Csaladunk 2006 1 végleges.qxd - Veszprémi Érsekség
Csaladunk 2006 1 végleges.qxd - Veszprémi Érsekség
Csaladunk 2006 1 végleges.qxd - Veszprémi Érsekség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
- 19 -<br />
SCHÖNSTATT<br />
Az eelsõõ mmagyar SSchhönstatt kközppont aalappkkõõletétele<br />
<strong>2006</strong>. április 2-án, délelõtt 11<br />
órakor Óbudaváron fogjuk a dr.<br />
Márfi Gyula veszprémi érsek úrral<br />
ünnepelt szentmise keretében elhelyezni<br />
a képzõközpont fõépületének<br />
alapkövét.<br />
Hogyan készülünk az óbudavári<br />
schönstatt központ alapkõletételére és<br />
felépítésére?<br />
Az alapkõletétel abban az évben<br />
történik, melyet a magyar püspökök<br />
imaévnek hirdettek meg. Mi, akik<br />
Schönstatthoz tartozónak vagy<br />
valamilyen módon Schönstatthoz<br />
kötõdõnek éljük meg magunkat,<br />
magunkévá akarjuk<br />
tenni püspökeinknek<br />
ezt a szándékát. Ilyen értelemben<br />
akarunk készülni<br />
az év elkövetkezõ eseményeire.<br />
Hozzákapcsoljuk<br />
személyes életünk, közösségünk<br />
életének az eseményeihez<br />
püspökeink<br />
szándékát: különösképpen<br />
imádkozunk és cselekszünk<br />
egyfelõl azért a<br />
nemzetért, amelyikbe beleszülettünk,<br />
másfelõl<br />
minden emberért, akivel<br />
ebben az országban együtt élünk.<br />
Nincs olyan élethelyzet, nincsenek<br />
olyan társadalmi viszonyok, melyek<br />
meg tudnák akadályozni a bennünk<br />
növekedõ szeretet erejének a kibontakozását.<br />
Az újabb korban erre egyik<br />
fényes bizonyíték az a közel négy év,<br />
melyet Kentenich atya a dachaui koncentrációs<br />
táborban töltött, s ahol<br />
szeretetének erejét megtapasztalhatták<br />
nemcsak a paptársak, hanem más<br />
gondolkodású fogolytársai, de az<br />
õrzésükkel és kínzásukkal megbízott<br />
õrök is.<br />
A képzõközpontot azért akarja<br />
Schönstatt Háromszor Csodálatos<br />
Anyja, Királynõje és gyõzedelmes<br />
Nagyasszonya, hogy saját légkörében<br />
nevelhessen ott bennünket, minél<br />
több magyar családot.<br />
Tudjuk, hogy apostolkodásunk<br />
nemcsak azokra irányul, akiket a<br />
Szûzanya a közösségünkbe hív,<br />
hanem mindenkire, aki szívesen<br />
merít abból a gazdagságból, melyet a<br />
Jóisten Kentenich atya által ajándékozott<br />
az egyháznak. Szívesen<br />
közvetítjük az egyház és a társadalom<br />
minden tagja számára mindazt, amit<br />
mi magunk be tudtunk fogadni, saját<br />
életünkben meg tudtunk tapasztalni.<br />
Életszerûen ezt a "nyitott ajtó<br />
törvénye" értelmében tudjuk megvalósítani.<br />
Mit is jelent ez a törvény?<br />
Ott megyünk tovább, ahol a Jóisten<br />
ajtót nyit nekünk. Ebben az állításban<br />
két fõ mozzanat van: az egyik az ajtó<br />
kinyitása, a másik, az ajtónak a Jóisten<br />
által történõ kinyitása.<br />
A legfeltûnõbben nyitott ajtó,<br />
amelyik tárva-nyitva van. Megnézzük<br />
gondosan, hogy ki tárta ki. A<br />
másik, hogy elõttünk az ajtó, halkan<br />
II. János Pál 1985. szeptember 20-án:<br />
"... jöttetek, hogy köszönetet mondjatok az<br />
ajándékért, melyet az Isten Kentenich atya<br />
személyében adott nektek…. Arra vagytok<br />
hivatottak, hogy részesedjetek a kegyelemben,<br />
melyet alapítótok kapott, és hogy azt<br />
felajánljátok az egész egyház számára."<br />
kopogunk, de legalább olyan hangosan,<br />
hogy - ha akarják - meghallják.<br />
Aztán kinyitják vagy nem nyitják ki.<br />
Elgondolkozunk, hogy miért nem<br />
nyílt ki az ajtó. Talán azért, mert ez<br />
nem az az ajtó, melyen be kell mennünk.<br />
Talán azért, mert még nem jött<br />
el az ideje: akár a felkészültségünk<br />
hiányossága miatt, akár a megszólítandók<br />
helyzete miatt.<br />
Ahol a legtöbbször találkozunk az<br />
ajtóval, az a közvetlen környezetünk.<br />
Amikor "saját erõinkre tekintünk",<br />
látjuk, amit megtapasztalunk nap mint<br />
nap: a gyengeségünket. Megtapasztaljuk<br />
talán a saját hûtlenségeinket is.<br />
Ebben a helyzetben van egy nagyon jó<br />
megoldás: Odanyújtjuk Neked kezünket,<br />
Anya. Mert mi történik, ha tényleg<br />
odanyújtjuk a kezünket? A Szûzanya<br />
megfogja. Mi hagyjuk, és a<br />
Szûzanya el akar velünk indulni az Õ<br />
útján…<br />
Tegyük a központ<br />
építésére való felkészülésünket<br />
a Szûzanyával<br />
történõ diadalmenetté:<br />
a nagyobb,<br />
igazabb szeretetre<br />
való törekvés<br />
diadalmenetévé. Kapcsoljuk<br />
be ebbe a<br />
menetbe az aktualitásokat,<br />
melyeket a<br />
püspökök említenek,<br />
amiket mi magunk<br />
megtapasztalunk, az<br />
aktualitásokkal összefüggõ<br />
személyeket, különösen azokat,<br />
akiket nagyon sajnálatra méltónak<br />
tartunk, mert úgy látjuk, hogy<br />
tévúton járnak egyházon belül és<br />
kívül. Tilmann atya tette a javaslatot:<br />
tekintsünk rájuk úgy, mint az anya a<br />
csecsemõjére, aki nem haragszik meg<br />
picinyére, ha annak tele a pelenkája,<br />
hanem tisztába teszi. Magunkra, az<br />
egyházunkra és a társadalmunkra vonatkozóan<br />
ez távlatibb feladatot jelent.<br />
A történelem Ura azonban komolyan<br />
hív bennünket, hogy legyünk<br />
- ki-ki a maga sajátosságának, eredetiségének<br />
megfelelõen, de igazán -<br />
eszközök, munkatársak ebben a feladatban.<br />
A képzõközpont, melyet a<br />
Szûzanya segítségével felépíthetünk,<br />
ilyen munkatársak képzését szolgálja<br />
majd.<br />
Gódány Rita és Róbert
Change language