legenda vagyok

L e g e n d a va g yo k
– Mi az?
Egyik kezével erőtlenül legyezett az arca előtt.
– Egy szúnyog – mondta fintorogva.
Neville a nőhöz lépett és egy pillanattal később már agyon is
csapta a szúnyogot két tenyere között.
– Szúnyogok – folytatta Virginia. – Legyek, bolhák.
– Elérkeztünk a rovarok korába – mondta a férfi.
– Nem jó. Betegségeket terjesztenek. Hálót is kéne raknunk Kathy
ágya köré.
– Tudom, tudom – bólintott Neville, majd ismét a tűzhelyhez
lépett, és megbillentette a serpenyőt, hogy a forró zsír átszánkázzon
a fehér tojás fölött. – Meg is fogom csinálni.
– Abban sem vagyok biztos, hogy a spray működik – mondta
Virginia.
– Nem működik?
– Nem.
– Istenem, és állítólag ez az egyik legjobb a piacon.
Egy tányérra csúsztatta a tojásokat.
– Biztosan nem akarsz kávét? – kérdezte.
– Nem, köszönöm.
Neville leült, és Virginia felé nyújtotta a megvajazott pirítóst.
– Remélem, nem valami új szuperbogárfajt tenyésztünk – mondta
a férfi. – Emlékszel azokra az óriási szöcskékre, amiket Coloradóban
találtak?
– Igen.
– Talán a rovarok… Mi is az a szó? Mutálódnak.
– Az mit jelent?
– Ó, azt, hogy… változnak. Hirtelen. Átugranak vagy egy tucat
evolúciós lépcsőt, talán olyan irányba fejlődnek, amerre nem is
mentek volna, ha…
Csend.
– A bombák?
– Talán – mondta Neville.
– Hát a porvihar azok miatt van. Valószínűleg egy csomó minden
más is.
Virginia fáradtan sóhajtott, és megrázta a fejét.
– És állítólag megnyertük a háborút – mondta.
43