Shadowrun E3 – Veszedelmek

keltem, az arcom csupa föld volt, és a bal lábam lüktetett a
fájdalomtól.
Fölöttem körben zombik álltak.
Soha nem láttam ehhez hasonlót, az ócska horrorfilmek
a nyomába se értek.
Egyikük felnőtt férfi lehetett valaha, ócska egyenruhája
cafatokban lógott a testén. Nem volt szeme, csak az üres
szemüregek bámultak rám. A feje egyetlen csupasz koponya
volt, állkapcsa baloldalt lógott az arcáról. Egy
//agyonrozsdállt// rozsdás pisztolyt szorongatott elszántan.
Megpróbált elérni, de félregördültem, és az ép lábammal
belerúgtam: hallottam, ahogy reccsennek a csontjai.
Majdnem rám esett, de arrébb gördültem. Ha nem hasogatott
volna a lábam, és nem egy átkozott élő csontváz lett
volna, biztos jót nevetek azon, ahogy megpróbál feltápászkodni.
Lassan elindult felém. Úgy botorkált, mintha a lábai
nem működnének rendesen, így még a sérült lábammal is
sikerült lefutnom.
A többiek lassan közeledtek felém minden irányból.
Egy kutya követte őket, és szép nyugodtam ette a húst az
egyikük lábáról. Újra elkezdtem sikoltozni. Nem bírtam
abbahagyni. Beléjük ürítettem a tárat, a golyók beléjük
csapódtak, és a földre taszították őket. Még a kutyát is eltaláltam.
De csak jöttek tovább.
A lábam mintha égne; elvonszoltam magam az ajtóig
és bebotorkáltam. A Land Rover hál’Istennek ott volt, ahol
hagytuk. Átkúsztam a vezetőülésre, és éppen be akartam
volna indítotani, amikor megláttam őt a visszapillantóban.
Tonnás! Alig hittem el. Ész nélkül kezdtem ordítozni –
nem tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak.
Egy kicsit lassabban mozgott, mint általában szokott,
de valószínűleg megsérült. Amikor elérte a vezető ajtaját,
furcsán éreztem magam, mintha beteg lennék. Azt hittem,
hogy a lábam az oka, vagy a Tonnás miatti megkönnyebbülés.
Aztán hozzám ért. Hideg áradt az érintéséből, mintha
az életet szívná ki belőlem. Felordítottam, és ekkor
megláttam a sebet a nyakán. Akkora lyuk volt, hogy a kezem
átfért volna rajta, láttam a manduláit.
Tudtam, hogy végem van, de nem bírtam megmozdulni.
Egy utolsó erőfeszítéssel ellöktem magamtól a lábammal,
és mivel nem tudott egyensúlyozni, hátrabukott, és
leesett a kaszni alá. Megragadta a lábam, méghozzá a töröttet.
Csak úgy tudtam lerázni, hogy addig csapkodtam a
kezére és a lábamra az ajtót, amíg végül elengedett. Közben
végig hörögtem és majdnem elájultam a fájdalomtól.
Arra emlékszem még, hogy kitörtem a garázs másik végén,
és a Rover elakadt. Elájultam.
Nem tudom, mikor ébredtem fel. A Land Rover aksija
még működött, és sikerült megkaparintanom egy AK-97est
az egyik ládából. A jó hír az volt, hogy Tonnás rángatózása
abbamaradt.
Megtaláltam Nocturne kiberdekkjét is. Megpróbáltam
visszaemlékezni, mit is tanított nekem a műholdas kapcsolat
létrehozásáról.
Többször elájultam, de végül sikerült ezt beírnom.
Odakint vannak, és engem figyelnek.
Mikor felkeltem, Tonnás már eltűnt. Ez rossz hír. Nem
igazán tudok mozogni, de ezt az üzenetet talán kijuttathatom,
talán még segítség is jön majd.
VESZEDELMEK 78
H O L T A K H A J N A L A
Most már hallom, hogy jönnek. Túlságosan sötét van,
és a hőlátásom nem mutat semmit. Csak most jutott
eszembe leellenőrizni azt az átkozott tárat, és kiderült,
hogy üres. Még egy rohadt töltényem sincs, hogy végezzek
magammal, Itt jönnek. Baszd meg, Nocturne jön az élen!
Remélem, én nem lesz
mbö678áűőóéáw9*ulewllkzówlk,á
/Kapcsolat vége/
>>>>>(Nos, egy teherautónyi fegyver várja, hogy
kihozzák egy elhagyatott indián rezervátumból!
Viszlát Pierre-ben!)>(Hmm. Természetellenes sötétség. Esztelen
pánik. Bénító félelem. Mintha kiszívnák belőle az
életet. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy szellemekről
van szó. Talán különleges lidércek, vagy valamilyen
szabad szellemek.)>(Valaki megvizsgálta már asztrálisan ezeket
a dolgokat?)>(Én igen. Épp egy barátomnak segítettem
nyom nélkül eltüntetni egyik ellenfelét, amikor eljutottam
egy helyi kisboltba, ami Tamanous környékén
volt. Nem volt ott semmi élet, de tele volt élőholtakkal.
Mielőtt leléptünk volna, vetettem egy pillantást
az aurájukra. Mindegyiké kettős természetű
volt. Ahhoz hasonló volt, mint mikor egy szellem
megszállja a testet, de valahogy mégis más volt.
Nehéz elmagyarázni, a frászt hozták rám. Belelőttem
egy manalövedéket az egyikbe, de úgy rázta le
magáról, mintha csak gyümölccsel dobtam volna
meg. Ha belebotlasz ezekbe a dolgokba, bármik is
ezek, fogadd meg a tanácsom és fuss!)