You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
II. fejezet<br />
– Itthon vagy, Benjamin? – kopogott be halkan a testvé réhez<br />
<strong>Zoey</strong>.<br />
– Igen. Bújj be!<br />
<strong>Zoey</strong> kinyitotta az ajtót, és belépett a szobába. A testvére<br />
fél homályban ült, lábát feltette az antik redõnyös íróasztal lapjára,<br />
ujjai a Braille-írásos könyv tûhegynyi göbjein siklottak.<br />
<strong>Zoey</strong> gépiesen felkapcsolta a villanyt. Benjamin a válla<br />
fölött hátrapillantott, napszemüvegét <strong>Zoey</strong> felé fordította.<br />
Mindig igye kezett beszélgetõpartnere felé fordulni.<br />
– Jake-kel jöttél?<br />
– A nappaliban van, valami nézhetõt keres.<br />
Benjamin bólintott.<br />
– Mi a pálya?<br />
– Apa bent maradt a vacsoramûszakra.<br />
– Tudom – mondta Benjamin. – Nina átjön, hogy fel olvasson.<br />
Most hívott.<br />
Keresgélés nélkül leemelt egy könyvet az íróasztala feletti<br />
polcról. Fordítva mutatta fel <strong>Zoey</strong>-nak.<br />
<strong>Zoey</strong> felsóhajtott. Benjamin kisded játékainak egyike. A<br />
szobáját is térképekkel és plakátokkal aggatta tele, de a felét<br />
fej jel lefelé fordította. Alig várta, hogy új vendég jöjjön, és<br />
rá mutathasson a gombolyaggal játszó kismacskákról készült<br />
posz terre (ami szintén fejjel lefelé lógott), és büszkén kijelenthesse,<br />
mennyire szereti ezt a Matisse-nyomatot. Jel lem pró bának<br />
te kinti, vallotta be egyszer. Aki érti, jöhet. Aki megdermed vagy<br />
szána lomból látszólag belemegy a játékba, reménytelen eset.<br />
28
Change language