Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 53. sz. deczember - EPA

868 VASÁRNAPI ÚJSÁG, 5S. SZÁM, ímjugy, iytVLt 

Van szerencsénk a t. ez. közönség becses tudomására hozni, miszerint mai naptól fogva a 

égvényes savanyuvize 

s 

< 

Budapesten, VII., Erzsébet-körút 38. szám 

Árak: 

alatti főraktárunkban mindig friss töltésben kapható. 

-fc 

]k 1 Vll 2 literes palaczk 

14 19 24 27 krajezár. 

Mioden 10 palaczkot meghaladó rendelmény bérmentesen házhoz szállittatik. — Az üres palaczkok visszavétetnek. 

Telefon-összeköttetés. A forrás-keselőség. 

SipöcZféJe gyógyborok! 

Ezen közkedveltségnek örvendő és az orvosok által is a legnagyobb 

elismerésben részesült gyógyboraim, melyek hason 

készitményü külföldiekkel a versenyt bátran kiállják, a legjobb 

minőségű anyagokból készítem ezen borok étvágygerjesztő, 

idegerősitő, a vérképződést elősegítő diátetikus 

készítmények ; 

Pepsin bor 

kitűnő hatású mindennemű gyermekbajoknál, vérszegény és 

tuberkulozus gyermekeknél, megszűnteti a gyomorégést a 

bor v. sörnek túlságos élvezete után. 1 palaczk ára 1 frt oO. 

Coca bor 

az idegrendszer élénkítésére, erősítésére és tevékenységének 

fokozására orvosilag sokszorosan ajánlott becses szer, rögtön 

megszűntet mindennemű ideges fájdalmat, migrént, fog- és 

arczfájdalmat. 1 palaczk ára 1 frt 50 kr. 

China és China vasbor 

sápadtság, vérszegénység, étvágytalanságnál, átalános gyengeségnél 

hosszú és nehéz betegségek után a legjobb sikerrel 

lesz használva és végre kitűnő erősítő szernek bizonyult az 

aggkorban. 1 palaczk ára 1 frt 50. 

10 üveg egyszerre rendelve 12 frt onztr. eri. 

3766 

Magyár 

Háziasszony háztartási 

és szépirodalmi hetilapnak 

előfizetést ára: 

erjé52 évre frt 6.— 

félévre •• 3.— 

negyedévre .. 1.50 

Mutatványszámok kívánatra 

ingyen és bérmentve 

küldetnek 

A .Magyar Háziasszony' 

kiadóhivatala Budapest 

nagi-koroM-utcza 20. 

Hirdetések 

felvétetnek a kiadóhivatalban, 

Budapesten, IV, 

egyetem-uteza 4. az. alatt. 

SIPŐCZ ISTVÁN 

gyógyszerész. 

Mnvegyéaieti laboratóriuma Pécsett. 

Frarciaország és a Külföld Minden 

illatszerész é nél és Fo 

.^ •^'^ 

"T —j drászánál 

—^ araszánál ^ 

^ 

Különleges Rizspor 

BI8MUTTAL VEGYÍTVE 

FAY, ILLATSZERÉSZ, 

PARIS — 9, rue de la Paix. 9 — PARIS 

A Ch. FAY-féle párisi czég 

különleges rizspora eredeti minőségben kapható és utánvéttel 

is megrendelhető 

VÉRTESSI SÁNDOR illatszertárában 

Budapesten, Kigyő-tér 8. szám. 

- 

1 Lneff Sándor illatszerész 

Hm itta £. a. BUDAPEST, X«nz«li Máll»'la- 

Ajánlja dus választékú 

.{síi a 

illatszer-raktárát, _ 

u. m. legújabb és díszesebb illatszer-dobozok, szappan- C 

és toilletevizek, illatíocskendöket garnitúrákat [j 

gyöngyházból és elefántcsont fásukét, körömneces- 

*»ir«- -ekei, Axczporszelenczáket, tuillcLtetui.rók< i. 

sachetket, tttző fnsnket éa tűket békateknőesontból, 

illatasereket szilárd anyagban stb. a legolosábo árakon. 

Vidéki megrentlelesek utánvéttel pontosan eszközöltetnek. 

Mint legolcsóbb értékpapírt 

I-ső es. kir. kizár, szabad, njonnan javított 

ruganyos sérvkötők 

biztonsági övvel és 

PoHrfSííl ^ lálmá ?y ".amerikai, u onnan javított ruganyos sérvk6tó 

keirtve ,lí • rZ^\ nélkM TaD ' ^ 4 " "ÍWantaból művésziesen szer- 

HSÍTIA i « J î h . 0gy , mega 'egidültebb sérveket is lehető legrövidebb 

idő alatt egyenletes fekvésbe hozza, • ogy nappal a legerófeszitóbb 

m ?^í ' m M£ 8 v tat Í árkáIás náI, mint szintén éjjel alvásban is használi? 

vSSrAîí ' g l 1 s * rTba J ban M*nvedí hivatásában legievésbbé 

rna^rth,? »•%"*• le " e ^- gy hM20n ' h0 «y " m *K *Üel is a testen 

maradhat, mivelhogy a szenvedő testrészre kiváltképen jótékony, kellemi,, 

y .T ?3 r ^°I?Lv s a legt6bb e9etben mé 8 a "érv biztos CTógyu- 

Lálvi l tftfL A w g *,° bb orvos Í t«Wntélyek áltlí elismerve, rSgíizs- 

S«ÍJ * al ?£. obbn ?rk elalva: professor Kovács a sebészeti kórodaalel- 

S f 'V**?"": t "J°" """gy. kir. egészaégngyi tanácsos, dr. Ginek 

Igmaoz kir. törvényszéki orvos által. 

mlíft ?, l 't9 BeesM Í^l n -', ék . eket

870 VASÁRNAPI ÜJSÁG. 53. SZÁM. 1888. xxxv KVFOLYAM. 

czon, utczaszegleteken csoportok alakulnak, a 

város minden suhancza talpon van. Egy jelre 

felharsan a zaj, karikásokkal kongatnak, ostorokkal 

csergetnek, kolompokat, zörgőket ráznak itt 

is, ott is, keresztül-kasul a város utczáin. A zajos 

tömegek harsány kiabálással vonulnak utczáról 

utczára, közbe-közbe hamuval, szeméttel töltött 

rósz fazekakat vagdosva a házak falához. De 

nem mindhez ám. Népszerű ember eresze alatt 

nem talál az új év első reggele tört cserepet. 

Ez a népitélet egy neme, melyet az esztendő 

utolsó napján mondanak ki, s a mely félelmesebb, 

mint a Csemegi-féle kódex paragrafusai. 

A közvélemény elitéltjei ilyenkor elfújják a 

mécsest, s a sötétben várják be, mig elvonul a 

fergeteg. 

Esti 8 órakor megkondul a három harang, a 

sugár torony ablakaiban mind a négy oldalon 

kigyúlnak a lámpák, messze bevilágítva a téli 

sötétbe. 

Beh sok gyermek várja hidegtől pirosra csípett 

arczczal ezt a ritka látványt, a mi épen ugy egyszer 

esik esztendőben, mint karácsony a nóta 

szerint. 

Csak látni kell azt a csillagfénynyel vetekedő 

lángot, mely száz meg száz apróság szemében 

kigyúl, mikor az esti homályt egyszer esztendőben 

áttöri ama 24 gyertya fénye!... Stuwer 

mester mutatványai nem értek el olyan hatást 

soha. Áhítattal, csodálkozva nézi a gyermeksereg 

a pislogó fénypontokat, melyek a torony ködvonalain 

mint ölelkező csillagok lobognak. 

Beh rövid is, a mi szép!... Egyszerre elkezdenek 

a gyertyalángok halványodni, nagyokat 

lobbannak... kialusznak. A sugár torony visszabukik 

a sötétbe. A kis harang elhallgat, utána 

a fertályos, végül a nagy harang. A gyermeksereg 

betakarodik, elcsöndesedik minden. 

Ezt a csöndet még egyszer megszakítják a 

kántálok, kik az illumináczió varázsa alól felszabadulva 

megindulnak az utczákon, s az ablakok 

alatt zaj nélkül helyt foglalva, rákezdik együgyű, 

ősről örökölt verses mondókájukat: 

• Uj-esztendö, vigság-szerző, most kezd újulni, 

Ujulással vig örömet most kezd hirdetni* ... 

Az ablak megnyílik. 

— Hányan vagytok fiaim ? 

— Öten vagyunk! 

Egy kéz kinyul, kiad öt kásás bélest, ez ős 

alkalmi süteményt, a salláriumot. 

• Megköszönjük igen szépen, 

Aldús legyen ez háznépén». 

A mint a kántálok eltávoznak, pihenőre tér a 

háznép, a mécsesek kialusznak egymásután. Elcsöndesednek 

az utezák, csak a bakter kopogása 

hallszik a fagyos rögön, mig végre az is elhallgat, 

s bakter uram egy duczos kapufélhez dőlve, 

egyenlőség kedvéért neki fog az igazak álmának, 

a mint az becsületes emberhez illik, ha mindjárt 

bakter is. 

Egy-két duhaj legény mulat még keresztelt 

karczos mellett az Egyenes Eliásnál a kis-zugon, 

vagy a Görbénél, a süveges soron. Ezek maguk 

szabják meg maguknak a zárórát; ki is menne 

oda éjnek éjvadján Isten háta megé, közrendnek 

okáért ? 

A város álomba merült. Észrevétlenül enged 

helyet egyik év a másiknak. Csak egy-két beteges 

öreg viraszt, s olvasgatja az ólomlábu perczeket, 

s van elég ideje visszagondolni az elmenő évre. 

Behunyt szeme előtt reszketeg tánczot járnak a 

porcziós könyv rubrikái, fülében visszarezg a 

liczitácziók dobpergése, a miben az őszszel bőséges 

részünk volt, s búsan sóhajt fel: én Istenem 

! vájjon mit hoz ez új esztendő!'? 

s—z—a. 

SZILVESZTER APÓ. 

Nincs élet a földön, égen ifjúi hév. 

Itt már az utolsó nap !... Meghal az év! 

Baktat, batyu vállán, görcsös boton ökle, 

S ó'sz, hosszú szakállát beesve a hó, 

Bundája pereme közííl ki köhögve, 

Szilveszter apó. 

Kísérteti fényű a téli mező, 

Ott surran, a légben rémledező ! . . 

Apjokhoz az anyjok oda lippen, a torbul 

Tartván haza: • Szent egek! itt a zsidó, 

Áhásver!...» ««Ugyan már! Csak egyet fordul 

Szilveszter apó!» 

Csápolja gebéit késett fuvaros : 

Szilveszter a kasba ne ugrana most! 

Butyróval igyekszik fedélnek alája 

S körmébe fuj egy más vékony utazó ; 

Hátul köti farkát, ha útba találja 

Szilveszter apó! 

A föld körül egyet fordul az öreg. 

Kop, kop! Kinek ablakait veri meg ? 

• Sebten, gyerekek! Csizmácska, czipó'cske 

Ajtó elibe ! A mi szép, a mi jó, 

Beggelre hogy azzal színig tele töltse 

Szilveszter apó!» 

Bomm !... éjfelet a torony-óra ütött. 

Hanyatt dül a bakter, mert tornya fölött 

Kürtjébe a mint fuj, órjási kisértet 

Lebben föl, azonnal szétfoszladozó... 

S ím, egy csecsemó'be botlik, — a mivé lett 


Meghalt az öreg, meg a hajdani név, 

Ám újra, reménytelin él az uj év. 

Csak nőjj, te mosolygó gyermek, gyarapodván, 

És most a ki uj vagy, légy majd te is ó, 

S ifjodva köszöntsünk, élted sora fogytán, 


BARTÓK LAJOS. 

AZ ÉV UTOLSÓ NAPJÁN. 

Megállok az évnek határköve mellett, 

Tűnődve merengek alkonyodó napján. 

Boldog emlékeim búcsúzva ölelnek, 

Könny borul szememre, magamat siratván. 

Könnyű a vándornak falujától válni: 

Ha visszatér, ismét ott fogja találni; 

De a melyik évtől egyszer elszakadtunk, 

Még nyugvó pora sincs a földben alattunk! 

Örökre, örökre szól elbucsuzásunk : 

Isten veled, ó év I Ma útra fogsz kelni 

S úgy elmégy, hogy többet viszont sose látunk ; 

Még ma életünk vagy, de holnap már semmi! 

Mint elátkozott vár, mely mikor elkészül, 

Akkor omlik össze egy varázsütóstül: 

így épülsz, esztendő, romok tetejében, — 

S mire teljessé válsz, akkor dőlsz le épen! 

Az enyhítő könnyet, melyet benned sírtam, 

Hiába sovárgja tikkadt lelkem vissza : 

Még az égre sem száll szelíd alkony-pírban, 

Ha egyszer romjaid homokja föliszsza. 

S örömeid bűvös, aranyos vesszője 

Feledés szálával keresztül van szőve; 

Köddé folyik össze a kéj meg a bárját, 

S fátylán alig látom, múlt, a te orczádat! 

Búsultam ? örültem ? Oda van már mindez! 

Mulandóság árnya szakad emlékére. 

Mikor te, haló év, főmre hamut hintesz, 

Hogy' jusson eszembe édes álmok fénye ? 

Csókhullató ajkak rózsavirulása, 

Ha elvirul a perez, fordul hervadásra; 

Szerelem, barátság, kínnak, üdvnek lángja 

Csak sötétséget vet az elhagyott tájra. 

S te rohanó század, tudsz menni előre ? 

Én halálig állnék az idő kopárján, 

Mely minden gyönyörnek rideg temetője, — 

Várnám a tegnapot, de hiába várnám! 

Idők oczeánja, áradhatsz örökké, 

Azt a picziny csöppet föl nem veted többé, 

Melyet a pillanat keze beléd ejtett, — 

Határtalanságod csak kétségbeejthet! 

S én állok a mélység szikla-meredekjén : 

Mért nincs rá hatalmam, hogy a nap megálljon ? 

Hogy a mi ma támad, meghalni sietvén, 

Még ma ne tűnjék el mint nyomtalan álom ; 

Óh ember, akármily nagy az erő benned, 

Nem lehet a multat újra fölemelned ; 

Tehetetlen vágygyal nézed, parton állva, 

Mint sülyed el élted az örök halálba ! 

BUDNYÁNSZKY GíULA. 

VÁZLATOK MIKLÓS CZÁR ÉLETÉBŐL. 

1849-^54. 

Jernolov I. után. 

II. Sándor czár jó darab ideig majdnem 

ugyanazon viszonyban állott atyjához, Miklós 

czárhoz, mint például Nagy Frigyes az atyjához. 

És ez nem azért volt igy, mintha az orosz trónörökös 

valami extravagáns életnek adta volna 

magát, hanem csakis azon okból, mivel a rendkívül 

ideges czár azt hitte, hogy őt fia nem tiszteli 

és halála után intézkedéseit meg fogja semmisíteni. 

A nagyherczeg-trónörökös szorosan ragaszkodott 

az uralkodóház családi szabályaihoz, melyek 

szerint a császár nemcsak feltétlen és vak engedelmességet 

kívánhat, hanem cselekedeteivel 

mindenki hozzá alkalmazza magát. 

Midőn az 1849-iki magyar hadjárat végével 

Miklós czár nagyon eltérő nézeteit az osztrák 

kormánynyal tudatta s többek közt azt kívánta, 

hogy Görgei tábornok feltétlenül szabadon bocsáttassák, 

megtörtént, hogy a czár ez akaratát 

egyenesen visszautasították, sőt annak jeléül, 

hogy a hadifogságba esett lázadó főtisztekkel 

föltett szándékuk szerint fognak eljárni, 

mindjárt a fegyverletétel utáni első napokban 

egy magyar ezredest Aradon a legegyszerűbb 

törvényes formaságok mellőzésével felakasztottak. 

Igaz ugyan, hogy a magyar hadvezér személye 

fölött Paskievics herczeg tudta s hire nélkül az 

osztrákok nem rendelkezhettek, de a már e részben 

megindult tárgyalások szükségessé tették, 

hogy egyik vagy másik fél kívánsága érvényre 

jusson. Miklós czár Varsóban időzött, midőn a 

nagy dráma utolsó része végét érte. Azt mondják, 

hogy első felindulásában személyesen akarta 

győzedelmes hadseregét hazavezetni, mely szándéka 

kivitelében csakis gyöngélkedő állapota 

akadályozta meg. Nesselrode gróf a trónörökös 

nevét említette fel, midőn a sereg visszavezetéséről 

volt szó, mely magában véve nemcsak egy- 

| szerű, de természetes ajánlat oly dühbe hozta 

a czárt, hogy két napig senkivel egy szót sem 

váltott. 

Ekkor történt ama hallatlan eset, hogy a határozottan 

kifejezett akarat ellenében szintén 

határozott «nem»-mel válaszoltak. 

Kuriakin, a czár orvosa, attól tartott, hogy a 

rendkivüli izgalom a czár életét veszélyezteti, s 

Mihály nagyherczeget arra kérte: rendelné el, 

hogy ezentúl semmiféle sürgönyök a császárnak 

át ne adassanak. Két napig ugy is történt s közömbös 

jelentéseken kivül Paskievics herczegtől 

egyéb hivatalos sürgönyök nem jutottak a czár 

kezébe. 

— Te Alexej Petrovics — kezdé a czár, midőn 

Adlerberg gróf főhadsegéd hozzá belépett — 

mondd meg, mikor érkezett ide a legutolsó futár 

Paskievicstől ? 

— Felség, a mennyire tudom, tegnap tiz órakor 

este, — feleié a megszólított. 

— Ez nem igaz! Hazudsz! Paskievics nem 

merné parancsomat megszegni, már pedig niin- 

53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 871 

den hat órában várok tőle jelentéseket. Nézz 

utána, mi van a dologban, tiz perez múlva tudni 

akarom, elmehetsz! 

A főhadsegéd mindenekelőtt a trónörököshez 

fordult, kitől megtudta, hogy Mihály nagyherczeg 

parancsára további rendeletig Magyarországból 

sürgönyök nem adatnak a czár elébe. 

— Ugy hát arra kérem fenségedet, hogy ezt 

személyesen jelentené ő felségének, vagy pedig 

Mihály nagyherczeg ő fensége tenné meg.... 

De erre sem a trónörökös, sem pedig Mihály 

nagyherczeg nem voltak hajlandók, s így a tiz 

perez elteltével Adlerberg maga volt kénytelen a 

czárhoz visszamenni. Miklós czár eleinte nyugodtan 

hallgatta kedvencz főhadsegéde jelentését, 

de mikor megtudta, hogy a trónörökös beleegyezésével 

történt a sürgönyök visszatartása, 

haragja fellobbant. 

— Hogyan? — kiáltá dörgő hangon — hát ti 

azt hiszitek, hogy nekem a ti hazugságjaitok is 

jók, nekem mindent el kell hinnem, a mit ti 

akartok, hogy elhigyjek? Hej Suvalov! Hijjátok 

ide Suvalovot. 

Néhány pillanat múlva belép a testőr-parancsnok, 

Suvalov ezredes óriási alakja. 

— Dimitrij Pavlovics! — folytatá a czár, — 

miért vagy a világon ? nem-e azért, hogy reám 

vigyázz, hogy ne bántalmazzanak, vagy pedig 

te is bolondot akarsz belőlem csinálni ? 

— Felséges uram — kezdé Suvalov. 

— Egy szót sem; te sem vagy különb a többieknél. 

Keresd fel Paskievics futárjait, kik három 

nap előtt érkeztek, beszélni akarok velők. 

Evvel a czár kezével intve, a két főúr eltávozott. 

A varsói herczeg futárjai, — többnyire kozák 

tisztek, —• sürgönyeik átadása után, minthogy 

többé visszafelé való utakra nem használtattak, 

azonnal bevonultak csapatjaikhoz, s igy csak a 

legutolsó három vagy négy futárt lehetett nagy 

nehezen megtalálni. 

Ezek közül kettő oly állapotban volt, hogy a 

Felség elébe vezetni nem lehetett, s igy csupán 

egy muzulmán lovas hadnagyot kisért Suvalov a 

palotába. 

Ezalatt a trónörökös, ki a történtekről mitsem 

tudott, sétalovaglást készült tenni, de mikor 

lóra akart ülni, a czár parancsa folytán lakosztályába 

visszatérni kényteleníttetett. Egy fél óra 

múlva Miklós czár ugy intézte el a sürgönyügyet, 

hogy mindenki kikapta a maga részét; 

első sorban a trónörökös, legutoljára pedig a 

szegény muzulmán lovas hadnagy, kinek — a 

czár nézete szerint — kötelessége lett volna arra 

ügyelni, hogy a varsói herczeg sürgönyei, miután 

a czárhoz voltak czimezve, csakugyan az ő 

kezeibe is jussanak. 

E rendkivüli izgalomnak tulajdonítható, 

hogy a fogoly magyar fővezér érdekében Miklós 

czár a trónörököst személyesen Bécsbe küldte 

avval az izenettel, hogy azon esetre, ha az 

osztrák kormány nem lenne hajlandó Görgei 

számára amnestiát adni, a czár őt magával viszi 

Oroszországba. A miként tudjuk, — Bécsben 

kissé meghökkentek e hangtól, és a kívánt 

amnestia megadatott, nem annyira Görgei kedveért, 

mint inkább azon okból, mert különben 

valamely nagyobb horderejű demonstrácziótól 

tartottak Miklós czár részéről. 

« 

A magyar hadjárat után a czár végképen 

búskomorrá lőn, meglátszott rajta, hogy tettét 

komolyan megbánta és bűnbakot nem keres, 

kin bosszúját tölthetné, mivel annak idején, egy 

csekély számú osztrák érzelmű udvari töredéken 

kivül, mindenki ellenezte a beavatkozást. Voltak 

udvaronezok, kik a különféle fényes haditettek 

felemlítése által a czár kedélyére akartak hatni, 

de midőn a veszteségi rovatok megérkeztek, 

czélszerübbnek tartották másfelé fordítani az 

uralkodó figyelmét. 

Szóba hozatott Lengyelország végleges paczifikácziója. 

Ugyanis Miklós czárt nagyon sértette a lengyel 

arisztokráczia duzzogó visszavonulása. — 

Jobb szerette volna, ha nyíltan fellázadnak ellene, 

mert tudta, hogy soha őszintén nem fognak 

vele tartani. Pahlen gróf, ki az utolsó lengyel 

forradalom óta a maga utálatos foglalkozásából 

végképen kiesett, avval vigasztalta a 

czárt, hogy a lengyeleket most, a magyar lázadás 

leverése után nagyon könnyen meg lehetne 

semmisíteni, ha Oroszországhoz nem akarnának 

simulni. 

De a mint a pártvezérek annak idején kije- 

jentették, ugy is történt s az egész magyar forradalom 

tartama alatt Orosz-Lengyelországban 

egyetlen egy eset sem fordult elő, mely valamely 

lázadó mozgalom jelét mutatta volna. 

Beléjük kötni tehát nem lehetett, sőt még az 

agents provocateur-ök, fólbérelt izgatók miveletei 

is eredmény nélkül maradtak. 

Czélszerünek mutatkozott ily formán a kibékülés 

megkísértése és pedig oly alapokon, melyek 

annak létrejöttét lehetővé tennék. 

A legelső alkudozások Parisban az ottani 

lengyel emigráczió tagjaival nem igen sokat 

ígértek, mivel a világ minden részeiből oda 

tódult forradalmárok és forradalmi elemek 

hallani sem akartak az Oroszországgal való kibékülésről. 

"Igenis kibékülünk veletek,— monda 

egy alkalommal l'oninski Kalixt herczeg, — ha 

Magyarországot elválasztjátok Ausztriától, vagy 

pedig rábírjátok békés utón Bécset, hogy Galicziát 

csatolja vissza Lengyelországhoz.* 

E feltételek hallatára Miklós czár avval válaszolt, 

hogy 687 lengyel politikai foglyot részint 

Szibériából, részint pedig más számüzetési 

helyekből elbocsájtott. 

Ázt hitte es remélte, hogy e nagylelkűség 

láttára a lengyel forradalmi párt hajlandóbb 

lesz tranzakeziókra. 

De a rögtönzött amnesztia még jobban elmérgesítette 

a helyzetet. A megkegyelmezett lengyelek 

közt olyanok is voltak, kik 20—25 évet 

töltöttek Szibériában és ottani szenvedéseiket 

elmondva, a legborzasztóbb ingerültséget idézték 

elő. Midőn az elkobzott ingatlanok visszaadásáról 

volt szó, Miklós czár egy ukáza elrendelte, 

hogy arra az esetre, ha valamely birtok 

természetben visszaadható nem lenne, a volt 

tulajdonosra bizassék az érték s a kárbaveszett 

haszonélvezet meghatározása. Ily formán majdnem 

13 millió rubelt fizetett a kincstár. 

Mindezek daczára a hangulat nem változott, 

sőt határozottan rosszabbra fordult. 

A czár annak előérzetében, hogy nem sokára 

az egész európai koaliczióval kellene mérkőznie, 

erőnek erejével létre akarta hozni a lengyelekkel 

való kibékülést, de a miként láttuk, czélt nem 

ért. A trónörökös szelíd természeténél fogva nagyon 

is hajlandó volt az ügy előmozdítására, de 

minden tettleges beavatkozástól el lóvén tiltva, 

legfeljebb bizalmas körökben fejthette ki ebbeli 

nézeteit. Magyarországban, hol eddigelé nem 

igen foglalkoztak politikai életünkkel, a szerencsétlen 

fegyveres beavatkozás befejezése óta minden 

szimpathiát elvesztettünk még a fajrokonok 

előtt is, kik soha sem tudták elfelejteni, hogy a 

szláv elemet hazájukban oly gyűlöletessé tettük. 

Nagyon természetes, hogy az ily módon nyilvánuló 

érzelmek a szomszéd Galicziában is 

visszhangra találván, a kibékülést lehetetlenné 

tették. 

Ily körülmények közt a czár kedvét vesztve 

egészen visszavonult a politikai tevékenység 

teréről, s a hadsereg újjászervezését tűzte ki 

élete főfeladatául. 

Paskievics herczeg, Sass, Anrep, Rudiger, 

Liiders, Grotenhjelm és különösen Bielogusev 

tábornok, ki a czár katonai nevelésében annak 

idején részt vett, a hadsereg hiányaira figyelmeztették 

az uralkodót. 

A magyar lázadók, habár egy rendesen szervezett 

hadsereg kellékeivel épen nem bírtak, oly 

könnyen bántak el a vasfegyelemhez szokott 

orosz csapatokkal, hogy végre a győzelem csakis 

a majdnem tízszeres túlerőnek volt tulajdonítható, 

és még akkor is sokáig tarthatott volna az 

egyenetlen harcz, ha hadiszerek hiányában megadásra 

nem kényszerül az ellenség. Sem a különféle 

fegyvernemek, sem pedig az emberanyag 

minősége nem feleltek meg a valódi harczképesség 

kívánalmainak. Mivé lenne tehát az orosz 

hadsereg oly ellenséggel szemben, mely számszerint 

is biztosítaná az egyensúlyt ? Ezen kérdések 

fontosságát a czár belátta és rögtön belekezdett 

a szervezés munkájába. 

Ausztria nem követte példánkat, hanem kéz 

alatt erősen oda iparkodott, hogy befolyásunkat 

és tekintélyünket aláássa, idejekorán arról gondoskodván, 

hogy fegyveres összecsapásra kerüljön 

a sor, még mielőtt, seregeinkbe uj vért, uj erőt 

öntöttünk volna. És valóban ugy is lett, mert azt 

mindenki beláthatja, hogy egy oly roppant testnek, 

mint az orosz hadsereg, tökéletes újjá- \ 

szervezése 4—5 év alatt keresztül nem vihető. 

S ime már 1854-ben, vagyis négy évvel a i 

szerencsétlen emlékű magyar hadjárat után, 

négy hatalmasság fegyverre kél ellenünk, mig 

az ötödik nagyhatalom látszólagos semlegességével 

majdnem a végveszélybe dönt! —Németország 

húsz felé szakadt fejedelmei elfelejtették a 

napóleoni időszak múltját, mintha az ezelőtt 

200 évvel folyt volna le, s nagyon természetesnek 

találták, hogy a borodinói és smolenski csatatereken 

elvérzett oroszok után most a tulajdon 

bőrünkért verekedjünk. 

Ámde 1849 nélkül nem következett volna 

1854, s az elsőnek okozója feleljen annak idején 

az utóbbiért is. Ezt mondták ós hangoztatták 

ugyanazon férfiak, kik a fegyveres beavatkozás 

mellett azt az érvet hozták fel, hogy Oroszország 

nem tűrheti szomszédságában a forradalom 

győzelmét. 

A czár nem ragadtatta el magát a körülmények 

áramlatától, és nem vett elégtételt, mikor 

ezt a sikerre való biztos kilátással tehette volna. 

Igaz, hogy hangulatára testi állapota is nagy 

befolyással volt, s igy nem akarjuk kizárólag 

önmegtagadásának érdemül felróni, mit részben 

a szükség parancsolt. 

Leginkább attól tartott, hogy halála sokkal 

előbb találna bekövetkezni, mint a hadsereg 

újjászervezése; attól is tartott, hogy a trónörökös 

tapasztalatlanságát Oroszország ellenségei 

ennek megrontására fogják felhasználni. Kuriakin 

testorvos többször intette a czárt, hogy 

egészségét kímélve, ne tegye ki magát a tábori 

élet káros befolyásainak. De az uralkodó nem 

követte a tanácsot, és sokszor heteket töltött 

rosszul alkotott vászon-sátrakban, hogy éjjelnappal 

katonái közt lehessen. Nem szerette, ha 

hadsegédein kivül más valakit is kellett látnia, 

és a trónörökösnek nem volt szabad a czár engedelme 

nélkül a táborba jönni. A többi nagyherczegek 

is távol tartották magukat az uralkodótól, 

ki bennük nem sok örömöt talált. 

* 

Miklós czár családi életét leginkább rendkivüli 

idegessége tette szomorúvá és élvezhetlenné. Még 

külföldön is azért utazott keveset, mivel tudta, 

hogy lelki baja mindenütt kellemetlen benyomást 

tesz, és nem egyszer történt, hogy a Szent-Pétervárott 

székelő külföldi hatalmasságok követei 

sürgönyeikben erősen kikeltek a czár udvariatlan 

bánásmódja ellen. 

Egy izben az angol követség egyik titkárja, 

mr. Bamngton levett kalappal sétálgatott a 

Neyski-Prospekt-en, midőn a czár Gacsinából a 

téli palotába hajtatott. Bamngton nagyon természetesen 

meghajtotta magát, midőn a czár 

hintaja mellette elrobogott. Még ugyanaz napon 

meghívót kap az angol követség egész személyzete 

udvari ebédre. Ebéd előtt a czár a nagykövet 

mellőzésével egyenesen Barringtont szólítja 

meg. 

— Ugyan monsieur, mi is csak a neve? Aha, 

tudom már. Nos monsieur, mondja kérem, Londonban 

is kalap nélkül járnak az urak az 

utczán ? 

Mire az angol diplomata a czár kérdésére felelt 

volna, ez már elfordult tőle, és kedvencz 

agarával foglalkozott, mely éjjel-nappal körülötte 

szokott lenni. 

Hyen és ehhez hasonló, sőt még sokkal drasztikusabb 

jelenetek sokszor ismétlődtek, elannyira, 

hogy végre mindenki szerencséjének tartotta, 

ha az udvarhoz meghívót nem kapott. 

Voltak azonban pillanatok, midőn a czár jószívűsége 

mindenkit elbájolt. 

Moszkva utczáin többnyire egyedül szokott 

járkálni. A Kreml egyik kapuja előtt két aggastyán 

jön elébe. Az idősbnek mindkét lába 

hiányzott, a fiatalabbnak egyik keze és lába. 

Mellükön az 1849-iki érmet viselték. Miklós 

czár felhúzta köpenyege gallérját, mintha nem 

akarta volna, hogy a katonák ráismerjenek, de 

már későn volt, mert mindketten arczczal a czár 

felé fordulva megállottak. 

— Nos, hát ti hol hagytátok kezeteket és lábatokat? 

— kérdé a czár. 

— Magyarországban! — volt a felelet. 

— Oda bizony kár volt elmenni, de most 

már nem tehetünk róla, bármennyire is megbántam. 

Különben hogyan éltek, van-e mit enni ? 

nincs ennél jobb ruhátok ? — folytatá a czár a 

feleletet be sem várva Holnap délre jertek 

el hozzám, majd meglátom, miért ne lehetne 

az másképen. 

Másnapra beidéztetett Plutov tábornok, az aggastyán-telep 

parancsnoka. Mint tábornok lépett 

a palotába, s mint fegyencz és közember, hat 

gránátos által kísérve jött ki onnan.

872 VASÁBNAPI UJSAG. 53. SZÁM. 1888. xxxv. ívmu.i 

A két aggastyán t iszti rangot nyert, és a császári 

képtárban lőn alkalmazva tisztességes fizetéssel. 

Azóta megjavult az aggastyánok sorsa 

Moszkvában, mert minden parancsnok szem előtt 

tartja elődje, Platov tábornok szomorú emlékét. 

Miklós czár uralkodása alatt a kegyenczek 

világa rossz sorsot látott, különösen mellőzte 

az államtanács azon tagjait, kik, valószínűleg 

nem ok nélkül, annak idején erősen a fegyveres 

beavatkozás mellett kardoskodtak. 

Hiába kértek Bécsből kitüntetéseket azok részére, 

kik a hadjárat tartama alatt az orosz sereggel 

érintkeztek; néhány jelentéktelen egyénen 

kivül senki sem kapott magasb rendjeleket. 

Miklós czár haláláig senkinek sem volt szabad 

bírálgató munkákat irni a magyarországi beavatkozásról, 

s innen van, hogy kevés egykorú író 

kísérletté meg a szerencsétlen hadjárat leírását. 

Paskievics herczeg nagyon szerette volna, ha 

babérainak szaporítására okmányszerüleg szerkesztett 

előadást készíttethetett volna a magyarországi 

hadjáratról, de a hivatalos jelentésen kivül 

akkoriban mi sem jelent meg, a történelmi 

igazság nagy kárára és hátrányára. 

POMPEJI. 

Az 1854-iki világrenditö események mindenesetre 

kimerítőbb bírálatban részesültek, habár 

csakis az 1849 év elhamarkodott cselekményének 

kifolyásai. 

Nagyon érdekes kérdésnek tekinthető : vájjon 

miképen cselekedett volna II. Sándor czár 

1849-ben? 

Lehetséges lett volna-e őt is annyira tévútra 

vezetni ? 

Erre mindenesetre nagyon nehéz felelni, mert 

habár a két uralkodó közt nagy volt a különbség, 

mégis a körülmények tán egyforma cselekvésre 

késztetik II. Sándort, ki szelíd természeténél 

fogva nem igen tudott ellentállni, ha valaki szorultságát 

ügyesen előadhatta. 

Nikofor odesszai metropolita-helyettes nemzeti 

szerencsétlenségnek tartotta az 1849-iki 

eseményeket Oroszországra nézve, és könyvében 

nagyon helyesen elősorolja mindazon érveket, 

melyek ezen állítás mellett szólanak. 

Hiába tagadjuk azon befolyást, melyeta szláv 

elem Magyarországban a közvéleményre gyakorolt, 

és hiába állítjuk, hogy ezt 1849-ben tőlünk 

örök időkre el nem idegenítettük. Mi vár reánk 

Jaltai Mór uj könyvéből. 

azon esetre, ha valamikor szőnyegre kerül a keleti 

kérdés megoldása: arra már az 1849-iki beavatkozás 

megadta a feleletet, pedig ezen változtatni 

többé nem lehet. 

Mencsikov herczeg fellépése Czarigrádban 

siettette az 1854-iki események túlságos fejlődését, 

de Paskievics herczeg túlságos udvariassága, 

melylyel az osztrák vezérek sértegető modorát 

elsimította, kimutatta, hogy Oroszország 

tévutakon jár, s hibáját szégyenli. 

Miklós czár bátran helyet nyerhet Oroszország 

vértanúinak sorában, mert a Romanov-dinasztia 

fennállása óta még nem ült uralkodó 

a trónon, kit a sors annyira üldözött, és sokszor 

akarata ellenére oly cselekedetekre kényszerített 

volna, melyek a nemzetet végveszélylyel 

fenyegették. A szomszéd monarkhia viszonyainak 

rendezésére nem volt ugyan hivatva, 

de a miként láttuk, oly morális presszió alá hozták 

a viszonyok, hogy legjobb meggyőződése ellenére 

kellett cselekednie. A nagy szláv eszme 

valósítása Miklós czárban nem talált különös 

pártfogóra, mivel nagyon helyesen azt vélte, 

hogy legelőször is a barbárság sötét odújából 

ESTE A POMPEJI-I SÍREMLÉKEK UTJÁN. Jókai Mór uj könyvéből. 

A PÁRKÁK. — THÜMANN PÁL RAJZA. 

J

874 

kellene kivezetni a szláv népeket, mielőtt további 

hódításokhoz fognánk. 

— Mit tanulhatnának kozákjaim — monda 

Miklós ezár egy alkalommal — a Czernagora 

lakosaitól ? legfeljebb azt, hogyan kellessék rablásból 

élni, holott nagy nehezen fejükbe vertem 

az «enyém és tied» közti különbséget. Vagy pedig 

mi jót látnának embereim Szerbiában, vagy 

Oláhországban ? 

Lengyelország kibékítése nem sikerült s ekkor 

Miklós czár átlátta, hogy ellenségeinek 

száma 1849 óta nagyon szaporodott. Hiába fogják 

rá politikai ellenfelei, hogy az 1854-iki eseményeket 

csakis a czár makacssága idézte elő. 

Ez az állítás erősen hasonlít a farkas és bárány 

közti párbeszédhez a vizivás tárgyában, holott 

nagyon világos, hogy a magyarországi hadjáratban 

fegyvereink gyönge volta a világ tudomására 

jutván, legczélszerübbnek vélték, ha 

mindjárt melegében s további fejlődésre időt 

nem engedve, legalább egy félszázaddal visszalökik 

Oroszországot. Es ezen terv részben sikerült 

is, mert tulajdon benső viszonyaink ferdeségétől 

eltekintve, példabeszéddé vált az egész 

világon azon reánk erőszakolt eszme, hogy 

hódítások és véres háborúk nélkül meg nem 

élhetünk. Es mindezt első sorban azon veszedelmes 

szerepnek köszönhetjük, melyet az 

1849-iki események reánk erőszakoltak. Kit 

okozzunk ezért, annak megbirálása nem illet 

bennünket, kik csupán a tények valódi előadását 

tűztük főfeladatunkul; csakis azt akarjuk konstatálni, 

hogy a felelőség terhe azok vállait 

nyomja, kik évtizedek óta vesztünkre törekednek. 

A NYÚL. 

Oroszból: T—a. 

Az idény állatja a nyúl; az idény sportja a 

nyulászat, annak minden alakjában, kezdve a 

parforce-vadászok vörös frakkos elite-társaságától, 

mely nyargalva iramlik a fölkergetett tapsifüles 

után, egész az alföld agarászó gentryjéig, a 

mint füttyentve vezeti pórázon ólja sovány büszkeségeit. 

Az évszak e nevezetes vadjának egész 

természetrajzát, monográfiáját adni érdekes feladata 

volna szegényes sport-irodalmunknak, mi 

azonban csak vázlatos jellemzést akarunk rajzolni 

az alábbiakban e népszerű adoma-hősről, 

kinek neve ez idő szerint bizonyosan sok vidám 

vadászkörben kereng szájról-szájra. 

A nyúl egész Európában el van terjedve, s dél 

Oroszországban ép ugy otthon van, mint a Kaukázusban, 

a hol 1800 méter magasságig fordul 

elő. Uraiban és Persiában is gyakori, Kis-Ázsiában, 

Éjszak-Afrikában, Indiában, Khinában és 

Japánban szintén, csak Amerika nem hazája. 

Köztudomású hogy a nyúl főjellemvonása 

példabeszédszerü félénksége, de ez azért nem 

zárja ki, hogy bizonyos esetekben valódi hősi 

bátorságot ne mutasson. így például előfordult 

már, hogy egy sarokba szorított nyúl magokat a 

kutyákat megszalasztotta, s egy szavahihető vadász 

beszélte el a következő esetet is. Egy aratásnál 

valamely arató nyúlfiókát talált s leguggolva 

óvatosan füleinél fogva fölemelte. Ebben 

a pillanatban az anya-nyúl előrohant a vetésből 

s a támadóra vetve magát, kényszerítette, hogy 

a fiatal nyulat elbocsássa, a mikor aztán nyakon 

kapta és gyorsan elillant vele. Volt eset arra is, 

hogy egy pár nyúl már rókát Í3 megszalasztott. 

Mindezek természetesen csak kivételek, mert 

'a nyúl alaptulajdona mégis a félénkség marad. 

Gyakran egy merőben képzelt veszély is annyira 

^•vAS^gAjOJM£^=^= 

megfélemlíti, hogy egészen kihozza sodrából, s 

még menekülni sem képes, hanem eszeveszetten 

futkos ide-oda, fákra, bokrokra ugrándoz és a 

mellett szánalmasan rí. De ravaszsága igen jellemző 

mindamellett. Megesik néha, hogy egy 

ebek által űzőbe vett nyúl egy más nyulat kitaszít 

fekhelyéből, s maga fekszik helyébe, ugy 

hogy az ebek amazt hajszolják tovább. Máskor 

a csorda közé vegyül, átuszsza a vizeket, szóval 

mindent elkövet, hogy üldözőit kijátszsza és 

félrevezesse. Ily esetekben egész szokatlan helyeket 

is használ menedék gyanánt; igy üreges 

fákat, róka- és borzlyukakat. A vizbe meg épen 

önként is belemegy néha. Előfordul, hogy nyulak 

télviz idején, mikor hó borítja a földet, 9—13 

méter széles vizet is átúsznak és pedig nem táphiány 

által űzetve, hanem hogy az erdőben keressenek 

oltalmat. 

Legrútabb tulajdonsága a nyúlnak a gonoszság. 

Szülői szeretet nincs benne, még az anyában 

sem, s ivadékaikkal szemben a legvérlázítóbb 

kegyetlenségeket követik el. Nagyon ritka 

eset a szülői szeretetnek oly példája, minőre 

fennebb hivatkozunk; sőt épen a hanyag gondozás 

az oka annak is, hogy annyi fiatal nyúl 

tönkremegy. Természetesen rendkívüli szaporasága 

pótolja az ilyen veszteségeket. 

Az anya-nyúl 30—31 napig hordja magzatát 

s első izben rendesen márcziusban hoz világra 

egy, két, három nyulacskát. Májusban már másodízben 

hármat—ötöt, júliusban ugyanannyit 

s végre szeptemberben megint kevesebbet. Az 

első nemzedék többnyire elpusztul; a szoptatás 

nagyon hanyagul történik, a reggeli és esti órákban 

s a legtöbb vadászati iró véleménye szerint 

20—21 napig tart. Tizenkét—tizenöt hónapos 

korában a nyúl már teljesen kifejlődik, sőt ^már 

hat hónapos kora óta képes szaporítani. Átlagos 

élettartama hét, legfölebb nyolcz év, de 

a sokféle üldöztetés miatt, melynek a nyúl 

ki van téve, még ezt a kort is ritkán éri el. 

A mint az alkonyat beáll, a nyúl elhagyja alvó 

helyét, hol megvonta magát a nappalon át, 

hogy a vetésekre menjen. Csak hajnalban tér 

vissza megint, miután társaival a legbolondabb 

játékokat űzte, talán emésztése elősegítése végett. 

Párosodás idején, mely nincs meghatározott 

időhöz kötve, hanem az időjárástól függ, gyakran 

a legmulatságosabb jeleneteknek lehet tanuja 

az ember. A féltékenység a nyúlszivet is 

dühre nigeri i s ilyenkor nem egyszer olyan harcz 

fejlik ki, mely nem tévesztheti el hatását a néző 

nevető izmaira. A himje ilyenkor a macska «fonásán-hoz 

hasonló morgást hallat, a félelem hatása 

alatt pedig a nyúl hangja valami mekegő 

kifejezést ölt, mely a csalódásig hasonló egy kis 

gyermek sírásához. 

Künn a vetésben néha nyílegyenes keskeny 

ösvényeket lehet látni, melyek szintén a nyúltól 

erednek, a ki hogy a legrövidebb utón jusson a 

fiatal vetéshez, úgyszólván keresztülrágja magát. 

Mint minden vadnak, a nyúlnak is megvan a 

maga bizonyos csapása, melyen hajnalban búvhelyére 

visszatér, hogy a nappalt ott átaludja. 

Szemhéjai hiányában a nyúl tudvalevőleg nyitott 

szemekkel alszik. 

Fiatalon felnevelve a nyúl könnyen megszelídíthető, 

a mint a gyermeknépnek elég alkalma 

van ezt tudni. De a gazdasági időjóslás terén is 

becses objektumul szolgál a nyúl s a hozzá fűzött 

időjóslások többnyire meglehetős pontosan 

beválnak. Nálunk a nyulat legtöbbször agarakkal 

vagy hajtóvadászatban űzik, ritkábban fogják 

tőrrel. Meleg estéken, mikor a lest nagyon zavarják 

a szúnyogok, jó a következő szerrel dörgölni 

be az arczot és kezet, mielőtt a vadász lesre vonulna 

ki. Két marok ürmöt négy itcze vízben 

kell főzni félóráig s miután kihűlt a folyadék, 

palaczkokba húzni le. 

Az a fontos szerep, melyet a nyúl konyhánkon 

is elfoglal, eléggé kívánatossá teszi, hogy min- 

| den el legyen követve, a mi a nyúlállomány javítására 

szükséges. Hány ízletes falat kerül asztalra, 

mely a nyúlnak köszönheti az étlapon 

elfoglalt helyét, s hány van olyan, mely ma még 

a gazdasszonyok részéről indokolatlan mellőzésben 

részesül, holott valóságos remeke az 

inyenczségnek. Ott a nyúlsteak például. Lehető 

friss és páczolatlan nyúlczimerből kivágjuk a 

| húst két egész darabban, azután ujjnyi vastag 

darabkákra szeljük, a kés lapjával kissé szét- 

| nyomjuk s olvasztott vajba teszszük. A gerinczet 

pedig szerte vagdaljuk, összeaprított sárga 

répával, hagymával stb., kevés szalonna és „eczet 

53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. 

hozzáadása mellett párolni hagyjuk, aztán szitán 

átdörgöljük, és egy kevés borban főtt s vékonyra 

vágott szarvasgombát adva hozzá befőzzük. 

Majd a szeleteket serpenyőben, beefsteak 

módjára hirtelen kisütjük s a kész mártást ráöntve, 

kész a nyúlszelet. 

Nem kevósbbé ízletes a nyúlcőtelette is. Két 

nyúlczimerről leszedendő a hús, kis cőtelettedarabokba 

vágva, s a bordákat levakarjuk és 

minden darabba egy csontocskát dugunk; azután 

a cőtelette-eket sóval és borssal behintve s befödve 

hűvös helyre állítjuk. Most petrezselymet, 

champignont, szarvasgombát finomra összevagdalunk, 

vékonyra vágott szalonnával és kevés vajjal 

megpároljuk, a cőtelette-eket a veteménynyel 

együtt serpenyőbe rakjuk, négy perczig sütjük, 

majd egy czitrom levét adva hozzá még egyszer 

felfőzzük, aztán a cóteletteket koszorúba rakva 

a zöldséget közepére helyezzük. 

AL IN E. 

Elbeszélés. 

Irta SZOMAHÁZI ISTVÁN. 

(Vége.) 

Pár nappal karácsony előtt, a hogy a havas 

kerti utakon, az ő ablaka alatt, rendes délutáni 

sétáimat végeztem, egy nap megláttam ismét 

a kis grófnőt, a ki az emelet egyik üvegtáblája 

mögött üldögélt, egy nagy, kényelmes karosszékben, 

fázóan burkolózva be ama bolyhos, fehér 

kendőbe, a melyet az előbbi évben, a jó 

Kalissz bárónő társaságában viselni szokott. 

Termete, mely amúgy is nyúlánk volt, még 

mintha magasabbá lett volna a hosszú betegség 

alatt, s finom, kifejező vonásai valami poétikus 

sóvárgást fejeztek ki. Álmodozva, mozdulatlanul 

tekintett végig a park kopasz, fehér fáin, s a hogy 

— pár perez múlva — meglátott, bámulva hajolt 

előre karszékében. Izgatott köszöntésemet 

örömteljes meghajlással viszonozta s arcza, egész 

lénye azonnal kifejezte, mennyire kellemes neki 

ez a viszontlátás. Nekem is hangosan dobogott 

a szivem, mikor eltávoztam onnan, s bár a leskelődő 

színében nem óhajtottam feltűnni, mégis 

visszanéztem néhányszor az ablakra, a mely 

mögött hosszú, egyhangú betegségét eltöltötte. 

Ezen az estén Pál ur, az iskolatársam, egy 

kicsiny czédulát hozott el számomra, a melyen 

hosszú, vékonyka betűkkel ez a pár sor 

állott. 

((Kérem, Félix ur, küldjön számomra valami 

olvasni valót, tudja, valami olyat, a miről ön is 

hiszi, hogy szórakoztatni fog. Egy érdekes utazást 

szeretnék leginkább. Borzasztó ez az egyedüllét 

! Hát ön? Sétál-e még most is? Bárcsak 

tavasz volna már! Barátnője : Aline.» 

Hogy a könyvet olvashatta-e még, nem tu- 

[ dom; de a következő napokban hirül hozta Pál, 

hogy a kis komtessze állapota rosszabbra fordult s 

az orvos egyik éjjelen ott is hált a kastélyban. 

A kis beteg a tüdővész utolsó stádiumába lépett 

I s esténként folytonosan magas láz gyötörte. 

Oh, hányszor összecsókoltam ezekben a napokban 

azt a kis kuszált irásu levelet, melyet 

betegágyából hozzám intézett. «Bárcsak tavasa 

volna már!» De ez a pompás, ibolyaillatos évszak 

nem az ő számára virult ki többé. 

E napok egyikén — január eleje volt — érkezett 

meg a kastélyba ő fensége György Ágost, 

a pernambukói trónörökös, kit a gróf fáczánvadászatra 

hivott meg az uradalmaiba. A fenséges 

ur, a hölgyek fenkölt lelkű barátja, ki 

akkor épen nagy utazást tett a kontinensen, 

szívesen fogadta a meghívást s szárnysegéde, 

! Morleigh herczeg és udvari csatlósai kisére- 

! tében az egész palotát megszállotta. A ma- 

! gas vendég részére az első emelet délnyugati 

j oldalát rendezték be, ezt a fejedelmileg fölsze- 

| relt lakosztályt, mely már sok hatalmas urai 

! üdvözölt. A gróf nehéz díszkocsija, a bakon 

53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASAENAPI ÚJSÁG. 87; 

egy-egy skárlátvörös pernambukói vadászszal, 

napjában többszörösen kigördült a hatalmas 

erkély alól s az üvegablakokon át lehetett látni 

& fenséges ur merész sasorrát s finom, szőke 

szakállát, mely szinte csillogott a napsugárban. 

E fényes ünnepélyek lármája közben — mig 

a gróf messze járt valahol vendégével, több alkalmam 

volt, hogy a kastély körül kóboroljak, 

így történt, hogy August urnák, a főszakácsnak 

is szemébe tűntem, a ki egy nap, mikor atyám 

jubileumát ünnepelték, a házunknál is megfordult, 

hogy a díszebéd menüjére vonatkozólag 

szakértelmes tanácsokkal szolgáljon. 

— Nos, mi a baj, kis Abelard? 

Kezében a papírlappal, melyen a mai díszebéd 

tervrajza volt elkészítve, a jószivü férfiú 

elfordult egy kissé a pinezemestertől, a kivel a 

felszolgálandó borok ügyében értekezett. S hallván 

kétségbeesésemet, hogy a kis komtesszet 

nem láthatom viszont, jószívűen ajánlotta föl 

segítségét. 

— Igen, de hogy lehetne az ? 

August ur szerint ennél mi sem lehetett könynyebb. 

0 egyszerűen bebocsát a konyhán át, a 

kastély hátsó csigalépcsőjén, melyen keresztül 

a tálakat az ebédlőbe felszállítják. A jobb mellékfolyosón 

a 14. számú ajtó az, mely a kis 

grófnő szobájába vezet. 

— Oh, ha ez megtörténhetnék! 

E délutánt sohasem felejtem el. Minden, a 

mit a kastélyban láttam, élénk emlékezetemben 

maradt. A konyhában, melynek impozáns tűzhelyein 

vérvörös lé forrt a nagy vörösréz edényekben, 

egy kukta ép burgundit főzött a nagy 

leveses casseroleban. A mellékhelyiségekben feltűrt 

ujjú cselédleányok sürögtek-forogtak, tésztát 

vágva, baromfit kopasztva s nagy edényeket 

czipelve a szomszédos konyha felé. E nap, a 

herczeg tiszteletére, nagy ebéd készült, melyre 

a város polgári és katonai czelebritásai voltak 

hivatalosak. A csigalépcsőn fölérve, szemembe 

tűnt néhány egyenruhás pernambukói lakáj, a 

kik a gróf inasaival beszélgettek. A folyosón, a 

hol ki sem tartóztatott föl, a falakon régi módi 

képrámák függöttek, a gróf őseivel, a kik közül 

azonnal szemembe tűnt a XIV. századbeli főispán, 

kiről a történelem annyi kiváló vonást 

jegyzett föl. A folyosó másik végén, a nagy karzatszerü 

ablakok mögül, idelátszottak a pálmák 

és narancsfák, melyeket a park üvegházából 

hoztak ide. De én mitsem törődve a fénynyel, 

mely nekem szokatlan s kápráztató volt, siető 

léptekkel s dobogó szívvel igyekeztem ama félreeső 

folyosó felé, mely a komtessze szobájába vezetett. 

Máig sem tudom, honnan merítettem azt 

a bátorságot, mely ebben a pillanatban elfogott, 

de akkor természetesnek s érthetőnek találtam 

azt, hogy én a kis grófnőt meglátogassam. 

«lá.» 

Ott állott előttem ez a két szám. A nagy, fehér 

szárnyajtók mögül, melyek mellett hallgatózva 

megálltam, mi zaj sem hallatszott ki. Csak 

mintha egy erős fali óra ketyegett volna odabenn. 

A külső szobában senki sem volt. A fogason 

egy hosszú köpeny függött s az egyik alacsony 

fauteuil-en, hanyagul odadobva, a kis grófnő 

fehér, bolyhos kendője hevert. 

Kopogtatásomra nem nyervén választ: a másik 

ajtót is felnyitottam. A képet, mely elém 

tárult, most is élénken látom. Szemközt, csipkés 

fehér ágyában, egy bágyadt szinü, sárga paplan 

alatt feküdt a kis grófnő, ágya mellett egy nagy 

csokor friss ibolyával, melynek illata azonnal 

elém tolult. Fáradt tekintetét a plafondról, a 

hol eddig pihentette, lassan felém emelvén, hófehér 

arcza hirtelen vörössé vált. 

Mindezt egy pillanatig láttam csak. A következő 

perezben, a szoba belsejéből, egy magas 

' 

AZ AJTÓRA MUTATOTT, ÉPEN UGY, A HOGY AMA SZOMORÚ NAPON. 

férfi toppant elém, a kit nagy rémületemben 

meg sem ismertem azonnal. Csak egy kis idő 

múlva ébredtem annak a tudatára, hogy a gróf 

áll előttem, a ki véletlenül ép a leánya betegágyánál 

időzött. 

— Mit kivan ön ? 

Hebegtem valamit, de zavartan. A grófnő állapota 

iránt óhajtottam tudakozódni. Sikerült-e 

ezt érhetően elmondanom: máig is talány 

előttem. 

Az ajtóra mutatott, épen ugy, a hogy ama 

szomorú napon, mikor a kis grófnőt hazaküldte. 

Nem is hallottam többé egyebet, mint egy halk 

köhögést, ama nagy szárnyajtón belül, melyet a 

gróf azonnal bezárt maga mögött. 

Ezen a napon, este, ismét egy apró levélkét 

hozott Pál, a komtessze jól ismert, vékonyka 

betűivel: 

«Ugy-e nem haragszik ránk, Félix ur ? Kérem: 

melegen kérem, bocsásson meg. 

Barátnője: Aline. * 

Haragudni reád, te szegény, elhagyatott 

gyermek! A ki magányos, előkelő szobádban, 

résztvevő szivek közelléte nélkül, hunytad 

be mosolygó szemeidet: oh, ki volna oly rideg, 

hogy reád neheztelni tudna! A ki fölött nem 

virrasztott féltékeny anyai gond, a ki a szeretet 

mosolygó derűje nélkül élted át ama rettenetes 

éjszakákat, melyek elmúlásodat megelőzék: 

lehetne-e szív oly gyöngédtelen, mely haragot 

tartana ellened? 

Egy mosolygó téli napon, mely szinte a tavasz 

közellétét sejtette, fénynyel és pompával 

temették a szegény kis komtesszet, a ki sohasem 

áhítozott a dicsekvő csillogás után. A pernambukói 

trónörökös, elhalasztván egy nappal utazását, 

ragyogó egyenruhában követte a temetési 

menetet s a grófi ház szolgáinak csillogó csapatjába 

színdÚ8an vegyült el az exotikus csatlósok 

öltözéke. Az öreg püspök, a ki különben napokig 

sem hagyta el szobáját, személyesen jött el 

a temetésre s elrebegvén reszkető öreg hangjával 

a megindító halottas könyörgést, oly előkelő 

színezetet adott a komor gyászszertartásnak, 

a minőt csak ritkán láttak ezen a vidéken. 

Szóval modern, fényes temetés volt, mely a kor 

színvonalán állott, amolyan hírlapokba való 

temetés, melyről hosszú időkig beszélnek. 

Ki látta volna e hatalmas koszorúk között 

amaz apró, illatos ibolyacsokrot, melyet én titokban 

a szegény kicsike koporsójára csempésztem 

? Oh senki, bizonyára senki sem vett róla 

tudomást ebben az előkelő társaságban. De ő, 

az elhunyt kis komtessze, talán mégis megérezte 

! 

S mikor a ragyogó temetési menet, a homályos 

alkonyi ködben, elvegyült a sötétlő éjszakába, 

8 a gróf, a pernambukói trónörökös karján, 

visszatért a gyászoló palotába, én, a magam 

naiv hitével, ugy képzeltem, hogy a mama szeretettel 

szólalt meg odalenn: iOh csakhogy megjöttél 

már végre, kis leányom!» 

Itt volt csak valóban otthon a kis komtessze, a 

mamája és a jó Kalissz bárónő mellett s nem 

odakünn, a kényelmes kastélyban, a hol ki sem 

szerette igazán.

876 VASÁKNAPI l/JSÁG. 53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. 

HANNIBAL ÁTKELÉSE A RHÓNE FOLYÓM. 

A világtörténelemnek egyik legnevezetesebb 

eseménye volt ama százados küzdelem, melyet a 

rómaiak és karthágóiak vivtak, az akkor ismert 

világ uralma felett. A legelső két népnek élethalálra 

szóló nagy párbaja volt az, a legnagyobb 

dijért, mely valaha háború koczkájára téve volt. 

Az erőteljes és kitűnően szervezett rómaiak diadalmaskodtak 

a régibb s már puhulni kezdő 

Karthágó felett, de a legyőzött, sőt végleg megsemmisített 

nagy birodalom végső élet-halálharcza 

is örökké emlékezetessé lett különösen egy 

hadvezérüknek, Hannibálnak hőstettei folytán, 

kihez hasonló vitéz és lángeszű hadvezért nem 

sokat ismer a történelem. 

Hannibál egyik nevezetes haditettót örökíti 

meg Motte H. szép történeti festménye, melyet 

ezúttal olvasóinknak bemutatunk: a karthágói 

sereg átkelését a Khöne folyón a második pun 

háború kezdetén. Hannibál 218-ban K. e. nem a 

tenger felől, hanem hátába kerülve, a szárazföldről 

jőve akarta a római birodalmat megtámadni. 

Spanyolországból indult Olaszország felé. 

Július végén ért 50,000 gyalog és 9000 lovas 

katonájával s 37 elefántjával a Rhone folyóhoz 

Avignon közelébe. Néhány napi járó föld távolságban 

Massiliában (a mai Marseilleben) táborozott 

Publius Scipio római konzul s igyekezett 

meggátolni, hogy a pun hadsereg a folyón 

átjusson. Hannibál megelőzte őt. Még csak 300 

római jutott el a gall csapatokkal a folyó közelébe 

s azért Hannibál elhatározta az átkelést. 

Hajókat és tutajokat készíttetett s az alatt alvezérét, 

Hannot, kiválogatott csapattal, táborától 

jó távol, éjjel átküldte a túlsó partra, hogy a 

rómaiakat az átkeléskor megtámadja. Alig adott 

jelt Hanno tüzoszlopokkal, hogy az ellenségnek 

közelében van, az egész pun hadsereg avizre 

szállott. A hajókat és tutajokat megtömték katonákkal, 

a legnagyobb hajókat előre küldték, 

hogy a vm erejét megtörjék. Sok ló úszva ment 

a tutajok után. A rómaiak és gallok az első mozdulatra 

támadólag léptek fel, de Hanno hirtelen 

ott termett s a partra szállott társai segítsé- 

gével tönkre tette őket, ugy hogy a hadsereg 

zöme már háborítatlanul kelhetett át. 

Legnagyobb nehézséget okozott az elefántok 

átszállítása, mely a következő napon törtónt. 

Nagy tutajokat építettek, földdel megtömték s a 

parthoz megerősítették, ugy hogy az elefántok 

még a szárazföldön érezték magukat, midőn a 

parthoz kötött tutajt alattok s velők együtt elbocsátották. 

Csak nehezen sikerült a viztől félő 

állatokat megfékezni, de mégis sikerült ós Hannibál 

bántatlanul mehetett tovább az Alpesekig, 

a melyeken való átkelése még máig is legbámulatosabb 

hőstettei közé számíttatik. 

Motte Henrik képén az elefántok átszállítását 

örökíti meg. Az okos állat a talajt ingónak érezvén 

maga alatt, ormányával egy keresztfába 

kapaszkodik. A hatalmas állat hátán haditornyon 

áll görög sisakkal fején a hires hadvezér, a 

szemközt fekvő partra tekintve, a hol a nemrég 

lefolyt küzdelem jeléül egy falu lángokban áll. 

Utána jőnek a többi tutajok, rajtok az elefánttal. 

A kép igen hatásos, nem tultömött, apró részle- 

dr. Defontaine orvos gyakran észlelte, hosy a Voltaívtől 

tiz lépésnyire álló munkálok nyakán, arczárt 

különösen homlokán fájdalmas szúrások támadtak 

s testbőrük rézszinüvé lesz. 

* A gyöngédség fokmérője. Egy házas embernek 

az a sajátságos eszméje támadt, hogy 20 éven 

át följegyezte a csókok számát, melyeket nejével váltott. 

Az első évben a szám 36,500 volt, azaz egynapra 

100 esett. A második évben a csókok száma, 

már felére olvadt. A harmadik évben a napi átlasr 

10 volt; a negyedikben már csak kettő, a reggeli él 

esti csók. Ezentúl gyakran még kevesebbet csókolóztak. 

* A teknősbékák kora. Pennsylvania Center 

Townhip községében egy föld birtokos 1810-ben e»y 

mái- nem fiatal teknősbéka hátára reá vésette nevét, 

s az évszámot. Ez idő óta nem látták az állatot 

most alig 20 lépésnyire a régi helytől vidáman és. 

élénk állapotban megtaláltak. 

* A zongorajátékra nézve nagyon érdekes dr_ 

Eisenmann Eichard berlini tudós találmánya, kinek 

állítólag sikerült volna elektromagnetikus készülék 

által a zongorát ugy szabályozni, hogy minden meg- 

HANNIBAL ÁTKELÉSE A RHONE FOLYÓN RÓMAI ÚTJÁBAN. Motte Henrik festménys. 

teiben történet-hü s habár a krónikások elbeszélése 

szerint Hannibál nem az elefántokkal 

szállt át s nem is valószínű, hogy ily kényelmetlen 

helyet választott volna: alakja a képen igen 

szépen emelkedik ki s a művészi hatás feledteti 

ezt a valószínűtlenségét. Motte képe mindenesetre 

az ujabb korban készült sikerültebb történeti 

képekhez tartozik. 

EGYVELEG. 

* Uj nagy tavat fedezett fel Kelet-Afrikában 

Teleki Samu gróf, hol többek közt a hires Kenia 

egyenlítői havast is először mászta meg, A Basson-Aros 

nevű tó a Baringo-tótól északra fekszik, 

s Samburutól észak és nyugot felé a 2 ik és 5-ik fok 

közt. A tavat két folyó táplálja, melyek nyugot és 

észak felől ömlenek be a tó éjszaki részébe. 

* A párisi egyetemen jelenleg 114 nő tanul, 

legtöbben — 90-en —oroszok, franczia csak 12 van, 

a többiek közt van 8 angol s 1—1 amerikai, osztrák 

görög és török nő. 

* Villamos napszúrás. Creuzotban, hol az érczontesnél 

már régebben használják a villamosságot, 

ütött hang tetszés szerinti ideig tartson s ereje is igy 

változik. 

* Tüzevö. Frigyes Vilmos, a nagy választófejedelem 

egy négert is tartott udvarában. Egyszer ez a néger 

pipázva járkált Berlin vidékén s egy paraszt, kinek 

sem a négerről, sem a pipáról nem volt fogalma, nagyon 

megbámulta. A néger félreértvén a paraszt bámulatát, 

megkínálta pipájával, mire amaz rémülten 

ugrott félre s igy kiáltott: «Nem, nagyságos ördög ur, 

én nem falok tüzet.» 

* A Mars bolygói, melyeket 1877-ben fedeztek 

fel, nagy bosszúságot okoznak a csillagászoknak, különösen 

mivel az egyik oly gyorsan kering, hogy 

7 3 , < óra alatt körüljárja a Marsot, míg a másiknak 

erre 30£ órára van szüksége, azaz annyi időre, mi 

alatt a bolygó saját tengelye körül megfordul. A kis 

mellékbolygó e rendetlenségét Dubois párisi csillagász 

ugy igyekszik megmagyarázni, hogy azt a csak 

12 kilométer átmérőjű égitestet a Mars és Jupiter 

közt levő asteroidcsoport egy tagjának tartja és az 

Aethrának, mely 1873 óta a csillagászok elől eltűnt. 

:: A kigyók ellen Kelet-Indiában most villamostelepet 

alkalmaznak a házak bejáratainál. E telep 

két egymástól izolált sodronyból áll, ugy hogy ha a 

kígyó a sodronyra kúszik, az áramot bezárja s erős 

ütést kap. A készülék kevésbe kerül és sok kigyót 

öl meg. 

53. SZÁM. 188'. xxxv. ÉVFOLYAM. VASAKNAPI UJSAG. 877 

MAGYAR NÉPSZOKÁSOK. 

Házasság, 

Irta BAKSAY SÁNDOR. 

A trónörökös könyvének Magyarországot ismertető 

legújabb füzetében a magyar népszokások 

ismertetése között a «Házasság" czimű fejezet 

alatt közöltekből veszszük át a következő érdekes 

részleteket. 

A fiatal szivek a mi rónáinkon is, mint, mindenütt 

az egész világon, előre feltalálják egymást, 

gyöngéd és illedelmes viszony szövődik a szeretők 

között. Játszóhely, pázsit, fonóház, szőlőpásztorkodás, 

aratás, kukoriczafosztás szolgáltatják az 

alkalmat ezen ismerkedésre s ennek állandósítására, 

mely nyilt titok ellen a szüléknek sincs 

kifogásu'i. 

Mondani is szükségtelen, hogy az ilyen viszony 

hűséggel teljes, a legény nyugodtan megy 

katonai szolgálatára, honnét szüléihez küldözött 

leveleiből soha sem marad ki «sok jó egészséggel 

tiszta szivbölu való köszöntetése a leánynak, a 

ki szintén hűséggel várja jegyese hazatértét. 

A napszámos osztály ifjai, kiknek szintén van 

szivük, de a melynek szigorúbb parancsot osztogat 

az élet, könnyelműségnek tartanák a korai 

eljegyzést. 0 nekik elébb egy pár csigebugát, 

egy kis lakadalmi költséget, egy ünneplő 

és viselő subát (gúnyát) kell összetakarítani, 

azután mernek csak «szót érteni» sorsukhoz 

illő személylyel; s ha jó szót kapnak, a leány a 

legény mellé áll kettözőnek, együtt aratnak. Az 

arató részt szokott arány szerint megosztják 

ugyan, de azért együtt kerestek, s tudni való, 

hogy házasság lesz a vége. 

Az ekként már nyilvánossá lett viszonyt, bármelyik 

esetben is, ritkán bontja föl akár gazdag, 

akár szegény. A jegyesek ritkán hagyják el egymást. 

Ritkább esetek közé tartozik az is, — s rendesen 

bosszuállásból, vagy szülei kevélységből 

történik, — hogy a legény más helységből hozzon 

feleséget; de annak, kivált ha «hires» a 

lány, meg is kell adni az árát egy vagy másképen 

; valamint a hires lány is vigyázzon magára, 

hogy kiállhassa a bírálatot uj hazájában. Ha arcza, 

termete, magatartása, kelengyéje nem tetszik, 

könnyen meghallja: «ezért kár volt annyi 

lovat befogni*, vagy «nem kellett itthon a szappan, 

elmentek lúgért». Ritkaság az is, hogy az 

ifjabb, kivált leány testvér, az idősebbet megelőzze 

a házasságban. Ez igy van az egész világon 

Jákob patriarhától fogva. 

A lakodalmazásnak három időszaka van. 

Egyik a bárányfarsang, öszszel, mikor a borok 

kiforrtak, kenyér bőven, baromfi és vágómarha 

meghizott. Másik a nagy farsang (vízkereszttől 

húshagy óig). Harmadik a zöldfarsang (húsvéttól 

PÁSZTORGYEREKEK A MEZŐN. Vágó Pál rajza. 

áldozóig). Látnivaló, hogy van farsang bőven, de 

kell is, mert lakodalom is van bőven. Magyar 

emberből, ha épkézláb, nem igen válik agglegény, 

s leányaink sem maradnak pártában. 

Az őszi lakodalmazások népesebbek, zajosabbak, 

érdekesebbek már csak azért is, mert ilyenkor 

történnek a tömeges esketések. Nem ritkán 

15—20 pár is esküszik, a mikor aztán mondhatni, 

az egész falu lakodalmaz egy álló hétig. 

Mert igaz ugyan, hogy névvel csak egy nap, 

de valóságban egész hét a lakodalom. Hétfőn a 

közelebbi rokonok gyűlnek össze fát aprózni, 

asztalokat, padokat összehordani; kedden a tulkot 

(melyből a nyelv és vese, egy palaczk bor s 

a palaczk nyakára fűzött kulcsos kalács kíséretében 

a papot, — az első jobb láb pedig lapoczkájával 

együtt a leányos házat illeti majdan), 

birkát, baromfit vágják, koppasztják; szerdán a 

tulajdonképeni lakodalom, mely benyúlik csütörtökbe 

is, péntek még a komákat látja együtt, 

szombaton a legközelebbi atyafiak jönnek össze 

segíteni a felfordult világ rendbehozásában, vasárnap 

a nászvendégség van. 

Nem csuda, hogy mind erkölcsi, mind anyagi 

tekintetekből rég-időtől fogva polgári es egyházi 

hatóságok rendeletekkel igyekeztek korlátozni 

ezt a költséges ünnepélyt Igy a múlt század elejéről 

maradt ránk egy — elvégre is örökre papíron 

maradt — rendelkezés, mely szerint a kecskeméti 

alföld egész nagy környékén «a szerdai 

lakodalmi egy ebéddel s vacsorával mind a gazda, 

mind a vendégek, mind a hős társaságok megelégedjenek", 

«lovas és puskázó bolondozó legényeket 

vinni meg nem engedtetik." 

A lakodalmi edéd hosszú ideig tart; a magyar 

ember igy tartja uriasnak. A konyhát nem lako- 

MENYASSZONYTÁNCZ. Rotkovict Ignácz rajza.

878 VASÁRNAPI JJJSAG. 53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. 

dalomra építették, tehát szűk; három-négy szakács 

asszony lábatlankodik benne egymásnak, 

valamennyinek pedig a «nem asztalhoz való» 

ifjabb nemzedék, a kit mind duggatní kell; 

azonkívül pedig városi helyen a koldusok (faluhelyen 

ilyen nincs, s ha volna is, büszke), kiket 

mind ki kell sebtiben elégíteni; tehát a tálalás, 

étekhordás, tányérváltás lassan megy. De nincs 

is szükség sietni; hosszú az éjszaka és... nem hajt 

a tatár! így az ebéd két-harmadfél órába telik. 

Az elsőbb fogásoknál csendes a társaság; de 

aztán fokozatosan élénkül; a vőfélyek is kezdenek 

szikrázni, tréfálkozni; minden ajkon kaczaj, 

adoma, jó kedv; csak a vőlegény komoly s halkai 

kínálgatja szemérmes társát, egy-egy darab 

édességet «bökvén* ki a tálból s a villa hegyéről 

hüvelyk ujjával elébe helyezvén. 

Az apró poharak is telnek, ürülnek (viznek 

nire sincs), mert ma már elegendő pohár van 

az asztalokon. Régebben itczés flaskák és pintes 

czüinderek jártak sorba, sőt csikóbőrös kulacsok, 

melyeket a módosabb vendégek hoztak s magok 

elé helyeztek. A hány tál, annyi pintes. Az első 

vendég rá köszönti szomszédjára: «Isten éltesse 

!»; iszik, aztán tenyerével megtörli az üveg 

száját és átadja a szomszédjának: «Adom becsülettel*. 

«Veszem tisztelettel*, mondja a másik és 

tovább köszönti. így jár sorba az üveg férfi- és 

asszonykézen; de az asszonynép csak belekóstol. 

E közben valamelyik vőfély elkiáltja: «A mi 

legényünk jó kaszás, a mi leányunk jó arató!» 

E szóra vőlegény és menyasszony felállanak és 

megcsókolják egymást. Ez kötelesség annyira, 

hogy ha valakinek tetszik, hogy az ifjú pár 

egyebet se csináljon csak csókolódzzék: nem kell 

egyebet tennie, csak ama szavakat újra meg 

újra elmondania. A két boldog mindannyiszor 

feláll és összecsókolódzik. Ez azonban szükkörü 

helyi szokás; ott is pedig arra való a násznagy, 

hogy silentiumba helyezze azt, a ki az ifjú párt 

túlságosan fárasztja. 

Pohárköszöntőt mondani nem magyar népszokás, 

noha most már alig múlik el lakodalom 

a nélkül, hogy egy pár felköszöntés urak között 

forgott násznagy-emberek ajkán el ne pördüljön. 

A magyar ember tűri, mint divatot, a nélkül, 

hogy valami nagy kedvét találná benne. Ügy is 

tudja, mi lesz a vége: «Isten éltesse!* Éltesse 

hát! De minek annak akkora feneket keríteni ? 

E helyett kellemesebbek az anekdoták, tréfák, 

évődések. A pecsenyénél már találós mesék, a 

vőfélyek incselkedései mulattatják a vendégeket. 

"ügy vágom a fejedhez, hogy darabokra törik!» 

fenyegetődzik az egyik; s a társaság gyengébb 

szivü része iszonyodva látja, a mint lezuhan egy 

asztalkendőbe fogott kemény tárgy a másik vőfély 

koponyájára. 

«Nem megmondtam, hogy darabokra törik?* 

(De nem a fej, hanem a mandula-torta, a mit 

aztán sértő és sértett fél két tányérra oszt és 

nevetve kínálgat a megszeppent asszonynépnek.) 

A tejbe-kása után jönnek a szakácsasszonyok, 

erősen bepólyált jobb kezükben nagyfejű főző 

kanalakat kínálgatva a vendégek elé. Eásafőzés 

közben mind összeégették a kezüket; már most 

kásapénzt szednek patikára. A főzőkanál tele 

lesz krajczárokkal, melyeket hatosok is tarkáznak, 

kérkedőbb marokból hullatva. 

A zaj, jó kedv egyre növekszik; de a kések, 

villák csörgetése elnémul. A kávét is megitta, 

a ki él vele, de helyéből fel nem kél senki mindaddig, 

mig végre az örömapa, a ki nem szokott 

ilyenkor asztalnál ülni, belép föltett süveggel 

s megáll a ház közepén. A zaj egyszerre ketté 

szakad, a gazda leveszi süvegét és azt mondja: 

«Adja Isten kedves egészségükre az ebédet!* 

A gazdasszony nyomban utána engedelmet kér, 

ha valamiben nem szolgálhatott tetszésük szerint 

; erre a szóra nagy tiltakozás támad, a padok j 

megmozdulnak, a vendégek hálálkodnak s lassanként 

kitakarodnak a szobából. A fehérszemélyek 

tánczruhát váltani hazamennek. 

Az éltesebb férfiak pipára gyújtanak; a legénynek 

szivarja van, melyet ma már ötödször 

gyújt meg s még ötször meg fog gyújtani, s melyet 

kényesen szőrit a szemfogára. Szegényebb 

lakodalomban, hova csak «ugy vetődött a czigány», 

gyűjtést rendeznek a czigánynak. 

Félóra múlva újra együtt van a társaság, s 

megkezdődik a hajnalig tartó táncz, őszi nászban 

az udvaron, farsangon a szobában. 

A szoba ekkorra ki van söpörve, szellőztetve. 

Minden fölösleges bútor kitakarítva, egyedül 

bent az ablaksarokban levő ~| alakú asztal-pad 

maradt helyén, s előtte a szokott asztal. 

Bent a sarokban ül a násznagy az éltesebb 

férfi vendégekkel, kik között a vidékinek adatik 

az elsőség. A süveg (báránybőr süveg) bele 

van nőve a főbe, s nincs rá eset, hogy megmozduljon 

onnan, hacsak valami igen előkelő 

| vendég (pap vagy földesúr) érkezése miatt le 

j nem kell tenni. De még ilyen esetben is egy vagy 

két asszony folyvást őrködik a násznagy úr fölött, 

hogy el ne feledkezzék magáról. A legények 

is föltett bokrétás kalappal tánczolnak, a mi nem 

csuda. Nem is volna hely, hol tartogatni. Ott 

annak a legjobb helye. 

A táncz örök «csárdás*, ma már rövid lassú, 

hosszú friss ; régebben megfordítva volt. A szép, 

sarkantyú-pengető, daliás, komoly lassú-magyar 

feledésbe kezd menni. A sűrű gomoly alatt döng 

a föld, ritkán padló, kurjantás kevés. Dobognak 

fáradatlanul. Természetesen mindenkinek megvan 

a maga kedvelt tánczosa, a kit kendő-nyujtással 

vagy ujjánál fogva visz a tánczba, de azért 

bőven kijut a tánczból mindenkinek. Nagy sértés 

volna a gazdára, ha valamelyik leány-vendég 

sokat ülne. 

Versengés, összekoczczanás, ízetlenség ritka. 

Káromkodás, — melyhez a közönséges ember 

örömben és haragban egyaránt folyamodik, — 

kivül marad a kapukon. Esztendők múlnak el, 

mig egy összeütközés felmerül, a minek aztán 

nagy a hire; a gazda szégyene az, de főként a 

násznagyé. 

Mert a násznagy egy tisztességes lakodalomban 

diktátori tekintély. Ott ül az asztalfőnél a 

sarokban, környezve az éltesebb vendégektől; 

tartja őket szóval, a maga és mások élettörténetéből 

vagy régi időkből vett eseményekkel. Minden 

ujabban érkezőt neki mutatnak be, még 

pedig, ha olyas valaki érkezett, a ki ott mulatását 

rövid időre szabja, azt a vőfély egész heroldi 

ünnepélyességgel jelenti be: 

•Jelentem kigyelmeteknek egész alázatossággal, 

hogy N. N. úr, (urunk, uram, — asszonyunk) 

személyében e háznak érdemes vendége érkezett.* 

A násznagy feláll, leveszi süvegjét, köszönti az 

érkezőt, s azontúl násznagyi egész tisztét az 

uj vendég mulattatására fordítja. A mulattatási 

eszközök legkönnyebbje természetesen a pohár 

lévén, sűrűn töltöget. Azt nem veszi észre, hogy 

az «érdemes vendég* csak foghegyen kóstolgat, 

mig ő maga körömig ürítget: nem csoda hát, ha 

csakhamar elbágyad. Mindegy! csak nyelvén 

látszik meg, nem egyszersmind a lábain is, mivel 

ő a násznagysarokból ki nem kél. 

Alkonyatkor egy negyedórányi szünet; asszonyok, 

férfiak haza tekintenek körülnézni, s gyertyagyújtáskor 

újra kezdődik a táncz. Hétkor vacsora 

; de már csak az öregek ülnek asztalhoz. 

Vacsora után újra táncz. 

Tizenegy óra felé falatozás megint. Hideg sültek 

kerülnek az asztalra. Majd jönnek a leányos 

ház vendégei. Mindkét kezük telve süteményes 

tálakkal, boros üvegekkel. Egy közülök kendőbe 

fogva hozza a menyasszony fejkötőjét, a ki eddig 

pártásan vagy koszorúsán tánczolt. 

Most a menyasszony kimegy a kis-házba, 

honnét ez alkalomra mindenkinek ki kell takarodnia. 

Két szakértő asszony marad csak, a kiknek 

segítségével feltűzik a fejkötőt. Baja környékén 

a kontyfeltétel másnap délre marad, s kevesebb 

számú rokonok jelenlétében megy véghez. 

(Itt a kontynak a menyasszony haja is áldozatul 

esik részben, a konty alakja ugy kívánván.) 

A vőfély bevezeti a felkontyolt menyasszonyt, 

s ezen szavakkal: «Egy idegen személyt hoztam, 

fogadják kigyelmetek szeretettel: jó asszony, 

szép asszony, fiatal, jó tánczos; próbáld meg 

csak komám*, a vőlegény kezére adja. Aczigány 

rárántja, és kezdődik a menyasszony-táncz, az 

igazi. 

De szegény vőlegény alig fordulhat kettőt a 

párjával, már megcsörren a tányér. Az asztal 

sarkán e czélra kitett tányérba az első vőfély 

belevet egy marok pénzt s ezzel magához váltotta 

a menyasszonyt. 0 sem soká örülhet azonban 

a pénzéért, újra csörren a tányér, s a legszebb 

ugrás közben elkapják az orra elől. Uj meg 

uj csörrenések, s a menyasszony egyre más és 

más kézre kerül. Legények törik magukat, öregek 

ürítik a zsebet, a menyecske járja fáradatlanul, 

nem bánná, ha hajnalig így tartana, mert 

az a pénz, a mi a tányérra gyűl, mind az övé. 

De nem tarthat hajnalig, mert íme a vőlegény 

egy igazi marok pénzt, még pedig igaz tallérokat 

vet a szerény hatosok és «vasak* közé, mint 

ha szét akarna ütni a bitorlók között. Szét is 

üt. Kézre kapja a menyasszonyát; akkor leül 

mindenki, csak ők lengenek szépen, édesen, boldogan 

a szoba közepén, ketten, mig végre a czigány 

véget vet ennek is, azzal, hogy a frissnek 

végét szakasztja és a Rákócziba csap át. Nevezik 

ezt a tánczot «rosta-táncz»-nak is, mert néhol 

a pénz elfogadására rostát tesznek az asztalra. 

A menyasszony-tánczot felváltja a családi 

táncz, mikor az örömapák és örömanyák, sőt 

még ezeknek szülői is járják a «kállai kettőst* 

flöregösen, hegyösen*. Nagyasszonyom perdül, 

mint egy tegnapi menyecske, és nagyuram, izzadva 

bár, de mégis megforgatja a testes nászasszonyt, 

majd magára hagyja, ugy járja a toborzót, 

közben-közben nagyokat csap a bütykös 

térdén, sőt, ha nagyon dicsérik a tánczát, még a 

csizmája orrát is megfricskázza. A példa ragadós. 

Az öregek után a fiak, menyek, unokák, 

dédunokák kapaszkodnak össze, s a vendégsereg 

sarokba-félre vonulva szemléli, a mint egy-egy 

terebély fa ágaival, lombjaival, virágaival és 

bimbóival együtt járja a patriarkhális tánczot, 

a régit. 

Azontúl hajnalig, szokott medrében foly a mulatság. 

UTAZÁS EGY SÍRDOMB KÖRÜL. 

JÓKAI MÓR új könyve. 

Diszes, értékes könyv jelent meg a karácsonyi 

piaczon a Révai-testvérek kiadásában, a Franklin-nyomda 

művészi kiállításában.* Egy költő 

megsebzett lelkének alkotása ez, a ki a belső 

fájdalom kínjai ellen a külső világ behatásaiban 

indul menedéket keresni, hahogy megtalálná. 

Jókai Mór irta, mikor életének hűséges társa, 

költői teremtő erejének is gondviselője, a műalkotás 

egy másik terén hozzá hasonló neje, 

Laborfalvy Róza, egy dicsőségben és boldogságban 

együtt töltött hosszú pálya után elköltözött 

oldala mellől, soha nem sejtett, mélységes fájdalomnak 

hagyván a költő lelkében helyet maga 

után. 

A könyv eleje valódi ekéjelgés a fájdalomban*, 

a hű élettárs emlékének gyújtott áldozó oltár, 

melyen soha ki nem alszik a láng. 

Láthatatlan bűvös erő köti ahhoz a sirdombhoz. 

Annak lakója föl-föltámad csendes éjeken; 

visszatér szerettéhez, s eleven életet ölt álmaiban. 

Az a testet öltött árnyék ott az álmok világában 

folytatja azt a jótékony munkát, melyet 

életében oly gondosan végzett a költő lelke 

fölött. — «Szedd össze magadat, ne engedd 

úrrá lenni az ernyedést magad fölött. Hisz itt 

vagyok veled, nem egészen hagytalak el. Légy 

az, a mi voltál! Menj ki a világba, ki a természetbe, 

melyet Isten alkotott, merülj a művészetek 

világába, melyet emberek szelleme alkotott. 

Meglátod mindenütt azt az erőt, mely az embert 

Isten teremtő-társává teszi, s melyet önmagádban 

elhanyagolnod nem szabad. Én nem engedem!* 

És a költő erőt véve magán, elszakad attól a 

sirhalomtól, csak lelkével tapad hozzá s elutazik 

messze idegenbe, el abba az országba, melyben 

örök élete van a tavasznak, a hol legszebb a természet 

és legfenségesebb a művészet világa. 

Olaszországot járja be, melyet minden nyelven 

annyi ezerszer leirt már minden ember, a ki 

arra járt és a ki üni tud. De nem a magyar 

költő szemével nézte meg, nem az ő lelke tükrében 

sugároztatta vissza. 

Ah igy szép Verona, Florencz, Nápoly, Pompeji, 

a szigetek, a tenger, Olaszország, a hogy 

Jókai mutatja be. Az ő lelke sugárzásánál elevenen 

érezzük azt a verőfényes éghajlatot, a narancs-szigetek 

és olajfa-erdők ama balzsamos.szelid 

leheletét, a déli világnak azt a ragyogó derűjét, 

melyet annyiszor hallottunk emlegetni. Jókai 

e könyvéből, melyet Vágó Pál eredeti rajzai 

s olasz fametszetek egész sora tesznek még érdekesebbé, 

ez alkalommal bemutatunk három 

rajzzal illusztrált érdekes részletet: a Júlia házát 

Veronában s a Pompejibeli romokat és sírokat, 

s Vágó Pál rajzai közül is egy kedves kis szélrajzot, 

mely a könyv egyik fejezetét kezdő lapját 

disziti. 

Júlia háza és sírja Veronában. 

Azt tanácsolom mindenkinek — irja Jókai, — 

hogy a ki szereti az ábrándjait, ha Veronán keresztül 

utazik, ne legyen kíváncsi Júlia lakházát 

* Utazás egy sírdomb körül. Irta Jókai Mór. 12 fametszettel 

és 4 fénynyomattal Vágó Pál rajzai után. 

Budapest, Bévai testvérek kiadása. 4-rét, 199 lap. Ára 

fűzve 6 frt, díszkötósben 8 frt. 

53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG 879 

és sirját fölkeresni. Az a palota, melyben a nagy 

britt költő tragédiája lefolyt, most egy foltozó 

csizmadiának szolgál lakásul; az erkélyről, melynek 

rostólyán Romeo és Júlia ölelkezett, talpatlan 

csizmák és papucsok lógnak alá; a teremben, 

hol a szép tetszhalott ravatala állt, 

most öszvérek számára vannak jászolok felállítva 

; az udvar tele szeméttel; a falakon nyirok 

és piszok, csak az ősi czimer, a «Kalap* kőből 

kifaragva, bizonyítja még, hogy ez a hatalmas 

Capuletti palotája. 

Hanem azért a veronai most is büszke a maga 

Romeo és Júliájára. Egyáltalában a veronai 

nép a magatartásában a legbüszkébb minden 

olasz városok népei között. Minden ember kerek 

köpenyeget visel s azt a vállán áthajtva hordja, 

ugy hogy a szája el van takarva, csak a szemei 

villognak elő a széles kalapkarima alól. Itt még 

nem kezdődik el a koldulás, s a boltossal nem 

lehet alkudni. 

Júlia házától siettünk a sírboltjához. Vezetőnk 

nem enged addig Veronától megválnunk, a mig 

a Tómba di Giuliettát meg nem láttuk. Egy 

szűk, sáros sikátoron át, a legnéptelenebb városnegyed 

végén eljutunk végre egy zsákutczába, 

melynek oldalát egy düledező francziskánuskolostor 

falai képezik. A csöngetésre kinyilik a 

kapu (két garas a belépti dij), s belépünk egy 

nagy kaputornácz alá, mely két felől meg van 

rakva vasekékkel, boronákkal és rostáló gépekkel. 

Ez egy gazdasági gépgyár rakóhelye. Ezeken 

átlépegetve találunk magunk előtt egy nagy 

kertet, melyben nincs virág; saláta, laboda az 

egész ékessége. Az ut nyirkos a zöld penésztől, 

a melyen a fal mellett körüljárva eljutunk egy 

kis melléképülethez a ház hátuljában, az ott a 

Júlia sírboltja. Épen csak akkora, hogy az a 

kőkoporsó elfér benne; szerény kis sarcophag, 

minden ékítmény nélkül. Most sem üres: tele 

van otthagyott névjegyekkel, a miket átutazó látogatók 

hagytak ott p. p. e. Mi is közé dobtuk 

a többinek a magunkét. A falon lóg egy penészes 

száraz mirtuszkoszoru, melyet állítólag egy mister 

Shakespeare (rá van kötve a névjegye) hagyott 

ott etalékül. 

Nem ilyennek képzeltem én azt a helyet, a 

hol Romeo vágytársával halál tusát vívott, alvó 

kedvesének koporsója felett, s a hol a világ leghíresebb 

két szerelmese a halálban egyesült. 

Menjünk tova! Itt nagyon realistikus világ van. 

Hanem azért mégis képviseli valami az ideált: 

egy szép régi rozmarinfa. Ezt még talán a jó 

álomital-keverő barát ültethette a szeretők emlékére, 

a rozmarin sokáig él. Törjünk le róla egy 

ágat s vigyük magunkkal — illúziónak. 

Pompeji. 

A legérdekesebb tanulmány, a miért az ember 

Nápolyba jön, — irja Jókai egy más helyen, — 

mindenesetre Pompeji, s e tájon a deczember hó 

az április; kapui kell a ritka, derült nap kiválasztásán 

a kirándulásra. 

Lehet oda vasúton is menni, hanem akkor az 

ember nem látja meg azt, a mit kocsin megláthat: 

a régi Nápolyi 

Az ember annyit olvasott már Pompejiról, s , 

annyi fényképet látott egyes részleteiről, hogy 

mikor előtte van, meg sem lepi többé. Később 

aztán meglepi az, hogy minden sokkal kisebb, 

mint a müyennek a képek után gondolta. A photograph 

lencséje ámít. A sűrűn egycP^z 

más mellé épített házak: sok fiókos 

skatulyák, a fényképen nagyszerű 

porticusokat mutatnak, a valóságban 

közönséges házak; apiscinaegy 

kis, apró halacskáknak való medencze 

s a cistisonak nevezett kertben 

épen csak a trillagera feszített baraczkfának 

lehet helye. Valamennyi 

templomból, Apollóét, Isisét is beleszámítva, 

nem épülne fel a lipótvárosi 

bazüika. (A mivel ugyan kevés 

van mondva!) A házak mind 

földszintesek, a tudósok ugyan azt 

állítják, hogy emeletesek voltak, 

mert lépcsők vezetnek fel a magasba; 

de én azt hiszem, hogy azok 

csak a tetőre vezettek fel; ott kellett 

a háznép nappali mulatóhelyének 

lenni, a szoba csak éjjelre, meg 

esős időre szolgált, s az udvar kel 

lett a dolgozásra. S ha emelete lett volna a háznak, 

honnan kapták volna a földszintes szobák 

a világosságot. Ablak nem volt; egy-egy négyszögű 

lyuk vasrácscsal itt ott az utcza felől, 

befelé csupa ajtó és tornácz; a hol még épen 

maradt boltozatot találnak, annak a tetején van 

az ablak, melyen át lég és világosság hatolt be. 

Ezek ugyan még nem ismerhették a náthát és 

csúzt, hanem a fogfájást igen, a hogy a talált 

koponyák hiányos fogsorai mutatják. 

Azt meg épen nem lehet megérteni, hogy mi 

volt e város gazdagságának alapja? Eltemetése 

előtt másfél évtizeddel egészen romba döntötte 

a földindulás. Miért telepedtek le újra ugyanazon 

helyre, a régi templomokat, színházat, 

amphitheátrumot helyreállítva, újakat építve, 

azok között egy fedett színházat? Valamennyi 

épület styljén, belső díszítésén meglátszik ugyanazon 

évtizednek ízlése: szobrokat, azok között valódi 

műremeket, mintha mind ugyanegy művésziskola 

készítette volna, a mozaikok ugyanazon 

mester kezére vallanak. ítt nagy gazdagságnak 

kellett lenni. Mi volt az alapja ? Azt állítják, Pompeji 

kereskedő város volt; akkor még közelében 

volt a tenger. Azóta a Vezúv lávája kitöltötte az 

öblöt, s a partot messze előbbre tolta. De mivel 

kereskedhettek ? hisz még eddig semmi raktárt 

nem fedeztek fel, vagy nagyobb pinczét, a mely- 

JULIA HÁZA ÉS SÍRJA VERONÁBAN. 

ben kereskedelmi áruczikkek lettek volna felhalmozva. 

Meglehet, hogy ha a még eltemetett 

felét is napfényre hozzák Pompejinak, akkor 

lesz földerítve az egész város létezésének titka. 

Itt csak a fényűzésüket látjuk; pedig e helyütt 

van a fórum, a duumvirek, az sedilisek 

háza, a templomok, a színházak és a hírneves 

emberek temető-sora, tehát ez volt a város előkelő 

része. De minden olyan miniatűr benne, 

még az ember-alakok is. A kiket a hamu-eső eltemetett 

ezernyolczszáztiz esztendő előtt, ott ők 

porrá váltak, a vulkán-hamu pedig, forró vízzel 

keverve, kőkemény kéreggé vált körülök: egy 

természetes matrice; mikor egy ilyen üres emberhüvelyre 

akadnak, foszt öntenek bele; s lefejtve 

róla a hamukérget, ott marad az emberalak, 

abban a helyzetben, a melyben a végvonaglása 

hagyta. És ez emberalakoknak egyike 

sem érne vállig egy mostan itt lakó embernek. 

Váljon a kimúló oszk népnek a fajzata volt e lakosság? 

Mikor az ember Róma után Pompejiba jön, 

Gulliver utazása jut az eszébe; amott a fenséges 

romemlékek között, melyekben vüágfordító óriások 

laktak, a mai kor embere olyan apró kis 

alakká érzi magát összezsugorodni; itt meg azt 

képzeli, mintha törpék között járna. Itt járva a 

helyszínén, nem volnék képes hasonló hangulatú 

regényt írni, mint Bulwer «Pompeji utolsó 

napjai*; hanem ha Zola tollával bírnék, nagyon 

bő anyagot találnék itten egy hajdankori latin 

kis város polgári sybaritismusának élő képpé 

alakítására. Tanulmánynak rendkívül érdekes 

mind maga a romváros, mind az omladékaiból 

összegyűjtött maradványok, melyeket szakértő 

kezek a nápolyi múzeum termeiben osztályokba 

rendeztek: a szobrászati remekek, falfesmények, 

mozaikok, az ékszerek, fegyverzetek és azután a 

háztartáshoz tartozó mindennemű dirib-darba; 

vaságy, vasláda, főzőedények, chirurgiai szerszámok, 

urnák, fazekak s azokban az ételmaradványok; 

a kemenczében talált kenyerek, az 

aszalt szilva, a szép fehér ingszövet, a szőtt czipőtalp 

éa a hamvvedrek s a velük rokon könyvtartók, 

melyeket a múzeum igazgatója nagy előzékenységgel 

végig magyaráz előttünk s végül 

fölajánlja ezekről irott, gazdagon illusztrált monographiáját: 

ára harmincz frank: azt maga el 

is hozza utánunk a hotelbe személyesen. 

ÉV VÉGÉJJELÉN. 

Az óra jár . . . fejét lehajtva 

Ul ódon szikében az agg. 

Az inga perczről-perczre hajtja 

A vén idó't. — s még sem halad . . . 

Miként ha végső útja volna, 

S megállna itt-ott búcsúszóra! 

Oh mennyi szív tekint előre, 

Szorongva lesve a jövőt, 

S reményit uj napokba szőve, 

Miként egy évvel ezelőtt .. . 

«Ugy késnek a várt drága perczek !» 

S az óra egyre perczeg . . . perczeg . . . 

Az agg, mint a ki sejti, látja, 

Hogy «ugyanaz lesz, a mi volt!» 

Nem a jövőbe néz; de hátra, 

A nagy rovásra, mit lerótt. 

Végig tekint egéfz során ma . . . 

Tán erre vár az óra számja ? ! 

Tik-takk! . . egy perez ! . . Az élet utján 

Egy megfutott ösvényt jelez ; 

Egy sort, — mit aggunk végig futván, 

Könyvében tova levelez. 

S tzivén derű e ború tusázva : 

Fel-felcsap ottan keble láza. 

Rég volt, igaz í de most is érzi 

Első szerelme melegét, 

Midőn egy pársyem megigézi, 

JS egész valója lánggal ég; 

Midőn a szív szivén dobogva, 

Az édes titkot eldobogja. 

S a pásztorórát, hogy feledje, 

Midőn a menny szállott le rá. 

S a lány aranyfürttel befedve, 

Üdvét ajkára csókolá ? . . . 

A szép napok, a drága esték 

Emléki im ma fölkeresték! 

Majd mintha nehezülne térde — 

Ah rajta kis fiúcska s lány ! 

Megjő egész családja végre, 

Körül zajongva mind a hány 

H ő boldogan, büszkén mosolygva . . . 

Oh mennyi üdv van e mosolyba! 

Tik-takk! az óra perczen ismét, 

Es összerezzen rá az agg. 

Emléki más tájakra vitték, 

S a rózsaösvény elmarad. 

Léptét a férfiszív eszménye 

Vezérli hajh ! merész ösvényre. 

Magas eszmékért égve, forrva 

Áldozza éjét s nappalát. 

S szivvére omlik ronda porba, 

Hogy értök küzdelemre szállt. 

De a sebet, mely lánggal ége: 

Örök bir és babér fedé be ! 

S a lelkesülés villamárja, 

Fel-felcsap újra kebelén. 

A multat ismét visszajárja, 

S hir és dicsőség vele mén, 

Útját virágival befedve, 

S «Hozsána» zeng utána egyre '....

880 

De a «Hozsánna» gúnyra válva ! 

lm a bűnös vet rá követ! 

S ki fölmagaslék, mint a pálma, 

Sárral dobálja a tömeg. 

Kezén bilincs ... ah most is érzi! 

S kopognak ... szék elé idézni... 

• Megyek, megyek !» ... az óra kondul... 

S elszenderül reá az agg... 

S menekve földi bájtul, gondtul, 

Most érzi: mily szabad — szabad ! 

S mosolygva ül ki homlokára 

•Egy szebb jövő» hajnalsugára! 

ILLYÉS BÁLINT. 

A PÁRKÁK. 

Lingg H. költeménye. 

Legfőbb a kezdet! A mi jóban 

Szivünk e földön részesül, 

Legszebben ott virul valóban 

A gyermekkorban egyedül! 

Később, bár boldogok vagyunk, 

Vágyón száll vissza sóhajunk! 

Tavasz lehetői meglegyintve 

Lágyan sodródik a fonál 

A bájos lány kezébe', szinte 

Láthatlanul, de meg nem áll; 

Szerelem fonalát szövi, 

S mosolygva fölebb emeli. 

Fölebb csak egyre; de a másik 

Mohón, sietve kap felé, 

S szemében büszke láz czikázik, 

Hogy dús babérral födheté ; 

S rátűzi észrevétlenül 

A sors hatalmát is felül. 

A tettvágy s életczél betölten ! 

S míg eltűnődik boldogan, 

lm a fonál virágfödötten 

A harmadik kezébe' van. 

Már int a díj, a koszorú ; 

De ráhull az örök ború. 

RüDNYÁNSZKY GYULA. 

A PÁRKÁK. 

Tkumann Pál rajza. 

A görög mithosznak az a felfogása, melylyel 

nőkre ruházta, hogy életünk fonalát sodorják, | 

ékesítsék és elvágják, közel jár a valósághoz. 

Thumann Pál«A párkák»czimü képén ezt a felfogást, 

egyszerű de megragadó formában, szerencsés 

humorral és azzal az ő sajátos könnyed kedélyes- j 

ségével fejezte ki, mely az ily antik tárgyhoz pompásan 

odaillik, míg ellenben a komolyabb hangulatot 

igénylő keresztény themákkal alig férne 

össze. Thumann e képén a nők jellemzése s az | 

egész felfogáson elömlő derüsség kifejezése kiválóan 

sikerült. A fiatalos szőke mily pajzán vidámsággal 

kezdi a fonalat fonni, mig az érettebb 

barna testvér a már jócskán hosszúra nyúlt fonalat 

babérral ékesíti, gyönge, fájdalmas vonással 

jelezvén, hogy tudja: mily nehéz a babért megszerezni, 

8 mégis Atropos testvér, kétségtelenül 

egy irigy vénkisasszony, lesi már ollójával az ! 

alkalmas perczet, hogy a babérfödte fonalat mi- i 

előbb elrághassa. S ezt a művész oly természetesen, 

oly igazi görög derűvel állítja elénk, hogy j 

szinte élni látszik a rég letűnt kék egű arany 

világ hitregóje. 

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 

Ellinger Ede fényképe után. 

ZSIGMONDY VILMOS. 

déseknél, szűkebb országgyűlési üléseknek mondhatók. 

Itt történnek a megállapodások a kormány 

és a képviselőház között, melyeket gyakran 

egyezkedések előznek meg ugy, hogy e bizottság 

ülésein az eredeti előterjesztés nem egyszer szenved 

lényeges változtatást s ugy terjesztik a képviselőház 

teljes ülése elé, a hol aztán csak ritka 

esetekben módosítják a bizottsági szövegezést. 

Ez a bizottság tehát mintegy érintkezési közege 

a kormánynak és törvényhozásnak s igy a 

törvényalkotás előkészítésének legfontosabb tényezője. 

Ennek a bizottságnak volt az elnöke Zsigmondy 

Vilmos, kit e hó 21-én, éjjeli két órakor 

ragadt el körünkből a halál, ő vele is szaporítván 

„ azon kiváló férfiaink hosszú sorát, kiket ez esztendő 

érzékeny veszteségei közé sorolunk. 

A megboldogult nem annyira parlamenti s 

általában politikai téren, mint inkább a nálunk 

éledezni igazán még csak most kezdő műszáki 

alkotások terén szerzett érdemeket s tette 

ismeretessé nevét. 1821 május 21-én született 

Pozsonyban s kis diák korában cseregyermek 

volt Jókai Mór koszorús írónkkal, kinek szülőházához, 

Komáromba adták magyarszóra. Gimnáziumi 

tanulmányai s a selmeczi bányász 

akadémiai tanfolyam bevégzése után Bécsbe 

ment s az ottani központi bányaigazgatóságnál 

kezdte meg hivatali pályáját. Utóbb az udvari 

kamara elnöki osztályába ment át. A szabadságharcz 

Resiczán találta mint helyettes bányafőnököt, 

s ekkor fegyverrel állott hazájának 

szolgálatába. 1849-ben ismét visszatért Resiczára, 

hol a magyar kormány az összes fegyver- és lőszerkészítéssel 

bizta meg, s e minőségében jelentékeny 

szolgálatokat tett a hazának. A világosi 

fegyverletétel után az osztrákok fogságra 

vetették, s a temesvári haditörvényszék hat évi 

várfogságra ítélte. Olmützben együtt szenvedett i 

Szlávy József koronaőrrel. Kiszabadulása után a j 

technikai tanulmányokra fordította összes te- ' 

hetségét. Bányatana, mely a magyar szakiroda- i 

lomban az első ilynemű munka volt, széles i 

körben tette nevét ismertté, s ezután több nagy 

munkára kapott megbízást, melyet eredménynyel 

oldott meg. 

53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. 

meg, mert vizének zöme a szomszédos kőszénbánya 

beomlása következtében az igy támadt 

üregbe ömlött. Zsigmondy tehát könnyen segített 

a bajon és ezzel nagy szolgálatot tett a 

szenvedő emberiségnek. Az 1873-dik évi bécsi, 

valamint később a párisi világkiállításokon, 

továbbá a székesfehérvári és legutóbb a budapesti 

országos kiállításokon mint juror működött 

a bányászati szakmában s az ő kezdeményezésére 

jött létre a bányászati kongresszus. 1861 

óta volt tagja a fővárosi törvényhatósági bizottságnak, 

s 1875 óta a fővárosi közmunkatanácsnak. 

Ugyanezen évben választották országgyűlési 

képviselőjükké Selmecz- és Bélabánya városok, 

melyeket ettől kezdve állandóan képviselt az 

országgyűlésen. Midőn Ordódy Pál közmunka- és 

közlekedésügyi miniszterré neveztetett ki, a 

pénzügyi bizottság, melynek szintén tagja volt, 

őt választotta elnökévé s e minőségében buzgó 

lelkiismeretességgel, tapintatosan vezette a bizottság 

tanácskozásait. 

Zsigmondy Vilmost nyilvános pályáján számos 

kitüntetés érte. A magyar tudományos akadémia 

1868-ban választotta tagjává. Ugyanazon évben 

ő felsége a Ferencz József-rend lovagkeresztjével 

díszítette fel, 1878-ban pedig a franczia 

becsületrend lovagkeresztjét nyerte el. 1872-ben 

királyi tanácsossá neveztetett ki, 1884-ben pedig 

Selmecz- és Bólabánya városok díszpolgárává 

lett. Neki köszönhető az elaggott kincstári bányamunkások 

és visszamaradt özvegyeiknek és árváiknak 

ellátására vonatkozó uj szabályzat létesítése. 

Egyik vezérférfia volt a földtani társaságnak, 

tudományos értekezéseit leginkább közlönyében 

lehetett olvasni. Hátrahagyott munkái 

díszére válnak a magyar bányászati és földtani 

irodalomnak. 

Betegségét, mely oly végzetessé vált, szintén 

hivatásának teljesítésében szerezte. A múlt nyár 

végén Bécsben tartott bányászati és kohászati 

kongresszus alkalmával meghűlt s a kezdetben 

jelentéktelennek látszó baj tüdővészszé fajult, 

mely végre ketté szakította hasznos, munkás 

életét. 

BAÜDIN SÍREMLÉKE PARISBAN. 

Hugó Viktor száműzetése alatt szenvedélylyel 

telt iratokat bocsátott ki a második franczia császárság 

fölállítója, Hl. Bonaparte Lajos Napóleon 

ellen, minők «Egy bűn története*, "Napóleon, 

a kicsiny.» Követői között különösen Rochefort 

korbácsolta fel éles tollával a szenvedélyeket 

a császár ellen, ugy hogy a nemzetnek egy jelentékeny 

része már Napóleon uralkodása alatt 

Az általános figyelmet azonban azzal vonta 

tüntetésekre használta fel deczember 2-ik napját, 

a midőn 1851-ben a tudvalevő államcsíny 

Napóleont trónra juttatá. A tüntetések középpontjává 

csakhamar Baudinnek a montmartrei 

magára, hogy a József főherczeg tulajdonát ké temetőben fekvő sírja lett. Baudin nem volt 

pező Margitszigeten artézi fúrásokat eszközölt; valami kiváló egyéniség, de nevezetessé vált az 

s nemsokára gyors egymásutánban létesítette a által, hogy ő volt az első népképviselő, ki az ál 

lipiki és alcsuthi artézi kutakat. 1868-ban lamcsíny ellen Paris utczáin támadt küzdelem 

kezdte meg a városligeti artézikut fúrását, melyet ben a torlaszokra lépett s a St.-Antoine külvá 

1878-ban fejezett be 970 méter mélységben. rosban épen egy ily utczai harcz alatt golyótól 

A vállalat sikerült. Zsigmondy Vilmost e nagy homlokon találva elesett. Napóleon kormányai 

eredmények után első rangú szaktekintélynek természetesen lehetőleg elfojtani igyekeztek eze 

ZSIGMONDY VILMOS. ismerték el ezen a téren. Számos szakbeli kikülket a tüntetéseket: de a császárság megbukása 

detésre nyert megbízást, igy nevezetesen midőn után a franczia köztársaság ünnepies színezetet 

1821—1888. 

a Körmöczbánya városát elsülyesztéssel fenye adott a dolognak s 1872-ben a szabadság vér 

Az országgyűlés képviselőházának legfonto- j gető katasztrófa volt elhárítandó. Ausztriába is I tanujának sirját a nemzet a saját gondviselésébe 

sabb bizottsága a pénzügyi bizottság. Alig van I meghivatott, nevezetesen mikor a wieliczkai só- I vette át. 

törvényjavaslat, alig egyátalában akár a kormány, j bányákat a viz elöntötte, Európa elsőrangú 

akár a képviselőház által beterjesztett oly in- j szaktekintélyei közt az ő véleményét is kikérték. A jelen évben, Baudin halálának 37-ik évfor 

dítvány, melynek ne volna pénzügyi oldala s Egy izben a karlsbadi világhírű Sprudel-forrás 

dulója napján, egy új, díszesebb emlékszobrot 

melyet ennélfogva az államháztartás szempont kiapadt s a fürdőigazgatóság hasztalan fordult 

állítottak a sírhant fölé, mely a torlaszokon eljából 

fontolóra venni ne kellene. Ezek előzetes segélyért a legkitűnőbb külföldi szaktekintéesett 

képviselő alakját mutatja be, ezzel a fel 

tárgyalásra mind a pénzügyi bizottsághoz utasítlyekhez. Zsigmondy segített a bajon. Megmairattal: «Baudin Alfonz népképviselőnek, ki az 

tatnak, melynek ülései, különösen fontosabb kér- gyarázta, hogy a forrás bugyogása azért szűnt 

igazság és törvény védelmében öletett meg 

1851-dik évben deczember 2-án, polgártársai 

53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI (JJSÁG. 881 

187 2-ben.» A Millet Aimé által készített síremléken 

kívül, melynek rajzát most mutatjuk be 

olvasóinknak, Baudin számára közadakozás utján 

még a Pantheonban is állítanak föl emléket. 

A szobor leleplezése az évenként ismétlődő 

tüntetéseknek most még különös ingert nyújtott 

s Boulanger pártjának előre hirdetett fenyegetései 

folytán komoly emberek is azon aggodalmaknak 

adtak kifejezést, hogy ez a tüntetés nagyobb 

zavarokat vagy épen utczai forradalmat 

fog előidézni. Lázasan várták decz. 2-ának lefolyását, 

a félt tüntetések azonban — melyekkel 

némelyek fenyegetőztek — elmaradtak, s a hazafias 

megemlékezés ünnepe komolyan és nyugodtan 

folyt le. 

VILLAMOS KLUB NEW-YORKBAN. 

A gőz és papir uralmát lassankint a villamosság 

veszi át. A szó szoros értelmében minden 

nap értesülünk, miként foglal tért a villamosság 

a társadalmi élet minden ágában s ma még alig 

akad oly kétkedő ember, a ki azt hinné, hogy 

ennek a térfoglalásnak már a közeljövőben vége 

lesz. Mily nagy hatalma van e gyors hódításnak 

az emberek gondolkozására, tanúsítja az is, hogy 

a jelen évben New Yorkban külön «villamos 

klub» alakult. 

A hatalmas épület, mely az East 22-dik Street 

17-ik számát viseli, egy főkép physikusokból es 

technikusokból álló társaság tulajdona. A tagok 

között van a világhírű Edison is. A klub a legpompásabban 

van felszerelve, 8 a mennyire csak 

lehetséges volt, mindenütt a villamos erő alkalmaztatik 

s e végből két nagy dynamo-gép s több 

uj szerkezetű gépezet van a pinczeben, honnan 

a gőzgépektől és kazánoktól számtalan sodrony 

ágazik el az épület minden részébe. Az éttermek, 

olvasószobák, könyvtár, játszószobák, múzeum, 

laboratórium, konyhák, egy szóval az összes helyiségek 

villámmal vannak világítva. A nagyobb 

termekben valóságos fényűzést fejtenek ki e 

tekintetben, pompás, gazdag díszítésű karos 

lámpatartók oly sok lámpát tartanak, hogy a 

kifejtett fény valóban vakító. A vendégek használatára 

szolgáló egyes készülékek mind könynyen 

hozzáférhetők s gyakorlati alkalmazásra 

vannak berendezve. Némelyik természetesen 

egeszén különös, minőhöz hasonlót más helyen 

nem találunk. 

Ilyen például a villamos kályha. Asbestből 

(kőlen) készült négyszegű lapra hosszú platina 

sodronyhálózatot tettek, mely felett a melegítő 

lemez van. A sodrony összeköttetésben áll a 

villamvezetővel, ugy hogy az áram izzóvá teszi s 

a meleg a lemezen át a szoba levegőjében elterjed. 

Bármily egyszerű is ez a készülék, hatása 

rendkívüli, közönséges kályhákra épen semmi 

szükség nincs, a szobák gyorsan átmelegednek 

s a mellett nagy előny az is, hogy semminemű 

piszok és füst nem támad belőle. Hasonlókép 

igen érdekes, hogyan használják fel a villamárt 

a czipó'k tisztítására. A kefét nem emberi kéz 

dörzsöli, hanem forgó motorral áll összeköttetésben, 

melynek segítségével a C3izmatisztitónak 

csak az a teendője, hogy a kefét bekenje s a motort 

mozgásba hozza. A csizmatisztitás igy sokkal 

gyorsabban történik s csak néha s ükséges 

végül kézzel itt-ott simítani rajta. — Magától 

érthető, hogy a csengettyűk is villamárammal 

vannak összeköttetésben. Ezenkívül a főbejáratnál 

villamos ajtónyitó van. A ki be akar 

lépni, az ajtó jobb oldalán levő deszkára lép, az 

által a villamkészüléket mozgásba hozza, az ajtó 

kinyilik s bezárul magától. 

A pinczeben levő telepek és akkumulátorok 

nagy száma s különféle szerkezete önmagában 

is érdekes nézni való gyűjtemény. De a mellett 

vannak még itt különféle mérő és ellenőrző készülékek, 

mind a legújabb mód szerint készítve. 

A társalgó teremben van telefon, mely nemcsak 

Newyork különböző helyeivel köti össze a klubhelyiséget, 

de részben más városokkal is, me- 

VILLAMOS KÁLYHA. 

lyek New-Yorkkal 

VILLAMOS AJTÓNYITÓ. VIJiLAMOS CSIZMATISZTITÓ GÉP A NEW-YORKI VILLAMOS-KLUBBAN. 

telefon-összeköttetésben ál- 

lanak. ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^_ 

A villamos-klub különben nemcsak egyszerű 

társalgó kör, hanem határozottan tudományos 

testület is, mely könyvtárai és tanácskozásai által 

a villamosság elméletének tova fejlesztését s 

az elektrotekhnikának a társadalom és ipar különböző 

téréin alkalmazását tűzte ki feladatául. 

A NAGY SOR. 

Szilveszter-esti rajz. 

Egy Szilveszter-estén csendesen üldögéltem 

füstös hivatali szobámban. 

Mély csendesség vett körül; nem hallatszott 

más, csak az őrálló pandúr sarkantyúpengése s 

kardjának rekedt csörgése, a mint néha-néha a 

sötétes folyosó gidres-gödrös kövezetét horzsolta. 

Az aktával borított asztalon pislogó gyertya is 

csak szerényen merészelt világítani s nagy halkan 

perczent egyet-egyet. De ki, avagy mi is merészelt 

volna háborgatni? Nagy úr a rendőrkapitány, 

— én pedig ekkor épen az valék. 

A közeli vén torony rozoga órája, minden előleges 

bejelentés nélkül, nagy gondolkozva 9-et 

ütött. 

— Hm, ime 9 óra, s pandúrjaim még sem 

érkeznek. Pedig már jó ideje, hogy kivonultak. 

Mindegy: addig már haza nem megyek, mig ama 

javíthatatlan verekedőket be nem hozzák, a kiknek 

összefogdosására kirendeltem őket. Bizonyosan 

jó fogást tesznek. Helyes; van hely elég; az 

áristomban nincs más egy részeges vén asszonynál, 

a ki utczai botrányért van hatósági Ítélettel 

bezárva, s holnap reggel 8 órakor szabadul. 

Vén gereblye! íme, ha ez nem volna, gyönyörűen 

lezárhatnám az «elzártak statisztikai 

kimutatását" s a «fogva maradtak* rovatába, 

egyszerűen beírhatnám, hogy: 0. Igy meg ezt a 

vén asszonyt tovább kell könyvelni, a átvezetni a 

jövő évbe, mert különben kiesik a világ feneke! 

No de hát mig a pandúrok érkeznek, csináljuk 

azt a statisztikát, szedjük szerbé-számba amaz 

5—600 csavargó, 'nyelvelő, verekedő s más efféle 

firmák aktáit, kik ez év folytán be voltak zárogatva, 

töltögessük be az F. és H. minták 33 

rubrikáit, hadd legyen boldog vele a királyi 

ügyész. 

Perczeg a toll, 8 egymásután kerülnek rubrikára: 

Kis Sári, nyelvelés = 6 óra; Nagy 

Gyurka, Zöld Peti, Czifra Pista verekedés = 8 

nap; Podhornyicsek Vendel csavargás = 1 nap — 

midőn az őrködő pandúr impozáns hangja megzendül 

az ajtó előtt: 

— Hogy gondol kend olyat! Nem lehet már 

bemenni, nincs ilyenkor «hajhallgatás». Haladjon 

kend Isten hírével haza! 

Közben azonban valami suttogó, de erősen 

kapaczitáló hang is hallatszott, s pedig nem siker 

nélkül, mert csakhamar belépett 

a pandúr s holmi svájczi 

bika szarvánál különb bajszával 

a füstös levegőbe döfve, összecsapott 

bokával jelentette, hogy 

egy ember «bekivánkozik», rettenetes 

«nagy sor»-ban jár, de 

csak négy szem közt szeretné elmondani. 

— Beereszthetem-e ? 

— Hadd jöjjön! 

Bizonyosan valami tervezett lopást, rablást 

vagy gyilkosságot akar jelenteni, gondolám, — 

mig hallottam, hogy odakünn botját, kalapját s 

motyóit rakosgatta a sarokba, — különben hol 

is járna itt ilyen késő este ? 

Az ajtó nagy lassan megnyilt, de csak egy 

harmadrésznyire s nagy habozva beszoronkodott 

rajta egy 5 láb magas félszemű emberke. 

— Szerencsés jó estét kívánok tekintetes főkapitány 

uramnak; kívánom, hogy ez ó-esztendő 

hátralevő részét is tölthesse el kigyelmed, minden 

cselédeivel egyetemben, erőben, egészségben, 

békességben, a ránk következő új-esztendőt 

pedig . . . 

— Köszönöm; mi a baj ? 

— Hát hiszen annyi benne, mint mellette, 

majd lemegy az orczámról a bőr, hogy ilyen 

éjszakának idején itt lábatlankodom; de hát, 

hogy erre mentem el, — épen Tar komáméktól 

indulék biz én haza felé egy kis alkalmatosságból, 

— megsejtettem, hogy világ van a törvényházban 

; hát csak — mondok — ha már ennyibe 

telt, egyúttal beadom kigyelmednek a panaszomat. 

— E szerint, ugy látom, nincs kendnek valami 

sürgős jelenteni valója, hát nem várhatott 

már vele holnapig ? 

— Jaj, dehogy várhattam volna, dehogy; még 

valamicsodás hamaros az én bajom. Ezer szerencse, 

hogy még idefenn van kigyelmed. Nagy 

sor ez az enyém tekintetes uram, nagy sor! 

— No, hadd hallom hát szaporán! 

— Mert megkövetem kigyelmed érdemes személyét, 

nem voltam én kivető ember soha. Itt az 

igazságom, tessék bele nézni! 

Azzal az én emberem kikotorázott a csizmaszárából 

egy nagy rossz kék kendőt, melybe vagy 

4 zsíros adókönyv volt bele takargatva. 

— Ehol van ni; az idén is mind egy szálig 

megfizettem én az adót, pedig tavaly csak 7 forint 

32 krajczár .... 

— De hát mondja már a panaszát! 

— Hisz váltig mondom, engedelmet kérek 

bátor beszédemért, nem is orczátlankodtam én 

soha a kigyelmed szine előtt, — na, egyéb 

mint tavaly télen, — hiszen tetszik tudni, mikor 

az a kis stróf rám szentencziázódott volt, azért a 

kis sorért; pedig abban is olyan ártatlan voltam 

én, akár a ma született bárány; de hogy osztán 

az a hamislelkü szomszédom rám esküdött. . . 

pedig máig is a valló vagyok, hogy nem egyéb 

ütötte agyon a Nagyék macskáját, mint az a jóféle 

felesége. Tessék meghinni, hogy akasztottak 

már annál igazabbat fel százat is. 

— No, ne erről beszéljen már kend, hanem 

hadd hallom a mostani baját! 

— Jól mondja tekintetes uram; mert hej, van 

nekem bajom most is, de nem kicsi.... Hiszen, 

megkövetem, hogy szót szóba ne öltsék, én biz 

azért fordultam fel most is, hogy a feleségem itt 

van a kigyelmed keze alatt, már hogy ugy ejtsem 

: a biz az áristomban ül. Ez iránt istálnám 

meg kigyelmedet, mert hát hogy ez a 

Ugy ? Hát ez a baj ? gondolám. Mégis csak 

kitör az atyafiból a hitvesi szeretet, s most azért 

beszélget itt egy fél óra óta, hogy engedjem el a 

felesége hátralevő fogságát. Különös, pedig otthon 

mindig verekednek s rendesen az asszony 

a győzedelmes fél.

882 VASÁBNAPI ÚJSÁG. 53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. 

— No, — mondám, — jó ember, ezért kár 

volt ilyenkor ide jönni, hiszen holnap reggel 

ugy is haza szabadul már a kend felesége. 

— Jaj, kérem alásan, hiszen épen az a nagy 

sor, hogy holnap szabadul .... 

— Ej, no, hát még ezt a kis időt sem győzi 

kend várni ? Hiszen mindjárt holnap lesz már 

ugy is. Menjen kend haza, az asszonynak ki kell 

tölteni a rászabott büntetést. Rászolgált. 

— Hej, de én tudom azt, hogy rászolgált. Ez 

a félszemem is azért ilyen hibás, mert harmadéve 

nyáron bele kapott. S tudom most is, mihelyt 

haza szabadulhat, az lesz az első dolga, 

hogy belém köt. De meg legfőképen — itt már 

közelebb lépett hozzám az atyafi s halkabban 

szólt — az a bántódásom, hogy még egy kis 

borom volna a faabroncsos hordóban, s ha haza 

szabadul, egyben megiszsza tőlem. Pedig már csak 

annyi van, hogy magam is parancsolnék neki 

egy hét alatt, vagy elébb is; ez a gonosz meg, ha 

bele márthatja a nyelvét, nem marad abból holnapután 

ilyenkor egy lecseppnyi sem. 

— De hát atyámfia, ha ugy fél kend a felesége 

hazaszabadulásától, mért kívánja, hqgy idő előtt 

elbocsájtassam ? 

— Hát hiszen épen ez a sor a miért ide orczátlankodtam; 

jaj, dehogy azt kívánom, dehogy... 

itt az atyafi nagy bizalmasan egész hozzám 

lépett s ravaszul kacsintgatva félszemmel és suttogó 

hangon folytatá: — Tudom én, hogy milyen 

lágy ez a mai törvény, hanem hát azért a volna 

az ón instáneziám, hogy legalább még csak vagy 

egy hetecskéig hadd maradna a kigyelmed keze 

alatt az az asszony; két nap ingyen kapálok kigyelmednek 

a tavaszon. Szívós BÉLA. 

A DIVATBÓL. 

Deczember vége. 

Két egészen ellentétes egyéniség volt az, a i 

mely a múlt század utolsó felében a franczia 

divat terén előidézte azt a mélyreható változást, 

mely a fényűzés legszertelenebb őrültségeiről az 

igénytelenséggel határos egyszerűségre vezetett 

minden látszólagos átmenet nélkül. A rizspor, 

a krinolin és a hajpiramisok akkor szorultak 

legelőbb a háttérbe, mikor Bernardin de Saint 

Pierre megírta örök emlékű idylljét, a Pál és Virginiát 

s hősnőjet egyszerű mousseline-ruhában, 

fején szalmakalappal mutatta be. Sajátságos 

példája annak, hogy nagy és kiemelkedő irodalmi 

művek mekkora hatással vannak a társadalom 

individuális alakulására. A másik irány- j 

adó egyéniség Franklin volt, a philadelphiai ! 

könyvnyomdász, ki amerikai követ minőségében j 

jőve Parisba, egy ideig minden nőt elragadott i 

öltözete egyszerűségével, ugy hogy mintegy jelszóra 

dobták el arany csipkéiket és hímzéseiket, 

hogy a klasszikus mintákban keressenek a divatnak 

ujabb ideált. 

De alig tombolta ki magát a forradalom, a 

divatkörök csak annál sovárabb vágygyal vetették 

újra magokat a hivalkodás lázába s talán 

egyetlen divatkorszak sem produkált az öltözködési 

disz terén annyi ós oly művészi becsű 

csecsebecsét, mint a direktórium. Ekkor jutott a 

drágakövek utánzása akkora tökélyre, hogy a 

nők hamis ékszerekkel pótolták valódi ékköveiket, 

hogy feltűnés nélkül fizethessék ki játékadós- j 

ságaikat. Gombokban, csattokban, a tojásdadtól 

a hárfa-alakuig, melyeket most czipőn, övön, | 

vállcsokrokon, sőt a derék elején ós a szoknya 

oldalán is előszeretettel alkalmaznak a direktórium 

mintájára, ekkor fejtette ki a műipar 

legnagyobb formagazdagságát és leleményét, s 

a kinek családi lim-lomai között ilyen apróságok 

előfordulnak, az most teljes siker kilátásával 

aknázhatja ki a dédanyák zsugorgatásait. 

De a direktórium főiránya a klasszikus formákat 

tartotta szem előtt. Régi pompeji és 

görög minták gyakorolták a legellenállhatatlanabb 

varázst a divat hangadóira s a bő ruhaszövetek 

természetesen aláomló súlya művészi 

és stylszerü drapériák képződését tette lehetővé 

ama lapos konvenczionálizmus helyett, j 

melyet a felcsiptetett tünikek mutattak a legutóbbi 

időkben. Mindezzel, azt hiszszük, jó adag j 

festőiség fog feltámadni a századok hamvaiból s 

megnyflnak megint a családi muzeumok, hogy 

tisztes ereklyéiket az aktualitás szolgálatába bo- ! 

csássák. Boldognak vallhatja magát egy ez időbeli ! 

zománczmü tulajdonosa, mert semmi sem lehet 

ma nagyobb «chic» mint az 1795-beli ötvösség j 

avult remekei, a hosszú nyelű szemüvegek, a I 

hajtűk sokaságai, a kapcsok, diadémok, drágakővel 

kirakott övek stb. Sőt nem lehetetlen, 

hogy a ma már oly ódonszerünek ismert ca- 

I meok sem fognak soká váratni magokra. 

A drapéria különösen, melyre az uj divatáéra 

oly nagy súlyt van hivatva fektetni, az 

öltözet lelke, individualitása, mely a divat jelen- 

: segeivel alaposan foglalkozók részéről legalább 

főbb vonásaiban némi tanulmányt igényel. A 

gyakorló művész, a művészet elméletének kutatója 

előtt egy festmény, egy szobormű drapériája 

egész világát tárja fel azoknak a körülményeknek, 

melyek közt a mű létre jött s melyek történeti 

és nemzeti jellegét alkotják. Andromache 

bánata mennyivel kevésbbé hatna ránk, ha 

gyászruhájának bő redőzetei nem fednék idomzatos 

tagjait. 

Ez a benső szellemi momentuma a ruházkodásnak 

: a drapéria történetileg két típusra osz- i 

lik: pogányra és keresztényre, de mig a pogány 

eszmény itt is az emberi test körvonalai klaszszikus 

szépségének kitüntetésére alkalmazza a drapériát, 

addig a keresztény inkább annak gondos j 

és szemérmes elrejtésére törekszik. A pogány [ 

drapériának ismét négy iránya különböztethető 

meg, az egyiptomi és assyr, rideg'és konvenczionalis 

formáival, vékony és merev egyközü vonalaival, 

melyek az ország éghajlati sajátságaiban 

bírják magyarázatukat, mint a mely melegségénél 

fogva nőknél és férfiaknál egyaránt elegendővé 

tett egy lazán a test körül vetett sima és 

övetlen inget; s a szabadabb görög ós római, 

hullámzó redővetéseivel, s a szépérzéket tökéletesen 

kielégítő kecses és harmonikus simulékonyságával, 

akár az athéni senator tunikájában, akár 

a hellén matróna dus peplumában, akár a római 

polgár nehéz és ünnepélyes tógájában tekintjük. 

De ez általános és nagyrészt ethikai és historiai 

okokon nyugvó művészeti elveken kívül 

czélszerüségi tekintetek is több irányban befolyá- ' 

solják a drapéria jellegét. Ilyen a meleg és hideg 

követelményeihez való alkalmazkodás szüksége, J 

s ilyen a mozgás és nyugalom tényezője. Az 

alkalmazkodás föltétele magával hozza a szőve- j 

tek sokféleségét, s a nehéz ós súlyos szövetek 

esésének nagy és tompa hajlású ránczok kölcsönöznek 

puha melegséget és ünnepélyességet, 

míg a könnyű drapériáknál ellenkezőleg az apró 

és szögletes redőzet az uralkodó. Viszont a 

mozgás és nyugalom mekbánikája is érvényesíti 

a maga törvényeit a drapériáknál, s míg a 

nyugvó állapot az egyközü vonalak merőlegességében 

jut kifejezésre, addig minden mozgás 

sugárzó ívekbe oldja föl a függélyes redőket s 

merev, vízszintes vonalakba a diagonális ránczokat. 

Lehetnek, a kik azt hiszik, hogy ily fejtegetéseknek 

nagyon kevés közük van a divat gyakorlati 

tényeihez. De ne feledjük, hogy az öltözködés 

ma már valóban szépművészet, melyben | 

az alkotó művészek egész sora gyümölcsözteti 

tehetségét, képzeletét, tapasztalatát s egy arcznak, 

egy termetnek, melyet isten szépnek teremtett, 

nem-e önmaga és isten iránt való kötelessége 

is, a teremtés nagy czélját, mely a nő rendeltetésében 

nyilvánul, minden rendelkezésére 

álló eszközzel igyekezni megközelíteni ? Egy nő 

szépség nélkül — madár szárny nélkül, s pedig 

az a szárny, mely a nőt hivatása magas körébe 

emelkedni segíti — lelki és testi bájának hódító 

hatalma. Csakhogy az a divatkorszak, melynek 

eszméihez most visszatérünk, telve a divat minden 

elképzelhető túlzásaival és extravagancziáival 

is, és ily helyzetben nagyon közel áll a veszély,! 

mely az izlés tökéletes megrontására vezethet. 

Ez az igazi ok, a miért ma napság a 

nők megvesztegethetlen ízlésének kétszeres éberséggel 

szükség őrt állani, nehogy a hatásvadá- i 

szat, a színek erőltetett hajhászata, az ornamen- [ 

táló művészet tulhajtásai megingassák a valódi j 

elegánczia alapját, mely az «ensemble>> összhangjában 

áll. 

* 

A diskrét izlés müveinek példázásául adjuk 

itt a Monaszterly és Kuzmik utódai czég jó hirü 

készítményei közül néhány legujabbnak leírását. | 

Csinosabb jelenséget alig lehet képzelni a jégen, I 

mint egy vörös vigogne - kelméből készült kor- ! 

csolyaöltözetet, hasonló vörös kabátkával, melyet I 

nyakánál pompás kasztor-prém fog át lágyan s | 

ugyanabból a szőrméből egészíti ki karmantyú 

és sipka. Szintén korcsolya-toilette egy világoszöld 

posztó, fekete nagy arabeszkekkel soutachirozva. 

Kabátja ugyanolyan, a gallér, karmán- I 

tyu és sipka fekete asztrakán. 

Az ebédlő és látogató öltözetekben szintén 

dús válHszték áll rendelkezésre. Laferriérenek 

egy rendkívül elegáns modellje vörös ottomán 

j szövetből készült, elől egymásra hajló ránczozott 

! derékkal, alja sima, nagy ránczokkal. A Rauditz 

párisi czéget pedig előnyösen mutatja be egy 

vieux-rouge peau de soie öltözék fekete virágokkai, 

dereka és hátsó troussirozása egybeszabva; 

; elől tablierforma disz bársonyból és jet-diszszel 

l s bársony ujjak. Egy ebédlő ruha, mely Klotild 

főherczegnő számára készült, szintén érdekelni 

i fogja az olvasót. Ez fekete velours de Lyon, elől 

I és hátul rezedazöld, fehér alapon fekete virágú 

betétekkel. A derék directorium-izlésü s egybeszabott. 

A pongyolaruhák közt érdekes egy nílusi zöld 

pongyola, fényes angol plüssből, spanyolos pica- 

dero-ujjakkal, mely elől kaczkiás kis kabátot 

képez. A magasabb történeti stylnek egy más 

pongyola felel meg, mely egyenesen Mária Antoinettenek 

ma is őrzött hálóruhája mintájára van 

szabva. Ez almaszinü plüss, ujjai és galléra festett 

kétszínű kakastollakkal díszítve, s úgy az 

ujjak, mint a derék széles fűzőkkel egybetartva. 

Soha ragyogóbb s kápráztatóbb szinpompáju 

báli toilette-ek nem söpörték a táncztermek porát, 

mint a minők az idén fogják. A fentebb említett 

hírneves czég az ujabb, és legújabb báli szöveteknek 

is egész raktárát bocsátja rendelkezésre, 

gazdag érez, arany és sárgaréz-hímzéssel; illusionokat 

behúzott selyem zsinórokkal, czik-czakokkal, 

sávokkal, vagy zsenilia-csillagokkal és 

szélén zsenilia-szegélylyel, mindenféle lombmintázatokban; 

uj és lehellet-könnyüségü selyem 

mousseline-eket, uj és igen erős tüll-crépe-eket, 

szélén kígyózó füzérmintákkal; csíkokkal vagy 

keskeny aranyszegélyű vonalakkal s levélmintákkal 

beszőtt gáz-szöveteket stb. Egy uj fajta 

crépe, a crépe athenienne, egészen sima és sokkal 

ritkább a közönséges crépe-nél; némely gázszövetet 

empire-stylben arany pillangók és apró 

arany karikák hintenek be széles szegélylyel, vagy 

pedig alól széles szegély van reájuk varrva s a 

szegélyről a szövetre áthímezve a levelek, rózsák. 

Mind e szövetekben a legkedveltebb szin a zöld 

és rózsaszín ; ezek uralják ma a divatot az ifjú 

lányoknál, míg az ünnepélyesebb nagy toilettekben 

többnyire az állott azinek, vieux rose, vieux 

vert érvényesülnek, görögös mintákkal, rózsákkal, 

ágakkal, arany, ezüst és zöld kalászokkal 

gazdagon hímezve, s a szöveten széles bordűr. 

A kézi varrásban kifejtett rendkívüli pompáról 

csak a ruha két oldalára alkalmazandó tablier-k 

nyújtanak igazán fogalmat. Ezekből kincseket 

érők láthatók Monaszterly és Kuzmik utódainál. 

Szövetük a legdúsabb, apró pikéthez hasonló 

nehéz fehér royal selyem, a renaissance ornamentikájának 

formai kifogyhatlanságával hímezve 

és díszítve, úgy mint a derék-díszek is. Egész koszorúk 

domborúan emelkednek ki a fehér alapból, 

művészi szinhatással és árnyéklással hímezve bele, 

míg másutt gyöngygyei kivarrott strucztollak 

emelkednek merészen fel a termet közepéig, melyeket 

köröskörül apró rózsafüzérek, szétszórt 

csokrok ölelnek közre, nyitott selyemmel hímezve. 

A jellemző az, hogy a széles szegély mindig 

a szövetre át van hímezve. Néhol a tablier 

és a derékdísz két része közül az egyik áttört 

munkát mutat, míg a másikon fehér margitkavirágok 

vannak elszórva, selyem és zsenilia-himzéssel. 

Kész kompozicziókban láttunk egy rózsaszín 

selyem gázé hímzett báli ruhát egyszerű, bájos 

görög tunika formában, széles halványzöld moirészalaggal. 

A derék szívformában kivágva, kis 

dudoros ujjal, mely szélein szintén halvány-zöld 

szalaggal van összekötve. Hátul a derekat is 

moiré-rozetta díszíti, s ez oldalt hosszú szalagban 

megy alá. Elől a derekat pántok tartják össze. 

Igen egyszerű és ízléses egy rózsaszín tafetas 

alsó ruha, világos zöld, fénytelen uj fajta gázzal 

bevonva, s öt soronkint keskeny atlasz-szalagokkal 

húzva be. Semmi troussirozás, a szövet egész 

egyenesen esik alá s a derék hasonló húzott 

derék. 

A felcsigázott divatláz eme napjaiban mit 

mondjunk ahhoz a hősies kísérlethez, melyet Parisban 

De Valsayre assszony épen most tart 

időszerűnek koczkáztatni, hogy honleány-társait 

a Bloomerizmusnak megnyerje? Csak nemrég 

adta be hírhedt kérvényét a kamarához, hogy 

engedélyezze ez a nőknek a nadrág és kabátviselést. 

A bizottság, melyhez a kérvény jelen- 

53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 883 

téstétel végett utasítva lett, csakugyan nem talált 

semmi törvényes alapot arra, hogy a nőknek 

a férfiruha viselését megtiltsa s madame de Valsayre 

már-már diadalmaskodott, sőt lelkében 

alighanem feltűnni látta már a közel jövőt, 

melyben a szabad mozgást gátló ruhaaljak s a 

felesleges szövetmasszák el fognak enyészni a 

föld színéről, s a ndivided skirt» győzedelmeskedik 

minden vonalon. Ebben a reményben nem 

átalt Worthhoz, a női divat legelső kodifikátorához 

fordulni, hogy gondoljon ki valami szép 

kompozicziót ebben a genre-ban. De az izlés 

nagy mestere elég gyöngédtelen volt könnyen 

felfogható okokból visszautasítani az ajánlatot s 

így a »nadrág" egyelőre még mindig jámbor 

óhajtása marad a felvilágosult nők egy részének. 

Honny sóit . . . stb. 

Valsayre asszony különben nem áll egy magában 

a divat ez idő szerinti doktrinerjei közt, 

tul, a csatorna másik felén szintén történtek 

ujabb kísérletek, diadalra juttatni az egészségügyi 

theoria elveit a ruházkodásban. A legújabb 

lépés ebben az irányban az úgynevezett cellu- 

BÁLI RUHÁK. 

laris szövetek hordozása, mely ugyan azt a czélt 

tűzi maga elé, a mit Jáger és tanítványai a férfiruházkodásban. 

Ebben az esetben is a bőr pórusainak 

szabad közlekedése az, a mire a fősuly 

van fektetve, s minél likacsosabb a gyártmány, 

annál nagyobbra vannak hygienikus becsével a 

celluláris rendszer hívei. Különben a celluláris 

szövet nem gyapjú, hanem gyapot s az uj találmány 

magasztalásában kifogyhatatlanok a reklám 

szócsövei. 

IRODALOM ES MŰVÉSZET. 

Mai számuuk az utolsó a jelen évben; a kiadóhivatal 

a t. előfizetőket megrendeléseik mielőbbi 

megújítására kéri fel, nehogy a lapok küldésében 

fennakadás álljon be. 

A «Vasárnapi Újsága 1888. évi folyamának 

tartalomjegyzékét januári első számunkkal küldjük 

szét. 

Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben 

czímü nagy néprajzi vállalatból a Magyarországot 

ismertető rész H-ik kötetének 3-ik füzete hagyta 

el a sajtót, a vállalatnak egyik legérdekesb tárgyú 

füzete, a tárgyhoz méltó közleményekkel és illusztrácziókkal. 

^ A füzet folytatja a magyar alföld ismertetését. 

Tön Kálmán befejezi a Tiszáról és az árvizek elleni 

védekezésről írt dolgozatát. Alapos kis tanulmány 

ez, sok adattal, jellemző és találó részletekkel, melyeket 

egyforma érdekkel olvashatnak itthon, a német 

fordításból pedig a külföldön. A czikket illusztráló 

képek is jól teljesítik az ismertető feladatot. 

A jelen közleményhez Cserna Károly rajzolta meg a 

gátépítés, a karózott töltés és csinálásának képét, s a 

sokat emlegetett Kurcza-zsilipet. A füzetben kezdődik 

ezután a magyar népszokások leírása s ezeket 

a «Házasság* nyitja meg, még pedig oly kitűnő tollból, 

mint Baksay Sándoré, ki annyira ismeri az 

alföldi magyar népet, szokásait, észjárását, s birja 

tősgyökeres nyelvét. Czikkét művészi illusztrácziók 

emelik lioskorics Ignácztól és Vágó Páltól, a népéleti 

génre e jeles festőitől és illusztrátoraitól. A czikket 

nagyobb vígnette-kép nyitja meg Vágótól, vonzó 

idyll a falu szélén, a takaros libapásztor lanynyal s 

a bojtár fiúval. Még egy egész oldalra terjedő képet 

rajzolt Vágó, falusi nászmenetet, jellemzetes alakokkal, 

tele vidámsággal. Eoskovics e füzetbeli három 

képe: a «Leánykérés», a «Vőfély», a •Menyasszony 

—-—- • 

UJ DIVATKÉPEK. 

táncz», művészi dolgok, megfesteni való kész képek, 

s metszésök is jól sikerült. Vágó Pál és Eoskovics 

Ignácz legszebb rajzát e füzetből, Baksay czikkének 

megfelelő szövegével mutatványul mai számunkba 

átvettük. A füzet a Révai testvérek bizományában 

jelent meg, ára 30 kr. 

Isten országa, templomi és iskolai beszédek gyermekek 

és ifjak istentiszteletére s vallástanitására. E 

czim alatt dolgozta át Benke István ref. gymnasiumi 

tanár Vaughan Jakab brightoni angol hitszónok beszédeinek 

egy részét, melyek a vallás-erkölcsi nevelés 

eszméjét a biblia nyomán oly szépen fejtegetik. 

Benke kihagyta azokat a részeket, melyek a mi 

viszonyainkra nem tartoznak, vagy vonatkozásaik 

nehezebben érthetők. Az első kötetben 15 beszéd 

van s ára 1 forint, a második kötet ára 1 forint 

20 krajezár. Ugyancsak Benői közelebb jelenne meg 

a holland Molenkamp és az angol Stanley egyházi 

beszédeinek gyűjteménye, mely 1 frt 20 krral rendelhető 

meg nála Sepsi-Szent-Györgyön. 

«A keleten» : e czím alatt 450 lapra terjedő kötet 

jelent meg Szentkereszty György bárótól. A nagy 

terjedelmű munkában a szerző azon benyomásairól 

ad számot, melyeket benne Kairó, Alexandria, a 

gizehi piramisok, a sphynx, a Nüus, Jeruzsálem, 

Bethlehem, Konstantinápoly és Athén keltettek E 

• ,• • 

benyomásokról melyek nem mindenütt voltak felületesek, 

egyszerű mesterkéletlen formában ad számot 

a szerző kötetében; s ha itt-ott nem tudott 

szabadulni a terjengősségtől, sok helyen közvetlenségével 

hat. A kötet a Révai testvérek könyvkereskedésének 

bizományában jelent meg s ára 3 forint 

60 kr. 

Mese a varrógépről, Kiss József költői beszélye, 

Baditz Ottó illusztráczióival, harmadik kiadásban 

jelent meg a Révai-testvéreknél, kis nyolezadrét 

alakban, és diszszel kiállítva. Arany metszésű, Ízléses 

kötésben 2 frt 60 kr. az ára. 

Fürdői emlékek, elbeszélések, írta Porzsolt Kálmán. 

A megszokott elbeszélési ós novella-minták 

helyett fürdői történetek, fürdői alakok, fürdői szokások 

elég élénk rajzai, s a mi fürdői életünkből is 

van köztük több jellemző vonás. Apró képek, olykor 

e gy-, e gy ismeretes fürdő rajza van illesztve a szöveg 

közé, Góró Lajos tollrajzában. A csinos kiállítású 

kötet ára 1 frt. 

Jókai finn nyelven. Jókainak «Magyar nábob* 

regénye finn nyelven, Vainio E. Niilo fordításában 

• • < • ; • • • ; ; .-••• i : - - • • , • : •• . , , . i 

REGGELI PONGYOLA. 

jelent meg Helsingforsban, «Unkarilainen Nábob* 

czim alatt. 

Vainio a művet magyarból fordította finnre, az 

előszót hozzá Jallava Antal, hazánkban is ismeretes 

finn tudós irta. Ebből értesülünk, hogy finn nyelvre 

még a következő művei vannak Jókainak eddigelé 

lefordítva: «Pakolaisen paivákirj», «Unsi Lilanhaltia» 

(«Uj földes ur»), •Rakkaite Sukuluaísia.> — 

•Kymmenen M. Jókain novellia.» — tRakkandennarrit.» 

— «Sotakuvia Í848 ja 184-9 Vousista.» — 

• Kiusaaja».» Szerzők magyar nyelven irt levél kíséretében 

küldték meg a fordított művet Jókai 

Mórnak. 

Az inyesmesterség könyve. Két fővárosi vendéglős, 

Gliiek Frigyes és Stadkr Károly 370 oldalra 

menő könyvet adtak ki, mely a szakácskodásnak 

mindazon sültjét, főttjét, nyalánkságát felsorolja, 

a melyeket föltálalni szokás. Még pedig abból a czélból 

adták ki, hogy a vendéglősök egyforma elnevezések 

szerint és lehetőleg jó magyarsággal szerkeszthessék 

az étlapokat. 

A szerkesztők közlik az összes ételek idegen és 

magyar nevét, a szakácssági szótárt, a főbb enni és 

innivalók földrajzi eredetét, emésztési idejét stb. 

E részben, saját tapasztalataikon kivül, Hermán Ottó

884 VASÁÉNAK CJJ8ÁG. 53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM 

és Frecskay János is segítettek nekik, s a szerkesztést 

Somogyi Ede végezte. A czél, melyet a könyv 

elérni akar, helyes, és kívánjuk hozzá a legjobb sikert. 

A második rész az inyenczség irodalmából ad 

közleményeket, elsőnek Greguss Ágost hátrahagyott 

értekezését: «Az étkezés iesthetikája», Jókai Mór a 

magyar konyhát, illetőleg az otthoni főzést dicsőíti 

• Nők a tűzhely mellett» czimen, Agai Adolf arról 

ír, hogy utazásain mily furcsaságokat talált «Az 

evés»-ben, Kecskeméthy Aurél hátrahagyott czikke 

«Az ivasróh szól, Pulszky Ferencz «Az angol konyha 

i-t, Erödi Béla a .Török étkezés»-t ismertetik stb. 

Maguk a szerkesztők is gazdagiták e részt, Glück 

•A vendéglői konyha»-t, Stadler «Az amerikai étkezés 

»-t ismertetve. Még három magyar étlap, evésivásra 

vonatkozó magyar közmondások, nóták vannak 

a könyvben. A czimlapot Hirsch Nelli csinos 

rajza ékesíti: Ganymed, egyik kezében tállal, másikban 

korsóval. A diszes kiállítású könyv Nagel Ottó 

bizoinányában kapható. Ara 3 frt 60 kr. 

KÖZLNTÉZETEK ÉS EGYLETEK, 

A régészeti és embertani társulat Pulszky Ferencz 

elnöklete alatt decz. 27-én tartotta évi rendes 

közgyűlését. 

Az elnök fájó száhskijal emlékezett meg HenszImann 

Imre elhin. társulat jegyzőkönyvileg 

is kifejezést adc < nek. Ezután dr. Czobor 

Béla tartott eial a társulat volt tiszteleti 

elnöke, Ipolyi t. Az emlékbeszédet, mely 

részletesen tárgyalja Ipolyi irodalmi működését és 

nagybecsű gyűjteményeit, tetszéssel fogadták. A titkári 

jelentés szerint a társulatnak ebben az évben 

425 tagja vol vagyona 8622 frt. A jelentés 

tudomáaul vétele utáu dr. Rtsta Béla néhány ujabb 

régészeti lelc. ' ott be. — Az elhalálozások 

által mt- bwwló választmányi tagsági helyekre 

i v-J b. Orbán Balázs, Fraknói 

Vilmos és Majláth Béla, az ideiglenes választmányba 

pedig: Kuzsinszky Bálint, Széli Farkas, Bunyitay 

Vincze, Posta Béla és Könyöky József. Az egyházi 

régészeti szakosztály elnökévé Czobor Béla választatott. 

Az állatvédő országos egyesület decz. 23 ikán 

Békey Imre fővárosi tanfelügyelő elnöklete alatt 

tartotta közgvülósét. A jelentésekből kitűnik, hogy 

az egyletnek 1382 fizető és 49 tiszteletbeli tagja 

van. Az egylet jövedelme 1887 frt volt, kiadása 438 

frt, e szerint a pénztári állás 1449 frt. Dicsérő 

okleveleket szavaztak meg többeknek, kik az állatokkal 

való jó bánással kitüntették magukat. Kammermayer 

Károly polgármester megínterpellálta a főtitkárt, 

van e tudomása arról, hogy egy fiatal hölgy 

már évek óta minden télen bejárja a sétányokat és 

eteti a madarakat ? Kéri, hogy kutassák ki a hölgy 

nevét és küldjenek neki elismerő levelet. A hölgyválasztmány 

egyik tagja bejelenté, hngy ismeri a 

fiatal hölgyet; a közgyűlés azonnal elhatározta az 

elismerő oklevél elküldését. A Bökk Szilárd féle 

alapítvány hova fordításának javaslattételére bizottságot 

küldenek ki Békey Imre elnöklete alatt. 

A «Vasárnapi Újság»1889. évi folyama. 

A «Vasárnapi Újság»január elején Jókai Mór 

tól hosszabb új elbeszélést kezd meg *A rosszul 

osztozott testvérek* czím alatt, Roskovics Ignácz 

rajzaival. 

Ez után elbeszélést közöl Mikszáth Kálmán 

tól, Vágó Pál rajzaival. Ugyancsak Mikszáth 

Kálmán hosszabb czikksorozatot ir a «Vasár 

napi Újság* számára a képviselő Házról, ked 

velt karczolatai alakjában, mely arczképcsopor- 

tozatokkal és a «Vasárnapi Ujság» rajzolói által 

készített jelenetes rajzokkal illusztrálva fog meg 

jelenni. 

Továbbá nagyobbrészt illusztrált elbeszélé 

seket és rajzokat közöl a «Vasárnapi Újság» 

Baksay Sándor, Petelei István, P. Szathmáry 

Károly, Tors Kálmán stb., s írónőink közül 

Beniczky-Bajza Lenke, B. Büttner Lina, stb. 

tollából, a külföldről pedig ez év folyamában 

kivált a franczia, angol és orosz irodalom java 

termékeiből választott elbeszélő müveket. 

Ugy szépirodalmi, mint ismeretterjesztő részé 

ben állandó dolgozótársai maradnak a ((Vasár 

napi Újság »-nak mindazok, kiknek a múlt évfo 

lyamokban oly szívesen fogadta műveit az olvasó 

közönség. 

* 

A «Vasárnapi Ujság» társlapja, a most már 

35-ik évfolyamába lépő nPolitikai Újdonságok* 

a hét eseményeit kellő magyarázattal 

ellátott gondos, hű összeállításban tárja az olvasó 

elé, s a közönség együtt találja benne mindazt, 

a mi a napilapokban elszórtan jelen meg, ugy 

hogy e lap, kivált vidéken, hol a hiányos postajárás 

a napi értesülést különben is megnehezíti, 

a napilapokat is lehetőleg pótolja. 

A ((Politikai Ujdonságok»-hoz ujabban a ((Magyar 

Gazda» czímü két hetenként megjelenő 

gazdasági lap van csatolva, s ezenfelül rendkívüli 

mellékletekkel is bővítve lesz a lapnak 

hetenként másfél s minden második heten 

két nagy ívre terjedő tartalma, mely a / olitikai 

Újdonságokat az országban a legnagyobb 

és legtartalmasabb politikai hetilappá te te. 

A Világkrónikával együtt « 14.— -« 7.— « 3.50 

Csupán a Politikai Újdonságok « 6.— « 3.— « 1.50 

A Világkrónikával együtt « 8.— « 4.— • 2.— 

Felelős szerkesztő: Nagy Miklós. 

A Franklin-Társulat kiadó-hivatala, 

Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz. 

MI ÚJSÁG? 

Házasság a királyi családban. A magyar királyi 

pár legfiatalabb gyermeke, Mária Valéria fó'herczegnő 

karácsony estéje óta menyasszonya Ferencz 

Salvator főherczegnek, a ki főhadnagy a 12-ik dragonyos 

ezredben, s rokona a királyi családnak. Az ifjú 

pár frigyétől távol áll a politika hideg számítása > 

a legbensőbb vonzalom hozta létre. A menyasszonyról 

érdekes följegyezni, hogy a Habsburg-családból 

ő az első királyi gyermek, a ki Budán született 1868 

ápril 22-ikén. Az utolsó magyar királyi szülött, a ki 

Budán látott napvilágot, János Zsigmond király 

volt, ki 1540. július 7-ikén született. Az eljegyzést 

semmi előzetes hir nom előzte meg, s örvendetes 

meglepetést keltett az egész monarkhiában. Külföldi 

lapok többször közöltek Mária Valéria főherczegnőtől 

eljegyzési hirt, s különböző királyi családok herczegeit 

emlegették, de ezek mind üres találgatásoknak 

bizonyultak. A királyi szülők fő vágya volt 

mindig, hogy gyermekeik boldogságát szivök sugalata 

segítse elő, s a hatalmas monarkhia uralkodójának 

gyermekei valóban nem is politikai és hatalmi 

számításokkal alapítottak családot, hanem a rokonság 

bensőbb köréből választottak, a sziv vonzalma 

szerint. így Gizella főherczegnő kinek eljegyzése 

Buda várában volt — a királyné rokonságából, a bajor 

királyi családból való Luitpold herczeggel lépett 

frigyre ; Rudolf trónörökös pedig József nádor unokájával. 

A királyné Mária Valéria főherczegnőtől 

nem akart elválni. Az ő óhajtása volt, hogy hnsz 

éves kora előtt ne menjen férjhez, s hogy férje az 

uralkodóházhoz tartozó herczeg legyen, hogy közelében 

maradhasson. 

Salvator Ferencz, a boldog vőlegény, császári herczeg, 

ausztriai főherczeg, magyar és cseh királyi 

herczeg stb., az aranygyapjas-rend vitéze, a toskánai 

nagyherczegi szt. József-rend lovagja, Károly Salvator 

főherczeg'és Mária Immaculata fó'herczegaszszony 

második fia, született 1866. évi augusztus 

21-én Altmünsterben, Felső-Ausztriában. A főherczeg 

a Habsburg-család toskánai ágainak sarjadéka; 

nagyatyja rV. Ferdinánd toskánai nagyherczeg. 

Az ifjú főherczeg 1881-ben nyert hadnagyi rangot 

a Ferencz József nevét viselő dzsidás ezredben, 1886. 

április 24-én pedig főhadnagygyá neveztetett ki s a 

12. számú dragonyos-ezredhez került. Ez idő szerint 

a főherczeg, ki szenvedélyes lovas is, szorgalmas 

hallgatója Bécsben a hadiiskolának, melynek befejezése 

után valószínűleg ki fogják nevezni törzstisztté. 

A főherczeg közeledése a fó'herczegnőhöz 

már két év előtt történt, a királyi pár ischli tartózkodása 

alatt. Salvator Ferencz főherczeg sürün járt 

Ischlbe és ismételve meghívták azokra a kirándulásokra, 

melyeket a királvi család Mária Valériával 

Ischl környékén tett. Csakhamar nem volt titok, 

hogy a főherczegnő szívesen látja Salvator Ferencz 

főherczeget és hogy a királyi szülők beleegyeznek a 

fiatal pár egybekelésébe. 

A ((Vasárnapi Ujság» hetenként két nagy ívre 

terjedő tartalma szintén számos rendkivüli 

mellékletekkel lesz bővítve. 

A királyi család tavaszi gödöllői tartózkodása alatt 

szintén meghívták Gödöllőre Salvator Ferencz főherczeget, 

s abból a módból, a mint fogadtatott, udvari 

körökben arra következtettek, hogy az eljegyzésnek 

csakhamar meg kell történnie. 

Mária Valéria főherczegnő az idén őszszel is 

Ischlben maradt, s a közel Gmundenben Salvator Ká 

Az előfizetések a Vasárnapi TJjság és Politikai roly családjával többször találkozott. A király csak 

Újdonságok kiadóhivatalába, Budapest, egyetemhamar szintén beleegyezését adta az eljegyzéshez, a 

utcza 4., küldendők. — Egyes előfizetések legczél- mit tudattak a vőlegény nagyatyjával, Ferdinánd 

szerübben postautalvány által eszközölhetők, melyre nagyherczeggel, a ki a toscanai ág feje. Az eljegvzést 

bérmentesítésül csak egy darab öt krajczáros bélyeg azonban akkor el kellett halasztani a királyné atyjá 

szükséges. 

nak, Miksa berezegnek halála következtében. 

Uj előfizetőink szíveskedjenek megrendelésüknél 

nevüket, lakhelyüket, valamint az utolsó postát világosan 

és olvashatólag kiirni. — Régi előfizetőink 

legczélszerübben ugy járnak el, ha czimszalagjaikból, 

melyek alatt lapjaikat kapják, egyet a postautalvány 

szélére fölragasztva, beküldőnek a kiadó-hivatalnak. 

— Külföldi elöfizetésekiiez kérjük a postailag meghatározott 

viteldijat is csatolni. — Gyűjtőinknek tíz 

előfizetett példány után egy tisztelet-példánynyal 

szolgálunk. 

E hó 24-én délután 5 órakor a királyi család teljes 

zárt körben ebédelt, mely ebéden csak a király, a 

királyné, Mária Valéria és a trónörököi-pár vettek 

részt. Az ebéd után a királyi család Mária Valéria 

lakosztályába ment, a hol már várt Salvator Ferencz 

főherczeg, hogy a király fogadja. Ezután a többi 

családtagok jelenlétében a főherczeg megkérte Mária 

Valéria kezét a királytól, mire az beleegyezését adta 

és kimondotta az ifjú pár eljegyzését. Valéria főherczegnő 

kívánatára erre előhívták az ő környezetének 

továbbá a királyi és trónórökösi pár udvarának tag 

Előfizetési föltételek: 

jait, a kik épen jelen voltak a Burgban s a kikkel a 

főherczegnő közölte eljegyeztetésót és fogadta azok 

, , egész évre félévre negyedévre szerencsekivánatát. 

A Vasárnapi Újság _.. ... frt 8.— frt 4.— frt 2.—. 

A Világkrónikával együtt « 10.— « 5. 2.50 Még az este több levelet és táviratot küldött el a 

főherczegnő az uralkodóház távollevő tagjainak s 

A Vasárnapi Újság és | 

12.— « 6. « 3. legbensőbb barátnőjének, Auersperg Aglája herczeg- 

Politikai Újdonságok | 

nőnek, az elhunyt osztrák miniszterelnök leányának, 

valamint volt nevelőnőinek és tanítóinak, köztük 

Rónay püspöknek, kivel — mint irta — örömtől dobogó 

szívvel tudatta eljegyzését. 

Karácsony első napján délelőtt az uralkodóház valamenyi 

Bécsben tartózkodó tagja összegyűlt a 

Burgba, hol a király tudtukra adta az eljegyzést s a 

főherczegnő fogadta szerencsekivánataikat. A családi 

ebédhez Salvator Ferencz főherczeget is meghívták, 

mint vőlegényt. 

Ugyanekkor este a királyné a jegyesekkel Münchenbe 

utazott, hogy bemutassa őket édes anyjának, 

Ludovika bajor herezegnőnek, kinek férje halála 

után oly jól eső örömet okozott unokájának eljegyzése. 

A jegyeseket a bajor királyi család többi tagl 

jainak is bemutatták. A menyegző alkalmasint csak 

egy év multán lesz. 

A karácsonyi ünnepeknek az idén nem volt hagyományos 

téli képök: a fehér hó, a kemény fagy. 

Bitka eset, mikor a tél ily enyhe, és a gazdák nem 

is szeretik, ha a karácsony fekete a sártól, Most 

egész őszi képe volt, szürke éggel, vastag köddel, 

esős permeteggel, mely a fővárosban nedvessé és 

lucskossá tett mindent. A kinek nem volt sietős 

dolga, ki sem ment az utczára. A kellemetlen idő is 

arra utalt mindenkit, hogy családi körben töltse az 

ünnepeket. A jótékony egyesületek és emberbarátok 

az idén is gondoskodtak, hogy a szegény gyermekeknek 

örömet hozzon a karácsony. Minden egyesüteben 

állítottak föl karácsonyfát, melyet a jótékonyság 

halmozott el adományokkal, s a családi kör melege 

és öröme kigyúlt az árvák és szegények közt is 

karácsony estéjón. Játékot, hasznos tárgyakat, téli 

ruhát, iskolai könyveket osztottak szét. Évről-évre 

több a száma a magán köröknek, vendéglői asztaltársaságoknak, 

melyek a végből alakulnak, hogy önmaguk 

csekély megadóztatásából, játókdijakból karácsonyra 

gyűjtenek és szegény gyermekek számára 

téli ruhát szereznek. Ezek is fölruháztak egy pár 

száz gyermeket. A szegények segélyzése, az árvák 

53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASÁBNAPI ÚJSÁG. 

megörvendeztetése a karácsonyi ünnepeknek mindig 

erősbülő fővonása. 

Arany János szobra. Az Arany-szobor-bizottság 

a pályázat nyertesével, Stróbl Alajossal megkötötte 

a szerződést a szobor végleges elkészítésére. Stroble 

szerint a szobor nagy mintáját 1891. január l-éig 

köteles elkészíteni. Az érezbe öntésnek pedig egy év 

leforgása alatt kell megtörténnie. 1892-ben állítják 

fel a múzeum főlépcsője előtt a talapzatot s a leleplezés 

1892. október havában lesz. Stróbl csak a tavaszszal 

fog e munkájához, mert előbb, január közepén, 

hosszabb tanulmányutat tesz a külföldön s először 

is Olaszországot keresi fel. Visszaérkezése után 

először Piroska mellékalakját mintázza meg, azután 

a főalakot, Aranyt, s legvégül Toldit. A szobor 

bronzba öntésére két érczöntő műhely, a budapesti 

Schlick-gyár és a bécsi Turbain-féle érczöntő vállalat 

tett ajánlatot, a melyek fölött közelebb dönt a 

szoborbizottság. 

Ipolyi Arnold síremléke. Kiss György, Fraknói 

Vilmos nayyváradi apátkanonok megrendelésére, elkészítette 

Ipolyi Arnold síremlékét, mely a püspököt 

teljes ornatusban ábrázolja. Az életnagyságú 

szobor bronzbó,! a fülke pedig fehér márványból 

lesz. A szobrot Nagyváradon állítják fel. — Kiss 

ezenkívül most mintázza Kinizsi Pál életnagyságú 

szobrát, mely a hős vezért abban a helyzetben örökíti 

meg, a mint baljában zászlót lobogtatva a vár-fokáról 

riadót fuj. 

Uj magyar báró. A király ő Felsége markus a és 

batizfalvy Máriássy János nyugalmazott altábornagynak 

és a főrendiház élethossziglani tagjának, 

valamint törvényes utódainak a magyar bárói méltóságot 

adományozta. 

Zsigmondy Vilmos hagyatéka. Az elhunyt orsz. 

képviselő és jeles tudósnak nagybecsű bányászati és 

geológiai gyűjteménye maradt, melyet a megboldogult 

végakaratához képest az örökösök a magyarhoni 

földtani társulatnak és a nemzeti múzeumnak fognak 

átadni. Ugyané két intézetnek jut Zsigmondy 

becses szakkönyvtára is. 

LEGOLCSÓBB ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA 

Képes Néplap 

egész évre 2 frt, félévre 1 frt. 

A «Képes-Néplap» a «Vüágkrónikával" együtt 

egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. 

Az előfizetések a «Képes Néplap* kiadó-hivatalába 

Budapest (egyetem-tér 4. sz.) küldendők. 

A «Világkrónikán képes közlöny, a «Vasárnapi 

Újság» és »Kép. Néplap» melléklapja, számos képpel s 

gondosan megválogatott közleményekkel jelen meg, 

melyek mellett a világirodalom legérdekesebb termékeiből 

válogatott s számos képpel is ellátott nagyobb 

elbeszéléseket és regényeket is nyújt olvasóinak. így 

a «Világkrónika» 1888. évi folyama több kisebb elbeszélés 

mellett az «Ó» czimű uj angol regényt közölte, 

művészi kivitelű képekkel illusztrálva; hasonló 

érdekességü illusztrált regényt fog közölni 

jövő 1889-dik évi folyamában. A «Világkrónikán 

ezenfelül, mint heti lapjaink közleményeinek rendes 

kiegészítője, a hazai s külföldi általánosabb érdekű 

eseményeket, az azokban kiválóan szereplő személyiségeket 

népszerű nyelven irt magyarázatokkal 

kisért képekben mutatja be ; közöl tájékoztató czikkeket, 

uti rajzokat, nép- és tájismertetéseket, szemléltető 

jelentéseket a hazai és külföldi közérdekű 

mozzanatokról, találmányokról, fölfedezésekről, úgyszintén 

mulattató közleményeket, közhasznú tudnivalókat 

stb. A Világkrónika hetenkint egy íven jelen 

meg, több képpel illusztrálva. 

HALÁLOZÁSOK. 

HAJÓS JÓZSEF, közéletünk érdemes férfia, a pesti 

hazai első takarékpénztár egyik alapitója, hosszú 

évek során elnöke, kinek vezetése alatt emelkedett 

virágzásra, kinek gazdasági intézeteink körül is sok 

érdeme volt, meghalt decz 28-ikán, 70 éves korában, 

Budapesten. 

ZSIGMOND? VILMOS országgyűlési képviselő temetése 

decz. 23-ikán délután ment végbe. A külső dob-utezai 

halottas ház nem volt képes befogadni a gyászolók 

seregét. Ott voltak: Fabiny és Bedekovich miniszte 

rek, s nagyszámú előkelő közönség vette körül a 

ravatalt. Horváth Sándor evang. lelkész a koporsónál 

megható beszédet mondott. A temetésre me

886 VASÁENAPI ÚJSÁG. 53. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM 

^Sv 

a legpompásabb szépítő szer, melyet egy hölgy sem fog nélkülözhetni, ha csak egyszer is megkiserlette. Az arczbornek pompás ifjni üdeséget kölcsönöz a szépséget meeóvja 

a lég, nap és kor kártékony befolyásától s eltávolítja a szoplőt, májfoltot, porsenést és atkákat. Teljes ártalmatlanságát igazolja az orsz. vegykisérleti állomás (állam" 

intézet) bizonyítványa, melynek másolata minden egyes csuporhoz mellékeltetik. — Egy adag kapható 2 frtért (.postán küldve 20 krral több). 

KRIEGNER GYÖRGY gyógyszertárában a „Magyar koronához" Budapest, VIII., Kálvin-tér. 

B*~ Minden tévútra vezetés kikerülése szempontjából, kérjük az alábbi 

egyedül valódi eredeti védjegyet figyelembe venni. "*í 

Felirat:.. W. Benger Söhne." Aláírás: „Prof. Dr. G. Jaeger." 

Egyedüli főraktár Magyarország részére 

a dr. Jaeger O. tanár által kizárólag engedélyezett gyárosok 

& Renger W. fiai, Rregenz 

& összes normál-alsóruha neműinek 

isi Jaeger tanár társnlatá-aál. 

Tulajdonos: JORDÁN KÁBÓL,Y. 

^>^^-^ Rndapest, IV., Deák Ferencz-ntcza 15. 

Nagyban, férfi-, nöi és gyei'liiek-iiiirniál-alüórnhnneniíiek. Kicsinyben. 

Katalógusok és árjegyzékek ingyen és bérmentve. 

PSERHOFER J. 

gyógyszertára BECSBEN, Singerstrasse Nr. 15. „zum goldenen Reiehsapfel." 

"f7'ÓT»+lB>yfl-frt lnrtdci nertlr ezelőtt egyetemes labdacsok neve alatt; 

VCIUSÛIU IttUUdLSUa ez utóbbi nevet teljes joggal megérdemlik, 

mivel csakugyan alig létezik betegség, melyben e labdacsok csodás hatásukat ezerszeresen 

be nem bizonyították volna. A legmakacsabb esetekben, melyekben sok egyéb szer sikertelenül 

alkalmaztatott, ezen labdacsok számtalanszor és rövid idő alatt teljes gyógyulást 

eredményeztek. 1 doboz 15 labdacscsal 21 kr., 1 tekercs 6 dobozzal 1 frt 5 kr. 

bénnentetlen utánvét melletti küldéssel 1 frt 10 kr. A pénz előleges beküldése mellett 

ára bérmentes megküldéssel: 1 tekercs labdacs 1 frt 25 kr., 2 tekercs 2 fit 30 kr., 3 tekercs 

3 írt 35 kr., + tekercs 4 irt 40 kr.. 5 tekercs 5 frt 20 kr., 10 tekercs 9 frt 20 kr. (1 tekercsnél 

kevesebb nem küldetik szét.) 

Í0~Valódiaki ak csak ama labdacsok tekintendők, melyeknek utasítása Pserhofer 

J. név-vonásával van ellátva, s amelyeknél minden doboz tetején 

*K7«inazon névvonás vörös színben rajta van."W 

Számtatan levél islyben a labdacsok fogyasztói hálát mondanak a legkülönfélébb 

és legsulyo egekből való meggyógyulá-mkért. A ki csak egyszer kísérletet 

tett velük, tovább ajánlja. 

fpgj" A. sok kosa öiiö-it-utból közlünk néhányat: "WQ 

Sehlierbacli, l v T. Utam! veskedjék postai utón egy tekercset, kitűnő 

Tisztelettel alulírott ken. misin^j küldene 

ismét négy tekerc&i'., T ^°í* n 1H(sn hasznos 

és kitűnő vértisztt-V» b, f5fcs&iból. 

Teljes tisztelettel 

Nenreiter Ignácz, nyak, orvos. 

Hrasche, Flödnig mellett, 1887. sept. 12. 

T. Uraságod! Isten akarata volt, tiogy labdacsai 

kezembe kerü tek, s irok most azoknak 

sikeréről: gyermekágyban meghűtöttem 

magamat, ugy hogy munkámat többé 

nem végezhettem, s bizonyára már halva 

lennék, ha az Ön csodás labdacsai meg nem 

mentenek. Isten áldja meg Önt ezért ezerszer. 

Bizalmam van, hogy labdacsai egészen 

meggyógyítanak, ugy a mint másoknak is 

gyógyulásukhoz segítettek. Knific Teréz. 

Bécs-Ujhely, 18S7. decz. 9. Igen t. Uram I 

Legmelegebb köszönetet mondok Önnek, 

60 éves nagynéném nevében, ki idült gyomorhurutban 

és vízi-betegségben szenvedett. 

Az élet gyötrelem volt neki, s már azt 

hitte, hogy nincs reménység. Véletlenségből 

kaptam egy dobozt az Ón kitűnő vértisztitó 

labdacsaiból, s azoknak hosszabb használata 

után meggyógyult. Teljes tisztelettel 

Weinzettl Jozefa. 

Mitterinzered 

Ausztria, 1886. 

>rf, Kirchdorf mellett. Felsőjnn. 

10. T. Uraságod! Szi- 

Pacrvhaliegm Pserhofer J.-től. Sok év óta 

fdgy»aizsum, minden {agyo8 tagra éa 

bármily idült sebekre mint legbizt. szer 

elismerve. 1 köcsöggel 40 kr., bérm. küldéssel 

65 kx. 

hurut, rekedtség.görKeskenyköhögés, 

stb. 

ellen. Egy palaczkkal 50 kr. 

j. szer 

Amerikai ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ köszvény - kenőcs, ffi;. i den 

köszvényes és csúzos bajok, tagszaggatás, 

ischias, "f íilszaggatás stb. ellen. 1 frt 20 kr. 

Por a lábimdás ellen. 

1 doboz 50 kr., 

bérm. küld. 75 kr 

tiiilll •! .h:l 17V:im A megbízható szer a golybOlYU-UaiZSdlfl, 

Tanü Eg,nveggel40kr., 

Elet-esszenezia tTôtZ^ZZtés 

és mindennemű altesti bántalom ellen 

kitűnő házi szer. 1 üvegcsével 22 kr. 

vértisztitó labdacsaiból küldeni. Nem mulaszthatom 

el, hogy Önnek e labdacsok értékére 

nézve legteljesebb eliimerésemet kifejezzem, 

és azokat, ha alkalom lesz rá, 

minden szenvedőnek a legmelegebben fogom 

ajánlani. E köszönő iratomra nézve fölhatalmazom 

önt annak a nyilvánosság előtti 

tetszés szerinti fölhasználására. Teljes tisztelettel 

Kastner Teréz. 

Gottschdorf. Kohlbach mellett. Osztrák- 

Szilézia, 1886. okt. 8. T. uram! Kérem 

szívesen 6 dobozzal az Ön egyetemes vértisztitó 

labdacsaiból küldeni. Csak az On 

csodás labdacsainak köszönhetem, hogy öt 

évig gyötört gyomorb jómtól megszabadultam. 

Nem is fognak nálam e labdacsok soha 

kifogyni, és ezennel legmelegebb köszönetet 

mond UraságodnPk őszinte tisztelője 

^__^_ Zwickl Anna. 

T. Uram! Múlt év novemberében egy 

tekercs labdacsot rendeltem meg Önnél. 

Én, valamint nőm, a legjobb eredményt 

láttuk utána; mindi ketten heves főfájásban 

és székrekedésben szenvedtünk, ugy hog 

közel voltunk a kétségbeeséshez, mindamellett, 

hogy csak 48 évesek vagyunk. És 

ime! Az Ön labdacsai csodát müveitek s a 

bajtól bennünket megszabadítottak. Tiszte- 

Jettel Xdst Antal. 

r'i'lL'Pr.lWir hurut, rekedtség, köhögés, stb. 

lumpi "' ellen. 1 dobozzal 35 kr., bérmentes 

küldéssel 60 kr. 

TannochininYenőcs fe^°h f aê;S 

szer Egy szelenczével 2 frt. 

Egyetemes tapasz ^ í ° [ ^ ' ^ 

sebekre, gonosz indulatú lábdaganatoknál, 

makacs mirigydaganatoknál, fájdalmas 

függölyöknél, köröm-méregnél, sebes és 

gyuíadt női mellnél, csúzfolyásnál, s egyéb 

hasonló bajoknál jelesnek bizonyulva. 1 

köcs. 50 kr., bérm. küldéssel 75 kr. 

Egyetemes tisztité sé^fÎ:^ 

rossz emésztés mind. következményei, u. m. 

főfájás, szédülés gyomorgörcs, gyomorhév, 

valamint aranyeres bártalmak. székrekedés 

?tb. ellen is. 1 csomaggal 1 frt. 

Szem-esszenezia ^tfaTSA 1 £w 

Az itt felsorolt készítményeken kívül még a birodalom valamennyi lapjában hirdetett belés 

külföldi gyógyszer-különlegesség készletben van, s minden netán a raktáron nem levő 

czikkek kívánatra pontosan és olcsón beszereztetnek. 0ST~ Postai küldemények a pénz előleges 

beküldése mellett pontosan eszközöltetnek; nagyobb megrendeléseknél az összeg 

utánvétele mellett is. ~V«V Az összegnek előzetes beküldése mellett (legjobban postautalványnyal) 

a viteldíj jelentékenyen csekélyebb, mint utánvét mellett. B»f~ A felsorolt különlegességek 

kaphatók Budapesten Török József gyógyszert., király-utcza 12. 

1847 óta. tehát több mint 40 eve, hogy a legnagyobb sikerrel alkalmaztatik a JíémetorszáíTS 

orvosi kollégiuma által megvizsgált s kitűnő használhatósága miatt a magas helytartóságálta 

" ^"""^ Magyarországban szabad. WEBER-féle í^^^ 

rek, dagadt 

yógvhatásos 

Köszvény-vászon má 

köszvény, csúz, tagszaggatás, keresztcsont-fájás, 

vörheny, mell-, hát- és derékfájdalmak, lábköszvény, 

csipőfájdalom és ischias stb. ellen, mindennemű 

___ görcsök, a kezek és lábakban, különösen görcsös ~**QB9^^^' 

tagok, fiezamodások és oldalszurások biztos eredménynyel gyorsan gyógyíttatnak eze: 

kösz vényvászon által. Kgy csomag ára 1 frt 5 kr., kettős erejű, nehezebb bajokná 

alkalmazandó 2 frt 10 kr. 

Valódi csak akkor, ha a melletti védjegygyei el van látva. Dr. Búron párisi álta 

lános sebtapasza mindenféle sebek, genyedések és daganatok, körömgyuladásoi 

égések, bárminemű sérülések, harapás, szúrás, ütés, váaás, tyúkszem, fagyás stl 

ellen. — Egy köcsög ára a használati módszerrel együtt 70 kr., kisebb köcsög 35 ki 

Valódian kapható rr\ _r"V T> / \ ~T7~ T gyógyszertárában 

Budapesten, király- J_ \ J l i v l -IV *J • ntoza 12. szám a. 

Tisztelt Reakczió és Közvélemény! 

Meghozta hát a Karácson 

Őt, M regálét megváltson! 

Oh, borulj le, publikony! 

Itt Pálya, a keresztelő, 

Tehát fizessetek elő 

Az Istókra. A biony! 

Bolond Istók. 

T 

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS 

„BOLOND ISTÓK" 

twmorisztíkus képes hetilap 1889-ik évfolyamára. 

A «Bolond Istók», a legnagyobb és legdíszesebb magyar 

élozlap januárral tizenkettedik évfolyamába lép. 

Előfizetési feltételek: 

január—márczius évnegyedre ... __. __ 2frt 

január—június félévre... - ._. 4 frt 

Előfizetések, legczélszerübben posta-utalványnyal, a kiadóhivatalnak 

küldendőik. Budapest, egyetem-uteza 4. szám. 

A Solimd Istók kiadóhivatala. 

S3. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 887 

Elismerd nyilatkozat 

és hálaköszönet. 

Tekintetes FÁCZÁNYI ÁRMIN gyógyszerész urnák 

Budapest, X., Kőbányán. 

Van szerencsém t. gyógyszerész urat értesíteni, miszerint 

az ön által feltalált és készített kitűnő gyógyhatású magyar 

édes mnstárjából négy üvegnek elhasználása után úgy a 

gyomortól származó puffadásom, valamint a nehéz lélegzés 

-és fulladozásom is megszűnt. Hogy azonban azon kitűnő 

gyógyszert tovább is élvezhessem, felkérem, legyen oly szíves 

mielőbb még négy nagy üveggel utánfizetés mellett kül- 

-deni. Maradok őszinte tisztelője 

Horváth Péter s. k. 

Kelt Kapuvár (Sopronmegye), 1888 decz. hó 2. 

Igen tisztelt gyógyszerész úr! 

Múltkori becses küldeményét, két nagy üveg kit nő gyógyhatású 

magyar édes mustárt megkaptam és örömmel 

tudósítom, hogy nőm idült köhögésén már is nagy javulás 

állott be. Most ismét kérem az utalványozott összegért 

ugyan abból az oly kitűnő hatású édes mustárjából postafordultával 

két nagy üvegnek szives beküldését. 

Teljes tisztelettel Frim Jakab s. k. 

Kelt Pécsett (Baranyamegye), 1888 decz. 6. 

Frar ciaország és a Külföld Minden 

illatszerész é nél és Fo 

^ ^ ^ 

drászánál 

( & araszánál *T\ ^ \ 5 * ^ 

^í 

^^^ % % J \J Különleges Rizspor 

• ^ , M A ^ ^ BISMUTTAL VEGYÍTVE 

yÁ *~ CH. FAY, ILLATSZERÉSZ, 

PARIS — 9, rue de la Paix, 9 — PARIS. 

A Ch. FAY-féle párisi czég 

különleges rizspora eredeti minó'ségban kapható és utánvéttel 

is megrendelhető 

VERTESSI SÁNDOR illatszertárában 

Budapesten, Kigyó-tér 8. szám. 

A mohai ÁGNES savanyúvíz 

folytonos használata mint 

I VÓVIZ 

járványos betegségek] 

alkalmával kitűnő szolgálatot tesz. 

WBT Friss töltésben mindenkor kapható. *\ 

"F.íloclr-ll+TT T.. magyar kir. ndvari ásvány-1 

XiU.eS»Ji.U.iy U, viz-szallitónál Budapesten. | 

Úgyszintén kapható minden gyógyszertárban, füszerkereskedésben 

és vendéglőkben. 

Sipőcz féie gyOgyborok! 

Ezen közkedveltségnek örvendő és az orvosok által is a legnagyobb 

elismerésben részesült gyógy boraim, melyek hason 

készitményü külföldiekkel a versenyt bátran kiállják, a legjobb 

minőségű anyagokból készítem ezen borok étvágygerjesztő, 

idegerősitö, a vérképződést elősegitő diatetikus 

Pepsin bor 

kitűnő hatású mindennemű gyermekbajoknál, vérszegény és 

tuberkulozus gyermekeknél, megszünteti a gyomorégést a 

bor v, sörnek túlságos élvezete után, 1 palaczk ára 1 frt t>0, 

Coca bor 

az idegrendszer élénkitésére, erősítéseié és tevékenységének 

fokozására orvosilag sokszorosan ajánlott becses szer, rögtön 

megszüntet mindennemű ideges fájdalmat, migrént, fog- és 

arozfáj dalmát. 1 palaczk ára 1 frt 50 kr. 

Cliina és China vasbor 

sápadtság, vérszegénység, étvágytalanságnál, átalános gyengeségnél 

hosszú és nehéz betegségek után a legjobb sikerrel 

lesz használva és végre kitűnő erősítő szernek bizonyai: az 

aggkorban. 1 palaczk ára 1 frt 50. 

10 üveg egyszerre rendelve 12 frt osztr. ert. 

SIPŐCZ ISTVÁN 

gyógyszerész. 

3766 Mnvegyészeti laboratóriuma Pécsett. 

Előfizetésre felhívás 

ÜKAMBÁTYÁM 

IV. évfolyamára. 

Az újév küszöbén felhívjuk a humornak minden kedve 

lőjét, hogy előfizetőink diszes sorába álljanak. 

Lapunk czélja: tartózkodván minden politikai és társa 

dalmi pártoskodástól, humoros elbeszélésekkel és versek 

kel, adomákkal és szellemes ötletekkel mulattatni a kö 

zönséget. 

Képeinket továbbra is Jankó rajzolja az ifjabb művész 

nemzedék legkiválóbb tagjaitól támogatva. 

Az előfizetés ára: 

Januártól márczius végéig 2 frt. 

Januártól június végéig ... ... __. ._. 4 frt- 

Januártól deczember végéig ~ 8 frt. 

Az előző évfolyamokból is áll még néhány teljes pél 

dány rendelkezésünkre, melyet uj előfizetőink egyenkint 

4 frtért megrendelhetnek. 

Az Urambátyám, kiadóhivatala. 

f 52525Z5252525ZnScScSZri! 

A •Franklin-Társulat* kiadásában Budapesten megjelent B minden 

k5n J-T árusnál kapható — az osztr. tart. számára Szelinski György 

CB- kir. egy. könyrárusnál Bécsben, L, Stefanaplati 6. 

HATÁRIDŐ-NAPTÁR 

az 1889-dik évre, 

mindennemű hivatalnokok, ügyvédek, jegyzők, orvosok, 

gazdatisztek, utazók és üzérek számára hasznos 

jegyzetekkel és 366 üres lappal ellátva, irópapiron. 

Ára kemény kötésben 1 frt 20 kr. =i 

ÚJ FALI NAPTÁR 

az 1889-dik évre. 

Egy egész Ív. Ára 20 kr. 

Franklin-Társulat 

magyar irodalmi intézet és könyvnyomda. 

A t. ez. részvényesek az 1889. évi január 6-án délelőtti 

11 órakor a társulat helyiségeiben (Budapesten, 

egyetem-uteza 4. szám, I-ső emelet) tartandó 

rendkívüli közgyűlésre 

hivatkozással az alapszabályoknak lent idézett 12. §-ára* 

meghivatnak. 

A közgyűlés tárgya: 

Egy felügyelő-bizottsági tag választása. 

A részvények az alapszabályok 12. §-a értelmében a tár. 

saság pénztárán kivül a magyar általános hitelbank (Budapest, 

Kádor-utcza 12. sz.) pénztáránál is letéteményezhetők. 

Budapesten, 1888 deczember hó 22-én. 

Az igazgatóság. 

•) 12. |, Minden részvényes, ki a közgyűlésen személyesen vagy 

meghatalmazott részvényes által képviselve megjelen, tiz darab 

részvénye után egy szavazattal bír, ha részvényeit legalább három 

nappal a közgyűlés előtt a társasági pénztárnál vagy az összehívásban 

megjelölt más pénztárnál e czélra letéteményezte. Részvényesek, 

kik a törvény szerint képviseltetésre utalvák, jogaikat törvényes 

képviselőjük által gyakorolhatják. 

\ 

ÚJDONSÁGOK 

sres 

t \ JlllJ.PM 

11 \ \ \ 

dús választékban érkeztek 

X*afgkovií0 JL«MI 

Andrássy-út 3. sz. 

ujjon nyitott illatszer-üzletében. CC?" A már 

10 év óta általam forgalomba hozott valódi 

TOJÁS-SZAPPAN 

egyedül csak itt, vagy fő-üzletemben vácziutcza 

22. sz. kapható. 

MZ LAJOS 

fogtechnikai műterme 

Budapest, niagyar-uteza 1. sz. 

a hatvani utm s rkán. 

készít műfogakat, t'bg'soroli&t és javí 

tásokat. Rendkívül olcsó áron, teljes jótállás mellett. 

I-ső os. kir. kizár, szabad, njonnan javított 

ruganyos sérvkötők 

biztonsági övvel ét 

Legújabb találmány az amerikai, újonnan javított ruganyos sérvkötó 

PolitzertŐl; ez rugók nélkül van, tisztán ruggyantából művésziesen szerkesztve 

s az a czélja, hogy még a legidíütebb sérveket is lehető legrövidebb 

idÓ alatt egyenletes fekvésbe hozza, s ugy nappal a legerőfeszitöbh 

munkánál, vagy a sokat járkáláanál, mint szintén éjjel alvásban is használtathatik, 

a nélkül, hogy a sérvbajban szenvedő hivatásában legkevésbbé 

is volna akadályozva. Felette nagy haszon, hogy az meg éjjel is a testen 

maradhat, mivelhogy a szenvedő testrészre kiváltképen jótékony, kellemetes 

nyomást gyakorol, s a legtöbb esetben még a sérv biztos gyógyulását 

is eszközli. A legtöbb orvosi tekintélyek által e'ismerve, megvizsgálva 

s a legjobbnak találva: professor Kovács a sebészeti kóroda alelnöke, 

dr. Oroas Isajos magy. kir. egészségügyi tanácsos, dr. Olüok 

Ignác* kir. törvényszéki orvos által. 

Alólírott egyszersmind nagy raktárt is tart angol és franczia aczél sérvkötökből, 

függesztő készülékeket (suspensorium) gumimból, szövötteket, 

mint szintén szarvasbórből. A szarvasbőr és gummi suspensoriumok czélja, 

hogy a tágulást megakadályozzák. 

Méhfecskendők, légpárnák, ágybetétek per odtáákák, praservativomok, 

gummi harisnyák és mindennemű gummi áruezikkek. Sérv kötőinél kérem 

megjelölni: jobb, bal vagy kettös-e, mint szintén a test bőségét is. Megrendeléseket 

utánvétel mellett elfogad 

POLITZER MOR 

csász. kir. szab. sérrkötS-készitö Budapesten, Deák Ferencz-utcza. 

Valódi franczia éa amerikai gammi-óvaxerek (praeservativ) tuczatonként 

3—6 frt. NAi különlegességek tuczatonként 2—t frt. 

Arak: arak, hölgyek, és gyermekek szántára, egyoldalúnak 

drbja 6—10 frt, a kettősnek drbja 10—16 frt, gyermekeknek 

felével olcsóbb. Ugyanitt kapható legjobb amerikai sérvkenőcs. 

Egy tégely ára 3 frt SO kr. 

'

888 VASÁKNAPI ÜJSÁG. 53. SZÍM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. 

Ajánlanak a legújabb árú-czikkekből : 

Női sálon lorgnetteket, hosszú fogantyúval, teknősbéka-csontból, 

igen díszesek és divatosak. 

Müncheni szabadalmazott szemüveg-eket és orresiptetőket. 

Jól megülő orresiptetőket. 

Szemüvegeket fonott szárakkal. 

Színházi, katonai, vadász- és tábori látcsöveket alumíniumból. 

Alapíttatott 1819. 

Calderoni és Társa 

BUDAPESTEN 

látszer-raktár: váezi-utcza 30. Mű- és tanszerraKtár: kis hid-uteza 8. 

Aneroid-légsúlymérőket bő beosztással. 

Terem- és ablak-hőmérőket, könnyen leolvashatók. 

Hivatalosan ellenőrzött maximál lázbőmérőket. 

Czélszerü fürdő és egyetemes hőmérőket. 

Fényképészeti készülékeket hölgyek, touristák, festőművészek stb. 

számára. 

Forgó tömmutató-késziilékeket, 50 egész £00 képre stb. 

Képes árjegyzékek kívánatra bérmentesen állnak rendelkezésre. írásbeli megbízások pontosan eszközöltetnek. 

Vátzi-ulfZii 

WMSTEIffiR F. ós Tsa 

27. szám. 

BUDAPEST. 

AJÁNLJÁK DÚSAN BEKENDEZETT 

ÜVEG ES P0RCZELLA3V-RARTARUKAT, 

LÁMPÁK, PIPERETÜKRÖK, CSILLÁROK. 

A CHRISTOFLE-EZÜST 

IA6TAB0R5ZÁ6I FÓRAKTÁRA. 

A •Franklin Társuiav- táa&s»< 

könyvárusnál kapható, — az 0 

György cs. kir. egyet. kÖnyvai 

megjelent és minden 

yok számára Szelínski 

l., Stefansplatz Pír. 6. 

PROTESTÁNS 

ÜJ KÉPES NAPTÁR 

1889. évre. 

Szerkesztette: DÚZS SÁNDOE tanár. 

XXXV. évfolyam. — Ára fűzve 50 kr- 

55 krnak előleges (postautalványon való) beküldése 

után a naptár bérmentve küldetik meg. 

TARTALOM: Naptári rész, sz^ 

KOHN TESTVÉREK 

Budapest, IV., gróf Károlyi-utcza 28-ik szám, 

ajánlják a n. é. közönség becses figyelmébe gazdag berendezésű 

antiquax -könyvkereskedésüket 

melyben nagybecsű régibb müvek, valamint a legújabb irodalmi kiadványok mindjárt 

megjelenésük után igen jutányos áron kaphatók. 

Magyar szépirodalmi müvek dug választékban. 

Az akadémiai könyvkiadóvállalat összes kiadványai olcsón megszerezhetők. 

Folyóiratok és hírlapok legdúsabb raktára. — Könyvek és könyvtárak 

megvétetnek. Vidéki megrendelések — Könyvtárak gyorsan es pontosan és egyletek Sessletes évi árjegyzék számlára kívánatra vásárolhatnak. 

ingyen es bér 

elintéztetnek. 

mentve küldetik. 

* >•••' 

I W W » l W » W I I » W » l » " t » W » » W I 

>Mi IÍM>É»t»l>»l> 

ÍJ 

M 

M 

M 

M 

M 

M 

M 

M 

M 

M 

M 

M 

M 

M 

>< 

sS 

A FRANKLIN-TÁRSULAT kiadásában Budapesten megjelent és minden 

könyvkereskedésben kapható, — az osztrák tartományok számára Szelinski 

György es. királyi egyetemi könyvárusnál Bécsben, I., Stefansplatz Nr. 6. 

A MAGYAE NŐK 

HÁZI NAPTÁRA 

1889-dik évre. ; 

Szerkeszti BENICZKY IRMA. 

XXI. évfolyam. — Ára fűzve 60 kr. 

65 kr.-nak előleges (postautalványon való) beküldése után a naptárt bérmentve küldjük 

Tartalom: Naptári rész, szerk. Tóth Miké S. J. tanár. — Kamatszámítás. 

— Bélyegekről. — Háztartási naplójegyzetek. — Karácsony ünnepén. Sántha 

Károlytól. — Gróf Teleki Blanka. (2 képpel). — Az egészség és szépség ápolása 

és fentartása. — József fó'herczeg és családja. (4 képpel). — Hasznos tudnivalók. 

— A szabadságszobor áldozatai. (Képpel). — Mostani fiatal hölgyeink. 

Korszerű rajz Hartner E.-töl. — A vörös ház titka. Humoreszk. K. Beniczky 

Irmától. — Városligeti hieroglifek. (Képpel). — Utczai hárs. Gyulai Páltól. — 

Gyermekek a fűben. (Képpel). — A toronyban. Bánd Viktortól. Ford Kuliffay 

Izabella. — Bűvész az iskolában. (Képpel). — A végső út. (Képpel). — Mosás. 

(Képpel). — Nagy vizikerekek Hamah mellett. (Képpel). — Gondolatok és 

mondatok. — A Magyarországban tartatni szokott országos vásárok jegyzéke. 

— Hirdetések. 

^_^__—— 

I A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten megjelent s minden könyvkereskedésben 

| kapható — az osztr. tartományok számára Szelínski György cs. kir. egyet, könyvárusnál 

Bécsben, I, Stefansplatz 6. 

Borászati naptár 

1889-ik évre. 

Szerkeszti Dr. NYÁBY FERENCZ. 

XVI-ik évfolyam. Ara fii/.ve 80 kr. 

85 krnak előleges (postautalványon való) beküldése után a naptár bérmentve küldetik meg- j 

TARTALOM: 

Naptári rész. Szerk. Tóth Miké S. J. tanár. — Kamatszámítás. — Bélyegekről. — 

Európai pénznemek. — Európai államok bortermelése. — A budapesti borvegyészeti 

állomás programmja. — A magyar bortermelők orsz. szövetkezetének szabályzata. 

— Az uj phyüoxera törvény. — Az orsz. központi mintapincze szervezeti 

szabályai. — Bálint Bácsi jövendölései. — Bálint bácsi tanácsai. — I. Természettudományi 

rész. A gőzerő föltalálása és alkalmazása. — A gőzgépek 

elve. — A gőzgép feltalálása (5 ábrával). — Watt gőzgépe (2 ábrával). — A magas 

nyomású gőzgépek (4 ábrával és 1 arczképpel). — II. Szőlészeti és borászati 

rész. Miként lehet a szőlőfürtöket sokáig épen eltartani ? — Hogyan kell a valódi 

ürmös bort készíteni? — Van-e az alanynak befolyása a lánemesitett vessző termésére 

? — Használhatók-e a pinczészetben a parafin és bazelin ? — Hogyan lehet 

a bort a hordószagtól meg szabadítani ? — Miket kell a szölőmetszésnél szem előtt 

tartam ? — Miként kezeljük a nyúlós borokat ? — Miként lehet a borok érését 

és iskolázását siettetni? — Miként bánjunk el megfagyott szőlőtőkéinkkel? — 

gyan tegyük új hord* 

el üres hordóinkat? 

tés. — A szedermag 

val). — A szederfák k. 

A pete gondozása. — A 

A gnbók megfojtása. — 

Franklin-Társulat nyomdáia. (Budapest, egyetem ntejs, 4. szám. 

alanyra nemesitett európai szőlőfajok sárgaságát ? — Hoat 

borok befogadására alkalmatossá? — Hogyan tartsuk 

I. Kertészeti rész. Eperfa ós selyemhernyó tenyészése 

és vetése. — A csemetékkel való elbánás (2 ábrá- 

óse és gondozása. — A selyemhernyó tenyésztése. — 

ók kiköltóse. — A selyemhernyó nevelése (ábrával). — 

Magyarországban tartatni szokott országos vásárok 

jegyzéke. — Hirdetések. 

LELT. 1995 

ssssmw

Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 53. sz. deczember - EPA

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?