ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK Az ISD <strong>Dunaferr</strong> Dunai Vasmû Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság megbízásából kiadja a <strong>Dunaferr</strong> Alkotói Alapítány Felelõs kiadó: Lukács Péter PhD, az alapítvány kuratóriumának elnöke Nyomdai elõkészítés: P. Mester Anikó HU ISSN: 1216-9676 A kiadvány elektronikus változatban elérhetõ a http://www.dunaferr.hu/08-media/mgk.html címen Nyomtatás: Innova-Print Kft. Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc <strong>2012</strong>
Szente Tünde* Száz éve született Borovszky Ambrus 1. kép: Borovszky Ambrus Hatvanéves városunk történetében a harmadik generáció nő föl, s az idő múlásával, ha nem vigyázunk, feledésbe merülnek olyan személyek és hozzájuk fűződő történetek, amelyek megóvása az utódok kötelessége. Az is igaz, hogy bizonyos időnek el kell telnie ahhoz, hogy az úgynevezett „idő próbáját” kiállja egy-egy személy élete, munkássága. A szocializmus „édes”, a rendszerváltás „mostohagyermeke”, Sztálinváros, 1961. november 26-ától Dunaújváros bővelkedik tehetségekben, és legendává vált személyiségekben. Ezen kiválóságok egyike Borovszky Ambrus (1. kép), akit mindazok, akik ismertek, szeretettel és tisztelettel „Boró”-ként emlegetnek. Az érdi anyakönyvi bejegyzés szerint 1912. július 30-án született Borovszky Ambrus, aki idén lenne 100 esztendős. Az elemi iskola elvégzését követően az öntőmesteri szakmát elsőként a Lipták gyárban, később a Ganz hajógyárban sajátította el. A munkásmozgalomba 1931-ben kapcsolódott be, ettől az időponttól tagja a Vasas Szakszervezetnek, ahol néhány év múlva már bizalmivá választják. 1948-tól lett a Nehézipari Központ egyik főosztályának, majd a Kohászati Központ vezetője. A Nehézipari Beruházási Vállalat igazgatóhelyettese 1949 közepétől, majd 1950 tavaszától a vasmű építésének helyi irányítója. 1954. január 1-jétől a Sztálin Vasmű Tröszt vezérigazgatója. Időközben elvégezte a Gazdasági és Műszaki Akadémiát. Kohó- és gépipari miniszterhelyettes 1962. június 30-a és 1964. március 26-a között, majd visszatérte után 1976. január 1-jei nyugdíjazásáig vezérigazgatóként irányította a vállalatot. Utódja dr. Szabó Ferenc lett. Borovszky Ambrus a Dunai Vasmű megépítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Minden bizonnyal más irányítása alatt is felépült volna a vaskohászati kombinát, de az már korántsem biztos, hogy olyan ütemben és kiterjedtségben. A hazai politika legfelső vezetői Sztálin halálával, 1953-ban úgy vélték, a túlzott iparosítást mérsékelni kell, s nagyobb figyelmet kell fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére. Voltak, akik úgy értelmezték az akkori párthatározatot, hogy le kell állítani a Sztálin Vasmű és a mellette épülő város beruházásait. Borovszky Ambrus a megkezdett beruházások befejezése felé terelte a folyamatokat, még ha a korábbinál jóval mérsékeltebb ütemben, szűkebb források rendelkezésre állása mellett is. E kritikus időszak után sorra adták át a kohászati alapvertikum egységeit, szolgáltatóüzemeit, majd a hengerműveket. A hidegen alakított idomacélok, spirálisan hegesztett csövek, könnyűacél-szerkezetek és acéllemez radiátorok gyártása révén a vasmű termékválasztéka bővült, a termelés gazdaságossága növekedett. * Szente Tünde rovatvezető Mucsi Sándorné, aki 2006-ban vehette át a <strong>Dunaferr</strong> legrangosabb kitüntetését, a Borovszky-díjat, így emlékezik rá: — Az „Öreg” gyakran megfordult nálunk, délutánonként vagy hétvégeken lejárt az üzemekbe. Héttől fél négyig dolgoztunk. Amikor a délelőttösök hazamentek, ment a szokásos körútjára, s kérdezősködött, hogy vagyunk, mi újság, hogy tetszik a munka? Nagyon sokat számított az embereknek, hogy a vezetőjük érdeklődik hogylétük felől, rákérdez arra, van-e valamilyen problémájuk, s ezt nem csak formaságból teszi. A kérdésre, hogy ki volt Borovszky Ambrus, Mucsi Sándorné válasza: — Nehéz a mai fiatalokkal megértetni azt a korszakot. Úgy beszéltek róla, hogy „közülünk való” munkásember, akinek lehetőség kínálkozott arra, hogy vezető legyen. Olyan szakmai csapatot épített maga köré, akikre támaszkodhatott. Számára nagyon fontos volt, hogy ez a gyár továbbépüljön, a város fejlődjön. Nyilván ehhez pénz kellett, amit megszerzett meggyőződésének és széleskörű kapcsolatrendszerének köszönhetően. Ő volt a Vasas Szakszervezet elnöke 1975 és 1989 között. Életének 8<strong>3.</strong> évében, 1995-ben temették el. Konferenciasorozat és hallgatói pályázat a Borovszky-emlékév keretében A kohászati kombinát életre hívásának, majd felvirágzásának évei, a város gyors ütemű fejlődése, valamint személyes tulajdonságai, alapvető derűje, nagyvonalúsága, kapcsolatteremtő készsége már életében legendát szőtt köré. Születésének 100. évfordulóján az ISD <strong>Dunaferr</strong> Zrt., közösen az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztálya Dunaújvárosi Szervezetével, konferenciasorozattal készült a Borovszkyemlékévre. Az emlékév keretében indított előadássorozaton alkalmanként egy meghívott előadó beszél az adott témáról, majd egy felkért dunaferres szakember ismerteti annak helyi vonatkozásait, a kapcsolódó szakmai eredményeket. Az eddigiek során szó volt az európai kohászat kutatási, fejlesztési irányairól, az európai és a hazai CO 2 -stratégiáról. A témák között szerepelnek a hideghengerlési technológiák, a vállalatirányítási és termelésirányítási technológiák acélipari vonatkozásai, a magyarországi logisztikai tervek és lehetőségek, valamint szeretnék megvitatni a Duna-stratégia elemeit is. Az emlékév keretében pályázatot írtak ki három felsőoktatási intézmény — a Miskolci Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint a Dunaújvárosi Főiskola — nappali tagozatos hallgatói számára az ISD <strong>Dunaferr</strong> alaptevékenységéhez kapcsolódó technológiafejlesztés, környezetvédelem, energiahatékonyság témaköreiben. A pályázaton más versenyen nem szerepeltetett pályamunkákkal lehetett részt venni, ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények <strong>2012</strong>/<strong>3.</strong> 139
Change language