Diana GabalDon

More documents

Recommendations

Info

Mrs. Graham talpra ugrott, hogy megóvja konyhája szentségét, és ügyesen félretolva a tiszteletest, nekilátott elrendezni a teához való dolgokat egy dolgozószobába szánt tálcán. A tiszteletes félrevont az útból. – Nem szeretne bejönni a dolgozószobába, és inni még egy csészével velem és a férjével, Mrs. Randall? Elképesztő felfedezést tettünk. Láttam, hogy összeszedett modora ellenére majd’ felrobban a felfedezésük felett érzett örömtől, mint egy kisfiú, akinek egy béka van a zsebében. Nyilvánvalónak tűnt, hogy most muszáj lesz odamennem és elolvasnom a kapitány mosodai számláját, a csizmája megjavításának elismervényét, vagy valami hasonlóan izgalmas dokumentumot. Frank annyira belemerült a megviselt dokumentumokba, hogy szinte fel sem nézett, amikor beléptem. Akkor vonakodva átadta őket a tiszteletes dundi kezeibe, majd megkerülte, mögé állt, és a válla felett pislogott keresztül, mintha egy pillanatra sem akarná szem elől téveszteni az iratokat. – Igen? – kérdeztem udvariasan, a piszkos papírdarabokat fogdosva. – Hm, igen, nagyon érdekes. – Valójában annyira elhalványult és olyan cikornyás volt a kézírás, hogy úgy tűnt, nem éri meg a fáradságot, hogy megpróbáljam kibetűzni. Az egyik épebben maradt lap tetején valamiféle címer volt. – Ez egy hercegi... Sandringhamé, igaz? – kérdeztem a fekvő leopárdos címerre kukucskálva, és az alatta lévő nyomtatásra, ami kivehetőbb volt, mint a kézírás. – Igen, pontosan – mosolygott a tiszteletes, szélesebben, mint valaha. – Mostanra már kihaltak, tudja. Nem tudtam, de okosan bólintottam, mert tudom, milyenek a felfedezés markában vergődő történészek. Nincs szükség velük szemben többre, mint rendszeres bólogatásra, pár „Ó, tényleg?”-re, vagy megfelelő időközönként egy-egy „Milyen rendkívül érdekfeszítő!”-re. Miután a tiszteletes és Frank párszor felváltották egymást, az utóbbié lett a megtiszteltetés, hogy elmondhatja nekem a történetet. Úgy tűnt, ebből a sok limlomból az derült ki, hogy Frank őse, a hírhedt 45
Black Jack Randall nemcsak a Korona lovagja volt, de egyben Sandringham hercegének hű – és titkos – ügynöke is. – Szinte már egy beépített provokátor, nem, dr. Randall? – dobta vissza a labdát a tiszteletes nagylelkűen Franknek, aki elkapta, és elrohant vele. – Igen, valóban. Persze a megfogalmazás nagyon visszafogott... – lapozgatta az oldalakat óvatosan. – Ó, tényleg? – kérdeztem. – De ebből az tűnik ki, hogy Jonathan feladata a jakobita megnyilvánulások előidézése volt, már ha hajlottak erre a helyi ismertebb skót családok körében. Ki akarták füstölni azokat a bárókat és klánvezetőket, akik titokban azzal az oldallal szimpatizáltak. De ez fura. Nem magát Sandringhamet is jakobitának gyanították? – fordult Frank, homlokán kíváncsi ránccal a tiszteletes felé. A tiszteletes sima, kopasz feje ugyanolyan ráncba torzult. – De igen, úgy emlékszem, igaza van. De várjunk, nézzük meg Cameronnál – vetette magát a könyvespolcra, ami tele volt báránybőrbe kötött kiadványokkal. – Ő biztos megemlíti Sandringhamet. – Milyen rendkívül érdekfeszítő! – dünnyögtem, miközben hagytam, hogy a figyelmemet a hatalmas parafa tábla vonja el, ami a dolgozószoba egyik falát borította a padlótól a mennyezetig. Elképesztő gyűjteménnyel volt tele; leginkább mindenféle papírokkal, gázszámlákkal, levelekkel, értesítésekkel a Hitközségi Tanácstól, regények kitépett lapjaival, a tiszteletes saját kezű jegyzeteivel, de apró tárgyakkal is, például kulcsokkal, üvegkupakokkal, és olyasmikkel, amik kis autóalkatrészeknek tűntek, és rajzszögekkel meg zsinórokkal erősítették fel őket. Szórakozottan végigbogarásztam a különböző dolgokat, fél füllel a két férfi vitáját hallgatva (arra jutottak, Sandringham hercege valószínűleg jakobita lehetett). A figyelmemet egy családfa keltette fel, ami külön helyet kapott, és amit gondosan, sarkonként egy rajzszöggel erősítettek fel. A lista felső részén tizenhetedik század eleji nevek 46
Page 1 and 2: Diana GabalDon
Page 3 and 4: 2
Page 5 and 6: Írta: Diana Gabaldon A mű eredeti
Page 7 and 8: 6
Page 9 and 10: 8
Page 11 and 12: 10
Page 13 and 14: még esélye lett volna további hi
Page 15 and 16: okiratot, nem beszélve arról, hog
Page 17 and 18: még hosszabb időt töltöttünk a
Page 19 and 20: - Próbálsz felkészülni az elker
Page 21 and 22: Végigfutott rajtam a hideg az idé
Page 23 and 24: - Ez az az ember, akiről meséltem
Page 25 and 26: iránt érdeklődő gyűjtő meghí
Page 27 and 28: Miután békésen és cseppet sem k
Page 29 and 30: Frank megadóan felnevetett. - Nos,
Page 31 and 32: Frank vállat vont és hirtelen elm
Page 33 and 34: - Viszonyod volt? - javasolta Frank
Page 35 and 36: 2 Álló kövek Mr. Crook, ahogy m
Page 37 and 38: gödrébe süppedve). Szabadtéri p
Page 39 and 40: - Mrs. Randall! - jelentette ki, sz
Page 41 and 42: A tiszteletes, aki képtelen volt h
Page 43 and 44: Mrs. Graham kérdő, ugyanakkor elg
Page 45: az élete jelentősen megváltozott
Page 49 and 50: Frank éles pillantást vetett rám
Page 51 and 52: a cipőjéből, és Donald Donnt ne
Page 53 and 54: de ha van egy kőkör a közelben,
Page 55 and 56: Nem hangosan, de elég tisztán ahh
Page 57 and 58: - Nem, a tánc sokkal ősibb. Nem m
Page 59 and 60: Campanulaceae, vagy a Gentianaceae,
Page 61 and 62: pörögnék, vagy mintha teljesen k

Diana GabalDon

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?