A Poétai harmonistika koncepciójának forrásai és - Irodalomtörténeti ...
A Poétai harmonistika koncepciójának forrásai és - Irodalomtörténeti ...
A Poétai harmonistika koncepciójának forrásai és - Irodalomtörténeti ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ItK<br />
<strong>Irodalomtörténeti</strong> Közlemények<br />
200�. CX. évfolyam ���. szám<br />
nistikában (is) felvonultatott r<strong>és</strong>zletes ismereteire az ókori görög kultúra legkülönfélébb<br />
tájékairól.<br />
Barthélemy regénye azokon a pontokon válik fő hivatkozási alappá, ahol Berzsenyi<br />
esztétikai programjának gyakorlati következtet<strong>és</strong>eihez érkezik, s a magyar nemzet számára<br />
(is) követendő műveltségeszményt fogalmaz meg. Ez az ideál elválaszthatatlan<br />
sajátos költ<strong>és</strong>zetfelfogásától, amely pedig a képzőszellem tanából következik, hiszen a<br />
poézis, mint láttuk, a képzőszellem tevékenységének eredménye. S ez a rezultátum az<br />
érzelem <strong>és</strong> értelem (így műv<strong>és</strong>zet <strong>és</strong> tudomány) szféráinak magasabb rendű egységben<br />
való egyesít<strong>és</strong>e: „A műv<strong>és</strong>zetek <strong>és</strong> tudományok összehangzása éppen az a poézisban <strong>és</strong><br />
poétai kultúrában, ami a testnek <strong>és</strong> léleknek, a szívnek <strong>és</strong> főnek harmóniája az emberben,<br />
azaz: élettökély. Ez pedig fő célja mind az embernek, mind az eg<strong>és</strong>z emberi kultúrának.<br />
És éppen az a poézisnak <strong>és</strong> poétai kultúrának nagy karaktere, hogy azok minden szépműv<strong>és</strong>zeteket<br />
<strong>és</strong> tudományokat egymással <strong>és</strong> az emberiséggel harmóniába hoznak.” 163<br />
Berzsenyi az antik görög kultúrában látta megvalósulni e szintetizáló poézisideált,<br />
mégpedig zenei keretek között: „A leglelkibb érz<strong>és</strong>nek <strong>és</strong> értelemnek […] egybefolyását<br />
érzék a bölcs hellenek, midőn a lélekképzet eg<strong>és</strong>z munkáját a muzsikára <strong>és</strong> poézisra<br />
alapíták. S innét lehet azt kimagyarázni, miért tulajdonítának Hellasz minden bölcsei a<br />
muzsikának oly végtelen béfolyást az eg<strong>és</strong>z életbe, mely szerint egyiránt azt állíták, hogy<br />
a görög muzsika legkisebb változtatásával, mulhatatlan változni <strong>és</strong> romlani kell az eg<strong>és</strong>z<br />
görög alkotmánynak.” 164<br />
Ez utóbbi szövegr<strong>és</strong>znek a forrása – csakúgy, mint a görög zenei nevel<strong>és</strong>re <strong>és</strong> zenei<br />
kultúrára tett utalásainak sokaságáé – kimutatható Barthélemy regényének harmadik<br />
kötetében, a zene erkölcsi vonatkozásairól szóló fejezetben. Zene <strong>és</strong> kultúra viszonyát<br />
Berzsenyi a francia regény által kifejtett módon képzelte el, s ez a felfogás csakis az<br />
ének, az azt kísérő zene (<strong>és</strong> tánc) szoros összeköttet<strong>és</strong>ét tartotta jótékony hatásúnak a<br />
társadalomra nézve. Ezt az eredeti állapotot az Anacharsis (a Berzsenyi által valószínűleg<br />
forgatott német kiadásban) így ábrázolja: „Az ének szorosan kapcsolódott a szöveghez <strong>és</strong><br />
az a hangszer szólt mellette, amelyik a legjobban illett hozzá. Ez a hangszer ugyanazt a<br />
hangot adta ki, mint az énekhang; s mikor az éneket tánc kísérte, akkor a tánc is híven<br />
ábrázolta azt az érz<strong>és</strong>t vagy képet a szem számára, amit az ének a fülbe juttatott el.” 165<br />
Barthélemy az emberi kultúra létrejöttét olyan nyilvános népünnepélyekre vezeti viszsza,<br />
ahol ezen eredeti egységükben nyilvánultak meg az említett műv<strong>és</strong>zetek, s a társadalmi<br />
állapotok k<strong>és</strong>őbbeni romlását, a fellépő erkölcstelenséget ennek az egységnek a<br />
felbomlásával magyarázza. Az idők során ugyanis a zenei előadásban megszűnt dallam<br />
<strong>és</strong> szöveg közvetlen összeköttet<strong>és</strong>e, s végül a melódia elveszítette az értelmet képszerűvé<br />
tevő funkcióját, s önállósulva immár tartalmatlan „fülemülecsattogássá”, „kígyósziszeg<strong>és</strong>sé”<br />
lett. 166<br />
163 Uo., 326.<br />
164 Uo., 319.<br />
165 Jean Jacques BARTHÉLEMY, Reise des jungen Anacharsis durch Griechenland, vierhundert Jahre vor<br />
der gewöhnlichen Zeitrechnung, Wien–Prag, Franz Haas, 1796, III, 114–115.<br />
166 Uo., 131.<br />
41
Change language