Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
PERIFÉRIÁS FACIALIS PARESIS<br />
KLINIKÁNK BETEGEI KÖZÖTT<br />
Ilniczky Sándor<br />
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Neurológiai Klinika, Budapest<br />
Az arcizomzat bénulásához vezetô perifériás facialisidegkárosodás<br />
oka az esetek több mint kétharmadában<br />
ismeretlen (úgynevezett idiopathiás vagy Bell-féle facialis<br />
paresis), ritkábban más betegség okozza. A Bell-paresis<br />
tünetei és lefolyása jellegzetesek, ennek ellenére gyakran<br />
félreismerik.<br />
Tanulmányoztuk a Semmelweis Egyetem Neurológiai<br />
Klinikáján a 2000–2004 közötti ötéves idôszakban<br />
perifériás facialis paresis miatt kezelt 110 beteg<br />
kórtörténetét. Vizsgáltuk az életkor és nem szerinti<br />
megoszlást, a betegség szezonalitását, az<br />
alapbetegségeket, a tünettant, az oldaliságot, a beutaló<br />
diagnózisokat és a gyógyszeres kezelést. Elemeztük a<br />
diagnosztikai tévedések lehetséges okait és<br />
következményeit.<br />
A férfi:nô arány 50% volt, a betegek életkorában nem volt<br />
jelentôs különbség a nemek szerint. Száztíz betegbôl<br />
106 bizonyult idiopathiás Bell-paresisnek, három esetben<br />
a bénulást herpes zoster oticus, egy esetben Lyme-kór<br />
okozta. A betegség a nyárhoz viszonyítva szignifikánsan<br />
gyakrabban fordult elô az ôszi-téli-kora tavaszi hideg<br />
hónapokban. A betegek között a populációban észlelt<br />
átlaghoz képest gyakoribb volt a diabetes mellitus és a<br />
hypertonia. A betegek 74%-a két napon belül került<br />
felvételre, 37%-uknak nem volt beutalója vagy beutaló<br />
diagnózisa. A téves kórisme 15%-ban agyi vascularis<br />
betegség volt. Mindössze 16%-ban állították fel Bellparesis<br />
elôzetes diagnózisát. A tévedéseket a<br />
tájékozatlanság a környéki és centrális bénulás<br />
elkülönítésében, és a félrevezetô kísérô betegségek<br />
okozhatták.<br />
Áttekintettük a terápia irodalmát. Ennek alapján az idôben<br />
alkalmazott parenteralis kortikoszteroidkezelés mellett<br />
foglalunk állást.<br />
Kulcsszavak: Bell-paresis, differenciáldiagnózis,<br />
diagnosztikai tévedések, kortikoszteroidkezelés<br />
400 Ilniczky: Perifériás facialis paresis klinikánk betegei között<br />
EREDETI KÖZLEMÉNY<br />
CLINICAL ANALYSIS OF PATIENTS WITH PERIPHERAL<br />
FACIAL PALSY<br />
Ilniczky Sándor, MD<br />
Ideggyogy Sz 2006;59(11–12):400–405.<br />
Levelezési cím (correspondence): Dr. Ilniczky Sándor, Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar,<br />
Neurológiai Klinika,<br />
1083 Budapest, Balassa u. 6. E-mail: sandor@neur.sote.<strong>hu</strong><br />
Érkezett: 2006. június 30. Elfogadva: 2006. július 31.<br />
Peripheral facial palsy is one of the most frequent neurological<br />
symptoms.<br />
In two thirds of the cases the cause is unknown, this is called<br />
“idiopathic peripheral facial palsy or Bell’s palsy”, but several<br />
different diseases have to be considered in the differential<br />
diagnosis.<br />
In this paper we reviewed the case histories of 110 patients<br />
treated for “peripheral facial palsy” in the Department of<br />
Neurology, Semmelweis University, Budapest in a five year<br />
period, 2000–2004. We studied the age, gender distribution,<br />
seasonal occurance, comorbidities, sidedness, symptoms,<br />
circumstances of referral to the hospital, the initial diagnoses<br />
and therapeutic options. We also discuss the probable causes<br />
and consequences of diagnostic failures. Results: the<br />
proportion of males and females was equal. There was no<br />
considerable difference between sexes regarding agedistribution.<br />
Of the 110 patients 106 was diagnosed with<br />
idiopathic Bell’s palsy, three cases with otic herpes zoster and<br />
one patient with Lyme disease. In our material, peripheral<br />
facial palsy was significantly more frequent in the cold period<br />
of late autumn, winter, and early spring. Diabetes mellitus and<br />
hypertension were more frequent than in the general<br />
population. 74% of the patients were admitted within two days<br />
from the onset of the symptoms. In 37% preliminary diagnosis<br />
was unavailable. In 15% cerebrovascular insult was the first,<br />
incorrect diagnosis, the correct diagnosis of “Bell’s palsy” was<br />
provided only in 16%. The probable causes of diagnostic<br />
failures may be the misleading symptoms and accompanying<br />
conditions.<br />
We examined the different therapies applied and reviewed the<br />
literature in this topic. We conclude that intravenous<br />
corticosteroid treatment in the early stage of the disease is the<br />
therapy of choice.<br />
(www.lam.<strong>hu</strong>)<br />
Keywords: Bell’s palsy, differential diagnosis,<br />
diagnostic failures, corticosteroid treatment
Az idiopathiás, más néven „e frigore”, Bell-féle<br />
facialis paresis prevalenciája 20-30/100 000,<br />
a leggyakoribb cranialis neuropathia1 , elnevezése<br />
az arcot ért hideghatásra utal. A környéki arcidegbénulást<br />
az esetek több mint kétharmadában ez<br />
okozza2 . A Bell-paresis diagnózisa a jellemzô fizikális<br />
lelet mellett egyéb betegségek kizárásával állítható<br />
fel (1. táblázat).<br />
A Bell-paresis jó prognózisú kórkép. Spontán<br />
gyógyhajlama kiváló. A betegség kezdetén azonban<br />
– a kórlefolyás sajátos dinamikája miatt – a gyógyulás<br />
kimenetele nem jósolható meg. A prognózis<br />
megítélésében a nervus facialis elektrofiziológiai<br />
vizsgálata (neurográfia, transcranialis mágneses ingerlés)<br />
adhat támpontot3, 4 . A betegség kezelésére<br />
legáltalánosabban kortikoszteroidokat alkalmaznak5<br />
.<br />
Annak ellenére, hogy a Bell-paresist idiopathiás<br />
kórképnek nevezzük, az utóbbi idôben számos adat<br />
látott napvilágot a lehetséges okokról. Általánosan<br />
elfogadott a Jendrassik Ernôtôl származó, majd mások<br />
által is alátámasztott elmélet, hogy a nervus<br />
facialis mûködészavarát a csontos facialis csatornában<br />
bekövetkezett oedemás duzzanat általi idegkompresszió<br />
okozza6 . A betegséget gyakran elôzi<br />
meg felsô légúti <strong>hu</strong>rutos betegség, „megfázás” vagy<br />
hosszabb tartózkodás hideg, <strong>hu</strong>zatos helyen. Ennek<br />
alapján az idegburkokban neuroallergiás vagy reaktív<br />
oedema kialakulását feltételezték. A legutóbbi<br />
kutatások azonban számos vírus direkt oki szerepét<br />
látszanak igazolni1, 2 . Diabeteses, hypertoniás betegek<br />
körében gyakoribb a Bell-paresis7 , ezt saját<br />
vizsgálataink eredményei is megerôsítik. Cukorbetegek<br />
gyógyulása is hosszabb idôt vesz igénybe.<br />
Terhesek körében a Bell-paresis több mint háromszor<br />
gyakrabban fordul elô, a betegség prognózisa<br />
rosszabb, gyakoribb a maradandó elváltozás. Ennek<br />
hátterében a terhesség alatti fiziológiás immunszuppreszió<br />
következtében fellépô vírusaktivációt<br />
feltételeznek8 .<br />
A Bell-paresis kialakulásában éghajlati tényezôk<br />
szerepét is igazolták9 .<br />
Tanulmányunkban a 2000–2004 között perifériás<br />
facialis paresis miatt kezelt 110 beteg anyagát<br />
elemeztük klinikai szempontok alapján, különös tekintettel<br />
a kórházba kerülés körülményeire, az<br />
elôzetes beutaló diagnózisok során felmerülô leggyakoribb<br />
tévedésekre, azok lehetséges okaira és<br />
következményeire.<br />
Betegek és módszerek<br />
A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikán<br />
2000–2004 közötti ötéves idôszakban perifériás<br />
facialis paresis diagnózis miatt fekvô betegként kezelt<br />
110 beteg klinikai adatait elemeztük visszamenôlegesen,<br />
a kórrajzok áttekintése alapján. A betegeket<br />
az Egyetemi Informatikai Központ adatbázisából<br />
válogattuk ki a BNO-diagnózis szerint. A klinikai<br />
dokumentációból a kitûzött szempontok szerint<br />
tanulmányoztuk a legtöbb esetben fellelhetô<br />
eredeti beutalókat, a felvételi kórrajzot, a vizsgálati<br />
leleteket, a lázlapokat és a zárójelentéseket. Klinikánk<br />
felvételi körzete Budapest V., VIII., XVII. kerületét,<br />
a Csepel-sziget nagy részét, illetve Pest megyének<br />
a Csepel-szigettôl kelet felé esô keskeny<br />
sávját tartalmazza.<br />
Az intézetünkbe perifériás facialis paresis miatt<br />
utalt betegek lehetôség szerint felvételre kerülnek<br />
(ôket vontuk a vizsgálatba), kisebb részük, akik a<br />
kórházi kezelést nem vállalják, járó betegként részesülnek<br />
kezelésben. Minden betegünk esetében<br />
fül-orr-gégészeti vizsgálatot végeztettünk herpes<br />
zoster oticus kizárására a szteroidkezelés megkezdése<br />
elôtt. Lumbalpunctiót és koponya-MR-vizsgálatot<br />
csak atípusos esetekben és differenciáldiagnosztikai<br />
problémák esetén végeztünk. Hasonlóképpen,<br />
elektrofiziológiai vizsgálat is csak egyes<br />
esetekben készült.<br />
Vizsgáltuk a betegek nem, életkor szerinti megoszlását.<br />
A klinikai adatok közül a bénulás oldaliságát,<br />
súlyosságát, az anamnézisben szereplô kísérô<br />
betegségeket (hypertonia, diabetes mellitus), hajlamosító<br />
faktorokat, a betegség kialakulásának idôpontját,<br />
a paresis mellett jelentkezô egyéb panaszokat,<br />
tüneteket (retroauricularis fájdalom, könnyelválasztási<br />
zavar, hyperacusis, ízérzészavar) vettük<br />
figyelembe.<br />
1. táblázat. A perifériás típusú facialis paresis egyéb okai<br />
Herpes zoster oticus (Ramsay–Hunt-szindróma).<br />
Trauma (piramiscsonttörés).<br />
A dobüreg gyulladásos és egyéb betegségei.<br />
Kisagy-híd szögleti tumor („acusticus neurinoma”).<br />
Lyme-borreliosis (gyakran kétoldali).<br />
Meningealis carcinosis.<br />
Guillain–Barré-, Miller–Fischer-szindróma.<br />
Paraneoplasia.<br />
Parotistumor.<br />
Agytörzsi vascularis laesio (Millard–Gubler-szindróma).<br />
Iatrogén (idegsebészeti vagy fül-orr-gégészeti mûtét következtében<br />
posztirradiációs károsodás).<br />
Melkersson–Rosenthal-szindróma.<br />
Ideggyogy Sz 2006;59(11–12):400–405. 401
1. ábra. A perifériás facialis paresis elôfordulásának szezonális<br />
megoszlása havi bontásban a vizsgált ötéves idôszakra (A) és az<br />
egyes évekre (B) vonatkoztatva<br />
Amennyiben fellelhetô volt az eredeti beutaló,<br />
feljegyeztük, majd csoportosítottuk a beküldési diagnózisokat.<br />
A zárójelentések és lázlapok alapján áttekintettük<br />
az alkalmazott kezelést. A betegek gyógyulásának<br />
eredményeirôl (a retrospektív kivitelezés miatt)<br />
nem lehetett felhasználható adatokat nyerni, mivel<br />
követésük nagyrészt már a területi neurológiai<br />
szakrendelôben történt.<br />
Eredmények<br />
EPIDEMIOLÓGIA<br />
Száztíz betegünkbôl 55 férfi és 55 nô, az átlagéletkor<br />
49,31 (±18,00) év volt, a férfiaké 47,69<br />
(±17,08) év, a nôké 50,67 (±18,91) év, a két csoport<br />
életkorát t-próbával összehasonlítva nem találtunk<br />
szignifikáns különbséget (a különbség valószínûsége:<br />
0,345672). Százhat eset (96%) felelt meg<br />
402 Ilniczky: Perifériás facialis paresis klinikánk betegei között<br />
idiopathiás Bell-paresisnek, három esetben (2,7%)<br />
herpes zoster oticus, egyben Lyme-kór igazolódott.<br />
Az esetek évenkénti megoszlása a következô<br />
volt: 2000: 17, 2001: 21, 2002: 27, 2003: 32, 2004:<br />
13. A betegség elôfordulásának szezonális megoszlását<br />
az ötéves idôszakra vizsgálva – a klinikai<br />
megfigyeléssel egybevágóan – azt találtuk, hogy a<br />
késô ôsztôl kora tavaszig terjedô hideg hónapokban<br />
gyakrabban fordul elô perifériás facialis paresis<br />
(1. ábra). Nyári hónapoknak az áprilistól szeptemberig,<br />
télinek az októbertôl márciusig terjedô idôszakot<br />
tekintettük. A tapasztalt különbség (69:41)<br />
létrejöttének valószínûsége – binomiális eloszlás<br />
alapján számítva – kisebb mint 1%, ha azonos esélyeket<br />
feltételezünk a betegség téli, illetve nyári<br />
elôfordulására. A megállapítás a teljes idôszakra<br />
vonatkoztatva tehát szignifikáns (p
2. táblázat. Beutalási diagnózisok<br />
Nincs diagnózis vagy beutaló 41 (37%)!<br />
Facialis paresis 31 (28%)<br />
Perifériás facialis paresis/Bell-paresis 18 (16%)!<br />
TIA<br />
Stroke<br />
Haemorrhagia cerebri<br />
9<br />
}<br />
3 15%!<br />
3<br />
Angiospasmus cerebri 1<br />
Apoplexia 1<br />
„Szája elhúzódott” 1<br />
Haemangioma 1<br />
Neoplasma cerebri 1<br />
Trigeminus neuralgia 1<br />
Hemiparesis incipiens 1<br />
Centrális facialis paresis 1<br />
Caries 1<br />
TIA: tranziens ischaemiás attak<br />
szerepelt. Tizenhét beteg esetében (15%) a téves<br />
elôzetes diagnózis akut cerebrovascularis betegséget<br />
feltételezett (TIA, stroke, haemorrhagia cerebri,<br />
apoplexia, angiospasmus cerebri), egy-egy esetben<br />
fordult elô a beutalón egyéb betegség (neoplasma<br />
cerebri, trigeminus neuralgia, caries) (2. táblázat).<br />
KEZELÉS<br />
Száztíz betegünkbôl 100 kapott methylprednisolon<br />
lökéskezelést. A gyógyszert három napon keresztül<br />
infúzióban adtuk 500–1250 mg összdózisban, majd<br />
a kezelést per os folytattuk, általában egy héten keresztül<br />
1 mg/ttkg-mal, amelyet aztán másnaponta<br />
felezve 4 mg után hagytunk el. Minden esetben per<br />
os káliumpótlást és gyomorvédelmet (H 2 -blokkoló)<br />
alkalmaztunk, intravénásan napi 100–200 mg tiamint<br />
adtunk. Klinikai tartózkodása során minden<br />
beteg részesült ingeráram-kezelésben (amelyet<br />
lehetôség szerint ambulánsan folytattunk), önállóan<br />
végezhetô arcizomtornát tanítottunk be. Egyetlen<br />
esetben sem végeztettünk mûtéti dekompressziót.<br />
Lyme-kóros betegünk parenteralis ceftriaxonkezelést<br />
kapott, herpes zoster oticus esetén nagy dózisú<br />
intravénás acyclovirt alkalmaztunk.<br />
Megbeszélés<br />
A környéki arcidegbénulás a neurológusok és fülorr-gégészek<br />
által kezelt gyakori és jó gyógyhajlamú<br />
betegség. Komplett bénulás esetén körülbelül<br />
75%-ban várható teljes gyógyulás, kezelés nélkül is<br />
csupán 7–15%-ban marad vissza jelentôsebb maradványtünet<br />
2 . Az esetek döntô részében nem mutatható<br />
ki a tünetek hátterében más betegség, ilyenkor<br />
idiopathiás vagy Bell-féle perifériás facialis paresisrôl<br />
beszélünk. Egyéb okok kizárása a fizikális<br />
vizsgálat mellett további laboratóriumi, illetve eszközös<br />
kivizsgálást igényel 10 . Az elôzményekben<br />
gyakran fellelhetô az arcot ért hideghatás, <strong>hu</strong>zat. Innen<br />
ered a betegség másik elterjedt elnevezése:<br />
e-frigore facialis paresis. Az „idiopathiás” esetekben<br />
a legáltalánosabb elmélet szerint az arcideg burkainak,<br />
illetve a facialis csatornát bélelô kötôszöveti<br />
elemeknek az oedemás duzzanata következik be,<br />
amely az ideg kompressziós károsodásához vezet 6 .<br />
Újabb kutatások vírusinfekció szerepét látszanak<br />
megerôsíteni (herpes simplex vírus – HSV, varicella<br />
zoster vírus – VZV, Epstein–Barr-vírus – EBV) 1, 2 .<br />
Lehetséges, hogy a vírusokat a hideghatás aktiválja.<br />
A betegség kiváltásában ezek mellett számos, részben<br />
még ismeretlen faktornak is szerepe lehet.<br />
A vizsgálatunkban szereplô 110 betegünk közül<br />
15 (14%) említett a betegségét megelôzôen intenzív<br />
hideghatást vagy <strong>hu</strong>zatos helyen tartózkodást.<br />
Beteganyagunkban a diabetes mellitus elôfordulása<br />
25% volt, amely lényegesen nagyobb a hazai<br />
népességre vonatkozó összesített átlagos prevalenciánál.<br />
A WHO adatbázisa Magyarországra 330 000<br />
beteget ad meg 11 (amely körülbelül a lakosság<br />
3,3%-ának felel meg), hazai szakemberek ezt a számot<br />
ennek kétszeresére teszik. Hasonló eredményt<br />
kaptunk a hypertoniára vonatkozóan, amely 42%<br />
volt a körülbelül 12-13%-os átlagos hazai gyakorisággal<br />
szemben 12 .<br />
A cukorbetegek Bell-paresisének gyógyhajlama<br />
rosszabb, gyógyulása elhúzódóbb 13 .<br />
Száztíz betegünk közül három terhes volt<br />
(2,72%). Irodalmi adatok szerint terhesek körében a<br />
Bell-paresis több mint háromszor gyakrabban fordul<br />
elô, a betegség prognózisa rosszabb, gyakoribb<br />
a maradandó elváltozás. Ennek hátterében a terhesség<br />
alatti fiziológiás immunszuppreszió következtében<br />
fellépô vírusaktivációt feltételeznek 8 .<br />
Férfi és nôbetegeink között azonos arányban<br />
(18%) fordult elô komplett arcidegbénulás. A paresis<br />
45 beteg esetében jobb, 64 beteg esetében bal<br />
oldalon alakult ki, ezt a különbséget szignifikánsnak<br />
találtuk. Egy esetben volt a bénulás kétoldali,<br />
itt Lyme-kór igazolódott. A rutinszerûen végzett fülészeti<br />
vizsgálat során három beteg külsô hallójáratában,<br />
illetve dobhártyáján találtak herpes zoster<br />
fertôzésre utaló erupciókat. Egyetlen beteg esetében<br />
sem igazoltunk kisagy-híd szögleti daganatot<br />
vagy agytörzsi vascularis laesiót. A leggyakoribb<br />
kísérô tünetek az ízérzészavar és a retroauricularis<br />
Ideggyogy Sz 2006;59(11–12):400–405. 403
fájdalom voltak, sorrendben ezt a könnyelválasztás<br />
zavara, az arc bizsergése, illetve a hyperacusis követték.<br />
A tünetek abszolút gyakoriságát azonban<br />
nagymértékben befolyásolja az anamnézisfelvétel<br />
részletessége, így errôl csak standardizált kérdôív<br />
alapján végzett prospektív vizsgálat alapján nyerhetô<br />
megbízható adat (a késôbbiekben tervezünk<br />
ilyet).<br />
A kórházi felvételig eltelt átlagos idô meglepôen<br />
rövid, 2,59 nap volt, a betegek 74%-a két napon belül<br />
került intézetünkbe. Harmincnyolc beteg (36%)<br />
érkezett ügyeleti idôben sürgôsségi beutalóval, 22<br />
beteget (20%) beutaló nélkül, saját kérésére vettünk<br />
fel, szintén ügyeletben. A sürgôs beutalást diagnosztikai<br />
tévedések magyarázzák. A laikus betegek<br />
– érthetô módon – a jelentôs kozmetikai torzulást<br />
okozó elváltozást súlyos betegség tünetének gondolván<br />
mielôbb orvoshoz fordulnak, gyakran közvetlenül<br />
a szakellátó intézményt keresve fel. A betegek<br />
15%-ában a beutaló orvos akut cerebrovascularis<br />
betegség elôzetes diagnózisát állította fel.<br />
Ennek hátterében a tünetek hibás értékelése mellett<br />
a betegek hypertoniája és cukorbetegsége állhat,<br />
amelyek az agyi érbetegségek kockázati tényezôi<br />
is. Az okok között szerepel a perifériás és centrális<br />
bénulás összetévesztése. A fenyegetô agyi érkatasztrófa<br />
téves elôzetes diagnózisának közlése a beteggel<br />
jelentôs, nemkívánatos pszichés megterhelést<br />
jelent. A mentôszolgálat és a kórházi sürgôsségi<br />
ügyeleti szolgálat indokolatlan igénybevétele<br />
hátráltatja a valóban akut teendôt igénylô betegek<br />
ellátását.<br />
A Bell-paresis spontán gyógyhajlama jó, a betegek<br />
nagy része kezelés nélkül is meggyógyul. A betegség<br />
kezdetén azonban nem jósolható meg a<br />
javulás. A kórkép természetére jellemzô, hogy a tünetek<br />
az elsô néhány napon súlyosbodnak (gyakran<br />
kezelés mellett is!), majd egy-két hétig stagnálnak.<br />
Ez után indul meg a javulás, amely általában egy-két<br />
hónapon belül vezet gyógyuláshoz.<br />
A kezelés lehet konzervatív vagy mûtéti 2, 5, 14–16 .<br />
A gyógyszeres terápia elsôsorban a kortikoszteroidok<br />
alkalmazásán alapul. Az indikációkról és az<br />
adagolásról megoszlanak a vélemények. Egyesek<br />
minden esetben, mások csak súlyos, illetve komplett<br />
bénulás esetén javasolják szteroid adását. Abban<br />
megegyeznek a szerzôk, hogy az intravénás alkalmazás<br />
hatékonyabb a per os bevitelnél 5 . Többen<br />
hangsúlyozták a megfelelô idôben (72 órán belül)<br />
megkezdett kezelés fontosságát. A szteroidok gyorsítják<br />
a gyógyulást és csökkentik a kóros synkinesisek<br />
kialakulását 14 . A mellékhatások miatt azonban<br />
fontos az óvatosság, kiemelten figyelni kell<br />
ezek megelõzésére. Szteroid alkalmazása mellett<br />
minden esetben gondoskodni kell ulcusprofilaxisról<br />
404 Ilniczky: Perifériás facialis paresis klinikánk betegei között<br />
és káliumpótlásról. Klinikánkon a 110 betegbôl 100<br />
esetben methylprednisoloninfúziót alkalmaztunk<br />
három napon át, 500–1250 mg összdózisban. Az<br />
irodalom 216–760 mg közötti napi adagokat említ 14 .<br />
A dózis megválasztásában a bénulás súlyosságát, a<br />
kezdetétôl eltelt idôt és a kísérô betegségeket vettük<br />
figyelembe. A cukorbetegség és a terhesség sem jelent<br />
abszolút ellenjavallatot, azonban ilyenkor indokolt<br />
a betegek szorosabb megfigyelése. Egyetlen<br />
diabeteses betegünk esetében kellett leállítani a kezelést<br />
a magas vércukorértékek miatt. Más, számottevô<br />
mellékhatást nem észleltünk. A szteroidkezelés<br />
a három terhes beteg esetében sem okozott komplikációt.<br />
Sokan javasolják a szteroid mellett acyclovir<br />
alkalmazását, tekintettel a feltételezett vírusos eredetre.<br />
A kombinált kezelés kismértékben javítja a<br />
betegség kimenetelét 15 , hazánkban azonban az<br />
acyclovir rutinszerû adása nem elterjedt.<br />
Széles körben alkalmazzák a pareticus arcizomzat<br />
ingeráram-kezelését. Az elektroterápia a gyógyulás<br />
ütemét nem befolyásolja, jótékony hatása<br />
abban áll, hogy megelôzi a bénult izomzat sorvadását<br />
az innerváció helyreállásáig. Hasonló okból<br />
nagy szerepe van a betegnek megtanított, majd tükör<br />
elôtt önállóan végezhetô, speciális mimikai<br />
mozgásokat tartalmazó arcizomtornának. Komplett<br />
arcidegbénulás esetén gondot okozhat a szemzárási<br />
képtelenség és csökkent könnyelválasztás miatt kialakuló<br />
szemszárazság és corneakárosodás, amelynek<br />
megelôzésére mûkönny adható. Éjszakára, a<br />
szaruhártya mechanikai sérülésének veszélye miatt,<br />
fedôkötést alkalmaztunk.<br />
Sebészi kezelésen a facialis csatorna (elsôsorban<br />
a distalis leszálló szakasz) mûtéti feltárását, az<br />
oedemás idegtörzs dekompresszióját értjük. A beavatkozást<br />
néhány évtizeddel ezelôtt nagyobb<br />
számban végezték, azonban az eredmények lényegesen<br />
nem különböztek a konzervatív kezeléstôl.<br />
Dekompressziós mûtét csak igen szûk, speciális indikációval<br />
végzendô 16 . Amennyiben a beteg jelentôs<br />
torzulást okozó maradványtünetekkel gyógyul,<br />
és ezek további javulása már nem várható, reinnervációs<br />
és kozmetikai célú mûtétek végezhetôk.<br />
Elôbbi esetében a károsodott ideg anastomosisa jön<br />
szóba, utóbbi esetben csak az aszimmetria csökkentése<br />
lehet a cél.<br />
Összegzés<br />
A perifériás arcidegbénulás leggyakoribb okát jelentô<br />
Bell-paresis jó gyógyhajlamú, gyakori, idiopathiás<br />
betegség. Vizsgálatainkkal gyakoribb elôfordulást<br />
találtunk hypertoniás és diabeteses betegek<br />
esetében, a betegség nagyobb számban fordult
elô a hidegebb hónapokban. A diagnosztikai tévedések<br />
hátterében a tünetek hibás értékelése mellett<br />
az egyidejûleg fennálló kísérô betegségeknek lehet<br />
szerepe.<br />
IRODALOM<br />
1. Kaygusuz I, Gödekmeran A, Keles E, Karlidag T, Yalcin S,<br />
Yildiz M, et al. The role of viruses in idiopathic peripheral<br />
facial palsy and cellular immune response. Am J Otolaryngol<br />
2004;25:401-6.<br />
2. Steiner I, Mattan Y. Bell’s palsy and herpes viruses: to<br />
(acyclo)vir or not to (acyclo)vir? J Neurol Sci 1999;<br />
170:19-23.<br />
3. Arányi Zs, Simó M. A transcranialis mágneses ingerlés szerepe<br />
a klinikai diagnosztikában. Facialis neurographia.<br />
Ideggyógy Szle 2002;55:292-302.<br />
4. Nowak DA, Linder S, Topka H. Diagnostic relevance of<br />
transcranial magnetic and electric stimulation of the facial<br />
nerve in the management of facial palsy. Clin Neurophysiology<br />
2005;116(9):2051-7.<br />
5. Tani M, Kinishi M, Takahara T, Hosomi H, Amatsu Ml.<br />
Medical treatment of Bell’s palsy. Oral vs. intravenous<br />
administration. Acta Otolaryngol Suppl 1998;446:114-8.<br />
6. Proctor B, Corgill DA, Proud G. The pathology of Bell’s<br />
palsy. Trans Am Acad Ophtalmol Otolaryngol 1976;82:<br />
ORL70-80.<br />
7. Yanagihara N, Hyodo M. Association of diabetes mellitus<br />
and hypertension with Bell’s palsy and Ramsay Hunt<br />
syndrome. Ann Otol Rhinol Laryngol 1998; 97:5-7.<br />
8. Grant S, et al. Bell’s palsy in pregnancy: A study of<br />
recovery outcomes. Otolaryngology-Head and Neck Surgery<br />
2002;126:26-30.<br />
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS<br />
Ezúton köszönöm meg prof. Szirmai Imrének és<br />
Pálvölgyi Lászlónak a <strong>cikk</strong> elkészítéséhez nyújtott<br />
nélkülözhetetlen segítségét.<br />
9. Campbell KE, Brundage JF. Effect of climate, latitude, and<br />
season on the incidence of Bell’s palsy in the US Armed<br />
Forces, October 1997 to September 1999. Am J Epidemiol<br />
2002;156(1)32-9.<br />
10. Cook SP, Macartney KK, Rose CD, Hunt PG, Eppes SC,<br />
Reilly JS. Lyme disease and seventh nerve paralysis in<br />
children. Am J of Otolaryngology 1997;18(5):320-3.<br />
11. WHO Database (http://www.who.int/diabetes/facts/<br />
world_figures/en/index4.html)<br />
12. Szegedi J. A hypertonia definíciója napjainkban és hazai<br />
epidemiologiai adatok (I. 2. fejezet). In: Farsang Cs.<br />
(szerk.). A hypertonia kézikönyve. Budapest: Medintel<br />
Könyvkiadó; 2002. p. 31-45.<br />
13. Kudoh A, Ebina M, Kudo H, Matsuki A. Delayed recovery<br />
of patients of patients with Bell’s palsy complicated by<br />
non-insulin dependent diabetes mellitus and hypertension.<br />
Eur Arch Otorhinolaryngol 1998;255:166-7.<br />
14. Lagalla G, Logullo F, Di Bella P, Provinciali L, Ceravolo<br />
MG. Influence of early high-dose steroid treatment on<br />
Bell’s palsy evolution. Neurol Sci 2002;23:107-112.<br />
15. Hato N, Matsumoto S, Kisaki H, Wakisaka H, Honda N,<br />
Gyo K, et al. Efficacy of early treatment of Bell’s palsy<br />
with oral acyclovir and prednisolone. Otol Neurootol<br />
2003;24(6):948-51.<br />
16. Friedmann RA. The surgical management of Bell’s palsy: A<br />
review. The American Journal of Otology 2000;21:139-44.<br />
Ideggyogy Sz 2006;59(11–12):400–405. 405
Change language