Róna: A klinikai toxikológiai analitika célja és újabb ... - eLitMed.hu

More documents

Recommendations

Info

204 LAM-TUDOMÁNY · TOVÁBBKÉPZÉS · A TÁRSSZAKMÁK HALADÁSA Asürgôsségi kórképek egy részét valamilyen noxa idézi elô. A veszély nagyságának felmérése, a méreg azonosítása, illetve a korrekt diagnózis a sikeres terápia elôfeltétele. Napjainkban a klinikai toxikológiai diagnózis a toxikológiai bioanalíziseken alapszik, de az eredményes klinikai toxikológiai terápia is sokszor igényli a gyógyszerszint napi monitorozását. Az összefoglaló a klinikai toxikológia jelenlegi analitikai eredményeit, lehetôségeit mutatja be, így nem foglalkozik terápiás lehetôségeivel; e témában a közelmúltban jelent meg magyar nyelvû közlemény (1). Az emberek ôsidôk óta használnak A halálos mérgezéseket legnagyobb számban a gyógyszerek okozzák, ezeket követik az ipari és háztartási anyagok. különféle anyagokat, mind a saját maguk, mind embertársaik szellemi-fizikai állapotának befolyásolására, és a vegyszerekkel a természet rendjébe is igyekeznek beavatkozni. A mérgezésekkel egyidôs a leleplezés vágya; a mérgezések kimutatásának tudományos igényébôl nôtt ki az igazságügyi orvostani toxikológia, a mérgezettek megmentésére tett próbálkozásokból pedig kifejlôdött a klinikai toxikológia. Bioanalitikai szempontból rokon a két terület, különbség van azonban a vizsgálat célja és a hozzáférhetô biológiai mátrixok kö- zött. A klinikai toxikológia legfontosabb célkitûzése a diagnózis felállítása, amely a toxikológiai analízisen is alapszik, továbbá a kémiai ágensek által megbetegített vagy környezeti expozíciót elszenvedett mérgezett betegek (sürgôsségi) terápiája (2). A nemzetközi és hazai statisztikák szerint az intoxikáció kiváltó okai között kimagaslóan elsô helyen szerepelnek a xenobiotikumok. Magyarországon évente körülbelül nyolc-kilencezer suicid, ezenkívül mintegy húszezer mérgezési esetet lát el az Országos Mentô Szolgálat (3). A magyar egészségügyben elenyészô a speciális toxikológiai osztályok száma; a mérgezetteket zömmel belgyógyászati és intenzív terápiás, esetenként pszichiátriai vagy gyermekosztályok, illetve sürgôsségi osztályok látják el. Lényegesen rosszabb a helyzet a toxikológiai laboratóriumi vizsgálati lehetôségek szempontjából: néhány gyógyszer szintjének mérése és multidrog-gyorstesztek képezik a laboratóriumi háttér teljes repertoárját (4). Az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat 2006. évi adatai szerint a mérgezések 77,5%-át a gyógyszerek, 9,4%-át ipari és háztartási anyagok, 5,1%-át az alkohol, 2,4%-át a növényvédô szerek, 1,7%-át a kábítószerek és a szipózás, a maradék 3,8%-át a növények, gombák, illetve ismeretlen eredetû mérgezések teszik ki (5). A halálos mérgezéseket legnagyobb számban a gyógyszerek okozzák (67,4%), ezeket követik az ipari és háztartási anyagok (14,6%). A gyógyszermérgezések esetében a hipnotikum-, szedatívum-, anxiolyti- A megerôsítô vizsgálat a pontos azonosítás mellett egyben kvantitatív meghatározás is. cum- és antiepileptikum-mérgezések a leggyakoribbak (49,5%), ezek után a neuroleptikumok és a trankvilláns gyógyszerek következnek (6,6%). Szisztémás toxikológiai analízis Látható, hogy a mérgezések meghatározó többségét xenobiotikumok okozzák. Ezeknek a vegyületeknek a száma becslések szerint 100 000 körül van. A klinikai toxikológiában a helyes diagnózishoz sokszor elengedhetetlen az intoxikációt okozó vegyületek kvalitatív és kvantitatív meghatározása. Az ismeretlen vegyület azonosítása olyan, mint tût keresni a szénakazalban. A rendkívül nagyszámú, toxikológiai tüneteket okozó, a toxikológus számára ismeretlen analátot csak a modern mûszeres analitikai kémia segítségével és az úgynevezett szisztémás toxikológiai analízis (STA) logisztikájával tudjuk kimutatni a testnedvekbôl (6–11). Az elvileg szóba jövô hatóanyagokat csak ritkán lehet egy vizsgálattal azonosítani. A racionális STA során a vizsgálatokat rendszerint két szinten végzik, egy szûrô-, majd egy azt követô azonosító-megerôsítô vizsgálattal. A szûrések legtöbbször egy „gyógyszercsaládra” irányulnak, amikor több, farmakológiailag és kémiailag hasonló tulajdonságú (például oldhatóság, polaritás stb.) vegyület kimutatásának irányába történnek vizsgálatok. Az analízisnek ebben a fázisában a vizsgáló egy adott vegyületcsalád tagjai között keresi a biológiai mátrixban jelen lévô egy vagy több hatóanyagot. Megerôsítô (konfirmáló) vizsgálatra csak a szûrôvizsgálat pozitív esetei kerülnek. A megerôsítô vizsgálat a pontos azonosítás mellett egyben kvantitatív meghatározás is. A klinikai toxikológiai praxisban – részben idôhiány miatt, részben az egyértelmû klinikai vagy laboratóriumi jelek ismeretében – elôfordul, hogy a szûrés elmarad, és már elsô lépésben a konfirmációra használatos, nagy teljesítményû kromatográfiás rendszerek kerülnek alkalmazásra. Ezekben a kapcsolt analitikai rendszerekben a gáz- vagy folyadékkromatográfiás készülékek spektroszkópiai elven mûködô detektorokkal vannak összekapcsolva, a vegyületek azonosítása egymástól független, két információs síkon, a kromatográfiás retenciós paraméterek és a spektroszkópiai adatok segítségével történnek. Szûrôvizsgálat Analitikai vizsgálatra gyors, egyszerû és lehetôleg költséghatékony módszereket alkalmaznak. Az elôkészítô vizsgálatot gyakorlatilag nem igénylô vékonyrétegkromatográfia (TLC) és a kompetitív immunanalitikai (IA) eljárások ideálisan használhatók erre a célra (6, 7). A toxikológiai vizsgálatokban elôszeretettel alkalmazzák a nagy felbontású folyadékkromatográfiát (HPLC) a testfolyadékok gyógyszertartalmának vizsgálatára (12, 13). A HPLC-analízis során sokszor nézik a vizs- LAM 2008;18(3):203–208. Róna: A klinikai toxikológiai analitika célja és újabb eredményei
gált vegyületek UV-spektrumát is, és a számítógépes adatbázissal összevetve a vizsgált biológiai minta gyógyszertartalmáról kapnak képet. Az úgynevezett kazettás gyorstesztek mûszer és laboratóriumi háttér nélkül mûködnek. A point-of-care (POCT) rendszereket a vizeletbôl, illetve a nyálból történô analízisekhez fejlesztették ki, kifejezetten gyorsteszt céljára. A kompetitív immunkémiai vizsgálatoknak sok elônyôs tulajdonságuk mellett hátrányuk is van: az antigén-antitest reakció során a mérendô anyagon kívül más antigének is kötôdnek az antitesthez, keresztreaktivitás jön létre, ami álpozitív eredményekhez vezet. A gyorstesztek klinikai használata során mindig gondolni kell arra, hogy a specificitás, illetve a szenzitivitás még a legjobb gyorstesztek esetében is rendszerint 95-96% körül van, az így kapott eredmény csak tájékoztató jellegû (14–16). Megerôsítô vizsgálat A szûrôvizsgálat pozitív (vagy álpozitív) eseteinek megerôsítô vizsgálata – szinte kivétel nélkül – kromatográfiás elválasztás, amelyet többnyire spektrális elveken alapuló detektálással kombinálnak. Napjaink toxikológiai analitikai közleményeiben a kapilláris-gázkromatográfia (GC), illetve a fordított fázisú folyadékkromatográfia (HPLC) alkalmazása a jellemzô (17, 18). A kromatográfiás retenciós tulajdonságok mellett a spektrális csúcs azonosítása rendkívül megnöveli a kvalitatív meghatározások biztonságát. Ezt a toxikológiai laboratóriumi gyakorlatban diódasoros UV- (diodearray, DAD) vagy tömegspektrometriás (MS) detektorok alkalmazásával érik el. A kombinált analitikai rendszerekkel (HPLC/DAD, GC/MS, LC/MS) rendkívül érzékeny, specifikus és szelektív bioanalitikai módszereket hoznak létre (9–11, 13, 19–21). A nagy mûszeres mérések szükségszerûen speciálisan tisztított mintákat igényelnek. Rengeteg a fejlôdés ezen a vonalon is, a klinikai toxikológiai minták elôkészítésének terén talán a legígéretesebb technika a szilárd fázisú mikroextrakció (SPME) (22, 23). Alternatív biológiai mátrixok Az analitikai mûszerek terén bekövetkezett fejlôdés, pontosabban a méréshatárok csökkenése lehetôvé tette, hogy korábban nem használt, a gyógyszert csak alacsony koncentrációban tartalmazó biológiai mátrixokból is értékes mérési eredmények szülessenek. A vérés vizeletminták prioritása megmaradt, de az utóbbi években hajból, nyálból és verejtékbôl is végeztek méréseket (24–26). A nyál a könnyû, nem invazív mintavétel lehetôsége miatt, a haj a belôle kimutatható analátok igen terjedelmes idôablaka miatt (a fogyasztástól számított idô, ameddig a szóban forgó vegyület detektálható az adott mátrixban) kap egyre nagyobb jelentôséget a toxikológiában (27). LAM-TUDOMÁNY · TOVÁBBKÉPZÉS · A TÁRSSZAKMÁK HALADÁSA A haj, mint biológiai mátrix, nemcsak a krónikusan szedett gyógyszerek, illetve kábítószerek kimutatására alkalmas, napjainkban már száz körül van a hajból kimutatható vegyületek száma. A haj hosszától függôen a vizsgálandó hatóanyagok sokáig, akár hónapokig is nyomon követhetôk, lehetôséget teremtve ezzel arra, hogy az akut tünetek lezajlása és a vér- (vizelet-) negatívvá válása után objektíven igazoljuk az idôben jóval korábbi fogyasztást (28, 29). A fo- gyasztási szokások idôbeli sorrendje a hossznövekedés sebessége (0,9-1,2 cm/hónap) alapján becsülhetô. A gyógyszerek hajba épülésének mechanizmusa még nem teljesen tisztázott; egyre inkább az a vélemény alakul ki, hogy a beépüléshez három tulajdonság szükséges: melaninaffinitás, bázicitás és lipofilitás (30–32). A haj az alkoholfogyasztási szokások retrospektív feltárására is alkalmas, az etil-glükuronid és zsírsav-etilészterek hajból történô kimutatásával és mennyiségi meghatározásával képet kaphatunk a vizsgált személy korábbi alkohológiai státusáról, a haj hosszának függvényében akár éves nagyságrendre visszamenôleg (szegmentanalízis) is (32–34). Itt jegyzem meg, hogy bizonyos szerotoninmetabolitok (elsôsorban az 5-hidroxi-triptofol és az 5hidroxi-indolilecetsav) vizeletbôl történô mérésével az adott beteg krónikus alkoholfogyasztási szokása a klinikai toxikológiai analitika segítségével ugyancsak feltárható (35). Farmakogenetika és klinikai toxikológia A haj hosszától függôen a vizsgálandó hatóanyagok sokáig, akár hónapokig is nyomon követhetôk. A túladagolás és a véletlen gyógyszercsere következményeinek felismerése és kezelése a medicinális toxikológia alapfeladata. Toxikus szintû gyógyszer-túladagolás a kórházban kezeltek 3–6%-ában fordul elô. A klinikus azonban a gyógyszeres kezelésnek azzal a problematikájával is szembesül, hogy bizonyos gyógyszerek a népesség jelentôs hányadában (15–80%) hatástalanok. Ilyen például a szkizofrénia, a depresszió és az asthma bronchiale gyógyszereinek 60%-a, a migrén gyógyszereinek 55%-a, az osteoporosis gyógyszereinek 50%-a. Ugyanakkor a gyógyszeres kezelésbôl származó, nemkívánt gyógyszermellékhatások (adverse drug reactions: ADR) rendkívüli terhet jelentenek a társadalomnak, mind a nagy esetszám, mind a probléma költségvonzata miatt. Napjainkban a vezetô ipari országokban a súlyos gyógyszermellékhatás a negyedik-hatodik halálok, a gyógyszerek okozta morbiditási és mortalitási költségek meghaladják a keringési betegségek vagy a diabetes kezelésének Napjainkban a vezetô ipari országokban a súlyos gyógyszermellékhatás a negyedikhatodik halálok. Róna: A klinikai toxikológiai analitika célja és újabb eredményei LAM 2008;18(3):203–208. 205
Page 1: LAM-TUDOMÁNY · TOVÁBBKÉPZÉS ·
Page 5 and 6: mg/nap) és clarithromycin (1 g/nap

Róna: A klinikai toxikológiai analitika célja és újabb ... - eLitMed.hu

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?