Diana GabalDon

volt hely, úgyhogy tovább ácsorogtam, és a keskeny ösvényt lestem, a
közeledő druidákra várva. Kezdett begörcsölni a hátam és sajgott a lábam,
de már nem tarthatott sokáig; keleten halvány rózsaszínné vált a
fény, és úgy saccoltam, napfelkeltéig nincs több egy óránál.
Az első érkező éppen olyan csendesen mozgott, mint Frank. Alig
adott hangot a kő, ami a lábai alól hullt a mélybe, majd némán bukkant
fel a rendezett, szürke fej. Mrs. Graham. Szóval igaz. A lelkész
házvezetőnője praktikus tweedszoknyát viselt gyapjúkardigánnal, és az
egyik karja alatt egy fehér csomag volt. Olyan csöndesen tűnt el a kövek
mögött, mint egy szellem.
Ezután gyorsan megérkeztek a többiek is, egyesével, kettesével vagy
hármasával, fojtottan kuncogva és sutyorogva az ösvényen, de a köveknél
mind elhallgattak.
Néhányat felismertem. Ott volt Mrs. Buchanan, a falu postáskisaszszonya,
frissen dauerolt szőke frizurával és hullámokban támadó Evening
in Paris kölnivel. Elnyomtam egy nevetést. Szóval ilyen egy modern
druida!
Összesen tizenöten lehettek, mind nő, koruk szerint Mrs. Graham
hatvanas éveitől egy fiatal, huszonéves lányig, akit két nappal korábban
láttam babakocsit tolni az üzletek felé. Mind túrához öltöztek, és csomagokat
szorongattak. Alig szólva egy szót is, eltűntek a bokrok mögött,
ahonnan üres kézzel és fedetlen karral bukkantak elő, fehér ruhában.
Felismertem a mosószappan illatát, amikor az egyikük a közelünkbe
ért, és láttam, hogy ruhájuk vállon megkötött lepedőből áll.
Összegyűltek a kövek előtt egy sorban, a legidősebbtől a legfiatalabbig,
és némán várakoztak. Keleten erősebbé vált a fény.
Miközben a Nap elindult felfelé az égbolton, a sor is megmozdult,
és a nők lassan besétáltak két kő között. Vezetőjük a kör közepére irányította
őket, majd körbeindultak, még mindig lassú, méltóságteljes
léptekkel, mint a köröző hattyúk.
A vezető hirtelen megállt, felemelte a kezét, majd a kör közepére lépett.
Az arcát a két keleti kő felé fordítva, magas hangon felkiáltott.
53