a Felvidékre a János Zsigmond

és Bebek György elleni harcra. Schwendi 1567 januárjában Szádvárt

is elfoglalta (a várat Bebek György felesége, Patócsi Zsófia védte).

A kolostor végleges megszűnése és erőddé alakítása 1565-66-

ban, a protestáns hitre tért Bebek György Törökországból való

Gombaszög 23

visszatérése után történt. 1565-ben ugyanakkor a gombaszögi

szerzetesek még 2500 aranyért zálogba vették Szabó Ábrahám

több birtokát, 1566-ban pedig egy rozsnyói polgárnak kölcsönöztek

pénzt.

A kolostor pusztulásának történetét az egri konvent dokumentumaiból

ismerjük, az események leírására az újhelyi pálos kolostor

vikáriusa kérte fel a káptalant, ebből a tényből feltételezhető,

hogy az elűzött szerzetesek egy része oda menekült. A Gömör

vármegyében kialakult háborús helyzet miatt a szerzetesek már

1555-ben kimentették készpénzüket és jelentős ingóságaikat

Gombaszögről és egy Literatus Jakab nevű rozsnyói polgárnál

helyezték el. A sietős kiürítésre utalhat, hogy számos értékes

tárgyat már nem tudtak idejében kimenteni, így az arannyal

és drágakövekkel hímzett miseruhákat. A Rozsnyóra mentett

értékek is Bebek György kezére kerültek, akinek emberei rajtaütöttek

a városon és kirabolták Jakabot, a szerzetesi vagyont

pedig saját céljaira használta fel.

A két utolsó gombaszögi szerzetest – Lukács vikáriust és Miklós

barátot – név szerint is ismerjük. Ők voltak azok, akiket

a kolostort elfoglaló Bebek György kegyetlen kínzásoknak vetett

alá, két másik szerzetest pedig további megalázásként oszmán

viseletbe öltöztetett.

A kolostor elfoglalása után Bebek György erődítménnyé alakította

azt át (bár egyes feltevések szerint a kolostor erődítésére még

a rendház fennállása idején, 1555 körül került sor és a régebbi

irodalomban erre az évre tették a szerzetesek elűzését is). Ennek

az időszaknak a harcairól tanúskodik egy bronz töredék is, amely

egy egykori ágyú maradványa.

1567-ben, Bebek György halála után Schwendi Lázár romboltatta

le a Bebekek „kolostorvárát,“ a kolostor javait pedig a királyi

javakhoz csatolták. 1569. szeptember 27-én Miksa császár biztosítási

okmányt adott ki, mely szerint

„a lázadó Bebek György által a szerzettől elrabolt ingatlan birtokok

el nem idegeníttetnek, azonban a garázdálkodó törökök

közelléte miatt egy időre ő Felsége használatára fordíttatnak”.

24

Gombaszög

Zajlik a kolostortemplom állagmegóvása >

Gombaszög 25

26

Gombaszög

A 16. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG

A kolostor lerombolása utáni másfél évszázad Gombaszöget érintő

eseményeiről keveset tudunk. A kolostor helye, annak borzovai

birtokaival a szádvári váruradalom részeként először a Kamara

tulajdona, attól a Derrsfy Ferenc veszi zálogba a 16. század végén.

A 17. század elején a Csáky, Pethe család, de az erdélyi fejedelmek

is igényt tartanak rá. A Csákyaknak 1647-ben sikerült megegyezéssel

tartósan megszerezni a szádvári uradalmat és vele Gombaszöget.

A Csákyak (vélhetően elődeik is) kis majorságot tartanak fenn

Gombaszögön. A majorság része az itt futó patakokat felhasználó

malom, emellett a gombaszögi földeken káposztát és hagymát

termesztenek. A birtokaik közül nem kiemelkedő majorságot

gyakran bérbe- vagy zálogba adják. 1681-ben Csáky Pál váltotta

vissza egy rozsnyói polgártól.

A pálosok végül 1726-ban mondtak le Gombaszögről, amikor

Esterházy Antal herceg a még Miksa császár által megígért kárpótlás

egy részét, 1100 rajnai forintot fizetett a pálosok magyar tartományának.

A birtok ezt követően az Esterházyak tulajdonában volt, azonban

ők is gyakran adták bérbe. 1761-ben azután a területet bérlő Poltz

Jánossal kötött egyezség értelmében engedélyezték neki, hogy

a majorság adottságait kihasználva itt vaskohót építsen ki

a szomszédos Szalócon már működő vasolvasztó közelében.

Ő építtette 1768-ban a Fehér-patak partján álló kúriát is, melyről

az épület mennyezetének felirata is tanúskodik: „Aedificavit Johannes

Poltz anno Domini 1768.”

A gombaszögi majorságot az 1760-as években a vasolvasztó

mellett további két kisebb uradalmi rét és a nagy kiterjedésű ún.

Barátrét alkotta, valamint egy malom és egy kocsma is működött

itt. Mindezeket a majorsági birtokrészeket az Esterházyak

bérbeadták.

A gombaszögi vasolvasztó és hámor 1770-es állapotáról viszonylag

alapos leírással rendelkezünk. Ebben az évben vásárolta meg azt

Esterházy Miklós Poltz Jánostól és ebből az alkalomból az uradalom

inspectora, Erney Lázár egy latin nyelvű részletes leírást

készített az eléggé elhanyagolt állapotban lévő vasműről.

Ekkor Gombaszögön összesen négy olvasztókemence volt,

melyek két csoportban álltak. A feldolgozott érc a közeli bányákból:

a martonházai Hradek-hegyről és Sebespatakról érkezett,

de Rozsnyórudnáról és Rekenyeújfaluról is vásároltak vasércet.

Ezek mangánban gazdag ércek voltak, 39-57 százalékos (aránylag

gazdagnak számító) vastartalommal. Az érceket előbb a két

kemencében pörkölték, majd a négy olvasztóban megolvasztották,

végül a két kalapács segítségével kovácsoltvas készáruvá

alakították át.

1779-ben a vasmű termelése 3000 bécsi mázsa vas volt, mely

1781-re 1800, 1782-re pedig 1600 mázsára csökkent.

Az Esterházyak a 18. század végén újra nem saját kezelésben működtették

a kohót, hanem bérbeadták. a Gömör vasgyártásában

jelentős szerepet játszó Hámos családnak (a 19. század közepéig).

< Magaskohó a 20. század elején

Gombaszög 27

A gombaszögihez nagyon hasonló szomszédos vígtelki vashámorának

(azaz kovácsmalmának) tervrajza -kovácstűzhely

A gombaszögihez nagyon hasonló szomszédos vígtelki vashámorának

(azaz kovácsmalmának) tervrajza - farkaskalapácsok

A kohó Hámos Pálnak történő bérbeadásának 1816-ban kelt fennmarardt

szerződése nyomán a régebbi szakirodalom ezt az évet

tette meg a gombaszögi kohó alapítása évének.

Érdekesség, hogy az Esterházy-család és Hámos Pál közötti szerződésben

említés történik az egykori kolostor (pusztatemplom)

romjairól is. A szerződés meghatározta, hogy a templom köveit,

valamint a helyben található darázskőbányát csak a hámor épületeinek

fenntartására lehet fordítani. Ezzel minden bizonnyal annak

akarta elejét venni a bérbeadó, hogy a bérlő ne tudja értékesíteni

az értékes építőanyagot. Az említés alátámasztja továbbá azt

a feltételezést, hogy a hámor épületeihez az egykori kolostor

köveit használták fel. A 18. századból örökölt vasolvasztók felváltására

1838-ban építették ki a magaskohót, amely megsokszorozta

az évente kitermelhető vas mennyiségét.

A gombaszögi vasolvasztó egészen a 20. század elejéig működött.

Még az 1860-as években is az Esterházyak tulajdonában

volt, akiktől a „Szalóci Vas-társulat” bérelte, mely a szomszédos

Vígtelkén és Szalócon is működtetett egy-egy vasgyárat. 1869-

ben a „Vasgróf”, Andrássy Manó vásárolta meg a kohót. Andrássy

Manó érdeme, hogy míg a helyi vasgyártásban a 18. századtól részt

vevő Esterházyak és Nádasdyak vasüzemei az 1870-es évek világgazdasági

válsága nyomán csődbe jutottak, addig az Andrássyak

vasművei a 20. század elejéig versenyképesek maradtak, holott

az egyesült Németország hatalmas vastermelése jelentős piaci

konkurenciát jelentett már ebben az időszakban.

Az 1890-es években a kohó 24 munkást alkalmazott és évente

28

Gombaszög

40 000 kg nyersvasat termelt. A faszén tüzelésű magaskohók

teljesítménye azonban már nem vette fel a versenyt a 20. század

elején a nagyüzemi koksztüzelésű vasfeldolgozással. Az 1903-ban

megjelent Borovszky-féle vármegyemonográfia leírása szerint

ekkor már bezárás előtt állt, ami a következő évben meg is történt.

1874-ben épült meg a Sajó völgyében a Bánrévét Dobsinával öszszekötő

vasútvonal, melynek egyik megállóhelye Gombaszög lett.

A vasútvonalat a gombaszögi vasgyárral egy lóvontatású vasúti

szárnyvonallal kötötték össze. Az állomáson 1881-től postahivatal,

1898-tól pedig (kizárólag az Andrássy-uradalmat szolgáló) marharakodó

is működött. 2012-ben a Pelsőc-Rozsnyó vasútvonalon

megszűnt a személyforgalom.

A vasúti vonal és a gombaszögi szárnyvonal kiépítésével az Andrássyak

még inkább elhanyagolták az egyébként is rossz állapotban

lévő szilicei út és Sajó híd állapotát. A gombaszögi hámor

mellett Szalócról Szilicére vezető út rossz állapotát (nedves

és kijárt) már Gömör megye 1780-as években készült katonai leírása

is kiemelte, szembeállítva pl. a Pelsőcre menő jó úttal. Torna

megye szomszédos megyék közötti felosztása után (1881) Szilice

Gömörhöz került, így a megyének kellett gondoskodni az összeköttetésről.

A 19. század utolsó harmadában az Andrássyakkal

közösen rendbehozták a Sajó hidat, valamint új utat építettek ki

Szilicére (lényegében a maival megegyező nyomvonalon).

1914 elején Andrássy Géza gróf 18 telivér angol versenykancája számára

új ménest rendezett be a Gombaszögön (bár már korábban,

a 19. század utolsó éveiben is működött itt egy ménes).

A 20. század elején kezdődött meg a mészkő- és magnezitkitermelés

a Kis Bikk-tető oldalában. A mészkő kitermelésére

a Rimamurányi Vasmű Társaság 1905-ben alapított kőbányát, mert

nagy mennyiségű mészre volt szükségük az ózdi kohó számára.

A kitermelés 1908-ban kezdődött. A két világháború között

mésztrágyát is gyártottak helyben.

A birtok a csehszlovák földbirtokreform után is (egészen 1945-ig)

az Andrássy család kezén maradt. 1928 augusztusában az itteni

gyümölcsösben tartott cserkész-táborozáson alapította meg

21 csehszlovákiai magyar fiatal értelmiségi a Sarló mozgalmat.

Balogh Edgár visszaemlékezésében tévesen azt írja, hogy ekkor

Gombaszög csak egy házból állt, amelyben a ménes utolsó

csikósa lakott. A ménes azonban még ebben az időben is itt volt.

A kúria (tisztilak) épülete mellett állt a kocsma, és megvoltak a vasgyár

épületei, valamint a cselédség lakásai is. A rendelkezésünkre

álló térképek szerint az egykori magaskohó épületét istállónak,

a mellette lévő faszénraktárat széna tárolására használták.

1955-ben a nagyközönség számára is megnyitották a négy évvel

korábban felfedezett Gombaszögi-cseppkőbarlangot (melyet

1968-78 között, Szlovákiában elsőként légúti betegségekben

szenvedők gyógyítására, barlangterápiára is hasznosítanak).

A barlang bejárata körül hamarosan kiépültek az idegenforgalmi

infrastruktúra első elemei. 1957-ben itt rendezték meg először

a Csemadok járási dal- és táncünnepségét, amely hamarosan

a csehszlovákiai magyarság országos kultúrfesztiváljává alakult át.

Hamarosan szabadtéri színpadot is építettek, mely ma is megvan.

Gombaszög 29

Gombaszög puszta térképe, 18. század

A gombaszögi kultúrfesztivált egészen 1996-ig megtartották.

Az egykori kolostor romjait és az épületegyüttes többi részét

1989-ig a pelsőci mezőgazdasági szövetkezet használta gazdasági

udvarként. Az épületeket teljesen elhanyagolták, a terület

hulladéklerakóként is üzemelt. 2002 óta az egykori szövetkezeti

udvarban egy családi tulajdonban lévő virágkertészet folytat üvegházas

és fóliás virágtermesztést.

Andrássy Manó, a Vasgróf

30

Gombaszög

Gombaszögi műemlékek 2017-ben, a feltárási és felújítási munkák előtt >

Gombaszög 31

Kutatástörténet

Századunkig a gombaszögi kolostor viszonylag jó forrásellátottsága

ellenére kevéssé keltette fel a kutatók érdeklődését. Bár

számos, a pálos rend történetét feldolgozó, ill. helytörténeti tematikájú

munkában (először Hunfalvy János vármegyemonográfiájában,

1867-ben) tettek róla említést, mind monografikus feldolgozása,

mind pedig részletesebb ismertetése elmaradt.

A kolostor történetére vonatkozó okleveles forrásokat Monika

Skalská (Tihanyiová) publikálta először 2012-ben.

A kolostor egyetlen megmaradt falcsonkján először 1980-ban

végeztek először konzerválási munkákat. Ekkor készült egy művészet-

és építészettörténeti elemzés is, mely azonban nem jelent

meg nyomtatásban.

A 2000-es évek elejére a mintegy 7 m magas falcsonkot vastag

bozót nőtte körül, mely így sokáig alig volt látható. 2006 áprilisában

került sor környékének első kitisztítására, melyet helyi civil

szervezetek önkéntes munkájával végeztek el. A felszínt ekkor

még építési és kohászati hulladék borította. Egy évvel később már

a tereprendezésre összpontosítottak, eltávolították a veszélyes

hulladékot, elégették a száraz ágakat és füvet. A helyszín így

sokkal áttekinthetőbbé vált, felszínre kerültek a kolostor külső

falának vonalai is.

A gombaszögi kolostor komplexumának első szakszerű régészeti

feltárására csak négy évvel később, 2011. szeptemberétől

fogva négy hónapon át került sor, Peter Tajkov, a Kassai Műszaki

Egyetem tanszékvezetőjének vezetése alatt. Ekkor tájékozódási

célú próbaásást végeztek, majd négy szondát nyitottak a falcsonk

környezetében, így feltérképezve a templom alaprajzát.

Az egykori, padlótéglával borított járószint elérésével és a nagy

mennyiségű falkép-töredék napvilágra kerülésével fény derült

arra a tényre, hogy egy sokszor bolygatott és egykor gazdagon

kifestett épületről van szó. A templom sarkainak feltárásával

meghatározták a templomhajó méreteit, a szentély keleti lezárását

azonban nem sikerült megtalálniuk. A diadalívtől keletre

erősen megbolygatott területet találtak, melyet ekkor kriptaként

értelmeztek.

A kolostortemplom szisztematikus feltárása 2018 áprilisában

kezdődött meg Alexander Botoš és Mordovin Maxim vezetésével.

Az április 16. – május 4. között lezajló feltárás a Sine Metu Polgári

Egyesület megbízásából, a rimaszombati Gömör-Kishonti

Múzeum szervezésében zajlott le az ELTE Régészettudományi

Intézetének a részvételével. A feltárást még 2017 során terepfelmérés

előzte meg. A Sine Metu 2017 októberében vásárolta meg

a kolostorrom mintegy 2 hektáros (1989 után magántulajdonba

került) területét és azonnal hozzálátott a terület megtisztításához

és rendezéséhez, nagyrészt önkéntesek munkájával. Sajnálatos

módon a terület korábbi tulajdonosa az épületegyütteshez tartozó,

már romos állapotban lévő, a kolostor köveiből épült egykori

hámorépületet közvetlenül az adásvétel előtt lebontotta.

32

Gombaszög

A kutatók feltárták a kolostortemplom hajóját, a szentély

falának megmaradt töredékeit, valamint a kolostor egykori

kerengőjének az alapfalait.

Tisztázták továbbá az egykori erődítés déli és nyugati nyomvonalát.

A szentély feltárása ugyanakkor nem járt sikerrel, nagyobb

mélységekben is csak modern bolygatás nyomait találták meg.

A 2018-as feltárás után egy vasszerkezetet emeltek az egykori

kolostortemplom mellett, amelyen két régi harangot helyeztek

el (ezeket a pusztuló szútori református templomból mentették

meg). A harangláb felállításával négy és fél évszázad után az

egykori kolostor ismét szakrális jelentőséget nyert.

2019 áprilisában folytatódtak az ásatási munkálatok Peter Tajkov

vezetésével és Balogh Árpád közreműködésével, továbbra is

az ELTE BTK régészet szakos hallgatóinak ásatási gyakorlatának

keretében. A szezon fő eredménye az volt, hogy feltárták

a kolostorudvar egyik középkori bejáratát, továbbá tisztázták

az előző évben feltárt, eredetileg ágyútoronynak hitt épület

valódi funkcióját (temetőkápolna).

A 2020-as őszi ásatások legnagyobb felfedezése a temetőkápolna

falfestményeinek feltárása volt.

A 2021 áprilisában végzett utolsó feltárási szezon már a romterület

revitalizációjának volt alárendelve. Legjelentősebb eredménye

az volt, hogy georadar segítségével rábukkantak az eddig megsemmisültnek

hitt szentély apszisára. Az apszisnál egy támpillért,

valamint egy nagyméretű bedőlt falat találtak, melynek

a felületét egy másfél négyzetméteres freskó díszítette.

A szentélyen kívül előkerült egy középkori kemence, amit hoszszabb

ideig használtak, ugyanis legalább két kiégetett aljzatra is

rábukkantak.

A kolostortemplom és a kápolna romterületét lekövezték,

eltávolították a még megmaradt tanúfalakat. Két gótikus

ablak és a bélletes kapuzat állandó bemutatásra került a készülő

romkertben. A cél a középkori járószintről mutatni be a helyreállított

falakat. A 7 m magas falcsonk tetejéből statikai okokból mintegy

fél métert el kellett távolítani, illetve visszaépíteni annak eredeti

támpillérét és az ablakokat. A falra két méternyit ráfalaztak,

így az elérte eredeti magasságát. Restaurálták a darázskőből faragott

sarokköveket, a körítőfal egy szakaszát, a templomhajó három

küszöbét és a bejárati lépcsőt, melynek három eredeti kövét

is megtalálták.

A további feltárást a kerületi műemlékvédelmi hivatal tilalma

akadályozta meg, amely szerint csak a terület 50 százaléka tárható

fel. Ezért félbe kellett hagyni a kút megkezdett feltárását is

500 cm mélységnél, ahol elérték a 16. századi régészeti réteget.

Gombaszög 33

34

Gombaszög

A feltárt épületegyüttes

és

a régészeti leletek

A KOLOSTORTEMPLOM

Az ásatások megkezdése előtt a kolostortemplom egyetlen látható

falmaradványa egy kis kiemelkedésen álló, mintegy 7 m magas

falcsonk volt, melynek két oldalán mérműves ablakkeret-elemek

voltak láthatóak.

A kolostortemplommal kapcsolatos mai ismereteinket a 2018-as

feltárás során alapozták meg.

Az egyhajós, poligonális szentélyzáródású, bordás keresztboltozatú,

zsindelyfedeles templom a 14. század végén épült gótikus

stílusban a mintegy fél évszázaddal korábbi pelsőci templom mintájára.

Építésének első szakasza feltételezhetően 1371-82 között

lezajlott, ugyanebben az időszakban készültek a falfestményei is.

A magában álló épület eredetileg kerengő nélkül épült, bejárata

a nyugati homlokzat közepén nyílt. A templomkapu faragott

keretelésű volt, a templom déli oldalát pedig négy támpillér tagolta.

A ma is álló falcsonk is a déli templomfal maradványa, melyhez

A templom megmaradt déli fala ablakkereteinek beépítésre váró kövei

az eredetileg a támpillérek között elhelyezett három ablak közül

kettőnek a keretei kapcsolódnak. Ma már biztosan tudjuk az előkerült

ólomkeretek és egyéb töredékek alapján, hogy az ablaknyílásokban

ólomkeretes foglalatú, többosztatú kerek ablakszemek

voltak. A nyugati szakasz keskenyebb (a feltételezések szerint itt

egy karzatról kiinduló kegyúri karzat lehetett), így annak ablaka

is egyszerűbb kiállítású lehetett.

A hajó északi fala mellett két oltáralapot tártak fel. Sajnálatos

módon a későbbi sírrablók tevékenysége miatt a szentély és

a diadalív elé rekonstruálható mellékoltárok teljesen elpusztultak.

A szentély szélességét pontosan meghatározták, de keleti lezárásának

helyére csak következtetni tudtak a támpillércsonkok,

továbbá az egyik megmaradt sarokkonzol alapján.

A templom teljes belsejét téglapadlóval fedték, egyes négyzetes

padlótéglák díszítettek voltak.

< A feltárás alatt álló pálos kolostor 2020-ban

Gombaszög 35

Padlótégla lelet a kolostortemplomból,

rajta a kétfarkú gölnici sellővel (Meluzinnal)

A feltárás során számos egyedülálló lelet is napvilágra került.

A kolostor kerengőjében egy 15. századi kódex töredékeit találták

meg (a bőr borító fa deszkáit és nürnbergi jegyeket viselő bronz

vereteit, a sarokveretet és a könyvcsatot), amelyet vélhetően

a kolostor kifosztásakor taposhattak a kerengő padlójába. Gazdag

a mindennapokra utaló leletanyag is (több pénzérme a templom

körüli járószintről, gyűrűk, csatok). Talán a legfontosabb, egyedülállónak

számító lelet a templom eredeti záróköve volt, melyet

a „Dextera Dei” (Isten áldó keze) motívumával díszítettek. Egyediségét

az jelzi, hogy az általánosan elterjedt faragott zárókövektől

eltérően díszítő motívuma festéssel készült. Ennek oka abban

kereshető, hogy a helyi építőkő különösen nehezen volt faragható.

A zárókövet mintegy 180 cm-es mélységben viszonylagos

épségben találták meg, ami azért is számít rendkívülinek, mert

a templom boltozatának összeomlásakor mintegy 10 méteres

magasságból zuhanhatott alá.

A 2018-as feltárás során azt is bebizonyították, hogy a kolostortemplom

különlegesen gazdag faldíszítéssel rendelkezett,

ami a rendszerint puritán díszítésű pálos kolostorok között egyedülállóvá

teszi. Kiemelkedő minőségű falképének maradványait

és az egykori aranyozás nyomait a mellékoltároknál tárták fel.

A falfestmények készítőjének azonosítása még további kutatásokat

igényel. A Pelsőcön végzett kutatások alapján egy itáliai mester

esetleges gombaszögi működése is felvethető.

36

Gombaszög

A hajó északi falának habarcsában korjelzőként megtalálták

I. Zsigmond király apró ezüstpénzét.

Kiemelkedő jelentőségűek a középkori padlózat fennmaradt

elemei: mintás padlótéglák, melyek mitológiai lényeket,

pl. sellőt v. meluzinát (kígyótestű asszonyt) ábrázolnak, illetve

egy padlótéglát Anjou-liliom ábrázolásával.

A feltárt középkori és kora újkori kerámiaanyag csaknem teljes

egészében a helyi fazekassághoz kötődik.

A kerengő pontos elrendezését nem ismerjük, de úgy tűnik, hogy

a templomtól északra lévő négyzetes kerengő a körülötte lévő

három épületszárnnyal és az udvar közepén lévő kúttal a kolostoregyüttes

építésének második szakaszában, már Zsigmond

király uralkodása alatt épülhetett. A 16. század első felében

a kerengő szomszédságában egy újabb középudvaros épületrészt

emeltek.

A 2019-es feltárás során újabb értékes leletek sora került elő: egy

ismert, 1500 körül Észak-Magyarországon működő műhelykör által

készített címeres kályhacsempe, továbbá csempetöredékek

Szent László, Imre herceg, Szent Pál, valamint a bányászok védőszentjeinek

képeivel. Egy 15. századi gyertyatartó, egy 16. századi

ágyúgolyó, valamint néhány második világháborús aknavetőgránát

egészíti ki a leleteket. A legnagyobb szenzációt azonban

a kolostor udvarának középkori bejáratánál talált hamispénzlelet

jelentette.

Isten áldásra emelt jobbkeze - freskótöredék a templomhajó

boltozati zárókövén (a képen Szakálos Éva művészettörténész)

Gombaszög 37

Feltehetőleg Gombaszögről származó aranylelet

Talpas borospohár a 16. századból

Golyóöntő forma puskagolyóval együtt

38

Gombaszög

A kút feltárása 2022-ben

Kidúcolt kútkáva a kútból nézve

Magyar címert tartó angyalmotívum a kályhacsempéjén

Gombaszög 39

A KOLOSTORTEMPLOM FALFESTMÉNYEI

Már a 2011-es kutatások során feltételezték, hogy a gombaszögi

kolostortemplom belső terét falfestmények díszíthették. Ekkor

összefüggő freskóréteg még nem került elő, így a töredékekkel

sem foglalkoztak részletesebben. Bár a templom falainak nagy

része megsemmisült, a 2018-tól kezdve egyre nagyobb mennyiségű

feltárt töredékre hagyatkozva képet alkothatunk az egykori

kolostortemplom falfestményeiről.

A pelsőci Szent György-templom épségben maradt, a gombaszögi

kolostoréval rokon faliképeit a templom újjáépíttetője, Bebek

György megrendelésére készítették, aki számos alkalommal járt

Itáliában: részt vett Nagy Lajos nápolyi hadjáratában (1347, 1350),

valamint a később Padováért vívott velencei háborúkban. Tudomásunk

szerint utolsó alkalommal 1373-ban, mint követ járt

Észak-Itáliában. Padovai látogatása során nagy hatással lehettek

rá a kor építészeti remekművei, mindenekelőtt a Giotto freskóival

díszített, 1305 körül épült Scrovegni-kápolna, melynek freskóinak

egyes jeleneteit a pelsőci templomban is látni szerette volna, így

valószínűleg egy itáliai mestert is magával hozott. Ezt a feltevést

bizonyítja a pelsőci templom szentélyében látható, Krisztus életét

bemutató falképciklus, mely kivitelezésében teljesen eltér

a gömöri falképekétől.

A 2018-as feltárás során a padlószinten, főként a falak mentén

találtak freskótöredékeket, melyek mérete általában az 5 cm-t

nem haladta meg. Ebből arra következtethetünk, hogy még

az épület romba dőlése előtt, a szerzetesek kiűzését követően

szisztematikusan leverték a templom gazdag díszítését.

A templomhajó északi oldalán, a nyugati mellékoltár tövében

találták meg az egyik legjelentősebb freskótöredéket, egy

plasztikus glória részletét, melyen középkori aranyozás nyomait

fedezték fel. Egy kék színű alapra illesztett apró, aranyozott

fémlapocska jelezte, hogy a templomot eredetileg minden bizonnyal

arannyal díszítették. Az oltár keleti oldalán a dekoratív

díszítés egy részlete is helyben megmaradt: vörös alapon, három

egymásba foglalt körből álló motívum. A lábazati zóna festését

függőlegesen futó vörös és okker sávok tagolták. A legfontosabb

lelet, a már említett zárókő aprólékosan kidolgozott, itáliai hatást

mutató megmunkálásával tűnik ki, ami arra enged következtetni,

hogy az elpusztult freskók is hasonló minőséget képviselhettek.

A templomboltozat bordáinak több helyen fennmaradt díszítése

geometrikus motívumokból tevődött össze.

40

Gombaszög

A NYOLCSZÖGLETŰ TEMETŐKÁPOLNA

2018-ban a kolostortemplom régészeti feltárása során egy nyolcszög

alaprajzú építmény romjait tárták fel, mely délnyugaton csatlakozott

a kerítőfalhoz. Kezdetben azt feltételezték, hogy a Bebek

György által épített erődítmény egy részéről (ágyútoronyról)

van szó, de a 2019-es feltárás során bebizonyosodott, hogy jóval

korábbi építményről, egy nyolcszögletű, gótikus temetőkápolnáról

van szó. Lábazati zónájában 2020 őszén freskókat tártak fel és

konzerváltak. Csaknem bizonyosra vehető, hogy ebbe a kápolnába

temették el a kolostor alapítóját, Bebek Györgyöt. Lebontására

a kolostor erőddé alakításakor kerülhetett sor.

A nyolcszögletű temetőkápolna a Kárpát-medencében ritkaságnak

számít, csak néhány hasonló épület ismert, legtöbbjük

azonban mintegy száz évvel régebbi a gombaszöginél. Legközelebbi

analógiája az 1390 körül épült nyolcszögletű szakolcai

kápolna. Az ismertek közül valamennyi kétszintes, így nem

zárható ki, hogy a gombaszögi kápolna is az volt.

A lábazati zónát vörös-okker falfestés díszíti, az alsó részen

kék alapon medalionba foglalt sárga és rózsaszín színezetű

rozetták láthatóak. A két központi sávban töredékesen fennmaradt

a két szabályos körből álló központi díszítés. Mindez

egyértelmű párhuzamot mutat a pelsőci templomban látható,

a 13. század második harmadában készült falfestményekkel:

színvilága, motívumai és kivitelezése is megegyezik azokéval,

bár kidolgozásuk jóval aprólékosabb a pelsőcinél. A falképek

mellett a kápolna külső oldalán végigfutó lábazati párkány

megléte is arra utal, hogy a kápolna a kolostortemplommal

valószínűleg egy időben épült.

A feltárt töredékek, a kolostortemplom italianizáló stílusú záróköve,

az aranyozott részletek és mindenekelőtt a kápolna falfestményei

is mutatják, hogy a kolostoralapító számára nemzetségi

templomának és temetkező kápolnájának díszítése ugyanakkora

jelentőséggel bírt.

Az épület átlagosan 1,2 m vastagságú eredeti falai az egykori

járószinthez képest csak 50-60 cm magasan maradtak meg.

Leginkább a diadalív helye pusztult el. A kápolna bejárata nagy

valószínűséggel az északi oldalról nyílott. Padlója egyszerű,

díszítetlen téglából készült.

A kápolna északnyugati falának déli, valamint délkeleti sarkához

csatlakozik a kolostor erődítése, melynek vonalába teljesen befoglalták

az épületet. Az átlagosan 1 – 1,2 m vastagságú fal nyomvonalát

a 2018-19-es ásatások során határozták meg a nyugati és

a déli vonalon.

Gombaszög 41

BEBEK GYÖRGY SÍRKÖVE

Bebek György királynéi tárnokmester, a gombaszögi kolostor alapítója.

Halálának pontos ideje nem ismert, de 1390. május 5. és

1391. szeptember 22. közé tehető. Pályafutását I. Lajos uralkodása

alatt kezdte. 1361-ben királynéi tárnokmester lett, de fontosabb

szerephez, mint az ifjabb Erzsébet királyné személyes híve csak

Mária trónralépése, 1382 után jutott.

Az eredetileg a gombaszögi kolostorban lévő sírkő ismeretlen időpontban

és körülmények között került a tornagörgői templomba.

Eleinte a templom padlójába építették be, majd a szentély déli

falába került. Borzovai vörös mészkőből készült, a gombaszögi

kolostor legértékesebb fennmaradt tárgyi emléke. Klasszikus

szabályosságú heraldikus ábrájával az Anjou-kori síremlékművészet

egyik főművének számít. A Bebek család teljes címerét

ábrázolja, minuszkulás köriratának kezdetét a bal felső sarkon

egy egyenszárú, végein szélesedő kereszt jelöli, latin szövegének

jelentése a következő:

„Itt fekszik Georgius Bubek, királynéi tárnokmester, aki az Úr 1371.

évében Remete Szent Pál első rendjének barátaival felépíttette

a Boldogságos Szűz egyházát.”

Bár a felirat név szerint nem említi a gombaszögi kolostort, de

a kutatók egyhangúan elfogadják, hogy erről az egyházról van

szó a szövegben.

A sírkövet valószínűleg csak Bebek György halálakor készítették el,

de az sem zárható ki, hogy még életében elkészíttette, amikor úgy

rendelkezett, hogy majd az általa alapított monostorban helyezzék

örök nyugalomra.

A sírkő műkő másolatát, melyet vasrozsdával „patinásítottak”, ideiglenesen

a gombaszögi romkertben, az egykori temetőkápolnában

állították ki 2021-ben.

42

Gombaszög

Bebek György eredeti sírköve (1391)

Gombaszög 43

A NYUGATI PALOTASZÁRNY

Gótikus kályhacsempe a gombaszögi ásatások leletanyagában

A 2019-es ásatási idényben, miután egy előzetes geofizikai mérés

föld alatt rejtőzködő falakat mutatott ki, megkezdték az épületegyüttes

nyugati szélének feltárását öt megnyitott szelvényben.

Ennek során két helyiséget tártak fel, melyek az épületegyüttes

délnyugati sarkát képezték, mely valószínűleg önállóan állt,

a körítőfal csak utólag kötötte össze a kápolnával.

A négyzetes alaprajzú, döngölt agyagpadlós déli helyiség, déli

oldalán padka, délkeleti sarkában pedig kályha helyezkedett el.

Falai 1-1,5 m magasságig maradtak meg. A helyiségben egy kályha

omladékát, elszenesedett gerendákat, másodlagosan megégett

edényeket és épületvasalások maradványait találták meg, ebből

arra következtetnek, hogy a helyiség felett legalább egy további

szint volt (gerendavázas szerkezetű felépítmény) és az sem zárható

ki, hogy egy torony is emelkedhetett.

Az északi helyiség déli falával kapcsolódott a déli helyiséghez,

de jóval alacsonyabb szinten. Nyugati fala 1,6 m vastag, míg az

északi alig 80 cm. A nyugati fal koronáján látható gerendafészkek

jelzik, hogy a pince síkfödémes volt. A helyiséget kitöltő törmelék

itt is egy tűzvészben elpusztult épület omladékaiból áll,

itt azonban nagyon sok figurális, mázas kályhacsempét találtak

(ezek stílusa az ún. „besztercebányai körhöz” kapcsolható).

Az alápincézett helység a feltételezés szerint egy dekoratív kályhával

ellátott reprezentatív szoba lehetett, valószínűleg emelet

nélkül.

44

Gombaszög

Rekonstrukciós tanulmány Szabó Krisztián tervezőasztaláról >

Gombaszög 45

46

Gombaszög

Az Andrássy-kúria

és az épületegyüttes

további részei

A kolostortemplom romjaitól alig 60 méterre áll az Andrássy-kúria

sokáig elhanyagolt állapotban lévő épülete. A rokokó elemeket

hordozó, barokk stílusban épült kúria valószínűleg a kolostor

egykori malmának helyére épült 1768-ban. Építtetője Poltz

János volt, erről az idők folyamán többször lemeszelt és csak

töredékesen olvasható mennyezeti stukkó felirata tanúskodik.

Az egyszintes, pincével és padlással rendelkező manzárdtetős

épületet a 19. század első felében klasszicista stílusban átalakították.

A kúria központi bejárata hosszanti ívű dongaboltozattal

rendelkezik. Belső elrendezésében négy helyiségre oszlik, amelyek

nyitott tűzhellyel ellátott központi folyosóval vannak összekötve.

Ablakai hosszirányúak, befelé szélesedő egyenes párkányzattal,

mennyezete boltíves. Az Andrássyak 1869-ben vásárolták meg,

azonban nem használták rezidenciaként az épületet, a vasgyár

tiszttartói éltek benne. 1975-ben (az intézőházzal és a magtárral

együtt) nemzeti kulturális emlékművé nyilvánították. Állapota

a 21. század elejére végletesen leromlott.

2020. december 1-jén kezdetét vette a Sine Metu Polgári Társulás

„Határon átnyúló együttműködés az elfeledett partnerség

felélesztésére Gombaszögön és Szilvásváradon” című projektje,

amelynek során 2022 decemberéig az Andrássy kúriát teljes

körűen felújítják és egyesületi múzeumot létesítenek benne.

A felújítás 2022 januárjában vette kezdetét alapkőletétellel és

egy időkapszula elhelyezésével. A pincében lapidáriumot hoznak

létre, a földszinten korabeli bútorok mellett a vasgyártás történetét

mutatják be, a tetőtérben pedig a pálos kolostor ásatásai

során fellelt többezres leletanyag legérdekesebb darabjait

(így a „királyfejes” középkori cserépkályha rekonstrukcióját, ill.

Bebek György sírkövének a másolatát) szemlélhetik meg a látogatók.

Abban a helyiségben, ahol korábban leszakadt a boltíves

mennyezet, egy lépcsőházat alakítanak ki, amelynek köszönhetően

nem csak a tetőtér, de az épület pincéje is megközelíthető lesz.

A kúriával szemben két másik műemléki védelmet élvező épületet

is: az egykori magtárat (konytetős, téglalap alaprajzú

< Andrássy kúria felújításának befejző szakasza

Gombaszög 47

épület) és a 19. században épült, klasszicista stílusú intézőházat.

Az intézőház kétszintes, pincével rendelkező, nyeregtetős, téglalap

alaprajzú épület. A fenti projekt keretében az épületből

apartmanházat és panziót alakítanak ki.

A kolostortemplom romjaitól mintegy 200 m-re északra, a Fehér-patak

jobb partján, az országút északi oldalán szintén az épületegyüttes

része volt a patak vízienergiáját felhasználó egykori

vashámor épülete, melyet közvetlenül műemlékké nyilvánítása

után, 2017-ben lebontottak. 1800 körül épült barokk stílusban,

a kolostor köveinek felhasználásával, jellegzetes íves kapuzattal.

1841-es átépítése során nyerte el végső formáját. A 20. század elején

az Andrássy-ménes istállójaként használták. Miután tetőzete

2000 körül tönkrement, állaga gyors romlásnak indult. Lebontása

után köveinek egy részét a kolostorromok rekonstrukciójához

használták fel.

Andrássy kúria tetőszerkezetének cseréje - az ún. állószék eltávolítása

48

Gombaszög

A kúria megújult reneszánsz homlokzata

Gombaszög 49

A kúria szalonja a felújítások előtt

A kúria átépítésének emléket állító plafondísz - felirata Isten kegyelméből

felújította Joó János, alias Poltz, 1764-ben

50

Gombaszög

Kétfejű sast ábrázoló plafonstukkó felújítás előtt ...

... és után

Gombaszög 51

56

Szilvásvárad

Szilvásvárad

Otthon

a természetben

Szilvásvárad 57

58

Szilvásvárad

Bevezető

Szilvásvárad Heves vármegye északi részén, a Bélapátfalvai járásban,

az Északi-Bükk területén, a Szalajka völgyben, a tenger

szintje felett 345 méter magasan található cca. 1650 főt számláló

település, mely a Bükki Nemzeti Park észak-nyugati kapujában

terül el Nagyvisnyó, Bükkmogyorósd és Bélapátfalva szomszédságában.

Szilvásvárad azon települések közé tartozik, melyet

csak igen kevés embernek kell bemutatni. Neve egybe forrott a

természettel. Egyesek a források, vízesések, vadregényes túraútvonalak

révén kerültek kapcsolatba e páratlan vidékkel, mások az

ősemberbarlang kapcsán hallottak róla, az erdei vasút a gyerekek

nagy kedvence, és a pisztráng állománya is országszerte híres. Akinek

a Szalajka-völgy eddig még nem került fel a bakancslistájára,

előbb vagy utóbb garantáltan fel fog.

A településről három irányba lehet indulni, dél felé Eger 27 km-re,

észak-nyugatra Ózd 20 km-re, észak-kelet felé Kazincbarcika

27 km-re, kelet felé pedig Miskolc 50 km-re fekszenek, melyek

a kedvező infrastruktúrának köszönhetően tömegközlekedési

eszközzel és magán gépjárművel egyaránt megközelíthetőek.

A település hosszirányú tengelyét a Bükkből lezúduló Szilvás- és

Szalajka-patak képezik.

Szilvásvárad rövid

története

A jégkorszak utolsó harmadában megjelenik a Bükk-vidékén az

előember (Homo erectus, azaz felegyenesedett ember). A Miskolc

környékén előkerült legrégebbi kőeszközök kb. 1,5 millió évesek!

A pattintott kőkor régebbi szakaszából, az alsó paleolitikumból

csak egyetlen eszköz, egy szakóca vagy más néven marokkő

jelzi az ember jelenlétét Szilvásvárad határában. A Miskolci

Egyetem ős- és ókortörténeti tanszékének szakemberei szerint

az eszköz kora több mint 200 000 év.

A pattintott kőkor középső szakaszában (középső paleolitikum,

i.e. 130- 40 ezer év) a Bükk barlangjai benépesülnek. Az időszak

végén jelenik meg az aurignaci-nak (orinyáki) nevezett

kultúra legrégebbi lelőhelye az Istállós-kői-barlang. A hasított

alapú csonthegyek a világon először itt jelennek meg, 44-40 ezer

évvel napjaink előtt. Közöttük azok a kis csonthegyek, amelyek

az íj használatának a világon a legrégebbi nyomai.

A pattintott kőkor utolsó szakaszában, a felső paleolitikumban az

őskultúrák egyre sokszínűbbek, az eszközök egyre finomabbak.

Az olchewa kultúra is csonthegyeket használ, de kevesebbet,

mint az elődeik. Fő vadászzsákmányuk, és talán a totemállatuk is

a barlangi medve. A barlang leghátsó sarkában találtak három,

gondosan egymásra helyezett medvekoponyát. A legkülönlegesebb

lelet azonban egy medvebocs csontjából készült

hangszer volt, valószínűleg a világ legrégebbi fuvolája. Hat

hangot lehetett megszólaltatni rajta.

Községünk határában átmeneti kőkor (mezolitikum) nincs lelet.

Az emberek ekkor levonultak a folyók mellé, amit az elmúlt

évtized jászsági feltárásai mutatnak.

A jelenlegi falu belterületén újkőkorban vagy neolitikumban

létesül az első település. A bükki kultúra i.e. 5500-3900-ig él

a környéken. Kerámia művességgel, bányászattal, kereskedelemmel,

növénytermesztéssel és állattartással foglalkoztak.

Cserépedényeik a mai szemmel nézve is szépek, magas

színvonalúak. A barlangban valószínűleg a szellemi vezetők

tartózkodtak. A későbbi időkből ismert foglalkozások a sámán,

varázsló, kuruzsló, orvos, költő, dalnok, pap, jós, stb. szerepét

legfeljebb néhány ember töltötte be. A barlangi áldozóhely lelete

egy tüzelőgödör, melyben a kultikus kannibalizmus nyomait

találták a kutatók. A gödörben tengeri kagylóból készült ékszerek

is voltak. Ez a lelet együttes egyedülálló ebben a kultúrában.

A rézkorban a letelepedett életmódot a nomád állattartás váltja

fel. A határunkban talált rézcsákány - ami a bodrogkeresztúri

kultúra hagyatéka – jelzi, hogy itt is átvonultak.

60

Szilvásvárad

A bronzkor újból a nagy építkezések időszaka. A faluban sok

helyen került elő, a korra jellemző durva cserép és több őrlőkő

is. Különleges lelet egy bronz emberfej, ami a Pallavicini család

magángyűjteményébe került. A mai belterületen lehettek

a földművelők, de a népesség nagyobb része a közeli sáncvárban

lakhatott. A több mint 5 km hosszú sáncrendszert az

i.e. 1200-800-ig itt élő kiétei (kyjatice) kultúra népe építette és

lakta. A vár területén több mint 100 őrlőkő, több kis állatfigura,

sok cserépedénydarab és több bronzeszköz került elő.

ÍRÁSOS EMLÉKEK

A Kárpát-medencében az első nép, akiknek már a nevét is

ismerjük a kimmerek voltak. A legtöbb kutató szerint Európába

ők hozták el a vasművességet, ami nálunk i.e. 800 körül

kezdődik. Az ő megjelenésüktől számítjuk a vaskort.

A vaskor első felében – valamikor i.e. 560-300 között – (nomádnak tartott)

szkíták vonultak át (vagy települtek le, de ezt még nem tudjuk)

a falu helyén. A határban megtalált temetőjükben két férfi és egy nő

volt eltemetve. Velük együtt az ékszereik és a fegyvereik is előkerültek.

A vaskor második felét kelta kornak, vagy az első svájci lelőhelyük

alapján, La Téne kornak is szokták nevezni. Az i.e. 3..

században ők alapítottak először összefüggő államot a Kárpát

medencében, majd ennek megszűnte után még évszázadokig

éltek a hegyek között. A mai falu helyén lévő jelentős kelta

település az időszámítás utáni 3-4. században élte virágkorát.

Nálunk ők használtak először pénzt, kézimalmot, fazekas

korongot, vaspapucsos ekét és szappant, de a vasművesség

első nyomait is náluk találták meg. Egy vassalak darabka jelzi,

hogy itt helyben olvasztották, a késztermékek pedig hogy fel

is dolgozták a vasat. Valószínűleg ez volt a cserealap a kiterjedt

kereskedelmükhöz is. Pannóniából, a római provincia több

pontjáról, de a szarmatáktól is került ide olyan árú mely csere

útján kerülhetett ide. Érdekes, hogy itt a nagy erdőségek között

sem vadásztak. Az előkerült csontanyag kizárólag háziállatoktól

származik. Egy eltemetett női csontvázat is feltártak,

melynek mind a két lábát eltörték a sírba helyezéskor, nehogy

visszatérjen.

A népvándorlás és az avarkorból csak egy vandál edény jelzi,

hogy volt mozgás a területen.

Szilvásvárad 61

HONFOGLALÁS

A Bükk-vidék honfoglalója Örs, vagyis Örsúr népe volt. Váruk a délbükkben

ma is látható. A környékünkön az első birtokosok a Bél-

Ug nemzetséghez tartoztak. Annonimus szerint, az itt honfoglalók

Böngér, vagy Bungér és fia Bors, a Miskocz család ősei voltak. A mai

kutatók szerint azonban ők csak Géza vagy István idején kerülhettek

ide. A falu lakottságáról ebből az időből nincs semmi nyom.

AZ ÁRPÁDHÁZIAK KORA

Községünk nevének első említése 1322 évi adománylevélben és

az 1332-37 évi pápai tizedjegyzékben már jelentős településként

szerepel, Warad, Worad és Warada formában. A „d” korabeli kicsinyítő

képző váracskát, kis várat jelez, ami valószínűleg az ekkor

már meglévő, és valóban kis méretű Éleskő várára vonatkozik.

Ennek a kicsinyítő képzőnek a használata alapján feltételezi néhány

kutató, hogy a név a 11-12. század fordulóján alakult ki. A vár

első említése 1336-ból ismert, Éleskw formában, de az építését

a szakemberek 1247-54 közé, mások 1256-73 közé helyezik. Építői

a Miskócz, vagyis a Miskolc nemzettség tagjai, valószínűleg Panyit

(helyenként Phyle, máshol Pál) érsek. A néphagyomány szerint

azonban a tatárjáráskor már állt a vár. Ennek ellent mond az, hogy

a muhi csatavesztés után menekülő IV. Béla király egy éjszakát egy

barlangban töltött (valószínűleg az Istállós-kői-barlangban) majd

a Bélháromkúti apátságnál töltött egy kis időt, és végül Váradon

és Csernelyen keresztül menekült Nyitra felé.

A 14. század elején az Éleskői uradalomhoz 11 település tartozott,

köztük Miskolc is. Ekkoriban a Szilvásvárad határában lévő vár

volt a Miskocz család központja. A rozgonyi csata 1312-ben nem

kedvezett a rossz oldalon álló Miskóczoknak. 1320-ra Éleskő

a Széchyek kezére kerül. Tőlük 1364-ben Nagy Lajos király

szerezte meg csere útján. A néphagyomány szerint 1382-ben

innen Szilvásváradról vitték el a halálos beteg királyt Nagyszombatra,

ahol még ebben az évben meg is halt. 1389-ben

egy írás még megemlíti Éleskő várnagyát, de később már nem

lehet találkozni a nevével.

A kutatók szerint nagyon valószínű, hogy a község másik várát,

a Gerenna várat Nagy Lajos építtette. Szakemberek feltéte-

Gerennavár alaprajza

62

Szilvásvárad

lezik, hogy azonos lehet, az 1377-81 között négy ízben is említett

Garadna, vagy Garadnaszentmiklós nevezetű hellyel, mert ilyen

nevű erődített helységet ma sehol sem ismerünk. Későbbi szövegekben,

a néphagyományra hivatkozva azt írják, hogy a pogányvár

helyére épült.

1438-ban Albert király a Pálóczyaknak adományozza a falut, amit

ekkor Zylwasvarad, majd Sylvas Varad formában írnak. Mohács után

a falu fele a Perényieké, majd a Kátayaké, Báriusé és végül Szepessy

Pálé lett. A királyi tulajdonú másik falurészt I. Lipót király 1666-ban

Keglevich Miklósnak és nejének Czobor Évának adományozta. 1699-

ben már a Keglevich utódoknak a tulajdonában van az egész birtok.

A Keglevichek ideje alatt a Szalajka-völgy (amit akkor Nagy-völgynek,

majd Vasgyár-völgynek és Hámor-völgynek is neveztek) ipari

központ lett. A szénégetés, mészégetés, hamuzsír főzés mellett

1792-ben üzembe áll az első vasverő hámor 1800-ban a kőedénygyár,

1802-ben vasolvasztó massa és ennek kiszolgálására a Horotna

-völgyben, a Kukucsó-völgyben, a Zsidó-réten és a Gilitka kápolnánál

bányákat is nyitottak. A 19. század első felében üveghuták,

papírmalom, kendertörő és három őrlőmalom is volt a környéken.

Ekkor épült a Kerektemplom, majd a század második felében

az új kastély. Ezek építésekor külön téglavető és égető műhely is

üzemelt. A lakosok száma 1787-ben még 527 fő, és 1851-ben pedig

már 1339 fő lett.

1870-ben a Keglevichek eladják a birtokot Erdődy Rudolfnak, akitől

1901-ben Wessely Károly cseh iparmágnás veszi meg, majd 1913-

ban kerül Pallavicini Alfonz Károly tulajdonába, aki az államosításig

birtokolja a környékkel együtt a falut is. 1924-ben épült a katolikus

templom, mely az 1538-ban Lago Maggiore mellett született Barromei

Szent Károlyra lett felszentelve. Búcsúja november elején,

a Krisztuskirály utáni első vasárnapon van. Kisvasút 1908-ban, sikló

1921-ben, panoráma út 1950-53-ban épül, majd a fennsíki és a völgyi

pályákat 1966-tól felszedik.

A településünk neve 1906-ig Szilvás volt (a vár már rég elenyészett),

ekkor egy királyi rendelettel lett Szilvásvárad, mert Somogy

megyében is volt egy Szilvás nevű falu. Községünk 1950-ig Borsod

megyéhez tartozott, ekkor csatolták át Heves megyéhez.

Forrás: Regős József

Éleskővár romjai

Szilvásvárad 63

Magyarország

geographiai szótára

Fényes Elek, 1851

Szilvás, magyar falu, Borsod vmegyében, a Bükk hegyek közt,

regényes vidékű tágas völgyben, Miskolctól 211/16, Egertől, melly

utolsó postája és piacza, 21/16 állomásra. Határa 8000 hold, melylyből

1260 hold szántóföld, 800 h. rét és irtvány, 36 h. szőlő, 5666

h. erdő, 155 h. belsőség, 123 h. utak és műveletlen tér. Urbériség

181/2 telek után három nyomásban egyenkint 25 kilás föld járul,

s ezen kívül szerződés mellett ki van osztva 400 kila irtványföld,

majorsági telek inscriptionalis haszonbérben van 3, papföld 2 h.

s 20 kaszás rét, a tanítónak 1, korcsma után 2 köblös föld, helységé

16 kaszás rét. Az éghajlat az apátfalvai és visnyóival egyenlő,

melly leghidegebb e vidéken. A föld agyagos és köves, vízjárás

kevéssé rongálja, mívelése könnyű de trágyát kíván, leginkább

kétszerest, rozsot, tavaszbúzát, zabot terem, az árpa épen nem

szereti, terem még kevés kukoricza, több burgonya, sok és igen

szép kender. Bora savanyu, de gyümölcs itt a házi kertekben

sok termesztetik, különösen magvaváló szilva, általában

a lakosok nemesítésre sok gondot fordítanak, mire jó példát ad

a derék urasági gyümölcsös angolkert. Nem kevesebb szorgalom

fordíttatik az állattenyésztésre, szép magyarfaj csontos szarvasmarhák,

mellyek hízékonyságról dícsértetnek, s legjobb lovak

itt tenyésztetnek e megyében, azonkívül juhot, sertést is sokat

tartanak. Az urasági ménes megszünvén, helyette birka tenyésztetik

és sertésnyáj, melly fajtára nézve ezen környéken igen híres.

A lakosok házai rendben épültek, csinosak és vagyonosságra

mutatnak. Az urasági kastély hegyen fekszik, s az egész udvar

alatt bolthajtásra építve két roppant istálló s félszer van, mögötte

szép gyümölcsössel díszelgő nagy angolkert terül. A kastélyban

jeles fegyver-gyűjtemény is volt. Van itt még magas dombra, góth

modorban épült uj ref. Templom a régi cseh templom helyén

torony nélkül, haranglábon csüggő harangjai közül egy még 1488-

ban öntetett, s a csehek által szállott a helység régi földesurára,

ki azt a re. egyháznak engedte. A helységen kívül van még az

ugynevezett gyárvölgyön 40 ház, s részint gyárépület, részint

munkások lakaiul használtatik. Népessége a helységnek 1339

lélek, kik közt 733 reform., 570 r.kath., 12 evang., 24 zsidó. A nép

igen szelíd, jó erkölcsű, viselete tiszta s legcsinosabb e vidéken,

magyar hangkiejtése a vidéken lakó paloczokétól különbözik,

s mint ezek, ugy egyéb bánvölgyi magyarok is a paloczoktól nemcsak

hangkiejtésben, hanem vallásra nézve is különbözők, mert

a bánvölgyi magyarok többnyire reformatusok, a katholikusok

főleg tótokból magyarosodtak el, mint a szilvásiak és dédesiek.

Az igen kies hámorvölgyben van 3 nevezetes forrás, egyik sósforrás,

melly nagy kősziklából eredvén, vizét egy ölnél magasabbról

zuhogtatja le, és két melegforrás, melly télen sem fagy be, van

rajtok 2 vízrekesz, mellyek képezika kis és nagy tavat, mellyek

64

Szilvásvárad

mindenike sok pisztrangot táplál. E vizek egyesülvén, szinte

a határban levő jeles vasgyárnál tesznek szolgálatot, s első

eredetet adnak a Bánpatakának, melly a helység alatt folyik el,

s rajta 3 malom 4 kőre, 1 kendertörő, s 1 köszörűkerék. A vashámor

készít évenkint 4000 mázsa kovácsolt vasat, s 8000 mázsa öntvényeket.

Kemény vaskövének egy részét Gömörből hozatja, van

ezenkívül a szilvási határban 4, nekesényiben1, az apátfalvaiban

szinte 1 vaskőbányája. Szenet helyben égettet. A kőedény-gyár

jelenleg nem dolgozik, különben agyagját Apátfalváról és Mucsonyról

szokta venni. Ugyanitt meszet is égetnek mintegy 10-12

kemenczében. A szilvási határ legmagasabb része a Peskő, melylyről

a Tiszát megláthatni, ugy szinte szép kilátás esik a Tiszára

a tárkányikőről és a Kőhátról. A Peskőben a tárkányi oldalon van

egy nagy barlang, ezenkívül még 2 barlang a határban, egyik

az istállós kőbarlang, melly 1000, a másik a Kőröskőlyuk, melly

300 darab sertést könnyen magába fogadhat. Hegyes völgyes erdeje

főképp bikk, cser, tölgyfával bővelkedik, kevesebb juhar, kőris,

stb. A Bükk előhegyein 2 régi várral is dicsekszik, egyik a faluhoz

közel a Gerenna vára, mellynél téglából és kőböl épült falromok

látszanak, másik a falutól éjszak-keletnek a hámorvölgyön túl

az Éleskővár, ennek toronykő rakása áll fenn. A szilvási uradalom

birtokosa a bold. emlékezetű gr. Keglevich Miklós volt, ki

igen sokat tett a nép jámbor erkölcsére és szorgalmára, s általában

az itteni műiparra. Ettől öröklé testvére gr. Keglevich Gábor,

s az uradalomhoz tartozik még Boroszló puszta és a szomszéd

Visnyó helység 7/10 része.

Szilvásvárad 65

66

Szilvásvárad

Szilvásvárad

természeti

különlegességei

BÜKK

A hegység alapkőzetei a Pangea nevezetű őskontinensen, a mai

Afrikához tartozó területen, az egyenlítő közelében, trópusi

éghajlati környezetben alakultak ki. A szétszakadt Pangea két

őskontinens darabjának, Laurázsiának és Gondvánának az ütközésekor

a Dinári-hegység részeként érte el a Bükk Európát.

A vándorlás közben a mai Bükk területét többször tenger öntötte

el, időnként azonban szárazra került. Az elöntések idején rakódnak

le a mai hegységet alkotó kőzetek különböző rétegei, míg a száraz

időszakokban pusztult, kopott a felszín.

A Perm-Triász réteghatár egy különleges földtörténeti eseményhez

– az eddig ismert legnagyobb kihaláshoz – kötődő folyamatos

rétegsor, amelynek rétegei a világon csak néhány helyen,

és itt a Bükkben ismertek. Ez a kihalás, melyben az addigi élővilágnak

közel 90 %-a (a tengeri élet 95%, szárazföldi 60%, rovarok

30%) kihalt. A magyar kutatók egy részének értelmezése alapján

Fullerén molekula, C60 (Wikipedia)

a katasztrófa egy közeli szupernova robbanás következménye

lehetett. Ezt a határrétegben talált szfelurákkal – a kozmikus

por megüvegesedett maradványaival (csillagpor) – bizonyították.

Az elmúlt években itt járt NASA kutatók pedig ugyanebben

a rétegben fullerén molekulákat találtak. Ez az égi gyémántnak

is nevezett mikroszkopikus méretű anyag természetes állapotban

csak a kozmikus térben fordul elő. Kora 245 millió év. A község

határában lévő legszebb feltárása a Gerennavár sziklafalában,

alapszelvénye az útbevágásban látható.

(Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága)

< A gerennavári sziklaperem, perm-triász határkőzet (Fotó: Veres Zsolt, www.akovekmeselnek.hu)

Szilvásvárad 67

SZALAJKA-VÖLGY

A szilvásváradi Szalajka-völgy az ország egyik leglátogatottabb

kiránduló központja, remek gyalogos, kerékpáros és lovas túrák

kiindulópontja. A túralehetőségek sokszínűségét és érdekességét

növeli, hogy a környéknek és a településnek nem csak a természeti

környezete, de az őstörténeti-történelmi múltja is rendkívül

különleges és sok látnivalót kínál.

Réges-régen a Szalajka-völgy egyáltalán nem a mai képét mutatta.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a Bükk vidék és ez a különleges

völgy már kétszázezer éve lakott. Az Istállós-kői-barlangban

44.000 éves kő- és csonteszközöket találtak, többek között a

világ első nyílhegyét és a legrégebbi fuvoláját. Pár száz évvel korábban

a területen még szerteágazó (faszénégetés, mészégetés,

vaskohászat, üveggyártás és egyéb) ipari tevékenységet folytattak

egészen a 20. század elejéig. A Gloriett-tisztás zöld gyepén máig

felfedezhetőek az itt élő és dolgozó mesterek házainak nyomai.

A 18. században értékes kincs volt a hamuzsír, Angliába és

Franciaországba is szállították a Szilvásváradon készült, kiváló

minőségű alapanyagot. Szappant már kétezer éve a kelták is

készítettek hamuzsírból, de később, ahol nem volt szóda, ott az

üveggyártás fontos alapanyaga is ez volt. Hajdanában a hamuzsírnak

és a szódának még közös neve is volt, latinul Sal alcali, avagy

szalalkáli , innen ered a Szalajka-völgy elnevezés.

68

Szilvásvárad

Szilvásvárad 69

SZALAJKA-FORRÁS

Megközelítően 450 méter magasan fakad, vízgyűjtő területe körülbelül

10 km². A Bükk hegység csapadékban leggazdagabb területéről

(Nagy-fennsík nyugati töbrei) szállítja a vizeket, föld alatti

úton a Szalajka völgyébe. A forrás egy máig feltáratlan hatalmas

barlangrendszerből tör elő. Átlagos vízhozama 70 liter/másodperc.

FÁTYOL-VÍZESÉS

„A karsztforrásokból eredő patakokra jellemző mészkiválás (mésztufa,

vagy forrásmészkő, szakkifejezéssel travertínó) által létrehozott

gátak, tetaráták rendszere a 17 lépcsőből álló vízesés, a

Fátyol-vízesés, mely az országunkban ilyen formában egyedülálló.

A gátrendszer mögött húzódó plató, a Gloriett-tisztás, az analógiák

alapján többszázezer év mészlerakódásának a terméke.”

(Forrás: Regős József)

70

Szilvásvárad

Szilvásvárad 71

SZIKLA-FORRÁS

A völgy jobb oldalán egy barlangjáraton, szemet gyönyörködtetően

lép a felszínre. A lehulló csapadék az agyagpalából álló

vízgyűjtőn a felszínen folyik le, míg a kibukkanó mészkősávhoz

ér. A mészkő a ráfutó vizeket elnyeli és a mélyben a forráshoz

vezeti. Ritka és gyönyörű természeti jelenség, ahogy a forrás

kristálytiszta vize a barlangjáraton keresztül a felszínre tör.

ISTÁLLÓS-KŐI-BARLANG

Az Istállós-kői-barlang a Bükk-hegység második legmagasabb

csúcsának oldalában, 609 méteres magasságban nyílik. Gyalogosan

a Gloriett-tisztásról meredek gyalogösvényen közelíthető

meg. A barlang háromszög keresztmetszetű, 45 méter mély, 9-10

méter széles, melynek rétegvastagsága 2 méter. Régészeti jelentőségű

hely, ezért 1944-ben védetté, 1982-ben fokozottan

védetté nyilvánították. A hatalmas, háromszög alakú bejárat egy

földtani törésvonal mentén alakult ki. A nyílás mögött egyetlen, tágas

terem található. A barlang hosszú ideig istállóként funkcionált.

72

Szilvásvárad

Szilvásvárad 73

A BARLANG RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA

1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek,

hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást

Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön

és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy hároméves gyermek

kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre,

ahol további kő- és csonteszközöket találtak. A munkát 1927-ben

Saád Andor és Megay Géza folytatta. A tüzelőgödörben a bükki

kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket

és huszonhét fiatal ember feltört, megpörkölődött csontjait

is megtalálták. A több mint kétszáz csont a rituális kannibalizmus

egyedülálló bizonyítéka. Ezután még Kadić Ottokár 1929-ben,

Győrffyné Mottl Mária 1938-ban ásott a barlangban.

A barlang tervszerű, részletes feltárását 1947-től Vértes László

vezette. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás

tűzhely, amit a Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak.

a mikrofaunájából 3 új emlős- és 20 új madárfajt írtak le. A világ

legrégebbi ékszerei között van az itt talált két, csontból készült,

kifúrt, zsinórra függeszthető amulett. A barlangi medve (Ursus

speleus) koponyatemetkezést (koponya depoziciót) mutató legrégebbi

lelőhelyei között szerepel a barlang végében előkerült

három koponya. A 40-44 000 éves alsó kultúrrétegből kerültek

elő azok a hasított alapú lándzsahegyek, melyek a világ legrégebbi

aurignaci eszközei között szerepelnek. Jelenlegi tudásunk szerint

az íj használatának legrégebbi nyomai a világon az itt előkerült

apró csonthegyecskék, és egy fiatal barlangi medve combcsontjából

készült fuvola.

A régészeti ásatások során az alábbi állatok csontjai kerültek elő:

rénszarvas, barlangi medve, ősbölény, gyapjas mamut, barlangi

oroszlán, farkas, barlangi hiéna, kőszáli kecske.

A kitöltés rétegződése és a rétegekben talált korjelölő állatmaradványok

alapján megállapították a barlang történetét, meghatározták

a három kultúrréteg korát. Az Istállós-kői-barlang

jelentőségét növeli, hogy a jégkori rétegekből előkerült 76 fajból

álló fauna a leggazdagabb Európa aurignaci korú feltárásai közül;

Fuvola

74

Szilvásvárad

Amulett

Tűzhely

Szilvásvárad 75

76

Szilvásvárad

BÜKK-FENNSÍK, LÁTÓKÖVEK

A Bükk-fennsík a Bükk-vidék központi részét elfoglaló nagy, hullámos

fennsík, amely Magyarország legnagyobb és legmagasabb

ilyen jellegű térszíne. A terület teljes egészben a Bükki Nemzeti

Park Igazgatása alá tartozik, fokozottan védett terület.

A fennsík egésze karsztfennsík, így uralkodó kőzetei a mészkő és

a dolomit. A fennsík szélén sorakoznak a híres bükki „kövek”:

Három-kő, Tar-kő, Cserepes-kő, Pes-kő, Őr-kő, Bél-kő, északi

irányba a Bálvány stb. Minden oldalról hirtelen emelkedik ki környezetéből,

de a magas hegycsúcsok miatt a völgyekből, az alföldről

nem lehet rálátni, a kövekről viszont csodás kilátás nyílik

a Mátrára, a Tokaj-hegyre vagy akár a Magas-Tátra havas csúcsaira

is.

SZILVÁSI-KŐ

961 méteres magasságával a Bükk-vidék legmagasabb pontja,

Magyarország negyedik legmagasabb hegycsúcsa. A Szilvási-kő

megnevezés igen új, sokáig névtelen volt, illetve a Kettős-bérc déli

csúcsaként volt ismert. 2014-ig az Istállós-kő-erősét tekintették

a hegység legmagasabb pontjának, a katonai térképeken azonban

az volt feltüntetve, mint a legmagasabb. 2014-ben GPS alapú

technológiával mérték meg a magasságát.

A Bükk látképe

Szilvásvárad 77

78

Szilvásvárad

Ipari örökségünk

SZILVÁSVÁRADI ÁLLAMI ERDEI VASÚT

A Márkus Ágoston egri mérnök tervei alapján megépített keskeny

nyomtávú, gőzüzemű erdei vasút 1908-ban kezdte meg

működését. Ez Magyarország legmeredekebb – fogaskerék

nélküli - vasúti pályája, mely helyenként a 41 ‰ emelkedést is

meghaladja. 1910-ben lovag Wessely Károly eladta őrgróf Pallavicini

Alfonz Károlynak, aki a második világháborúig üzemeltette.

A harmincas években (majdnem 30 km hosszú vonalon) főleg

a faanyag és mészkő szállítására használták. Az államosítás óta

a vasutat az Egererdő Zrt. üzemelteti. 1966-tól a gőzmozdonyok

helyét a dízelmozdonyok vették át. A hatvanas évek végétől

az árufuvarozás egyre inkább háttérbe szorult, a turizmus fellendülésével

pedig a személyi forgalom vált meghatározóvá.

A Szalajka-völgy bejáratánál található Fatelep állomástól – közel

5 km hosszan - a végállomásig, a Gloriett-tisztásig évente kb.

200 ezer turistát szállítanak a hibrid üzemű szerelvények. 1999

októberében került forgalomba a Szilvi nevű gőzmozdony egy

korabeli vasúti szalonkocsival együtt.

Szilvi, a gőzös

Szilvásvárad 79

SZABADTÉRI ERDÉSZETI MÚZEUM

A Fátyol-vízesés szomszédságában a Horotna-völgyben lévő,

Szabadtéri Erdei Múzeum a régi erdei mesterségeket, és művelőik

mostoha életkörülményeit eleveníti fel. Olyan mesterségek

eszközeit, építményeit, munkafázisait rekonstruálták itt eredeti

környezetükben, mint az ölfavágás, a mész- és szénégetés,

zsindely-, gyanta- és üvegkészítés, hamuzsírfőzés, valamint

a vasércmegmunkálás. Ezen eszközök között barangolva elképzelhetjük,

hogy a nehéz fizikai munkáért cserébe szinte csak

a természet szépsége kárpótolta az erdei munkásokat.

A SZILVÁSVÁRADI VASHÁMOR

Az 1760-as években történik hazánkban az első kezdeményező

lépés az ipar fejlesztése érdekében. E kezdeményezés veti meg az

alapját a bükki vashámor elindulásának. Fazola Henrik egri lakatos

1758-ban a Bükk hegységben ásvány után kutat. Fazola az 1770-es

években a vasrácskészítés terén világhírű alkotásokat hozott létre

(egri megyei kapu), ehhez azonban kellő anyagi bázisra volt szüksége.

A vasérc keresésének kiinduló állomása azok a betemetett

gödrök, salakhalmok és meddőhányások voltak, amelyekben

a török előtti bányaművelés nyomai fellelhetők voltak, pl. Uppony.

Szilvásváradon a Szalajka-völgyben gr. Keglevich Ádám földesúr

építette a vashámort 1790 táján. Ebben az időben községünkben

vasolvasztó nem működik. A nyersvasat Gömör-megyékből

szállítják ide feldolgozás céljából.

Vashámor

Vasból készült hídlap

80

Szilvásvárad

Ennek a hámornak alapanyag nélküli üzemeltetése deficites.

A deficitet Koncz János bélapátfalvai jobbágy szünteti meg. Koncz,

mint a gróf alkalmazottja megbízást kap vasérctelep kutatására

és a finomító hámor mellé vasolvasztó felállítására. Munkája

eredményeképpen Keglevich gróf 1802-ben felállítja a szilvási

vasolvasztó massát. A vasércbányák később kimerülnek. A megszűnt

hámorok helyére Fazola Henrik fia, Frigyes friss hámorokat

épített, a szükséges faanyagot a gróf erdejéből biztosították.

A hámor 1872-ben még működött. A szil-vasból készült termékek

közül meg kell említeni a még ma is látható vashídlapot, melyen

az alábbi felirat olvasható: „Tilalmas a halászat ebadta!”

A hámor további fennmaradt terméke Egerben a Bazilika előtt álló

Pál apostol kezében lévő kard is „SZILVAS” feliratot visel.

Pál apostol szobra

Szilvásvárad 81

Végül a hámor termékei közé tartoznak a Szilvásvárad község

1840-ben felépített református templomának homlokzatát díszítő

felirat öntöttvas betűi:

SZÉGYENÜLJENEK MEG A’ FARAGOTT KÉPEKNEK

MINDEN SZOLGÁI “.

.

XCVII. ‘SOLTÁR 7 VERS. 1840.

Egy 1890-ből származó településtérképen még Vasgyár-völgy

olvasható. Az évszázadok alatt többször is átnevezték a területet,

szerepelt Nagy-völgyként, Hámor-völgyként is, az elnevezések

mindig utaltak az jelentős ipari tevékenységre.

1906-tól a régi új nevet használjuk

A Borsodnádasdi Lemezgyár első verőkalapácsát (nyújtóhámorát)

a hajdani szilvásváradi hutából szállították Borsodnádasdra.

A vasgyár pecsétje

82

Szilvásvárad

Szilvásvárad 83

84

Szilvásvárad

Kulturális emlékek

REFORMÁTUS KEREKTEMPLOM

Szinte a település szimbólumává vált Szilvásvárad Református kerektemploma,

mely egyes feltételezések szerint - a régi templom

helyén - 1837-1840 között talán Hild József tervei alapján épült.

Ez azonban még a mai napig vitatott. Az azonban egészen biztos,

hogy építőmestere Povolny Ferenc egri építész és építtetője Gróf

Keglevich Miklós, a falu földesura volt. A templomban található

padokat a bánfalvi erdőből hozatott harminchárom tölgyfa gerendájából

egy helyi asztalosmester készítette.

A harangtorony 1200-as (más információk szerint 1488-ból) évekből

származó öregharangja, a Magyar Nemzeti Múzeum harangnyilvántartása

szerint az ország legrégebbi harangjai között

szerepel.

A templom érdekessége a különleges forma és mérete mellett,

hogy Gróf Keglevich Miklós katolikus vallású volt, és a mendemondák

szerint az épületet eredetileg katolikus templomnak

szánta, de az egri Pyrker érsekkel való nézeteltérése miatt

a gróf az épülő templomot a református egyháznak adományozta.

Az építésben való segítségét egy feltételhez kötötte: a templom

homlokzatára a fent említett zsoltár idézetnek kellett felkerülnie.

Szilvásvárad 85

86

Szilvásvárad

LIPICAI MÉNES

A lipicai ló a királyok és királynők szolgálatában a pompát és

a fényűzést volt hivatott emelni. A fajtára jellemző barokkos

külső, az attraktív mozgás, a makulátlan megjelenés egyedülálló

élményt nyújt.

1580 májusában döntés született, hogy az akkor, a Habsburg birodalom

részét képező Opcinai-fennsíkon, Lipicán (akkor Lipizza)

udvari ménes állíttassék fel. A ménes alapítása I. Ferdinánd osztrák

császár fia II. Károly főherceg nevéhez kötődik.

Az akkor megfogalmazott cél a következőképpen szólt:

„... itt a legjobb lovakat tenyésszék, melyek a császári udvar

számára lesznek elővezetve. Ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb

lovak legyenek. Kemény és köves talajon járjanak,

ott, ahol kevés fű nő.”

A Napóleoni háborúk nehéz időszakot jelentettek a Lipica ménesnek.

Többszöri menekítés után a lipicai ló magyarországi

tenyésztését 1806-tól számítjuk, s több hazai kitérő után 1952-

ben került a ménes a mai tenyészhelyére, a Bükk-fennsíkra, ahol

a természeti körülmények legjobban megfelelnek a fajta igényeinek.

Jelenleg Szilvásváradon 70 anyakanca és fedezőmének

biztosítják e páratlanul értékes ló továbbfejlődését. A jelenlegi

állomány 250 körül alakul. A csikók 3 éves korukig Csipkéskúton,

a Bükki Nemzeti Park kiemelten védett részén nevelkednek.

Az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad feladata a magyarországi

lipicai törzstenyészet fenntartása.

A kietlen Karszt-hegység tehát a fajta bölcsője, ahol már a rómaiak

is tartottak, neveltek lovakat. Ezek kései leszármazottait a helyiek,

mint „karsztlovat” ismerték, melyek szintén szerepet kaptak

a lipicai kitenyésztésében.

A döntő vérhányadot azonban a fajta kialakításánál az akkor rendkívül

divatos spanyol ló adta. A 18. század második felére visszatekintve,

a hat klasszikus lipicai vérvonalból ötöt találunk meg,

melyek a mai napig is fennállnak: Pluto, Conversano, Neapolitano,

Maestoso, Favory.

Szilvásvárad 87

ÁLLAMI MÉNESGAZDASÁG SZILVÁSVÁRAD

SZOLGÁLTATÁSAI

– fogatos méneslátogatás

– fogathajtó tanfolyamok

– lovastúrák

– lovardai lovaglás

– esküvői fogat kölcsönzés

– csapatépítés

– amatőr fogathajtás

– lovasbemutató

– múzeumok, kiállítások (Lipicai Lótörténeti Kiállítás,

Hajtókocsi Kiállítás, Szilvásvárad a lovak szolgálatában kiállítás)

88

Szilvásvárad

Szilvásvárad 89

90

Szilvásvárad

A KASTÉLY

A kastély és a szilvásváradi uradalom életében három jelentősebb

nemesi család játszott szerepet: a Keglevich, az Erdődy és

a Pallavicini család.

A Keglevich grófi család 1666-ban kapta meg hűbér birtokként az

akkoriban nagyon értékes waradi uradalmat. A kastély elődjének

építtetése feltehetően gróf Keglevich Béla nevéhez köthető.

A Keglevichek majd 230 évig, 1894-ig birtokolták a kastélyt. A család

birtoklása alatt épült a klasszicista stílusú református Kerektemplom,

az iskola, az új grófi kastély számos uradalmi épülettel

és a református temető. A templom egyik ékessége a hímzett,

Keglevich-címert ábrázoló fekete selyem úrasztali terítő, melyet

Keglevich Gáborné (született Sándor Matild) készített.

A Keglevich család egyik tagja, Miklós (1798-1847) a kor fenegyereke

volt. Országos hírnevét különcségeinek, vaskos csínytevéseinek

köszönhette. Nem véletlen, hogy ahogy azt Jókai Mór feljegyzéseiből

tudjuk, Kárpáthy János figuráját (Egy magyar nábob),

illetve Bálvándy gróf (És mégis mozog a föld) vérbő, különc alakját

a szilvásváradi gróf ihlette.

Ezt követően egy rövid ideig az Erdődy család volt a birtokos, majd

a Pallavicini őrgrófi család lett a tulajdonos. A kastélyt a Pallaviciniek

építették át neobarokk stílusban és 1944-ig a család tulajdonában

maradt. Őrgróf Pallavicini Alfonz Károly birtokaival nagyon

alaposan törődött, s bár minden kérdésben magának tartotta fel

a döntési jogot, igazából az erdőt szerette a legjobban. Kedvenc

birtoka volt a szilvásvárad-nagyvisnyói, ahol az év nagy részét,

különösen a nyári meleg hónapokat töltötték kedvező klímája

miatt.

A II. világháborút követően a kastélyt államosították, s hosszú

évekig SZOT üdülőként működött. A meglehetősen lepusztult

szilvásváradi kastélyt a Széchenyi terv keretében rekonstruálták

jelenlegi tulajdonosai, megújulva és régi pompájában ragyogva

2009. február közepétől fogadja újra vendégeit.

(Forrás: www.lacontessa.hu/a-szalloda-tortenete)

Szilvásvárad 91

Kárpátok őre

Sebes pisztráng

92

Szilvásvárad

MILLENNIUMI KILÁTÓ

2000. augusztus 20-ra, Szent István napjára készült Millenniumi

kilátó méretével és páratlan szépségű szibériai vörösfenyőből

készült faszerkezetével uralkodik a környező hegycsúcsok felett,

mintha figyelné és vigyázná e festői vidéket. A húsz méter magas

teraszáról tiszta, napos időben a távoli Magas-Tátra hegycsúcsai

is láthatóak.

KÁRPÁTOK ŐRE

A honfoglalás korában a Kárpátok hágóit őrző éber katonai védelmi

rendszernek emléket állító tölgyfából faragott katona alak

a Szalajka-vögyben található. Eredetijét 1915-ben Kolozsváron

avatták fel, de 1918-ban a bevonuló román csapatok felgyújtották,

elpusztult, így ma már csak az élethű másolattal találkozhatunk.

A szobor Horváth Béres János szobrász és Tóth Vásárhelyi József

építész alkotása. A Kárpátok Őrénél minden év őszén megemlékezést

tartanak, melyre évről évre egyre többen látogatnak el.

A korabeli dokumentumok alapján elkészült emlékmű felállításának

célja, hogy felhívja a Kárpát-medencében élő

magyarok figyelmét az összefogásra, és érdekeink megalkuvás

nélküli képviseletére.

PISZTRÁNG

2020. szeptemberében az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy

a szilvásváradi sebes pisztráng megnevezés felkerüljön az oltalom

alatt álló eredetmegjelölések (OEM) listájára.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés azoknak a termékeknek

a nevét védi, amelyek egy konkrét régióból származnak, illetve

amelyeket egyedülálló, hagyományos módszerrel állítanak elő.

Az OEM-ként bejegyzett nevek a legszorosabban kapcsolódnak

a termék előállítási helyéhez.

A szilvásváradi sebes pisztráng a lazacfélék családjába tartozik.

Mind ízét, mind rózsaszín húsának textúráját tekintve különbözik

a többi hasonló halfajtól. Tenyésztése a szaporítástól a lehalászásig

teljes egészében Észak-Magyarországon, a Bükk hegységben

fekvő Szalajka-völgyben megy végbe.

Az itt található sebes pisztráng állomány ugyanaz, mint a tenyésztésük

kezdetén, genetikailag tiszta. A pisztrángtelepekre és a Szalajka-patakba

soha semmilyen, a lazacfélék családjához tartozó

idegen tenyészetből, vagy vízterületről származó élőhal nem volt

telepítve. A hegyi források vizének kiváló minősége és a helyben

rendelkezésre álló szaktudás és tapasztalat együttesen biztosítja,

hogy a szilvásváradi pisztráng megőrizze egyedi jellegzetességeit.

(Forrás: MTI)

Szilvásvárad 93

BRONZKORI SÁNCVÁR

Kelemen-székét a helyiek Töröksáncnak is nevezik. „A Bükk második

legnagyobb őskori erődített települése és kiemelten védett

régészeti lelőhely.”

„Bélapátfalva és Szilvásvárad határán terül el a Kelemen-széke,

a Bükk hegység második legnagyobb őskori erődített települése.

Az összetett sáncrendszer csaknem 100 hektáros területet

határol le. Belső területét jól felismerhető földsáncok, árkok,

lakóteraszok tagolják, külső környezetében halomsírok húzódnak.

A lelőhelyen két forrás fakad. A hegytetőn legkorábban i.e.

5500-5000 éve, a középső neolitikumban telepedett meg bükki

kultúra népessége. A régészeti bejárások tanúsága szerint i.e.

1200-800 évvel, a késő bronzkor időszakában a telep csaknem

minden része lakott volt, sőt a település a sáncokon kívüli területre

is kiterjedt. Nagy számban kerültek elő kerámiatöredékek

és bronztárgyak ebből az időszakból.”

(Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság)

94

Szilvásvárad

A terület legfurcsább alkotása a sáncvár és a temetkezési hely

között, a Kele-pallag mellett található. Nevét a nagy halomsorból

párhuzamosan, fésűszerűen kifutó kis töltések alkotta forma után

kapta. Igazi szerepét talán csak egy részletes régészeti feltárás

tudná megadni.

A „Fésűs-halom”-nak nevezett emberkéz alkotta építmény egy

nagyobb egész része. A halmok, töltések összetartozása egyértelmű,

az értelmezésük jelenleg a kutatás tárgya. Ha az első feltételezések

beigazolódnak, akkor a szűkebben vett Európa egyetlen

jelenleg ismert geoglifáját rejti az erdő.

A rejtélyes halmok szabad szemmel

Bronzkori leletek a sáncvár területéről

A Fésűs-halom LiDAR felvételen

Szilvásvárad 95

96

Szilvásvárad

Az Orbán Ház története

Regős József írása, 2020.

„Az Orbánház, 1983 óta a környék és a falu múltjával foglalkozó kiállításnak

ad helyet. A kiállításon elhelyezett tábla szerint (Gál Árpád)

a család őse 1660 körül költözött Pétervásáráról a faluba, mint

a Keglevich földesúr ispánja. Ezzel szemben Lehozcky Alfréd Szilvásvárad

középkori történetét feldolgozó anyagban Szilvásvárad

paraszti népességének első lajstroma, az 1549-dézsmajegyzék

szerint már lakott a faluban Orbán János. Gál Gyula anyaga szerint

a család ismeretlen időben nemességet nyert és a 19. században

már ezen a telken lakott. Az 1763-1785 között készült I. katonai

felmérés térképén a mai Miskolci út a Polgármesteri Hivataltól

a Vasút utcáig folyamatosan be volt építve. A jelenleg álló házat

Orbán Mihály építette feltehetően fazsindely vagy zsupfedéssel

1880 körül. Ez a ház a falu jelentős részével együtt az 1895-ös

tűzvészben leégett. Ekkor a régi házat 0,8 méterrel megemelték,

a nyílászárókat nagyobbra cserélték, a fa ámbitust (tornácot) kőpilléresre

alakították és a tető kőpalafedést kapott, mint akkoriban

a falu több módosabb tulajdonosú háza is.

Az épület 1975-ben került a Heves-megyei Múzeumok Igazgatóságához,

majd a hét éven át tartó (1982-ig) teljes felújítást követően

1983. április 22-én nyílt meg a kiállítás a „Bükk természeti képe”

címmel. Ez a kiállítás a kőzettörténetétől a régészeti anyagokon át

az élővilágig mutatta be a környéket. 2004-től 2010-ig különböző

időszakos kiállítások vették át a régi kiállítás helyét, majd 2010-től

látható a jelenlegi bemutató, ahol a közelmúlt paraszti eszközeitől,

a bronzkor várépítői és az ősember időszakán keresztül a 350

millió éves kőzettani múltig megismerheti a látogató a környék

különleges értékeit.

Még egy érdekesség a nagy felújítás idején: a vakolat eltávolítása

után a két külön lakásként használt épület elválasztó falánál egy

zsilipelt gerendafal és a hozzá tartozó ajtókeret, valamint a födém

tartószerkezet (mestergerenda, födémgerenda, kötőgerenda)

részei kerültek elő. A szakemberek szerint az 1600-as évek végén,

de legkésőbb az 1700-as évek elején készülhetett.”

Felhasznált irodalom:

Gál Gyula: Szilvásvárad története 1972.

Lehoczky Alfréd:Szilvásvárad története Középkor 1997.

Felsőmagyarország Kiadó.

Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, Szilvásvárad 2009.

Építészettörténeti írások Guzsik Tamás emlékére, 2019 Honlap Kiadó

Szilvásvárad 97

Orbán Ház

részletek Gál Gyula írásából

ORBÁN HÁZ

Dolgozatom célja megörökíteni a község legújabb értékes létesítményét,

mely a Dobó István Vármúzeum, a Heves megyei Tanács és

a Mátra-Bükki Intéző Bizottság anyagi támogatásával, az Országos

Műemléki Felügyelőség szakmai támogatásával jött létre.

Teszem ezt azért, mert helytörténetünkben csak akkor lesznek

igazán hitelesek az adatok, ha az eseményeket azonnal rögzítjük,

s nem kell majd írásos dokumentum hiánya miatt a szóbeli viszszaemlékezésre

támaszkodni. Biztos vagyok benne, hogy a most

megnyitott múzeumot sok bel- és külföldi látogató megtekinti,

s kérdéseket tesznek fel a csodálatosan szép épület múltjáról,

s annak volt gazdáiról, a nemes Orbán családról.

Hogy az Orbán család mikor, miért kapta a nemesi rangot, sajnos

eddig nem tudtam fényt deríteni. Az azonban bizonyos – az eddigi

kutatások eredménye alapján -, hogy az 1700-as években már

viselték a nemesi címet.

Érdemes azonban idevonatkozó szájhagyományt megemlíteni.

Özvegy Bakk Károlyné 86 éves szilvásváradi lakos – az Orbán

család közvetlen szomszédja – ezzel kapcsolatosan az alábbi

történetet mesélte el, amit nagyszüleitől hallott:

98

Szilvásvárad

„Az épülettel átelemben – a fő út másik oldalán – valamikor

egy családi ház állt, mellette egy nagy juhhodály. A ház

tulajdonosa két juhnyájjal rendelkező agglegény volt. Ezt

a juhászt az uralkodó iránti hűtlensége miatt a pandúrok

elfogták, megkötözték, majd Sajószentpéterre szállították

Sajószentpéter volt a megyehatárok rendezéséig a község

járási székhelye. A juhász a tömlöcben elpusztult, birtokát

a király nemesi oklevél kíséretében az Orbán családnak adományozta.

Így lett az Orbán család nemes család.”

Mint a legtöbb szájhagyomány – monda -, úgy ez sem hiteles

történet. Ennek bizonyításaként csak egy példa.

A szóban forgó lakást jóval később

a legidősebb Orbán József építette

maga és fia számára, tehát a nemesi

rang adományozása jóval megelőzte

az említett lakás építésének idejét. Ami

pedig a juhhodályt illeti, legidősebb

Orbán József építette 300 db juhnyája

részére. Ezek cáfolhatatlan tények,

adatok.

Gál Gyula

Orbán Árpád a ház udvarán 1952 telén

Szilvásvárad 99

Az eredeti ajtó a 17. századból

100

Szilvásvárad

Brassó Béla

Brassó Lenke

Brassó Ferenc

Brassó Ilona

Orbán Árpád

Orbán Ilona

Orbán Mária

Orbán László

Orbán Barnabás

Orbán Károly

Orbán József

Orbán Lajos

Orbán László

Orbán Jolán

Csoma Gábor

Csoma Ilona

Csoma Károly

Csoma István

ORBÁN ILONA

(1909 – 1981)

-Brassó Béláné-

Orbán Béla

(elköltözött)

ORBÁN ÁRPÁD

(1912 - )

-Czakó Linka-

Orbán László

(Szilvásváradon él)

Orbán Mihály

Orbán Rózsa

Orbán Piroska

Orbán Zoltán

ORBÁN BARNABÁS

(1909-)

(Koch Sarolta)

ORBÁN ERZSÉBET

(1911 - )

(Csoma Gáborné)

ORBÁN KÁROLY

(1871– 1943)

-Lenkei Zetti-

ORBÁN BÉLA

(1874-1938)* jav. a szerkesztő

-Tarr Erzsébet-

ORBÁN JÓZSEF

(1877 – 1944)

-Batha Mária-

ORBÁN JÓZSEF

1826 1892

Szilvásvárad 101

Megnyitotta kapuit az

Orbán-ház...

részletek Gál Gyula írásából

A KIÁLLÍTÁS ELŐKÉSZÜLETEI,

A MEGNYITÁS IDEJE ÉS PILLANATA

Megnyitó 1983-ban

Már említettem, hogy 1982 novemberében Sztregova István

műszaki vezető jelenthette az Igazgatóság felé, hogy az épület

műszaki munkálatai befejeződtek, a termek berendezésre várnak.

Ezután már gyorsan peregnek az események. A gyönge tél kellős

közepén egymás után érkeztek a leletekkel tele ládák, vitrinek.

Megjelentek az asztalosok, ácsok, villanyszerelők, hogy Csintalan

István vezetésével felszereljék a tárolókat. Közben társadalmi

munkával – a Községi Tanács, a Vadásztársaság, az Erdészet,

a Vízmű Vállalat és a Bélapátfalvi TSZ Gál Gyuláné gondnok közreműködésével

eltakarították a romos istálló maradványait,

helyrehozták a feltört udvar felszínét, füvesítettek. A végzett

társadalmi munka értéke: 31,000 forint.Ezután megjelentek

a lelkes muzeológusok: Dr. Füköh Levente, Szitta Tamás, Csintalan

András, Lónyainé Nagy Éva, Dr. Varga Zoltán és a Dobó István

Vármúzeum Közművelődési Osztályának és Természettudományi

Csoportjának dolgozói, akik éjt-nappalt nem sajnálva dolgoztak,

hogy minél előbb berendezzék az épület termeit. Lelkes, precíz

102

Szilvásvárad

munkájukat siker koronázta, mert szinte élővé varázsolták időrendi

sorrendben a BÜKK növény, állat- és kőzet világának mintegy 300

millió éves történetét. Értékes, szép munkájukat ékesen bizonyítja

a vendégkönyv bejegyzései.

Az állandó jellegű kiállítást – írja a Népújság 1983 április 22-én:

„...minden bizonnyal Szilvásvárad és Heves megye

egyik legszebb, leglátogatottabb múzeumi helyisége

nyitja meg kapuit ma az Orbán-ház...”

A munkálatok ideje alatt szinte mindennap gondterhelt arccal

megjelent Dr. Dobó Sándor múzeumigazgató, Sztregova István

műszaki vezető, hogy minden segítséget megadjon a kivitelezőknek.

A kiállítás megnyitása előtt egy héttel már napvilágot látott

az ízléses kivitelezésű meghívó mely szerint:

„A heves megyei Múzeumok Igazgatósága és a Bükki Nemzeti Park

Igazgatósága tisztelettel meghívja A BÜKK TERMÉSZETI KÉPE c.

állandó kiállítás megnyitására.”

A megnyitó ünnepség idejét propagálta a Népújság, valamint a helyi

tanács híradója is. Ezzel együtt időben elkészült a megnyitó ünnepi

műsora is. Az ünnepi műsor kellemes, kedves foltja, az öregek napköziotthonának

énekszámai, amit még ma is emlegetnek.

Mintegy 300 érdeklődő vendég előtt a kiállítást Dr. Rakonczay Zoltán

az OKTH általános elnökhelyettese nyitotta meg. A megnyitó

beszédet rövid, de tartalmas műsor követte, majd Dr. Bodó Sándor

múzeumigazgató megköszönte a társadalmi szervezetek önzetlen

társadalmi munkáját, s ezután érdeklődőket végig vezette a berendezett

termeken a kiállítást méltatva:

„Ez a kiállítás a Bükk hegység közel 300 millió éves földtani

történeti és a mai élővilágát mutatja be. A földtörténeti

őskortól napjainkig követi végig a helység kialakulását,

az egykori gazdag és sokrétű élővilágát fejlődését és röviden

ismerteti a Bükk mai növény- és állatvilágát is. Kiemeli

azokat a természeti értékeket, melyek figyelembevételével

nyilvánították a területet nemzetiparkká.” (részlet)

Az ünnepség befejezése után Dr. Dobó Sándor múzeumigazgató

fogadást adott a község tanácstermében a kiemelkedő munkát

végzett dolgozók, vezetők, vállalatok tiszteletére.

A meghitt baráti beszélgetés közepette szólt a kiállítás jövőbeni

szerepéről, a tervekről és elképzelésekről.

Ezzel a megnyitó ünnepség befejeződött.

A korabeli belépőjegy

Szilvásvárad 103

VÉGÜL NÉHÁNY STATISZTIKAI ADAT A

KIÁLLÍTÁST LÁTOGATÓK LÉTSZÁMÁRÓL

1983. április 22-én – délután – a látogatók száma: 389 fő

1983. április 22-től május 1-ig – a látogatók száma: 1098 fő

1983 májusában – a látogatók száma: 1878 fő

1983. júniusában – a látogatók száma: 1857 fő

1983 júliusában – a látogatók száma: 2162 fő

A kiállítás alaprajza 1983-ból

104

Szilvásvárad

Szilvásvárad 105

TARTALOM

Szlovák-magyar együttműködés alapjai

elsősorban a régészeti eredmények alapján 7

GOMBASZÖG

A gombaszögi pálos kolostor és az Andrássy kúria 11

Gombaszögről röviden 13

A Bebek-család eredete és címere 15

A pálosok Gömör vármegyében 16

A kolostor története 19

A kolostor alapítása 19

A kolostor fennállásának csaknem

két évszázada az oklevelek tükrében 20

A kolostor pusztulása 23

A 16. századtól napjainkig 27

Kutatástörténet 32

A feltárt épület együttes és a régészeti leletek 35

A kolostortemplom 35

A kolostortemplom falfestményei 40

A nyolcszögletű temetőkápolna 41

Bebek György sírköve 42

A nyugati palotaszárny 44

Az Andrássy-kúria és az épületegyüttes további részei 47

SZILVÁSVÁRAD

Bevezető 59

Szilvásvárad rövid története 60

Írásos emlékek 61

Honfoglalás és az Árpádháziak kora 62

Magyarország geographiai szótára - Fényes Elek, 1851 64

Szilvásvárad természeti különlegességei 67

Szalajka-völgy, Szalajka-forrás, Fátyol-vízesés, Szikla-forrás 68

Istállós-kői-barlang és régészeti feltárása 72

Bükk-fennsík, Látókövek, Szilvási-kő 77

Ipari örökségünk 79

Szilvásváradi Állami Erdei Vasút 79

Szabadtéri Erdészeti Múzeum, a szilvásváradi vashámor 80

Kulturális emlékek, Református kerektemplom 85

Lipicai ménes 87

A kastély 91

Millenniumi kilátó, pisztráng, Kárpátok őre 93

Bronzkori sáncvár 94

Az Orbán Ház története - Regős József írása, 2020. 97

Orbán Ház - részletek Gál Gyula írásából 98

Családfa 101

Megnyitotta kapuit az Orbán-ház... 102

Az elfeledett kapcsolat újjáélesztésére - Gombaszög és Szilvásvárad SKHU

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?