Magazin

interjú
schmittné
Makray katalin:
A karácsony
nem az ajándékokról,
hanem az együttlétről szól
– a cBa Magazin olvasói nevében
köszönöm, hogy vállalta a beszélgetést,
és arra kérem, amennyire
lehetséges, vezessen be minket
egy elnökfeleség hétköznapjaiba.
– Mivel olyan foglalkozás, hogy „a
köztársasági elnök felesége” nincsen,
ezért habitus kérdése, hogy ki mit képzel
bele, mivel tölti meg. Bevallom, váratlanul,
teljesen felkészületlenül kerültem
ebbe a helyzetbe, ám ha a Jóisten
megadta a férjemnek és ezzel nekem
is ezt a pozíciót, akkor teljes odaadással
kell végezni a feladatunkat – mondja
Schmittné Makray Katalin. – Persze,
figyelnem kell arra is, hogy ne legyek
„sok”, ne szerepeljem túl magam, bár
tudom, hogy ez időnként a kötelességem.
Mérlegelni kell, hogy milyen felkérésnek
teszek eleget, mert ami nem
méltó a Hivatalhoz, arra nemet mondunk.
– Megtudhatjuk, hogy ki hozza
meg a döntést?
– A munkatársammal beszélem meg, a
férjem véleményét csak akkor kérem,
ha bizonytalan vagyok, nincs-e más
szándék a meghívás mögött. Például
ha valamilyen alapítványtól érkezik felkérés,
mindig utánanézünk, valóban
létezik-e és mivel foglalkozik az adott
alapítvány. A férjem munkáját annyiban segítem,
hogy ahova ő nem tud elmenni, ám fontos lenne,
ott én képviselem. Kiegészítjük egymást, de
így van ez már 45 éve… Bár váratlanul ért az
új szerepkör, mégsem volt annyira nehéz elkezdeni
a közszereplést, mint egy civil embernek,
hiszen mi már korábban is ismertek voltunk, én
például a lányaimmal a tévétorna révén lettem
országszerte népszerű. Mindig is nyitott voltam,
nem jöttem zavarba, ha megállítottak minket az
utcán és beszélgetni kezdtek velünk. Ez ma
sem változott. Minden ugyanúgy működik, mint
régen, csak kevesebb a szabadidőm és nagyobb
a felelősségem.
– az Ön több mint egyéves tevékenységét
figyelve azért vannak kiemelt feladatok,
mint például a magyar termékek védelme,
hiszen gyakori vendég az ilyen eseményeken.
– Mindig is jellemző volt rám ez a mentalitás,
ám az új helyzetemben már tudatosan törekedtem
arra, hogy lehetőség szerint ráirányítsam a
figyelmet a magyar termékek, élelmiszerek, a
tárgyalkotó népművészet kiválóságára. Az első
tudatos „akciómat” a német uborka miatti világmizéria
váltotta ki, akkor élesztettük újra a „Vedd
a magyart, védd a magyart!” mozgalmat. Buzdítottam
az embereket, hogy az ellenőrizhető, be-
interjú
vált és ízletes hazai termékeket vásárolják, ezzel
a gazdasági fellendülést is segítik. Később ez
kiegészült a szép és gazdag magyar viseleteket
felvonultató „Tetőtől talpig” elnevezésű ruhabemutatóval,
így a mondás kibővült: „Vedd a magyart,
védd a magyart, viseld a magyart!”
– említette, hogy az élete ugyanúgy működik,
mint régen. Háztartást is vezet,
mint „tévétornász” korában, háromgyermekes
anyukaként?
– Nem tagadom, nagy változás volt, hogy el kellett
költöznünk a hidegkúti házunkból, ahol 1996
óta éltünk, ám mégsem volt nagy megrázkódtatás,
hiszen amikor nagykövet volt a férjem, az
is költözéssel járt. Le tudok zárni dolgokat az
életben, ugyanúgy, mint egykor versenyzőként:
ha vége van egy versenynek, nem foglalkozom
vele tovább, hanem a következőre készülök.
Most vannak körülöttünk emberek, akiknek el
kell látniuk az elnök körüli teendőket, de azért
én továbbra is tudom élni a magánéletemet.
Gyakran járok vissza Hidegkútra a régi helyekre,
a megszokott boltokba, a patikába. Bár van segítségem
a háztartásban, a bevásárlást és a főzést
magam végzem, és ha jönnek az unokák,
az ő kívánságukra főzök. Velünk lakik 89 éves
édesanyám, és olyan finom leveseket, mint ő,
senki sem csinál. Van mit tanulnom tőle…