Isten útja a bencéseken át - Somorjai Ádám
Isten útja a bencéseken át - Somorjai Ádám
Isten útja a bencéseken át - Somorjai Ádám
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
6. A karoling kor és a bencések<br />
Nagy Károly és a bencések<br />
A nyugat-római császárság felújítója, Nagy Károly (768–814) a maga<br />
nagyvonalú birodalomépítô politikájában nagyon jól fel tudta<br />
használni a bencés rendet. Bár maga ôszintén vallásos ember volt,<br />
némely bencés kolostorban a középkorban boldogként tisztelték, de<br />
fô szempontja ezen a téren mégis az volt, hogy a bencés ap<strong>át</strong>ságokban<br />
kulturális és gazdasági központokat alkosson. Mivel mindenben<br />
szerette az <strong>át</strong>tekinthetôséget, egyöntetûséget, ezért arra törekedett,<br />
hogy a bencés Regul<strong>át</strong> kizárólagosan kötelezôvé tegye birodalma<br />
minden kolostorában. Törvényeiben, a folytatólagosan kiadott<br />
„capitulare”-kban majdnem az egész Regul<strong>át</strong> feldolgozta: t ö rvények<br />
formájában kötelezôvé tette. Az egység kedvéért lemásoltatja<br />
Montecassinón a Regula eredeti kézirat<strong>át</strong>, és elkéri a hemina mértékét,<br />
és ezeket fôvárosában, Aachenben ôrizteti, ahonnan minden<br />
bencés kolostornak <strong>át</strong> kell vennie. Így másolja le Grimoald és Tatto<br />
Reichenau számára a 916-os sz. Sankt Gallen-i kódexet. – Károly<br />
maga köré gyûjti minden országból a tudós bencéseket, szinte kis<br />
akadémi<strong>át</strong> szervez, ahol a tagok humanista módra latin klasszikus<br />
neveket vesznek fel (Karoling-reneszánsz).<br />
Törvényei azonban és szerzetesreformja sokszor csak papíron<br />
marad: a lelket nem tudja megújítani. És maga sem tud szakítani a<br />
frank felfogással, a „saj<strong>át</strong> egyház” elvével: minden ap<strong>át</strong>ságot úgy<br />
tekintett, mint saj<strong>át</strong> tulajdon<strong>át</strong>, mellyel szabadon rendelkezhet, jutalmul<br />
adhatja hû embereinek, még világi papoknak, sôt laikusoknak<br />
is. Így ezekbôl kialakulnak a „birodalmi ap<strong>át</strong>ságok”. Ezeknek<br />
kötelezettségei is voltak a királlyal szemben. Pl. évente végigl<strong>át</strong>ogatott<br />
az udvar több ap<strong>át</strong>ságot, fôként a nagy ünnepeket, húsvétot,<br />
karácsonyt szerették valamelyik ap<strong>át</strong>ságban vagy püspökségen tölteni,<br />
s ilyenkor ott fontos állami ügyeket is intéztek: békekötések,<br />
házasságok stb. Ilyenkor sokszor heteken <strong>át</strong> az egész udvartartás és<br />
katonaság eltartása az ap<strong>át</strong>ság terhe volt, sôt az útra is nekik kellett<br />
még élelemmel és ruházattal felszerelni. Ezen kívül évenként meghatározott<br />
„adományokat” kellett adniok pénzben és természetben,<br />
az udvar számára. Amikor aztán Nagy Károly halála után annak erôs<br />
kezét nem érezték maguk felett a fôurak, ôk kezdték mindezeket a<br />
jogokat gyakorolni a kezükbe kaparintott „saj<strong>át</strong> kolostoraik” fölött.<br />
50
Change language