Isten útja a bencéseken át - Somorjai Ádám
Isten útja a bencéseken át - Somorjai Ádám
Isten útja a bencéseken át - Somorjai Ádám
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Egyéb nyugati szerzetesek<br />
A nyugati szerzetesség nagy alakja volt Szent Patrik, Í r o r s z á g<br />
apostola († 416), aki egy ideig szintén Lerin szigetén élt, majd Írország<br />
megtérítésére ment. Hamarosan az ír papság kizárólag szerzetesekbôl<br />
állott. Az ír szerzetesség késôbb kapcsolatba került Szent<br />
Benedek fiaival, és a kétfajta szerzetesség lassan egybe is olvadt.<br />
Szent Patrikhoz egész legendakör fûzôdik, s e legendák közül a legérdekesebb<br />
a „purgatorium sancti Patricii”: egy írországi tóban egy kis<br />
szigeten van egy barlang, ahol állítólag a szent hosszabb idôt magányban<br />
töltött. A középkor folyamán rengeteg zarándok jött ide, akik közül<br />
a b<strong>át</strong>rabbakat 24 órára bezárták a barlangba, ahol azok álomban egy<br />
másvilági utazást tettek: megjárták a poklot és a tisztítóhelyet, purgatóriumot.<br />
Több magyar zarándok is megfordult itt. A Sándor-kódex<br />
is beszél egy ilyen „pokoljárásról”. Egy másik középkori történetet<br />
Tinódi Sebestyén dolgozott fel Zsigmond királyról szóló krónikájában:<br />
Tar Lôrinc, Zsigmond egyik fôembere is járt így itt a túlvilágon, l<strong>át</strong>ta a<br />
tüzes kádat, melyet a pokolban Zsigmondnak készítettek erkölcstelen<br />
élete büntetéséül. Mikor ezt a királynak hírüladta, az elzálogosította a<br />
szepesi városokat a lengyeleknek, és annak árán építette a Boldogasszony<br />
(M<strong>át</strong>yás) templomot.<br />
Említsük még meg Szent Severinust, a Noricum nevû római provincia<br />
– ma Ausztria nyugati, Bajorország délkeleti része, Passau<br />
székhellyel, apostol<strong>át</strong>. Neki azonban a bencés renddel nem volt<br />
közvetlen kapcsolata.<br />
1. meditáció: A szerzetesség elsô korszakának jellemzôi<br />
A szerzetességnek az elsô századokban két alapformája alakult<br />
ki: 1. A remeteség. Jellemzi az individuális beállítottság, a szigorú<br />
aszkézis. Irányítója a „logion”, a „verbum”, az „apophthegma”: az<br />
egyénnek szóló mondás. – 2. A cönobitizmus. Jellemzôje az egyházias<br />
szerzetesélet („Ekkléziasztikon mondazein”, erénye a discretio,<br />
a mérséklet). Irányítója a közösségnek szóló törvénykönyv, a regula.<br />
Mindkét form<strong>át</strong> jellemzi azonban:<br />
a) az eszkatológikus szemlélet: várják <strong>Isten</strong> országának eljövetelét,<br />
azt szinte sürgetik, a maguk módján elôvételezik; elfordulnak<br />
a mai világtól. Ezt nevezik „biosz angelikosz”-nak, angyali életnek.<br />
22