Róna: A klinikai toxikológiai analitika célja és újabb ... - eLitMed.hu

LAM-TUDOMÁNY · TOVÁBBKÉPZÉS · A TÁRSSZAKMÁK HALADÁSA 

A klinikai toxikológiai analitika célja 

és újabb eredményei 

Róna Kálmán 

A mérgezések közel 80%-át gyógyszerek okozzák. 

Napjaink klinikai toxikológiai tennivalóinak 

meghatározó többségét a toxikus szintû gyógyszer-túladagolások, 

gyógyszercserék, továbbá a 

gyógyszeres kezelésbôl származó, nem kívánt 

mellékhatások képezik, kiegészülve az abúzusszerek 

fogyasztásából adódó intoxikációval. A 

terápia elkezdéséhez szükség van az intoxikációt 

okozó ismeretlen vegyületek kvalitatív és 

kvantitatív meghatározására. A szisztémás toxikológiai 

analízis két eleme a szûrô- és a megerôsítô 

vizsgálat. A napjainkban használatos, 

kapcsolt kromatográfiás-spektroszkópiai mûszerek 

toxikológiai alkalmazhatósága és az alternatív 

biológiai mátrixok kiemelésre érdemesek. 

Ismert, hogy számos gyógyszer hatása és toxikus 

mellékhatása azonos dózisok esetén is jelentôs 

interindividuális különbségeket mutat. A jelenség 

okai között szerepel a polimorf gyógyszermetabolizmus 

genetikai meghatározottsága. Néhány 

farmakogenetikai hátterû gyógyszerelési 

anomáliának, különösképpen az enzimgátlásnak 

és -indukciónak klinikai toxikológiai jelentôsége 

van. 

klinikai toxikológia, 

szisztémás toxikológiai analízis, 

biológiai mátrix, farmakogenetika 

THE AIMS AND LATEST RESULTS 

OF CLINICAL TOXICOLOGICAL ANALYSIS 

Almost 80 percent of poison-related deaths are 

caused by drugs. The overwhelming majority of 

today's clinical toxicological work is comprised 

of cases of toxic level drug overdose, drug mixups, 

adverse effects during therapeutic drug 

administration, as well as intoxication from drug 

abuse. A prerequisite of adequate therapy of 

intoxication is the qualitative and quantitative 

determination of the compounds causing it. The 

two elements of systematic toxicological analysis 

are the screening test and the confirmatory 

test. The review touches on the toxicologic use 

of the hyphenated chromatographic-spectroscopic 

instruments and on the alternative biological 

matrices. It is known that the effects and toxic 

side-effects of many drugs show substantial interindividual 

differences even in the same doses. 

One of the possible causes of this phenomenon 

is a genetically determined polymorphic drug 

metabolism. Some pharmacogenetically determined 

anomalies in drug administration, particularly 

enzyme inhibition and induction, are of 

clinical toxicological importance. 

clinical toxicology, 

systematic toxicological analysis, 

biological matrix, pharmacogenetics 

dr. Róna Kálmán (levelezési cím/correspondence): Semmelweis Egyetem, 

Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet/Semmelweis University, Institute of Forensic Medicine; 

H-1091 Budapest, Üllôi út 93. E-mail: rona@igaz.sote.hu 

Érkezett: 2007. augusztus 13. Elfogadva: 2007. december 11. 

Róna: A klinikai toxikológiai analitika célja és újabb eredményei LAM 2008;18(3):203–208. 203

204 


Asürgôsségi kórképek egy részét valamilyen noxa 

idézi elô. A veszély nagyságának felmérése, a 

méreg azonosítása, illetve a korrekt diagnózis a 

sikeres terápia elôfeltétele. Napjainkban a klinikai toxikológiai 

diagnózis a toxikológiai bioanalíziseken alapszik, 

de az eredményes klinikai toxikológiai terápia is 

sokszor igényli a gyógyszerszint napi monitorozását. 

Az összefoglaló a klinikai toxikológia jelenlegi analitikai 

eredményeit, lehetôségeit mutatja be, így nem 

foglalkozik terápiás lehetôségeivel; e témában a közelmúltban 

jelent meg magyar nyelvû közlemény (1). 

Az emberek ôsidôk óta használnak 

A halálos 

mérgezéseket 

legnagyobb 

számban 

a gyógyszerek 

okozzák, 

ezeket követik 

az ipari és 

háztartási 

anyagok. 

különféle anyagokat, mind a saját maguk, 

mind embertársaik szellemi-fizikai 

állapotának befolyásolására, és a vegyszerekkel 

a természet rendjébe is igyekeznek 

beavatkozni. A mérgezésekkel 

egyidôs a leleplezés vágya; a mérgezések 

kimutatásának tudományos igényébôl 

nôtt ki az igazságügyi orvostani toxikológia, 

a mérgezettek megmentésére 

tett próbálkozásokból pedig kifejlôdött 

a klinikai toxikológia. Bioanalitikai 

szempontból rokon a két terület, különbség 

van azonban a vizsgálat célja és 

a hozzáférhetô biológiai mátrixok kö- 

zött. 

A klinikai toxikológia legfontosabb célkitûzése a diagnózis 

felállítása, amely a toxikológiai analízisen is 

alapszik, továbbá a kémiai ágensek által megbetegített 

vagy környezeti expozíciót elszenvedett mérgezett betegek 

(sürgôsségi) terápiája (2). 

A nemzetközi és hazai statisztikák 

szerint az intoxikáció kiváltó okai között 

kimagaslóan elsô helyen szerepelnek 

a xenobiotikumok. Magyarországon 

évente körülbelül nyolc-kilencezer 

suicid, ezenkívül mintegy húszezer 

mérgezési esetet lát el az Országos 

Mentô Szolgálat (3). A magyar egészségügyben 

elenyészô a speciális toxikológiai 

osztályok száma; a mérgezetteket 

zömmel belgyógyászati és intenzív terápiás, 

esetenként pszichiátriai vagy 

gyermekosztályok, illetve sürgôsségi 

osztályok látják el. Lényegesen rosszabb a helyzet a toxikológiai 

laboratóriumi vizsgálati lehetôségek szempontjából: 

néhány gyógyszer szintjének mérése és 

multidrog-gyorstesztek képezik a laboratóriumi háttér 

teljes repertoárját (4). 

Az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat 

2006. évi adatai szerint a mérgezések 77,5%-át a gyógyszerek, 

9,4%-át ipari és háztartási anyagok, 5,1%-át az 

alkohol, 2,4%-át a növényvédô szerek, 1,7%-át a kábítószerek 

és a szipózás, a maradék 3,8%-át a növények, 

gombák, illetve ismeretlen eredetû mérgezések teszik 

ki (5). A halálos mérgezéseket legnagyobb számban a 

gyógyszerek okozzák (67,4%), ezeket követik az ipari 

és háztartási anyagok (14,6%). A gyógyszermérgezések 

esetében a hipnotikum-, szedatívum-, anxiolyti- 

A megerôsítô 

vizsgálat 

a pontos 

azonosítás 

mellett egyben 

kvantitatív 

meghatározás 

is. 

cum- és antiepileptikum-mérgezések a leggyakoribbak 

(49,5%), ezek után a neuroleptikumok és a trankvilláns 

gyógyszerek következnek (6,6%). 

Szisztémás toxikológiai analízis 

Látható, hogy a mérgezések meghatározó többségét 

xenobiotikumok okozzák. Ezeknek a vegyületeknek a 

száma becslések szerint 100 000 körül van. A klinikai 

toxikológiában a helyes diagnózishoz sokszor elengedhetetlen 

az intoxikációt okozó vegyületek kvalitatív és 

kvantitatív meghatározása. Az ismeretlen vegyület azonosítása 

olyan, mint tût keresni a szénakazalban. A 

rendkívül nagyszámú, toxikológiai tüneteket okozó, a 

toxikológus számára ismeretlen analátot csak a modern 

mûszeres analitikai kémia segítségével és az úgynevezett 

szisztémás toxikológiai analízis (STA) logisztikájával 

tudjuk kimutatni a testnedvekbôl (6–11). 

Az elvileg szóba jövô hatóanyagokat csak ritkán lehet 

egy vizsgálattal azonosítani. A racionális STA során 

a vizsgálatokat rendszerint két szinten végzik, egy 

szûrô-, majd egy azt követô azonosító-megerôsítô vizsgálattal. 

A szûrések legtöbbször egy „gyógyszercsaládra” 

irányulnak, amikor több, farmakológiailag és kémiailag 

hasonló tulajdonságú (például oldhatóság, polaritás 

stb.) vegyület kimutatásának irányába történnek 

vizsgálatok. Az analízisnek ebben a fázisában a vizsgáló 

egy adott vegyületcsalád tagjai között keresi a biológiai 

mátrixban jelen lévô egy vagy több hatóanyagot. 

Megerôsítô (konfirmáló) vizsgálatra csak a szûrôvizsgálat 

pozitív esetei kerülnek. A megerôsítô vizsgálat a 

pontos azonosítás mellett egyben kvantitatív meghatározás 

is. 

A klinikai toxikológiai praxisban – részben idôhiány 

miatt, részben az egyértelmû klinikai vagy laboratóriumi 

jelek ismeretében – elôfordul, hogy a szûrés elmarad, 

és már elsô lépésben a konfirmációra használatos, 

nagy teljesítményû kromatográfiás rendszerek kerülnek 

alkalmazásra. Ezekben a kapcsolt analitikai rendszerekben 

a gáz- vagy folyadékkromatográfiás készülékek 

spektroszkópiai elven mûködô detektorokkal vannak 

összekapcsolva, a vegyületek azonosítása egymástól 

független, két információs síkon, a kromatográfiás 

retenciós paraméterek és a spektroszkópiai adatok segítségével 

történnek. 

Szûrôvizsgálat 

Analitikai vizsgálatra gyors, egyszerû és lehetôleg költséghatékony 

módszereket alkalmaznak. Az elôkészítô 

vizsgálatot gyakorlatilag nem igénylô vékonyrétegkromatográfia 

(TLC) és a kompetitív immunanalitikai 

(IA) eljárások ideálisan használhatók erre a célra 

(6, 7). 

A toxikológiai vizsgálatokban elôszeretettel alkalmazzák 

a nagy felbontású folyadékkromatográfiát (HPLC) 

a testfolyadékok gyógyszertartalmának vizsgálatára 

(12, 13). A HPLC-analízis során sokszor nézik a vizs- 

LAM 2008;18(3):203–208. Róna: A klinikai toxikológiai analitika célja és újabb eredményei

gált vegyületek UV-spektrumát is, és a számítógépes 

adatbázissal összevetve a vizsgált biológiai minta 

gyógyszertartalmáról kapnak képet. 

Az úgynevezett kazettás gyorstesztek mûszer és laboratóriumi 

háttér nélkül mûködnek. A point-of-care 

(POCT) rendszereket a vizeletbôl, illetve a nyálból 

történô analízisekhez fejlesztették ki, kifejezetten 

gyorsteszt céljára. 

A kompetitív immunkémiai vizsgálatoknak sok elônyôs 

tulajdonságuk mellett hátrányuk is van: az antigén-antitest 

reakció során a mérendô anyagon kívül 

más antigének is kötôdnek az antitesthez, keresztreaktivitás 

jön létre, ami álpozitív eredményekhez vezet. A 

gyorstesztek klinikai használata során mindig gondolni 

kell arra, hogy a specificitás, illetve a szenzitivitás még 

a legjobb gyorstesztek esetében is rendszerint 95-96% 

körül van, az így kapott eredmény csak tájékoztató jellegû 

(14–16). 

Megerôsítô vizsgálat 

A szûrôvizsgálat pozitív (vagy álpozitív) eseteinek 

megerôsítô vizsgálata – szinte kivétel nélkül – kromatográfiás 

elválasztás, amelyet többnyire spektrális elveken 

alapuló detektálással kombinálnak. Napjaink toxikológiai 

analitikai közleményeiben a kapilláris-gázkromatográfia 

(GC), illetve a fordított fázisú folyadékkromatográfia 

(HPLC) alkalmazása a jellemzô (17, 18). 

A kromatográfiás retenciós tulajdonságok mellett a 

spektrális csúcs azonosítása rendkívül megnöveli a kvalitatív 

meghatározások biztonságát. Ezt a toxikológiai 

laboratóriumi gyakorlatban diódasoros UV- (diodearray, 

DAD) vagy tömegspektrometriás (MS) detektorok 

alkalmazásával érik el. A kombinált analitikai rendszerekkel 

(HPLC/DAD, GC/MS, LC/MS) rendkívül 

érzékeny, specifikus és szelektív bioanalitikai módszereket 

hoznak létre (9–11, 13, 19–21). 

A nagy mûszeres mérések szükségszerûen speciálisan 

tisztított mintákat igényelnek. Rengeteg a fejlôdés 

ezen a vonalon is, a klinikai toxikológiai minták elôkészítésének 

terén talán a legígéretesebb technika a szilárd 

fázisú mikroextrakció (SPME) (22, 23). 

Alternatív biológiai mátrixok 

Az analitikai mûszerek terén bekövetkezett fejlôdés, 

pontosabban a méréshatárok csökkenése lehetôvé tette, 

hogy korábban nem használt, a gyógyszert csak alacsony 

koncentrációban tartalmazó biológiai mátrixokból 

is értékes mérési eredmények szülessenek. A vérés 

vizeletminták prioritása megmaradt, de az utóbbi 

években hajból, nyálból és verejtékbôl is végeztek méréseket 

(24–26). A nyál a könnyû, nem invazív mintavétel 

lehetôsége miatt, a haj a belôle kimutatható analátok 

igen terjedelmes idôablaka miatt (a fogyasztástól számított 

idô, ameddig a szóban forgó vegyület detektálható 

az adott mátrixban) kap egyre nagyobb jelentôséget 

a toxikológiában (27). 


A haj, mint biológiai mátrix, nemcsak a krónikusan 

szedett gyógyszerek, illetve kábítószerek kimutatására 

alkalmas, napjainkban már száz körül van a hajból kimutatható 

vegyületek száma. A haj hosszától függôen 

a vizsgálandó hatóanyagok sokáig, akár hónapokig is 

nyomon követhetôk, lehetôséget teremtve ezzel arra, 

hogy az akut tünetek lezajlása és a vér- (vizelet-) negatívvá 

válása után objektíven igazoljuk az idôben jóval 

korábbi fogyasztást (28, 29). A fo- 

gyasztási szokások idôbeli sorrendje 

a hossznövekedés sebessége (0,9-1,2 

cm/hónap) alapján becsülhetô. A 

gyógyszerek hajba épülésének mechanizmusa 

még nem teljesen tisztázott; 

egyre inkább az a vélemény alakul ki, 

hogy a beépüléshez három tulajdonság 

szükséges: melaninaffinitás, bázicitás 

és lipofilitás (30–32). 

A haj az alkoholfogyasztási szokások 

retrospektív feltárására is alkalmas, az 

etil-glükuronid és zsírsav-etilészterek 

hajból történô kimutatásával és mennyiségi meghatározásával 

képet kaphatunk a vizsgált személy korábbi alkohológiai 

státusáról, a haj hosszának függvényében 

akár éves nagyságrendre visszamenôleg (szegmentanalízis) 

is (32–34). 

Itt jegyzem meg, hogy bizonyos szerotoninmetabolitok 

(elsôsorban az 5-hidroxi-triptofol és az 5hidroxi-indolilecetsav) 

vizeletbôl történô mérésével az 

adott beteg krónikus alkoholfogyasztási szokása a klinikai 

toxikológiai analitika segítségével ugyancsak feltárható 

(35). 

Farmakogenetika 

és klinikai toxikológia 

A haj hosszától 

függôen 

a vizsgálandó 

hatóanyagok 

sokáig, akár 

hónapokig is 

nyomon 

követhetôk. 

A túladagolás és a véletlen gyógyszercsere következményeinek 

felismerése és kezelése a medicinális toxikológia 

alapfeladata. Toxikus szintû gyógyszer-túladagolás 

a kórházban kezeltek 3–6%-ában 

fordul elô. A klinikus azonban a gyógyszeres 

kezelésnek azzal a problematikájával 

is szembesül, hogy bizonyos 

gyógyszerek a népesség jelentôs hányadában 

(15–80%) hatástalanok. Ilyen 

például a szkizofrénia, a depresszió 

és az asthma bronchiale gyógyszereinek 

60%-a, a migrén gyógyszereinek 

55%-a, az osteoporosis gyógyszereinek 

50%-a. Ugyanakkor a gyógyszeres 

kezelésbôl származó, nemkívánt gyógyszermellékhatások 

(adverse drug reactions: 

ADR) rendkívüli terhet jelentenek 

a társadalomnak, mind a nagy esetszám, 

mind a probléma költségvonzata miatt. Napjainkban 

a vezetô ipari országokban a súlyos gyógyszermellékhatás 

a negyedik-hatodik halálok, a gyógyszerek 

okozta morbiditási és mortalitási költségek meghaladják 

a keringési betegségek vagy a diabetes kezelésének 

Napjainkban 

a vezetô ipari 

országokban 

a súlyos 

gyógyszermellékhatás 

a negyedikhatodik 

halálok. 


206 


költségeit. Az Egyesült Államokban a gyógyszerelésbôl 

fakadó ADR költségei 2005-ben több mint 1,7 

milliárd dollárt tettek ki (36, 37). 

A gyógyszeres kezelés következtében kialakuló mellékhatások 

legfôbb oka, hogy jelentôs az egyéni különbség 

a dózis és a terápiás válasz összefüggésében. A 

gyógyszerhatásban észlelt interindividuális variabilitás 

részben farmakokinetikai, részben farmakodinámiás 

okokra vezethetô vissza. A farmakokinetikai variabilitást 

az azonos gyógyszerdózis adása után kialakuló, 

eltérô vérkoncentrációk jellemzik. A farmakodinámiás 

variabilitás elsôsorban az egyéni receptorérzékenységben 

nyilvánul meg, de jelentôs hatása van az interakciók 

miatt kialakuló enzimgátlásnak, illetve -indukciónak 

is. 

Enzim-polimorfizmus 

A terápiás válaszban, illetve toxikológiai reakciókban 

mutatkozó egyéni megnyilvánulásoknak számos oka 

ismert. Az azonos dózisra jelentkezô, igencsak eltérô 

farmakodinámiás hatás nagysága függ a 

nemtôl, a testsúlytól, az életkortól, a 

máj- és vesefunkciótól, az egyidejûleg 

szedett gyógyszerektôl (gyógyszergyógyszer 

kölcsönhatás), a táplálkozástól 

(gyógyszer-étel kölcsönhatás), a 

rassztól (földrajzi környezet) és végezetül 

a leglényegesebb: a genetikai variabilitástól. 

A metabolizáló enzimek és 

transzportfehérjék szintézisét kódoló, 

azonos génlocuson lévô allélgénpár 

egyikén eltérô információt hordozó genetikai 

kód alakulhat ki, vagy maga a 

génpár változhat meg (single nucleotid 

polymorphism, SNP). A mutációk 

farmakogenetikai enzimopátiát okoz(hat)nak, ami 

elsôsorban magyarázza a polimorf gyógyszer-metabolizmust, 

és sok esetben felelôs a toxikus mellékhatásokért. 

A gyógyszerek oxidatív átalakítását 

csaknem kizárólag a mikroszomális ve- 

A citokróm 

P-450 enzimcsaládnak 

számottevô 

klinikai 

konzekvenciával 

járó 

tulajdonsága 

a polimorfizmus. 

gyes funkciójú oxigenázok végzik, az I. 

fázis reakciókban (oxidáció, redukció, 

hidrolízis) jelentkezô farmakogenetikai 

megnyilvánulásokban tulajdonképpen a 

központi szerepet játszó citokróm P- 

450 enzimrendszer (CYP) polimorfizmusáról 

van szó. A CYP enzimek legnagyobb 

mennyiségben a májban és a 

vékonybélben fordulnak elô, de aktivitásuk kimutatható 

a tüdôben, a vesében és az agyban is. A citokróm P- 

450 enzimcsaládnak számottevô klinikai konzekvenciával 

járó tulajdonsága a polimorfizmus; ebbôl a szempontból 

fôképp a CYP2A6, CYP2C9, CYP2C19, 

CYP2D6 és CYP2E1 enzimek emelendôk ki. Mivel 

gyógyszer-kombinációk alkalmazása során a beteg 

nemritkán mikroszomális enzimeket gátló, illetve indukáló 

gyógyszereket kap, az ilyen kombinációk hatá- 

Az enzimgátlás 

könnyen toxikus 

gyógyszerszintemelkedést 

eredményezhet. 

sa a metabolizmusra, illetve áttételesen toxikus mellékhatás 

okozására kiszámíthatatlan (38). 

A nem CYP-eredetû farmakogenetikai okokkal is 

magyarázható intoxikációk hátterében szerepe lehet az 

alkohol-dehidrogenáz (ADH2) és az aldehid-dehidrogenáz 

(ALDH2) polimorfizmusának, a fázis II. enzimek 

közül az uridin-difoszfo-glukuronil, a tiopurinmetil-, 

az N-acetil-metil- (NAT2) és a glutation-Stranszferázok 

(GSTM1 és GSTT1) a jelentôsebbek. Ma 

már bizonyított, hogy a transzporterek polimorfizmusának 

is számottevô a toxikológiai relevanciája, közülük 

kiemelendô a P-glikoproteinek szerepe a toxikus 

gyógyszerszintek kialakulásában (39). 

Polimorfizmus okozta 

gyógyszerkölcsönhatások 

Egy-egy farmakogenetikai polimorfizmus számos 

gyógyszert érint. Például a CYP2D6 esetében legalább 

30 különféle, a napi klinikumban használatos gyógyszer 

oxidálódik a CYP2D6 izoenzimeken keresztül, 

például béta-receptor-blokkolók, neuroleptikumok, 

antidepresszánsok, antiarrhythmicumok, továbbá a kodein, 

a dextromethorphan, ezenkívül abúzusszerek, 

például a parametoxi-amfetamin, piperazinszármazékok. 

Az ilyen gyógyszerek alkalmazása esetén a 

CYP2D6 által mediált polimorf metabolizmus az okozója 

a farmakokinetikai variabilitásnak. 

Toxikológiai problémát okoz az is, hogy a CYP 

izoenzimek nagy affinitású, alacsony metabolikus kapacitású 

enzimek, amelyek szubsztrátokkal könnyen 

telíthetôk és gátolhatók. Ugyancsak a CYP2D6 izoenzimet 

példaként említve, sok antipszichotikus szer 

– különösen a neuroleptikumok – a CYP2D6 izoenzim 

inhibitora is egyben, és így a metabolizmusukban 

CYP2D6 izoenzimet igénylô gyógyszerek együttadása 

esetén (amelyek lehetnek fix kombinációk is) – az enzimrendszer 

szûkös kapacitása miatt – súlyos mellékhatások 

alakulhatnak ki. Ha olyan triciklikus antidepresszáns 

készítmények mellé, amelyek monoterápiában 

önmagukban nem kellôen hatásosak, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlót, 

például fluoxetint adnak, a 

fluoxetin CYP2D6 enzimgátlása következtében a triciklikus 

antidepresszáns plazmaszintjének jelentôs emelkedése, 

illetve kardiotoxicitás következhet be (40). 

A legfontosabb potenciális CYP2D6 enzimgátlók (fluoxetin, 

flecainid, levomepromazin, paroxetin, perphenazin, 

kinidin, thioridazin) adása esetén a korábban adott 

készítmény által kiváltott intoxikáció várható (40). 

A többi polimorf kifejezôdésû enzim esetében is 

elôfordulhat hasonló klinikai toxikológiai esemény. 

Különösen a CYP3A enzimek vonatkozásában szükséges 

a mérlegelés a megfelelô gyógyszerek kiválasztására, 

mivel a gyógyszerek közel fele CYP3A szubsztrát 

is, továbbá a CYP3A enzimeknek igen sok gátlója is található 

a gyógyszerkincsben, az enzimgátlás könnyen 

toxikus gyógyszerszint-emelkedést eredményezhet. 

Az irodalmi példák közül említésre méltó egy HIVfertôzött 

esete, aki a már meglévô ritonavir (800 


mg/nap) és clarithromycin (1 g/nap) gyógyszerelés 

mellett, analis carcinoma vérzése miatt, budesonidot 

kapott (szájon át 9 mg/nap dózisban). Candidiasisa 

miatt a budesonid adása elôtti napon fluconazol- (50 

mg/nap) kezelést is indítottak. Mialatt a rectalis vérzése 

javult, a terápiás gyógyszerszinthez képest tízszer(!) 

magasabb budesonid-vérkoncentráció és akut toxikus 

hepatitis alakult ki, amely fatális kimenetelûnek bizonyult. 

A három CYP3A inhibitor: a ritonavir, clarithromycin 

és a fluconazol végzetesen gátolta a budesonid 

metabolizmusához szükséges CYP3A enzim aktivitását, 

és ez a biotranszformáció-csökkenés hepatotoxicitást 

idézett elô (41). 

A szóban forgó problémák elhárítására szervezôdô 

terápiás erôfeszítések egyike, a „személyre szabott” terápia, 

amely – azáltal, hogy figyelembe veszi a kezelt 

személynek a gyógyszerelés szempontjából fontos, 

egyéni sajátságait – lerövidíti és „zökkenômentessé” teszi 

a sikerhez vezetô utat. A proaktív medicina elveit 

követô, bioanalitikát is alkalmazó klinikai toxikológia a 

farmakogenetika és a gyógyszerszint-monitorozás gyakorlati 

alkalmazásával a detoxikálást is személyre szabhatja 

(42). 

Gyógyszerszintmérés 

és klinikai toxikológia 

A terápiás gyógyszerszint-monitorozás (TDM) laboratóriumi 

szolgáltatás; feladata a terápia során alkalmazott 

gyógyszerek koncentrációinak meghatározása biológiai 

nedvekbôl (elsôsorban vérbôl), illetve a mért 

értékek klinikai értelmezése. A TDM célja a gyógyszerelés 

során a maximális terápiás hatás elérése a legrövidebb 

idô alatt, minimális toxikológiai kockázat mellett. 

Segítségével nô a terápiás kontroll és az ágykihasználtság, 

továbbá csökkennek a nem kívánt mellékhatások, 

a mortalitás, a iatrogén infekciók, az ápolási napok, a 

gyógyszerelési és kórházi költségek. Napjainkban a 

gyógyszerszint-monitorozás a klinikai toxikológia nélkülözhetetlen 

eszköze mind a diagnosztika, mind a terápia 

során (43). 

Az opioid bázisú szubsztitúciós terápia a heroinfüggôk 

kezelésében methadon-, levomethadil-acetát- 

IRODALOM 

1. Zacher G. Klinikai toxikológia: diagnosztika és terápia. Orvostovábbképzô 

Szemle 2004;3:11-25. 

2. Maurer HH. Demands on scientific studies in clinical toxicology. 

Forensic Sci Int 2007;165:194-8. 

3. Gôbl G. Az OMSZ tapasztalatai a toxikológiai betegek ellátásával. 

Országos toxikológiai konszenzuskonferencia. Nyíregyháza, 

2005. 

4. Pikó K. Toxikológiai betegek jelenlegi magyarországi intrahospitális 

ellátásának helyzete. Országos toxikológiai konszenzuskonferencia. 

Nyíregyháza, 2005. 

5. Országos Kémiai Biztonsági Intézet, Egészségügyi Toxikológiai 

Tájékoztató Szolgálat. Mérgezési eset bejelentések (2006). Budapest: 

2007. 


vagy buphrenorphinadagoláson alapszik. A TDM az ô 

esetükben nemcsak a terápia kontrollját, hanem az 

esetleges visszaesô abúzus-ellenôrzését is jelenti (44). 

Összegzés 

A klinikai toxikológiában a korrekt diagnózis, illetve az 

akut vagy krónikus intoxikáció megerôsítése vagy kizárása 

toxikológiai bioanalíziseken alapszik. Az analitikai 

stratégia, de még az eredmények interpretálása során is 

kihasználják a modern mûszeres analitika által kínált 

lehetôségeket. Napjainkban a kapcsolt kromatográfiás 

rendszerek, a GC/MS és az LC/MS 

(LC/MS/MS) készülékek használata 

jellemzi a klinikai toxikológiai analitikát. 

Segítségükkel a pg/ml detektálási 

határ is elérhetô, és olyan alacsony 

koncentrációban jelen levô vegyület 

mérése is biztonsággal megoldható, 

mint a lizergsav-dietilamid (LSD). 

A kimutatási határ jelentôs csökkenésével 

lehetôség mutatkozik az „új” 

biológiai mátrixok toxikológiai vizsgálatára 

is. A haj például alkalmas az egyszeri 

gyógyszer-expozíció utáni gyógyszer-koncentrációk 

kimutatására is, lehetôséget teremtve a szexuális 

ellenállás letörésére (rejtetten) használt vegyületek kimutatására. 

A toxikológiai analitika újabb és újabb 

pszichoaktív vegyületeket képes a biológiai mátrixokból 

kimutatni: például gamma-hidroxi-vajsav, ketamin, 

flunitrazepam vagy újabban az ecstasy készítményekben 

megjelenô meta-klórfenilpiperazin (mCPP), de ez 

már átvezet az igazságügyi toxikológia területére. 

A szén és a nitrogén természetes izotópjainak mérésével 

( 12 C/ 13 C a heroin esetében) a kábítószerek földrajzi 

eredete is meghatározható. A gyógyszer-metabolizmus 

predikciója molekuláris biológiai technikákkal 

vizsgálható, de korántsem megoldott, így különösen 

értékes, hogy a klinikai toxikológia a gyógyszerszintmonitorozás 

alkalmazásával egyre több tényt tár fel az 

intoxikációk farmakogenetikai, polimorf metabolizációs 

anomáliáiról, az esetleges interakciók enzimgátláson 

vagy -indukción alapuló okairól is. 

Napjainkban 

a gyógyszerszint-monitorozás 

a klinikai 

toxikológia 

nélkülözhetetlen 

eszköze. 

6 de Zeeuw RA. Drug screening in biological fluids. The need for a 

systematic approach. J Chromatogr B 1997;689:71-9. 

7. Maurer HH. Systematic toxicological analysis procedures for 

acidic drugs and/or metabolites relevant to clinical and forensic 

toxicology and/or doping control. J Chromatogr B 1999;733:3-25. 

8. Drummer OH. Chromatographic screening techniques in systematic 

toxicological analysis. J Chromatogr B 1999;733:27-45. 

9. Polettini A. Systematic toxicological analysis of drugs and poisons 

in biosamples by hyphenated chromatographic and spectroscopic 

techniques. J Chromatogr B 1999;733:47-63. 

10. Bogusz MJ. Hyphenated liquid chromatographic techniques in 

forensic toxicology. J Chromatogr B 1999;733:65-91. 

11. Marquet P, Lachátre G. Liquid chromatography-mass spectro- 


208 


metry: potential in forensic and clinical toxicology. J Chromatogr 

B 1999;733:93-118. 

12. Binder SR, Regalia M, Biaggi-McEachern M. Automated liquid 

chromatographic analysis of drugs in urine by on-line sample 

clean-up and isocratic multi-column separation. J Chromatogr B 

1989;473:325-41. 

13. Maurer HH. Liquid chromatography-mass spectrometry in forensic 

and clinical toxicology. J Chromatogr B 1998;713:3-25. 

14. Killander J, and the Toxicology Experts’ Working Group. Recommendations 

for the reliable detection of illicit drugs in urine, with 

special attention to the workplace, in the European Union (1996 

Dec.) Scandinavian Journal of Clinical and Laboratory Investigation 

1996;57:97-104. 

15. Winecker RH. Immunoassays continue to improve, expand and 

evolve. Clinical & Forensic Toxicology News 2005;1:7-10. 

16. Luzzi VI, Saunders AN, Koenig JW, Turk J, Lo SF, Garg UC, et al. 

Analytic performance of immunassays for drugs of abuse below 

established cutoff values. Clin Chem 2004;50(4):717-22. 

17. Tagliaro F, Deyl Z (eds). Toxicological analysis. J Chromatogr B 

1999;733:1-280. 

18. Moeller MR, Steinmeyer S, Kraemer T. Determination of drugs of 

abuse in blood. J Chromatogr B 1998;713:91-109. 

19. Al-Dirbashi OY, Nakshima K. Hyphenated chromatographic 

methods for biomaterials. Biomed Chromatogr 2000;14:406-421. 

20. Abian J. The coupling of gas and liquid chromatography with mass 

spectrometry. J Mass Spectrom 1999;34:157-68. 

21. Ermer J, Vogel M. Applications of hyphenated LC-MS techniques 

in pharmaceutical analysis. Biomed Chromatogr 2000;14:373-83. 

22. Snow NH. Solid-phase microextraction of drugs from biological 

matrices. J Chromatogr A 2000;885:445-55. 

23. Flanagan RJ, Morgan PE, Spencer EP, Whelpton R. Micro-extraction 

techniques in analytical toxicology: short review. Biomed 

Chromatogr 2006;20:530-38. 

24. Maurer HH. Advances in analytical toxicology: the current role of 

liquid chromatography-mass spectrometry in drug quantification 

in blood and oral fluid. Anal Bioanal Chem 2005;381:110-8. 

25. Kintz P, Samyn N. Use of alternative speciments: drugs of abuse in 

saliva and doping agents in hair. Ther Drug Monit 2002;24(2): 

239-46. 

26. Huestis MA, Oyler JM, Cone EJ, Wstadik AT, Schoendorfer D, 

Joseph RE. Sweat testing for cocaine, codeine and metabolites by 

gas chromatography-mass spectrometry. J Chromatogr B 1999; 

733:247-64. 

27. Verstraete AG. Detection times of drugs of abuse in blood, urine, 

and oral fluid. Ther Drug Monit 2004;26(2):200-5. 

28. Gaillard Y, Pépin G. Testing hair for pharmaceuticals. J Chromatogr 

B 1999;733:231-46. 

HÍR 

A MAGYAR DIABETES TÁRSASÁG XIX. KONGRESSZUSA 

2008. április 17–20., Club Tihany 

Fôtémák: 

– A 2-es típusú diabetes mint cardiovascularis kockázati tényezô; 

– 1-es és 2-es típusú cukorbetegség serdülô- és fiatalkorban; 

– A civil szervezetek szerepe a diabetológiai ellátásban. 

29. Cairns T, Hill V, Schaffer M, Thistle W. Removing and identifying 

drug contamination in the analysis of human hair. Forensic Sci Int 

2004;145:97-108. 

30. Rothe M, Pragst F, Thor S, Hunger J. Effect of pigmentation on the 

drug deposition in hair of grey-haired subjects. Forensic Sci Int 

1997;84:53-56. 

31. Harkey MR, Henderson GL. Hair analysis for drugs of abuse. 

Advances in Analytical Toxicology 2000;2:289-327. 

32. United Nations. International Drug Program 2001, Guidelines for 

Testing Drugs Under International Control in Hair Sweat and 

Saliva. 

33. Jurado C, Soriano T, Giménez MP, Menéndez M. Diagnosis of 

chronic alcohol consumption. Hair analysis of ethyl-glucuronide. 


34. Yegles M, Labarthe A, Auwärter V, Hartwig S, Vater H, Wennig R, 

et al. Comparison of ethyl glucuronide and fatty acid ethyl ester 

concentration of hair of alcoholics, social drinkers and teetotallers. 


35. Pragst F, Spiegel K, Sporkert F, Bohnenkamp M. Are there possibilities 

for the detection of chronically elevated alcohol consumption 

by hair analysis? A report about the state of investigation. 


36. Silber BM. Pharmacogenomics, biomarkers and the promise of 

personalized medicine. In: Kalow W, Meyer U (eds.). Pharmacogenomics. 

New York: Marcel Dekker; 2001. 

37. Tisdale JE, Miller DA. Drug-induced diseases: prevention, detection 

and management, 2005. ISBN 1-58528-086-0 

38. Phillips KA, Veenstra DL, Oren E, Lee JK, Sadee W. Potential role 

of pharmacogenomics in reducing adverse drug reactions. JAMA 

2001;286(18):2270-9. 

39. Yasuda K, Lan LB, Sanglard D, Furuya K, Schuetz JD, Schuetz EG. 

Interaction of cytochrome P4503A inhibitors with P-glycoprotein. 

J Pharmacol Exp Ther 2002;30381):323-32. 

40. BrØsen K. Drug-metabolizing enzymes and therapeutic drug 

monitoring in psychiatry. Ther Drug Monit 1996;18:393-6. 

41. Sagir A, Schmitt M, Dilger K, Haussinger D. Inhibition of CYP3A: 

Relevant drug interactions in gastroenterology. Digestion 2003;68: 

41-8. 

42. Shastry BS. Pharmacogenetics and the concept of individualized 

medicine. The Pharmacogenomics Journal 2006;6:16-21. 

43. Róna K. Terápiás gyógyszerszint-monitorozás. In: Debreczeni Lóránd 

(ed.). Gyakorlati laboratóriumi medicina. Therápia Kiadó; 

2000. p. 326-36. 

44. Cone EJ, Preston KL. Toxicologic aspect of heroin substitution 

treatment. Ther Drug Monit 2002;24(2)193-8. 

A kongresszus háziorvos, belgyógyász, gyermekgyógyász, kardiológus, nefrológus, neurológus, szemész, sebész, 

szülész-nôgyógyász, urológus, aneszteziológus és intenzív terápiás, reumatológus és rehabilitációs 

szakorvosok és szakdolgozók számára hivatalos, pontszerzô továbbképzô oktatási program. A Magyar 

Diabetes Társaság Diabetológus Orvosa címének megszerzéséhez is elismert továbbképzésnek számít. 

Információ: prof. dr. Barkai László, a Magyar Diabetes Társaság fôtitkára, 3526 Miskolc, Szentpéteri kapu 76. 

Telefon: (46) 515-255. E-mail: laszlo.barkai@diabet.hu. Dr. Vándorfi Gyôzô, a helyi szervezôbizottság elnöke, 

8200 Veszprém, Komakút tér 1. Telefon/fax: (88) 406-354. E-mail: gyozo.vandorfi@diabet.hu. 

Kongresszusi iroda: Alapítvány a cukorbetegekért. Ügyintézô: Nagy Vilmos, 8200 Veszprém, Templom u. 9. 

Telefon/fax: (88) 424-778. E-mail: mdt2008@diabet.hu.

Róna: A klinikai toxikológiai analitika célja és újabb ... - eLitMed.hu

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?