Zoey görbe utakon

Lezuhanyozott, leborotválta a lábát, fehér sortot és rövid
ujjú kék-fehér csíkos felsõt vett fel. Anyja odalent volt a konyhában
Benjaminnal. Az asszony fürdõköntöst viselt, õszülõ
szõke haja ziláltan meredezett. Újságot olvasott, és a kávé ját
kortyolgatta. Benjamin egy tál gabonapelyhet készí tett magának;
hüvelyk ujját a tálba dugta, hogy érezze, meddig kell
töltenie tejjel. Ap juk már biztosan lent van az étteremben, hogy
kiszolgálja a halászokat és a kora reggeli komp utasait.
– Jó reggelt mindenkinek! – rikkantotta vidáman Zoey.
Anyja felnézett az újságból, és halványan elmosolyodott.
– Ne olyan vígan, hasogat a fejem!
– Macskajaj – jegyezte meg Benjamin, és az asztalhoz vitte
a tálat.
– Nem, te okostóni – mondta az anyja. – Csak keveset
aludtam az éjjel – tette hozzá, azután elvigyorodott. – Veszekedtünk
apátokkal, így aztán ki is kellett békülnünk.
Zoey a fejét csóválta, és a süteményesdoboz után nyúlt,
amely a pulton feküdt.
– Mi lenne, ha megkímélnél minket a részletektõl, mami?
Hisz a gyerekeid vagyunk!
Anyja vállat vont.
– Tisztában vagy az élet dolgaival, nem? Úgy értem, tudod,
hogy te meg Benjamin hogy lettetek?
– Naná, hogy tudom! Csak nem akarok rágondolni. Megron
tod az erkölcseimet.
– Te is tudod, hogy én nem nyomom a szokásos szülõi rizsát
– mondta az anyja, azután lenézõen legyintett. – Ha mintaanya
kell, lógj Daisy McRoyan nyakán. Õ imád otthon ülni és sütni,
miközben a férje megdug minden két lábon járó szoknyást.
Zoey dühösen az anyjára meredt.
– Szerintem nem szabadna ilyesmiket mondanod. Mi lett
vol na, ha Jake itt van, és hallja, amit az apjáról mondasz?
42