Magyar piaristák a XIX. és XX. században

4
működését. Közben Bocksberger bécsi építőmester vezetésével elkészült a templom,
a nagyarányú új kollégium és kolostor is. A három közül a templom sikerült legjobban;
hatalmas arányaival és ízléses barokk díszítésével ma is mutatós. A kolostor
és kollégium ellenben alacsony boltíveivel és szűkre szabott celláival, illetve osztálytermeivel
a nyomottság érzését kelti. De akkoriban másutt is így csinálták ezt. Az
ifjúság 1648. július 12-én vette birtokába új birodalmát, és ettől kezdve a nemzedékek
hosszú során át zavartalanul gyűjtögette falai közt a tudomány kincseit.
Podolin, mint ismeretes, azok közé a szepesi városok közé tartozott, melyeket
Zsigmond király 1412-ben 88 ezer aranyforintért elzálogosított Jagelló Ulászló
lengyel királynak. Mivel a zálogösszeget sem Zsigmond, sem pedig utódai nem
fizették meg, a tizenhárom, illetve Podolin, Gnézda és Lubló hozzászámításával
k tizenhat város minden várakozás ellenére századokon át lengyel kézen maradt. Még
a XVII. század közepén is lengyel főhatóság alatt állottak. Emellett azonban
továbbra is a magyar szent korona szerves tartozékainak érezték magukat. Így a
podolini kollégiumalapítást joggal tekinthetjük a magyar piarista gyökérverés
kezdetének. Mert igaz ugyan, hogy a kollégium első lakói közt mindössze két magyar
honosságú volt; a többiek mind Olaszországból és az osztrák tartományokból szakadtak
be. Idővel azonban egyre inkább javult a helyzet; az idegenek mellett
mindig több és több felvidéki tót és szepességi német kérte a rendbe való felvételét;
majd Berzeviczy Valeriánnal megjelent az első törzsökös magyar is. (1670.)
Tanítványok tekintetében eleitől kezdve jobb volt a helyzet; a túlnyomóan
tót, lengyel és német anyanyelvűek mellett mindig tekintélyes számmal találunk
magyarokat is. Így már az első évben beírt 189 tanuló közül kilenc vallotta magát
magyarnak; közöttük Roskoványi Zsigmond, Sváby András és István, Teleki Péter
és Terebessy György. Időnkint, pl. a Thököly-féle felkelés zavaros napjaiban feltűnően
megduzzadt a magyar tanulók száma. A lengyel elem csak a magyarországi
rendházak kiválása és a benső forrongások lecsendesedése után jutott túlsúlyra,
sőt az ország felosztását megelőző két emberöltő alatt kizárólagosságra.
De a magyar piaristaság elindulásának kell tekintenünk a podolini letelepedést
azért is, mivel a tulajdonképeni magyar földön alapított első piarista rendházak,
nevezetesen a privigyei (1666), breznóbányai (1673) és pozsonyszentgyörgyi
(1685) kollégiumok megalapítása és benépesítése éppen úgy a lengyel rendtartomány
kebelén belül történt, mint magáé a podolinié. Azután azt sem szabad elfelejtenünk,
hogy a magyarországi rendházak a podolinival együtt egészen 1691-ig,
a magyar viceprovincia kiszakításáig a lengyel rendtartomány szerves alkotó részei
voltak.
A podolini fészekrakás óta teljes három század telt el. Érthető tehát, hogy a
magyar piaristaság jubileumi szentévnek érzi az 1942. esztendőt és meleg áhítattal
gondol idegennevű és idegennyelvű őseire, akik az úttörés verítékes munkáját
végezték. Munkájuk nem volt könnyű s főleg nem volt gyors. Hiszen 1691-ben, a
lengyelektől való különválás idején mindössze tizennyolc tagot számlált a kialakulni
kezdő magyar provincia, s ezek közül csak heten voltak magyar honosak,