FUZ66AP - A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat honlapja

Bibliatudomány
letve annak kifejezésre juttatása, hogy Jahve, Izrael Istene szorosan
kötődik a jeruzsálemi templomhoz.
A regényben Brown Isten tulajdonnevének, a JHVH névnek is
egyéni értelmezést ad: a maszkulin Jah és a nőnemű Havah (Éva)
nevek ötvözete. 39 A regény szerzője tehát figyelmen kívül hagyja azt,
ahogyan maga a Biblia értelmezi a nevet. A Kiv 3,14 az „Aki van”
értelemben adja elénk a szent nevet, amely így mind Isten jelenlétének,
mind öröklétének a kifejezője. A Havah (pontosabban Havvah;
vö. Ter 3,20) névvel való kapcsolat szóba sem jöhet, hiszen ez a név
nem haja (hY;h;) = lenni, hanem a chaja (hY;j;) = élni igéből származik.
Az elsőben a hé (h), a másodikban a chét (j) szerepel kezdőbetűként..
A nők háttérbe szorítása és a boszorkányüldözések
A katolikus egyház, állítja a bemutatásra kerülő könyv, nemcsak
az istennőkultuszt törölte el, hanem a nőket is háttérbe szorította.
Ennek alátámasztására a Teremtés könyvére történik utalás, 40 ami
azért meglepő, mert ez a könyv jóval a kereszténység előtt, az ószövetségi
zsidóság körében keletkezett (Kr. e. 5. század). Vagy talán
Brown ezt az iratot is Nagy Konstantin korához köti? A regényben
kifogásolt „eredi bűn” (nem „eredendő bűn”) tana tényleg keresztény
dogma, de semmiképpen sem abban az értelemben, ahogy azt Brown
sugallja: „Éva evett az almából, és romlásba döntötte az emberiséget.
Az egykor szent, életet adó nő immár ellenséggé vált.” 41 Ha komolyan
vesszük a Ter 3 elbeszélését, és az egyház eredeti bűnnel kapcsolatos
tanítását, akkor látjuk, hogy az idézet teljesen önkényes.
Hiszen a bibliai szöveg nem egyedül az asszonyt teszi felelőssé az
első bűnért, hanem a férfit is. Mindketten egyformán szembeszálltak
Isten akaratával, s együtt kell viselniük annak fájdalmas következményét,
az Éden-kertből való kiűzetést (Ter 3,22-24). Az, hogy a
büntetésnél más nyer hangsúlyt Évával, illetve Ádámmal kapcsolatban,
csak arra utal, hogy mindkettő a sajátos feladatkörében – az
39 Uo.
40 Brown, 347.
41 Uo.
17