Az elfeledett kapcsolat újjáélesztésére - Gombaszög és Szilvásvárad SKHU

A gombaszögihez nagyon hasonló szomszédos vígtelki vashámorának
(azaz kovácsmalmának) tervrajza -kovácstűzhely
A gombaszögihez nagyon hasonló szomszédos vígtelki vashámorának
(azaz kovácsmalmának) tervrajza - farkaskalapácsok
A kohó Hámos Pálnak történő bérbeadásának 1816-ban kelt fennmarardt
szerződése nyomán a régebbi szakirodalom ezt az évet
tette meg a gombaszögi kohó alapítása évének.
Érdekesség, hogy az Esterházy-család és Hámos Pál közötti szerződésben
említés történik az egykori kolostor (pusztatemplom)
romjairól is. A szerződés meghatározta, hogy a templom köveit,
valamint a helyben található darázskőbányát csak a hámor épületeinek
fenntartására lehet fordítani. Ezzel minden bizonnyal annak
akarta elejét venni a bérbeadó, hogy a bérlő ne tudja értékesíteni
az értékes építőanyagot. Az említés alátámasztja továbbá azt
a feltételezést, hogy a hámor épületeihez az egykori kolostor
köveit használták fel. A 18. századból örökölt vasolvasztók felváltására
1838-ban építették ki a magaskohót, amely megsokszorozta
az évente kitermelhető vas mennyiségét.
A gombaszögi vasolvasztó egészen a 20. század elejéig működött.
Még az 1860-as években is az Esterházyak tulajdonában
volt, akiktől a „Szalóci Vas-társulat” bérelte, mely a szomszédos
Vígtelkén és Szalócon is működtetett egy-egy vasgyárat. 1869-
ben a „Vasgróf”, Andrássy Manó vásárolta meg a kohót. Andrássy
Manó érdeme, hogy míg a helyi vasgyártásban a 18. századtól részt
vevő Esterházyak és Nádasdyak vasüzemei az 1870-es évek világgazdasági
válsága nyomán csődbe jutottak, addig az Andrássyak
vasművei a 20. század elejéig versenyképesek maradtak, holott
az egyesült Németország hatalmas vastermelése jelentős piaci
konkurenciát jelentett már ebben az időszakban.
Az 1890-es években a kohó 24 munkást alkalmazott és évente
28
Gombaszög