Jó Pajtás - TippNet

Közeleg a Valentin-nap
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyéj felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn.
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érzem,
Hogy megszépül megint az életem…
Az óbecsei Zdravko Gložanski iskolában
vagyunk, a tanáriban foglalunk
helyet. Horvát Regina magyartanárnő
fogad, és persze tanulói: az ötödikes
Karácsonyi Krisztina, Horváth Loretta, Kiss
Krisztina, a hatodikos Bocor Lujza, Szerda
Erik, Német Anikó, Papp Enikő, Bata Nathaniel,
a hetedikes Balzam László, Sárvári Annamária
és Hekker Krisztina.
Körülüljük a nagy asztalt, s miután fölolvasom
Juhász Gyula Szerelem című versét,
szinte mindannyiuknak nagyon is tetszik, s
egyetértenek vele. Netti még hozzáfűzi:
– Igen, megszépült az életem mióta szerelmes
vagyok, meg azt vettem észre, hogy
nagyon feledékeny lettem. A Petőfibe jár a
szimpátiám, ő is hatodikos. Újévkor ismerkedtünk
meg. Így tavaly még nem köszöntöttem
föl, de most elterveztem, hogy szív
alakú Milka csokival lepem meg a szerelmesek
napján.
– Piros rózsával köszöntöm föl a szerelmem
– dicsekszik Laci –, ugyanis a piros
rózsa a szerelem jelképe. Nekem is szebbé
teszi az életemet, mint ahogyan a költő írta
a versében. Mivel úszni járok, könnyű volt
szimpátiát találni, mert aki ide jár, az mind
szépen kifejlett lány, jó alakjuk van, nem
kövérek. Jó, hogy van, akit fölköszönthetek
Valentin-napon.
– Rózsával köszöntöm én is a szimpátiámat
– jelenti ki Erik –, s személyesen adom
majd át. Mi az osztály lányainak is vettünk
már ezen a napon virágot.
– Mint minden iskolában, itt is van postaláda
– magyarázza Annamária –, ahova
ilyenkor, Valentin-nap táján bedobhatjuk a
szimpátiánknak szánt levelet. Nagyon szeretem
a szerelmesek napját, mert tavaly is
kaptam levelet, s jó, ha tudom, kinek tetszem.
Nincs nagy elvárásom, de azért kellemes
érzés, ha levelet kapok. A szimpátiám
már középiskolás, s egy szíves kismacit adok
neki majd ezen a szép napon.
– Szerintem ezen a napon minden ember
boldog – véli H. Krisztina. – Mert öröm a szerelmesek
napján egy szép napot eltölteni
avval, akit szeretünk. Macival lepem meg a
szimpátiámat, s személyesen fogom átadni.
Loretta és Karácsonyi Krisztina szívesen
gondol vissza az óvodás évekre, amikor
megismerkedtek az első szimpátiájukkal.
Akkor még rajzot küldtek a rokonszenves
személynek, de azóta is kedvelik egymást, s
levelet írnak neki.
– Nekem olyan ilyenkor az iskola, mintha
egy elvarázsolt hely lenne – lelkendezik
Loretta. – Kaptam tavaly is a szimpátiámtól
levelet, s ez nagy boldogság egy lánynak.
Majd meglepem valamivel a mostani
szimpátiámat. Még nem tudja, hogy tetszik
nekem, s jó, hogy van Valentin-nap,
így legalább megtudja, hogy szeretem,
ha átadom az ajándékom a szerelmesek
napján.
– Én meg levelet írok a mostani szimpátiámnak
– mondja Krisztina –, ugyanis nem
tudom, hogy tudja-e, hogy tetszik. Így majd
megtudja!
– Eddig egy osztályba jártunk a szimpátiámmal,
de miután átment a szerb osztályba,
már másik fiú tetszik – vallja be Kiss Krisztina.
– Az új szimpátiámnak meg már megvettem
a szívet, amit át fogok adni Valentin-napon.
Kicsit izgulok, mi lesz, ha nem viszonozza.
Szerintem is jó, hogy van ez a szerelmesek
napja, mert így legalább van alkalom, hogy
eláruljuk annak a fiúnak, hogy szeretjük.
Anikó és Enikő véleménye is az, hogy nagyon
szép ez a vers, s ők is levelet írnak majd
a szimpátiájuknak.
– Nagyon várom a Valentin-napot – ismeri
el Anikó –, s egy szép levelet írok neki,
és bedobom a postaládába.
– Én is a levélre szavazok – jelenti ki Enikő
–, így majd megtudja, hogy tetszik nekem…
Kellemes Valentin-napot, sok-sok levelet,
ajándékot a szerelmetektől!
Koncz Erzsébet
Jó Pajtás