KBK füzetek 2004/4 - Kisvasut.hu

KBK-füzetek – 2004. október 31.
jármûmentés
Csanádi Sándor
Egy kocsi újjászületése
Már több, mint három éve, 2001.
június 13-án fedeztük fel a kocsit
Baranya-megye eldugott csücskében,
Kárászpusztán. Négytengelyes,
600 mm nyomtávolságú,
fedett, fékállásos teherkocsi, buszmegállóként
funkcionált. Ekkor már
javában üzemeltettük a Kemencei
Erdei Múzeumvasutat, úgyhogy
adódott az ötlet: ez lehet jármûmentésünk
következõ kiszemelt
darabja, egyúttal az elsõ „nagy”
teherkocsi Kemencén. Bár több
alkalommal íródott róla cikk, talán
érdemes pár mondatban visszatekinteni
erre a viszontagságos
történetre.
Az elgondolást tett követte,
megkerestük Szentegát polgármesterét,
aki segítõkésznek mutatkozott
a kocsi átadásában, cserébe egy
használható esõbeállót kért. A kocsit
ezután nem vesztettük szem elõl,
jómagam évente legalább egyszer
meglátogattam. Anyagi és szervezési
okok miatt a csere elhúzódott,
de az FVM Erdészeti Hivatala által
kiírt pályázat végre lehetõvé tette a
szállítás és a felújítás lebonyolítását.
2003. április 20-án aztán megdöbbenve
tapasztaltuk, hogy a
kocsi teljesen kiégett. Mai napig
tisztázatlan, hogy tarlóégetés, vagy
szándékos gyújtogatás áldozatává
vált. Tulajdonképpen a vázszerkezeti
részek majdnem sértetlenek
maradtak, így a felújításnak ekkor
még nem volt különösebb mûszaki
akadálya. A történtek tükrében
azonban felgyorsítottuk az eseményeket,
azonnal megszerveztük a
szállítást. Döntés született, hogy a
jármûvet a MÁV Pécsbánya-Rendezõi
kocsimûhelyébe szállítjuk,
ahol õrzött helyen tárolható a
felújítás megkezdéséig. Szerencsére
a pécsi csapat igen lelkes volt, az
elvárható szintnél jóval többet segített
nekünk a lebonyolításban.
Ezután következett be a katasztrófa:
az elszállítás elõtt néhány
nappal ismeretlen tettesek ellopták
a kocsi féketlen forgóvázát és a
másikat is elõkészítették. Noha volt
szemtanú, de kevés esély volt, hogy
Buszmegállóként, még romos állapotban
Fotó: Bacsinszky Tibor
elõkerülnek a tettesek. Mindenesetre
a másik, már kikötött forgóvázat
addig is biztonságos helyre szállítottuk.
Miután megtörtént a kocsi
elszállítása, két alkalommal próbáltunk
utánajárni az ellopott darabnak.
Elõször a környéken, sokszor
krimibe illõ helyzeteket átélve, másodszorra
pedig a pécsi vastelepeken
kutakodva. Noha korántsem
nyom nélkül, de sajnos eredménytelenül.
Világossá vált, hogy keresni
kell másik, ehhez hasonló 600 mmes
forgóvázakat, ami megint csak
lehetetlennek tûnt.
Ezért egy csere keretében a
Mesztegnyõn lévõ 760 mm-es forgóvázainkat,
amik ott az azóta hozzánk
került Dunakeszi kocsi alatt
voltak, elcseréltük 760 mm-es
Diamond-forgóvázakra, melyek fõ
méretei és paraméterei majdnem
megegyeztek az eredeti forgóvázakéval.
A forgóvázak is hamarosan
Pécsre kerültek, és a zákányi
mûhellyel közösen megkezdõdött
felújításuk. A kerekeket lesajtolták a
tengelyekrõl, mert a 600 mm-es
nyomtávolságúra történõ összesajtolás
mûszakilag kivitelezhetetlen
volt, ezért újabb probléma elõtt álltunk.
Ebben a Dunakeszi jármûjavító
volt nagy segítségünkre,
onnan kaptunk nagyvasúti kerékpártengelyeket,
amibõl ki lehetett alakítani
az új 600 mm-es tengelyeket.
Hogy ne legyen egyszerû az élet,
egy kis baki is történt, egy félreértés
folytán Dunakeszirõl elõször az
újraesztergált és részben új tengelylyel
ellátott MASZOLAJ-kerékpárokat
vitték le Pécsre. A tévedés hamar
korrigálva lett és megkezdõdött a
kerékpárok összeépítése, ami megint
csak nehezen haladt, de szerencsére
sikerült a mûszaki problémákat
kiküszöbölni.
Közben folyamatosan haladt a
kocsiszekrény felújítása, az alváz
vetemedését kiegyengették, a
rozsdamentesített vázra megkezdõdött
az falak és a tetõ kialakítása.
Újra lett gyártva a két eltolható
oldalajtó és a hiányzó egyéb
kisebb alkatrészek. Végül is a valószínûsíthetõ
korábbi formáját kapta
vissza a kocsi, oldalanként két ablakkal,
belül kályhával. Az alváz és
egyéb fém alkatrészek fekete, a
kocsiszekrény szép barna színt
kapott.
Közben õsszel lekerült a kocsi
helyére egy BKV-s buszmegálló,
korábbi megállapodásunknak megfelelõen.
A pécsiek igazán kitettek magukért,
rohammunkában két nappal
a kisvasúti nap elõtt sikerült
befejezni a kocsit. Mindenképpen
meg kell említeni, hogy ezzel a kocsi-
14