FUZ66AP - A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat honlapja

Bibliaiskola
mindkét szerző majdnem azonos stílusban beszél a Níluson ill. a
tengeren közeledő hajókról, mindkét műben szó van az égi vizekről,
mindkét szerző magasztalja a teremtés művét, mindkét költeményben
fontos motívum a nappalok és éjszakák ritmikus váltakozása, és
mindkettő szerint Isten elfordulásának a világtól a halál a következménye.
A szinte versről versre megfeleltethető azonos motívumok
ellenére a két mű nem azonos: míg a Zsoltárban a Teremtő és teremtmény
élesen elhatárolódik, addig a Naphimnuszban Isten és a
világ között átjárhatóság van, Minden-Egy.
b.) Ehnaton Naphimnusza (részletek)
Tündökletesen ragyogsz fel az ég horizontján,
eleven, tiszta korong!
Amikor megkezded az életedet,
feltűnve az ég keleti széle felől,
gyönyörűséged betölti mindenhol a földet.
Szép vagy te, hatalmas vagy, ragyogó vagy,
minden földek fölött fenn állsz a magasban.
Sugarad hosszú sorát foglalja magába,
s mindazt a határt, ami tőled kapta a létet,
mert te magad vagy Ré,
te elérsz a világ pereméig,
s azt leigázod egyetlen drága fiadnak.
S bárha te távol vagy,
sugarad itt lobban a földön.
Ott vagy az arcokon is,
bár lebegésed senki sem látja.
Hogyha lehullasz az ég nyugati horizontján,
éjbe sötétül a föld, a halál bús állapotába.
Kamaráiban alszik az ember, betakarva fejét,
s az egyik szemről nem tud a másik,
kirabolhatják vagyonából,
lapuljon bárha fejének alatta, nem veszi észre.
Barlangüregét odahagyja a gyilkos oroszlán,
mindenhol mar a féreg.
Egy, ami fénylik: az éji sötét, hallgat a föld szakadatlan,
mert a teremtő nyugszik az éj horizontja alatt.
Világos lesz a világ, amikor fölkelsz az egek horizontján,
35