09.02.2015 Views

Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve _Dante és Pandora_

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Sherrilyn Kenyon<br />

1


Télre születve<br />

Fordítói megjegyzés: Ez a rész egy kiegészítő történet, ami az ötödik<br />

részben (Angyali csók) megjelent szereplő, a katagari vérpárduc, <strong>Dante</strong><br />

párra találásának történetét írja le. <strong>Dante</strong> még vissza fog köszönni a 9. és<br />

18. részekben, de ebben a részben nincs spoiler.<br />

Ez egy ingyenes rajongói fordítás! Forgalomba nem hozható!<br />

2


Sherrilyn Kenyon<br />

Sherrilyn Kenyon<br />

Télre születve<br />

3


Télre születve<br />

Egy láthatatlan világ, leselkedők a sötétben, akik az éj<br />

sötétjébe üvöltenek – vadak, szenvedélyesek és<br />

veszélyesek. És mikor a világuk megérinti a miénket, az<br />

ősi vágyak felébrednek, és álmatlanságba taszítják a<br />

halandókat.<br />

4


Sherrilyn Kenyon<br />

Prológus<br />

Nehéz volt megtalálni egy teljhatalmú, mitológiai<br />

lényt a huszonegyedik század tömegében.<br />

Bár ez csak egy elmélet…<br />

Az éves Dragon*Con sci-fi találkozó, a georgiai<br />

Atlantában azonban egy teljesen más történet volt. Volt<br />

ott két Yoda, Pern egyik Sárkány Lovasa a hotel bejárata<br />

előtt ácsorgott, miközben egy légiónyi Roham Osztagos<br />

sétálgatott fel-alá. Összegyűltek ott továbbá istenek és<br />

istennők, minden féle és fajta szörnyeteg és űrlény,<br />

harcosok és nemes hölgyek is. <strong>Pandora</strong> még a Nyugat<br />

Gonosz Boszorkányát is látta száguldozni a motorrá<br />

változott seprűjén.<br />

Tízpercnyi ücsörgés közben <strong>Pandora</strong> megszámolt<br />

kilenc Gandalfot és ha csak nem tévedett nagyot, volt ott<br />

5


Télre születve<br />

egy tucat tündér, elf, ogre, goblin és manó, akik<br />

egymással beszélgettek, telefonáltak, vagy éppen a hotel<br />

előtt cigiztek.<br />

És ki ne felejtse a felsorolásból a vámpírok és<br />

démonok hordáit, akik szórólapokat osztogattak az<br />

embereknek, hogy azok menjenek a termeikbe egy<br />

„vérpartira” vagy a Buffy sorozat vetítési maratonjára.<br />

És azt már végképp meg se említse, hogy már kétszer<br />

is meghívták a Klingonok világába, a 316-os szobába, a<br />

szemben lévő hotelbe, a Hyatt Regency-be. Vagy azt,<br />

hogy néhány kiborg csávó „magukhoz hasonlóvá” akarta<br />

tenni, abban a pillanatban, hogy belépett a hotelbe.<br />

Ez volt a legfurcsább dolog, amit valaha látott – és<br />

ehhez még azt is hozzáadta, hogy ő maga egy vérpárduc<br />

volt, aki az elmúlt három évet a saját fajtája között<br />

töltötte –, és azért ez már nagy szó.<br />

– Soha nem fogom őt megtalálni – morogta az orra<br />

alatt, épp abban a pillanatban, mikor egy hihetetlenül<br />

magas, elbűvölő gót fickó állt meg előtte.<br />

Te jóságos ég, a férfi elképesztően vonzó volt!<br />

És a bámulás csak tovább rontott a helyzetén, mégsem<br />

volt képes leállítani önmagát. A férfi teljes mértékben<br />

ellenállhatatlan volt.<br />

Fekete szemüveget viselt, még itt a hotelon belül is,<br />

miközben a tömeget pásztázta, mintha keresne valakit. A<br />

férfi kisugárzása figyelmet követelő és tiszteletet<br />

parancsoló volt.<br />

Természetesen az se sokat segített, hogy a<br />

hormonszintje megemelkedett, annak következtében,<br />

hogy a teste lassan teljesen egy felnőtt nőévé változik. Az<br />

egész teste zsongott a hormonális túltöltöttség miatt, amit<br />

a férfi megjelenése előtt nagyon gondosan az irányítása<br />

6


Sherrilyn Kenyon<br />

alatt tartott. De most minden érzéke azt követelte, hogy<br />

ízlelje meg a férfit, és nem tehetett mást, minthogy<br />

próbált ülve maradni.<br />

Érzékei lángra lobbantója legalább hét láb magas volt,<br />

és magasságát még pluszba növelte a lángmintás motoros<br />

csizma, ami vagy öt centit hozzátett eredeti méretéhez.<br />

Hosszú, fekete haja volt, ami végigfolyt a vállain és egy<br />

régimódi, hosszú motoros dzsekit viselt, aminek a hátára<br />

egy koponya volt festve, két keresztbe tett csonttal. De az<br />

egészben az volt a legrosszabb, hogy a dzseki alatt nem<br />

viselt semmit, és valahányszor megmozdult, <strong>Pandora</strong><br />

megcsodálhatta izmos testét.<br />

Fekete bőrnadrágja rásimult arra a tökéletes fenékre,<br />

ami versenybe szálhatott volna bármelyik Vérvadászéval.<br />

<strong>Pandora</strong> minden egyes porcikája azt akarta,<br />

hogy álljon fel, menjen oda hozzá, húzza magához azt a<br />

magas és gyönyörű testet, és tartsa ott egészen addig, míg<br />

a vérében izzó szükség teljesen ki nem elégül.<br />

De ahogy az emberi része érezte az elsöprő szexuális<br />

vágyat, ugyanúgy érezte az állati része a férfiból áradó<br />

halálos veszély jellegzetes auráját.<br />

Nem az a fajta férfi volt, akit egy nő csakúgy<br />

megérinthetne, mindenféle invitálás nélkül.<br />

– Akri!<br />

A férfi megfordult, amikor egy Pandorával kb.<br />

egykorú nő közeledett felé futva. A nő aranyos volt,<br />

amennyire csak lehetett, teljesen démonnak felöltözve,<br />

szárnyakkal felszerelve, ami valamiért nagyon élethűnek<br />

hatott, miközben csapkodott és összezáródott. A bőre<br />

fekete és vörös volt, a haja ugyanolyan színű, mint a<br />

férfié.<br />

7


Télre születve<br />

A feje tetején még egy pár ragyogó vörös szarv is volt.<br />

Rövid, lila szoknyája hullámzott vékony lábai körül, és<br />

egy fekete, mély dekoltázsú top feszült a mellkasára,<br />

amit elől nagy ezüstcsatok díszítettek. Fekete és lila<br />

csíkos harisnya és tíz centi magas sarkú, fekete harci<br />

csizma tette teljessé az öltözékét.<br />

A magas „démon” átnyújtott egy hitelkártyát a<br />

férfinek. – Újra eltört, akri – mondta, és kivicsorította a<br />

vámpírfogait. – A fickó odalent azt mondta, hogy nem<br />

hozhatok el onnan semmit, ameddig nem vagyok újra a<br />

limitemen belül. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de<br />

nagyon nem tetszik. Csináld meg, akri, vagy különben<br />

lehet, megeszem azt a fickót. Siminek szükségletei<br />

vannak, és többek között arra is szükségem van, hogy a<br />

kártyám működjön.<br />

A férfi felnevetett, ahogy átvette a kártyát a lánytól,<br />

majd előhúzta a tárcáját. Átadott Siminek három másik<br />

hitelkártyát.<br />

A „démon” felnevetett boldogságában, majd átölte a<br />

férfit. A hitelkártyákat eltette a koporsó alakú<br />

pénztárcájába és felemelt egy piros nejlonszatyrot. – Ezt<br />

még azelőtt vettem neked, mielőtt a kártyám eltört volna.<br />

Mivel nem viseled a valódi szarvaidat, van itt néhány<br />

hasonló, amit fel tudsz tenni addig, míg haza nem<br />

megyünk.<br />

– Köszönöm, Simi – mondta a férfi mély hangon és<br />

átvette a szatyrot a nőtől.<br />

Simi mosolygott, nyomott egy puszit az arcára, majd<br />

csapkodó szárnyakkal eltűnt a tömegben. A férfi<br />

Pandorára nézett, majd elmosolyodott, és azt a mosolyt<br />

nem lehetett másnak nevezni, csak gonosznak és mégis,<br />

8


Sherrilyn Kenyon<br />

olyan mindentudónak látszott közben. Fejet hajtott előtt,<br />

majd követte a démonlányt.<br />

Minden ösztöne azt súgta, hogy kövesse őt, de<br />

<strong>Pandora</strong> nem hallgatott rájuk.<br />

Azért volt itt, hogy megtalálja Acheron<br />

Parthenopaeus-t – az ősi, halhatatlan atlantiszit, akitől a<br />

nővére segítséget remélt <strong>Pandora</strong> elrejtésében, azokkal<br />

szemben, akik vadásztak a nőre.<br />

Nem hitte volna, hogy ez a vonzó fiatalember lenne a<br />

keresett személy, noha azt el kell, hogy ismerje, hogy<br />

lenyűgözően festett bőrcuccokban.<br />

Acheron volt az utolsó reménye.<br />

Sajnos a nővére sem tudta, hogy hogyan néz ki. Csak<br />

annyit tudott, hogy minden évben eljön a Dragon*Conra<br />

a lányával.<br />

Acheron öregebb volt az időnél és sokkal hatalmasabb<br />

volt, mint bárki más a fajtájából.<br />

Figyelte az idősebb embereket a tömegben, akik<br />

varázslónak, harcosnak vagy valami egészen más<br />

lénynek voltak felöltözve, de egyikük sem tűnt<br />

különösebben bölcsnek vagy erőteljesnek és egyiküknek<br />

sem volt lánya.<br />

De különben is, hogy kellene egy tizenegyezer éves<br />

halhatatlannak kinéznie<br />

<strong>Pandora</strong> felsóhajtott és felállt, majd a korláthoz sétált,<br />

ahonnan le tudott nézni a hotel lentebbi szintjeire és<br />

figyelheti a tömege.<br />

Valahol ott kell, hogy legyen.<br />

De hol Hogyan találhatna meg bárkit is ennyi<br />

ember… vagy űrlény között<br />

Ajkait rágcsálva mérlegelte, merre kereshetné őt<br />

tovább. Hirtelen egy magas, elegáns öltönyt viselő férfi<br />

9


Télre születve<br />

lépett be látószögébe. Nem volt nagyon idős, talán a<br />

harmincas éviben járt, de <strong>Pandora</strong> érezte körülötte a<br />

hatalom eltéveszthetetlen illatát.<br />

Talán ő lesz a rejtélyes Acheron. És éppen a liftek felé<br />

tartott.<br />

<strong>Pandora</strong> utána futott, de mielőtt odaért volna, az ajtó<br />

bezáródott és elindult a férfival, egy reneszánsz dobossal,<br />

egy zöldbőrű űrlénnyel és Darth Vaderrel együtt.<br />

De nem ez volt, ami majd’ megállította a szívét.<br />

Átnézett a lift üvegfalán, és négy személyt látott, ők<br />

fagyasztották meg a vért az ereiben.<br />

Egy csoport ellenállhatatlan, lenyűgöző férfi volt az. A<br />

csoport két „legalacsonyabbja” is bőven hat láb négy<br />

fölötti magassággal rendelkezett. Mindannyiuknak rövid,<br />

fekete haja volt és fekete gót ruhákba voltak öltözve.<br />

A négy férfi sajátos formációban állt, amit <strong>Pandora</strong> túl<br />

jól ismert. Egymás hátát védve szemlélték a tömeget<br />

éhesen, intenzíven, mintha valami különlegeset<br />

keresnének. Ádázak és vadak voltak. Állatiasak.<br />

Olyan volt, mintha szó szerint megérintette volna őket<br />

valaminek a szele és <strong>Pandora</strong> egy másodperc alatt rájött,<br />

mi volt az.<br />

Ő.<br />

– Jaj, ne – suttogta. Alkatukról, szépségükről és<br />

mozgásukról bármikor képes volt felismerni a fajtájukat.<br />

Nincs ember, aki ilyen jóképű vagy vonzó lenne, mint<br />

ők. És semmilyen más faj nem reagálna ilyen hevesen a<br />

szagára.<br />

Ők is vérpárducok voltak, mint ő, és elég volt rájuk<br />

nézni, hogy lássa, fiatalok és felajzottak.<br />

És ő éppen tüzelt…<br />

10


Sherrilyn Kenyon<br />

1. fejezet<br />

<strong>Dante</strong> Pontis nem volt különösebben türelmes<br />

teremtmény. És az a kevés türelme is gyorsan elfogyott.<br />

A Hartsfield Reptértől egészen a hotelig össze volt<br />

zárva a limuzinban az öccseivel, Mike-kal és Leóval,<br />

akik folyamatosan nyafogtak és morogtak azon a tényen,<br />

hogy bátyjuk kényszerítette őket, repülővel jöjjenek<br />

Minnesotából Atlantába, míg <strong>Dante</strong> és Romeo<br />

egyszerűen „átugrottak” ide.<br />

És mindezt csak azért, mert mikor Romeo legutóbb<br />

átteleportálta az ikreket valahova, a megjelenésüket<br />

majdnem észrevette egy csapat ember.<br />

A Dragon*Conon pedig túl nagy tömeg volt ahhoz,<br />

hogy „megérkezésük” tanuk nélkül maradjon.<br />

11


Télre születve<br />

A Vér-vadászok túlélésének az volt a kulcsa, hogy<br />

elvegyültek az emberek között, nem pedig az, hogy<br />

halálra ijesztették őket.<br />

– Tudjátok – mondta az ikreknek Romeo –,<br />

mindketten szerencsések vagytok, amiért nem engedtem<br />

Danténak, hogy ketrecben küldjön el titeket. Szerinte úgy<br />

biztonságosabb lett volna.<br />

– Seggfej – vicsorgott Leo Dantéra, amikor az<br />

bólintott. A hat láb négy magas párduc még mindig<br />

növésben volt, és valószínűleg el fogja érni <strong>Dante</strong> hat láb<br />

hatos magasságát is, mire a teste abbahagyja a<br />

növekedést.<br />

Leo és Mike ikrek voltak, akiket <strong>Dante</strong> nevelt fel,<br />

miután az anyjuk az apjuk küszöbén hagyta őket. Ahogy<br />

azt a hagyományos vérpárduc-viselkedés diktálta.<br />

A nők kiválasztottak egy férfi társuknak, teherbe<br />

estek, majd a kölyköket az apjuknál hagyták, hogy az<br />

felnevelje, míg a nőstények zavartalanul portyáztak.<br />

Ha a kölykök nőstények voltak, a férfiakkal teli<br />

falkában maradtak pubertás korukig, amit körülbelül<br />

huszonnégy évesen érték el. Ezután az „egyidős” nők<br />

saját falkát alakítottak és elhagyták addigi helyeiket,<br />

hogy párt keressenek.<br />

Az elmúlt kétszáz évben <strong>Dante</strong> számtalan kölyköt<br />

felnevelt, mivel az apjuk híres volt arról, hogy a fiai<br />

nyakába sózza a gondokat, míg ő maga a hegyekben<br />

vadászott.<br />

Akárcsak Danténak, az ikreknek is hullámos, fekete<br />

haja és homokszínű, olasz származásukra emlékeztető<br />

bőrük volt emberi alakjukban.<br />

De ellentétben vele, ők még csak hatvan évesek<br />

voltak, ami a fajtája szemében még gyereknek számított.<br />

12


Sherrilyn Kenyon<br />

És ők ketten aztán úgy is viselkedtek, mint a gyerekek.<br />

Ideje lett volna megölni, vagy elhagyni őket. De mivel<br />

Romeo még mindig dühös volt rá, amiért megölte az<br />

öccsüket, Salvatorét, amiért elárulta őket, <strong>Dante</strong> jobbnak<br />

látta, ha a szobájában marad, mielőtt kiszögeli a klubja<br />

falára Leo és Mike irháját is, Salvatoréjé mellé.<br />

– Nem értem, miért kell egy szobán osztoznom Leóval<br />

– morogta Mike. – Horkol.<br />

– Nem horkolok. Te viszont nyáladzol, miközben<br />

alszol.<br />

– Nem igaz.<br />

<strong>Dante</strong> vetett egy ingerült pillantást Romeóra. – Miért<br />

vannak itt<br />

– Hogy csajozzunk – mondta Mike.<br />

Romeo nem törődött vele. – Féltél otthagyni őket az<br />

Infernóban, nélkülem. Mikor legutóbb elkövetted ezt az<br />

ostobaságot, majdnem porig égették a klubot.<br />

<strong>Dante</strong> dühösen felsóhajtott. – Akkor miért nem<br />

ölhetem meg őket<br />

– Hiányolnám a hülyeségüket.<br />

Igen, ez igaz. <strong>Dante</strong> morgott egyet, aztán átnyújtotta a<br />

szobakártyákat Leónak és Mike-nak.<br />

– Várj, várj, várj – mondta Leo, mikor megnézte a<br />

kártyákat. – Ezek nem a legfelső szintre szólnak.<br />

<strong>Dante</strong> unottan nézett a két fiúra.<br />

– A legfelső emeleten vagy – kérdezte Leo Romeót.<br />

– Igen.<br />

– Miért nem vagyunk akkor mi is ott – kérdezte Mike<br />

Dantét.<br />

<strong>Dante</strong> keresztbe fonta a karjait a mellkasán. – Mert<br />

nem érdemlitek meg.<br />

13


Télre születve<br />

Mike kinyitotta a száját, hogy visszavágjon, de mielőtt<br />

megtehette volna, egy hirtelen széllökés söpört el<br />

mellettük.<br />

<strong>Dante</strong> teste megmerevedett, mikor a vérében lévő<br />

összes hormon egyszerre izzott fel. Arra eszmélt, hogy<br />

akarata ellenére megfordul, és figyelmesen kutatni kezdi<br />

a hotelben lévő tömeget.<br />

Egy szűz párducnőt érzett, aki éppen tüzelt.<br />

Mindannyian érezték a nőt.<br />

Az illat eltéveszthetetlen volt. Forró volt és édes.<br />

Nőies és ártatlan. Zamatos. Hívogató. A nyál összefutott<br />

a szájában a puszta illattól. Párduclátása kiélesedett,<br />

nőről nőre ugrott, de nem látott senkit, aki a fajtájukból<br />

származna.<br />

– Hol van – kérdezte Leo, a hangja reszelős volt,<br />

mintha nehezére esne visszafognia magát.<br />

– Túl sok ember van itt, képtelen vagyok<br />

megmondani, merre jár – mondta Mike. – Az illata rájuk<br />

ragadt, és széthordták számtalan irányban.<br />

<strong>Dante</strong> Romeóra nézett, aki éppen a liftet bámulta.<br />

<strong>Dante</strong> követte a tekintetét, de csak egy Darth Vadert<br />

látott.<br />

– Észrevetted – kérdezte testvérét.<br />

Romeo a fejét rázta. – Sajnálom. Elterelte a<br />

figyelmem egy meztelen, zöldbőrű űrlény.<br />

– A picsába – morgott Mike. – Teljesen<br />

használhatatlan vagy, Romeo. Miféle párduc fordít<br />

figyelmet egy ufóra, mikor itt van egy tüzelő, fiatal<br />

párduclány<br />

– Olyas valaki, akinek párja van – vágott vissza<br />

Romeo. – Ellentétben veletek, lúzerekkel, az én<br />

hormonjaim le vannak kötve.<br />

14


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Dante</strong> megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait,<br />

mielőtt az állati hormonjaitól ugyanolyan gyerekes<br />

nyafogásba kezd, mint a két iker. – Igen, és én is hasonló<br />

módon tartogatni akarom magam. Pöcsegyes és<br />

Pöcskettes, járőrözzetek! Találjátok meg és tartsátok<br />

tőlem jó távol.<br />

Mike és Leo váltottak egy gonosz vigyort egymással,<br />

mielőtt eltűntek a tömegben.<br />

<strong>Dante</strong> a szemeit forgatta a sietségük láttán. Voltak<br />

idők, amikor tényleg úgy viselkedtek, mint a lúzerek.<br />

– Egy kicsit sem érdekel – kérdezte Romeo,<br />

miközben a lift felé tartottak. – Elvégre nem<br />

mindennapos, hogy egy szűz keresztezi az utjainkat.<br />

– A fenébe is, nem. Maradok az embereknél. Az<br />

utolsó, amit akarok az egy pár, aki betáncol az életembe<br />

egyszer egy évben, összecseszi a fejem két napra, majd<br />

elrohan, és végül leszállítja a végeredményt, hogy<br />

neveljem fel nélküle. Semmi kétség, neked meg apámnak<br />

kész szopás az egész és már így is épp elég testvért<br />

neveltem fel ahhoz, hogy soha ne akarjak saját<br />

kölyköket, akik mellett nincs ott a párom, hogy ő is<br />

vigyázzon rájuk.<br />

Romeo felkacagott. – Ez így igaz, de az a két nap<br />

valódi örömünnep.<br />

<strong>Dante</strong> a fejét rázta. – Megtarthatod. Inkább keresem a<br />

boldogságom akkor és ott, ahol és amikor szükségem van<br />

rá.<br />

Belépett a liftbe, de megállt, mikor látta, hogy Romeo<br />

nem csatlakozik hozzá.<br />

– Majd később találkozunk – mondta.<br />

– Biztos<br />

Romeo bólintott.<br />

15


Télre születve<br />

– Rendben. <strong>Dante</strong> megnyomta a megfelelő szint<br />

gombját. Az üvegnek vetette a hátát, és minden tőle<br />

telhetőt megtett, hogy irányítása alá vonja a testét.<br />

Pokolian nehéz volt.<br />

Minden állati ösztöne követelte, hogy cirkáljon a<br />

hotelben, míg meg nem találja a nőstényt. Mivel hogy<br />

katagari Vér-vadász volt, a szükség, hogy intim<br />

kapcsolatba kerüljön a nővel, szinte elviselhetetlen volt.<br />

A katagaria olyan állatok megnevezése volt, akik<br />

képesek emberi külsőt felvenni, de a nap végére akkor is<br />

csak állatok maradtak, nem pedig emberek. Az állati<br />

részük dominált az emberi felett és az állati szívük volt<br />

az, ami irányította őket és a cselekedeteiket.<br />

Amire most szüksége van, az egy kis idő a szobájában,<br />

ahol felveheti az állati alakját és végre kiverheti a nő<br />

illatát a fejéből.<br />

Már elég idős volt ahhoz, hogy irányítsa<br />

természetének ezen oldalát. Hogy csökkentse a<br />

kényszert. Nem volt az a fajta férfi, aki megengedné<br />

bármelyik nőnek, hogy irányítsa őt.<br />

Különösen egy párducnőnek nem.<br />

<strong>Pandora</strong> az ajtónyitó kártyával ügyetlenkedett,<br />

próbálta kinyitni az ajtót. Mit fog most csinálni A férfi a<br />

liftben nem Acheron volt. És holtbiztos, hogy azok lent<br />

párduchímek voltak. Ha megérezték a szagát…<br />

Neki vége. Semmi esélye arra, hogy a benne élő állat<br />

visszautasítana egy fiatal hímet. Tüzelt, és a párválasztás<br />

szüksége óriásivá nőtt benne. Ha egy olyan férfi jönne a<br />

közelébe, akit az állati része potenciális párjelöltnek<br />

tekintene, azonnal rávetné magát.<br />

16


Sherrilyn Kenyon<br />

Emberek közelében a vágy kontrolálható volt. Nagyon<br />

csekély annak az esélye, hogy egy emberi férfi legyen a<br />

párja. Így az állati oldala, igaz kíváncsi és éhező volt még<br />

így id, de ezt képes volt elnyomni az emberi<br />

racionalitásával.<br />

De egy Vér-vadász körül az állati része nem hallgatna<br />

kifogásokra. Minden egyes porcikája üvöltene azért,<br />

hogy vesse rá magát a férfire.<br />

Nem lenne képes irányítani önmagát.<br />

Árnyék hullott rá.<br />

<strong>Pandora</strong> megfordult, majd hátraugrott, ahogy felnézett<br />

az egyik földszinten látott férfi arcába. Ilyen közelről<br />

képtelenség volt nem észrevenni a Panthiras ismertető<br />

jegyeit.<br />

Az illata ellenállhatatlan volt.<br />

Magas volt és erőteljes emberi formájában. Halálos.<br />

Jóképűsége garantált volna neki minden nőt, aki<br />

felkeltette az érdeklődését… Még a női érzékei is<br />

reagáltak rá, de nem annyira, hogy ne lett volna képes<br />

harcolni ellene.<br />

De ami még ijesztőbben hatott a vad, férfias<br />

kisugárzásánál, az a katagari szaga volt – az állatnak<br />

születettek fajából –, míg ő árkádiai volt, az embernek<br />

születettek közül.<br />

Elengedte a szobakártyát és felkészült a támadásra, de<br />

meglepte, hogy a benne élő állat nem akarja odalökni őt a<br />

férfinek.<br />

– Minden rendben – mondta gyorsan a férfi. – Van<br />

számodra egy jó és egy rossz hírem.<br />

– Mégpedig<br />

A férfi felemelte a kezét, így <strong>Pandora</strong> láthatta a<br />

tenyerén lévő geometriai mintát. Ez legalább<br />

17


Télre születve<br />

megmagyarázta, miért volt képes harcolni a hím felé<br />

érzett vonzással. – Van párom, szóval teljes mértékben<br />

biztonságban vagy tőlem.<br />

<strong>Pandora</strong> még mindig nem bízott benne, de egy párral<br />

rendelkező párduc legalább nem szeretkezhetett vele. Ha<br />

egy Vér-vadász hím megtalálta a párját, impotens volt<br />

minden más nő mellett, kivéve a „feleségét”. – Ez a jó<br />

hír<br />

A férfi bólintott.<br />

– És a rossz<br />

– Három testvéremmel együtt vagyok itt, és nekik<br />

viszont nincs párjuk.<br />

<strong>Pandora</strong> hátrálni kezdett.<br />

– Ne, ne – mondta a hím és felé nyúlt, hogy<br />

megragadja a karját. De még időben meggondolta magát<br />

és visszahúzta a kezét. – Ne félj tőlem. Tényleg nem áll<br />

szándékomban bántani téged, világos Tíz lányom van és<br />

épp ezért megértem a félelmed.<br />

Ettől még továbbra sem bízott benne, hogy nem vinné<br />

el a testvéreihez némi szórakozás reményében. Azok,<br />

akik kutatnak utána, mind ezt tennék vele, csak neki nem<br />

állt szándékában a falka összes pár nélküli hímjének a<br />

játékszerévé válni. – Mit akarsz tőlem<br />

– Hiszed vagy sem, segíteni fogok neked.<br />

<strong>Pandora</strong> nem hitt neki. Legalábbis még nem. – Miért<br />

tennél ilyet<br />

– A lányaim miatt – mondta őszintén. – Te csak egy<br />

kölyök vagy és nem bízom annyira Leóban és Mike-ban,<br />

hogy nem bántanának. Igaz, nem szándékosan tennék, de<br />

még túl fiatalok és nem igazán jók abban, hogy<br />

visszafogják magukat. Semmi kétségem a felől, hogy<br />

18


Sherrilyn Kenyon<br />

egyszerre vetnék rád magukat és azt már nem is merem<br />

feltételezni, hogy abból mi sülne ki.<br />

És épp ettől félt ő is. – Ez csak két testvér. Mi van a<br />

harmadikkal<br />

– <strong>Dante</strong> más. Őszintén, szerencsés lennél, ha olyan<br />

személy lenne számodra az első, mint ő. Egy önző fattyú<br />

az igaz, és soha semmin nem osztozkodik szívesen, de<br />

éppen ezért biztosítaná neked, hogy rajta kívül senki más<br />

nem ér hozzád, amíg vele vagy.<br />

De a férfi testvére is egy állat volt és neki őt nem<br />

érdekelték a katagari szeretők.<br />

– Ettől biztonságban kellene éreznem magam –<br />

kérdezte <strong>Pandora</strong>.<br />

A férfi a fejét rázta. – Nem, de ne aggódj. <strong>Dante</strong><br />

sokkal idősebb az öccseimnél, és szerencsédre nem akar<br />

párt magának. Azt tervezi, hogy távol marad tőled, így<br />

elég lesz neki annyit megmondanom, hol vagy, és biztos,<br />

hogy az ellenkező irányba fog menni.<br />

<strong>Pandora</strong> egy fokkal nyugodtabb lett. Az igazat mondta<br />

neki, ezt tisztán érezte. Az egyik jó dolog abban, ha<br />

valaki félig állat, hogy meg tudja mondani, mikor<br />

hazudnak neki.<br />

– Rendben – mondta végül lassan. – Köszönöm a<br />

segítségedet. Nem akarom, hogy egy katagari hozzám<br />

érjen.<br />

A férfi orrcimpái megremegtek erre.<br />

<strong>Pandora</strong> felmordult. – Te magad mondtad. Elhurcoltok<br />

és bántotok minket. Az idősebbik nővéremet egy falka<br />

katagari hím ölte meg, akik elvágták a torkát, miközben<br />

megpróbálták arra kényszeríteni őt, hogy párosodjon<br />

valamelyikükkel. Alig huszonnégy éves vagyok. Nem<br />

akarok meghalni. Így nem.<br />

19


Télre születve<br />

Úgy tűnt ez valamennyire lenyugtatta a férfit.<br />

Letérdelt és felvette az elejtett kártyát a földről.<br />

– Adj nekem valamit, amin rajta van az illatod, így<br />

szét tudom szórni. Az majd távol tartja Leót és Mike-ot<br />

tőled.<br />

<strong>Pandora</strong> bólintott és kinyitotta az ajtót. Az ágyához<br />

sétált és előhúzta a pizsama felsőjét.<br />

– Ismersz egy bizonyos Acheron Parthenopaeus-t –<br />

kérdezte, mikor átnyújtotta a ruhadarabot.<br />

– Igen. Miért<br />

– Azt mondták nekem, hogy találjam meg őt. A még<br />

élő nővérem szerint, ő képes nekem segíteni, hogy<br />

hazajuthassak.<br />

A párduc a homlokát ráncolta. – Nem értem. Miért<br />

nem mész haza te magad<br />

<strong>Pandora</strong> felsóhajtott, ahogy a frusztráció végigkúszott<br />

rajta. Mennyire szerette volna, ha ilyen egyszerű lenne.<br />

Ha idősebb lenne, könnyedén megtalálná a hazavezető<br />

utat, de a fajtája csak akkor kapta meg a fizikai<br />

képességeit, miután először lefeküdtek valakivel.<br />

Emellett az erejüket edzeni kellett, hogy képesek<br />

legyenek irányítani a hatalmukat. És ez olyasmi volt, ami<br />

évtizedeket, ha nem évszázadokat vett igénybe.<br />

– Egy falka katagari párduc elhurcolt a jövőből és<br />

akaratom ellenére ebbe az idősíkba hoztak. Sajnos az<br />

erőm éppen csak megjelent és még nem vagyok képes<br />

irányítani, és hát addig nem is juthatok haza, még nem<br />

vagyok az erőm mestere. Az utolsó, amire vágyom, hogy<br />

elvétsem az idősíkot és a dinoszauruszok között kössek<br />

ki.<br />

A férfi még mindig értetlenül nézett rá. – Még mindig<br />

nem értem, hogy miért hoztak el éppen téged. Miért<br />

20


Sherrilyn Kenyon<br />

menne egy hím a jövőbe párért, mikor ebben az<br />

idősíkban is bőven vannak falkák<br />

<strong>Pandora</strong> már a gondolatra is ökölbe szorította a kezét.<br />

– Van egy ostoba megegyezés az én falkám és az övék<br />

között. Mivel nálunk, a szükségesnél sokkal több nő van,<br />

a falkám beleegyezett, hogy feláldoz néhányat közülünk,<br />

minden generációból, hogy biztosítsa, hogy a katagari<br />

falka nyugton hagyja a miénket. Mindig a kiválasztott<br />

családok télen született lányait viszik el, mikor a ciklus<br />

megkezdése előtt állnak és mindig ugyanaz a falka jön el<br />

hozzánk és hurcolnak el minket az idősíkjukra, hogy<br />

párosodjunk velük. Nem akarnak katagari nőstényeket,<br />

mert azok nem maradnak velük, hogy felneveljék a<br />

gyerekeiket. Helyettük inkább minket tartanak fogva és<br />

szolgaként bánnak velünk. A még élő nővérem segített<br />

nekem megszökni, miután idehoztak, még azelőtt, hogy<br />

bemutattak volna a falkának. Atlantába küldött, hogy<br />

megtaláljam Acheront. Azt mondta, Acheron képes lesz<br />

engem visszaküldeni a saját idősíkomra.<br />

– Honnan tud Acheronról<br />

<strong>Pandora</strong> szíve összerándult a fájdalomtól, ahogy a<br />

nővére sanyarú sorsára gondolt. – Mielőtt az egyik hím<br />

párjává vált volna és mielőtt saját gyerekei lettek, ő is<br />

megpróbált elszökni. Egyik este hallotta, hogy néhány<br />

katagari egy Acheron nevű Sötét-vadászról beszélget,<br />

majd miután azok elaludtak, utána keresett interneten. De<br />

mire elég információt talált, teherbe esett és nem<br />

hagyhatta el a gyermekeit, így aztán átadta nekem az<br />

információt, mikor engem is elraboltak.<br />

– Pokoli bátor nővéred van.<br />

– Igen – értett vele egyet <strong>Pandora</strong>. – Ő a legjobb nővér<br />

a világon és bármit megtennék azért, hogy segítsek neki.<br />

21


Télre születve<br />

A párduc hátrált egy lépést és az ajtó felé indult.<br />

<strong>Pandora</strong> megragadta a karját, hogy megállítsa, mikor<br />

egy másik ötlet vetődött fel benne. – És te tudnál nekem<br />

segíteni, hogy hazajussak<br />

A párduc a fejét rázta. – Az én erőm nem elég nagy.<br />

Ha bárkit is magammal akarok vinni az időutazásaimra,<br />

meg kell várnom a teliholdat. Az egyetlen a falkámban,<br />

aki várakozás nélkül képes lenne ezt megtenni, az <strong>Dante</strong>,<br />

és ha a közelébe kerülnél…<br />

– Letámadnám.<br />

A férfi csak bólintott.<br />

A pokolba.<br />

De még nem volt minden veszve. – De Acheront<br />

ismered, nem igaz Segíteni fog nekem<br />

– Nem tudom. Néha nagyon különösen viselkedik, és<br />

soha, senki nem tudja, hogyan fog reagálni, vagy mit fog<br />

mondani. De persze megkérdezned szabad. A legjobb,<br />

amit tehetsz az, hogy itt maradsz, ahol Mike és Leo nem<br />

fog megtalálni – ahogy mondtam, még fiatalok és nem<br />

fejlesztették ki a képességeiket ilyen szinten. Szétszóróm<br />

az illatodat, ez össze fogja őket zavarni. Majd ha jó távol<br />

tudom őket tőled, idehozom Ash-t. Rendben<br />

Ez sokkal jobb volt annál, amit remélhetett. Ez<br />

nagyszerű volt. Sosem hitte volna, hogy egy katagari hím<br />

ilyen kedves is lehetett.<br />

– Köszönöm – mondta neki, amikor a férfi újra<br />

elindult. – Igazán köszönöm.<br />

A férfi rámosolygott. – Az állatok megvédik a<br />

fajtársaikat. Amit teszek, azzal ugyanannyira segítek a<br />

testvéreimnek, mint amennyire segítek vele neked is. Ha<br />

bántanának téged, azt sosem bocsátanák meg maguknak,<br />

22


Sherrilyn Kenyon<br />

és akkor az örökkévalóságig hallgathatom a<br />

siránkozásukat.<br />

Azzal megfordult és távozott.<br />

<strong>Pandora</strong> mélyen fellélegzett, és először azóta, hogy<br />

elrabolták a falkájától, egy kissé meg is nyugodott.<br />

Most már csak annyit kell csinálnia, hogy nyugton<br />

marad, míg a férfi vissza nem tér.<br />

De ez korán sem volt olyan egyszerű, mint amilyen<br />

normális esetben lenne. A benne élő nő, aki épp most lép<br />

be a felnőtté válás kapuján, igen csak felajzott volt a<br />

gondolattól, hogy három pár nélküli párduc sétálgat felalá<br />

a hotelban.<br />

Az idegen és teljesen új része szinte követelte, hogy<br />

teljesítse be a párválasztási rituálét, ami végre felnőtt<br />

korba lépteti.<br />

Szinte üvöltött érte.<br />

Egy árkádiai számára a szertartás egyszerű volt. Ha<br />

otthon maradt volna, választott volna egy idősebb<br />

párducot a falkából, aki türelmesen bemutatta volna neki<br />

az állati oldalát. És ha egyszer teljesen szabadjára<br />

engedte volna a hatalmát azzal, hogy lefekszik vele,<br />

képes lett volna megtanítani, hogyan változzon emberből<br />

párduccá, hogyan védje meg magát, és hogyan használja<br />

új keletű erejét.<br />

De a katagariánál teljesen máshogy történtek a dolgok.<br />

Hallott rémtörténeteket közvetlenül a nővérétől, Sefiától.<br />

Ők elevették a nearas-t – a szűz nők első alkalmát – majd<br />

hagyták, hogy a falka összes tagja szeretkezzen a nővel,<br />

hátha kiderül róla, hogy valamelyikük párja.<br />

Könyörtelenül kihasználták őt, míg az összes hím<br />

teljesen ki nem elégült.<br />

23


Télre születve<br />

Nővére, Sefia egyike volt a szerencséseknek. Egyik<br />

este, mikor a nővérét meggyalázták, Sefia párra talált az<br />

egyik katagari párducban, aki úgy döntött, hogy inkább<br />

háziállatként, semmint párként tartja őt maga mellett.<br />

A katagari nők elhagyták a párjukat, amint véget ért a<br />

tüzelés stádiuma, és csak akkor tértek vissza, mikor eljött<br />

a következő ciklus ideje. Ha egy hím megpróbált volna<br />

párosodni egy katagari nősténnyel, mikor az épp nem<br />

tüzelt, az valószínűleg harcba, vagy rosszabb esetben<br />

halálba torkollott volna.<br />

Ha a ciklusuk befejeződött, a katagari nőstények<br />

elhagyták a párjukat és nővéreikkel maradtak és<br />

utazgattak, a következő párzási ciklusig. Ha a nőstény<br />

teherbe esett, világra hozta a kölyköket a nővérei<br />

segítségével, és amint a kölykök életképesek lettek<br />

nélküle, elvitte őket az apjukhoz, hogy az nevelje fel<br />

őket.<br />

Épp ezért vágytak a hímek inkább árkádiai<br />

párducnőkre, hiszen őket emberi szív vezérelte, ami nem<br />

engedte meg nekik, hogy ellökjék maguktól a<br />

gyermekeiket, míg azok el nem érik a felnőttkort.<br />

Ellentétben a katagari unokatestvérekkel, az árkádiaiak<br />

gyermekeikkel és párjukkal maradtak. A férfiaknak<br />

sosem kellett várnia arra, hogy az árkádiai nők<br />

tüzeljenek. Bármikor birtokba vehették párjukat.<br />

A legrosszabb az egészben az volt, hogy a<br />

párducférfiaknak nem kellett ráerőltetniük magukat meg<br />

a nőkre, mikor azok ciklusban voltak. Csak annyit kellett<br />

tennie, hogy a közelébe ment és akkor a nők önként<br />

elfogadták őket. Ez volt a természet törvénye, a<br />

párducnőknek ilyenkor nem volt irányításuk a testük<br />

felett. Nem hallgattak semmilyen érvre vagy indokra.<br />

24


Sherrilyn Kenyon<br />

Sőt, könyörögtek volna, hogy valaki hatoljon beléjük.<br />

A szégyenérzet csak a párosodás után jelentkezne.<br />

Ilyenkor az árkádiai nők mindig zavarban voltak, amiért<br />

úgy viselkedtek, mint egy állat, nem pedig, mint egy<br />

ember.<br />

<strong>Pandora</strong> felnyögött, ahogy a vágy újra felszikrázott<br />

benne és lángra lobbantotta a testét. A mellei<br />

megkeményedtek, a teste forró volt, és belülről mardosta<br />

a szükség.<br />

Menj….<br />

A parancs ellenállhatatlan volt, de ő nem volt hajlandó<br />

neki engedelmeskedni. Ember volt, nem állat.<br />

A katagari hím majd visszatér Acheronnal és ő újra<br />

ismét a saját fajtája között lesz.<br />

És végül minden helyre fog jönni.<br />

<strong>Dante</strong> képtelen volt elnyomni a vére izzását. A benne<br />

élő állat ébren volt és ki akart törni.<br />

Iszonyatos volt a szükség, amit érzett.<br />

Egyetlen átalakulás nem segített túl sokat és ennek<br />

köszönhetően újra a tömegben találta magát, az idegenek<br />

és mindenféle természetfeletti lénynek beöltözött<br />

emberek között, miközben ismét próbálta megtalálni a nő<br />

szagát.<br />

És közben mindent megtett, hogy emberi formában<br />

maradjon, és ne adja át magát a valódi, állati<br />

természetének.<br />

De a vadász énje kevésbé akart ráhallgatni, mint<br />

szerette volna.<br />

A pokolba!<br />

Ekkor meglátta Acheron Parthenopaeus-t az<br />

emberáradatban. Az emberek ostobán bámultak a hét láb<br />

25


Télre születve<br />

feletti magasságára, miközben az atlantiszi Sötét-vadász<br />

egy Dark Horse képregényt, a Grendelt olvasta.<br />

Remélve, hogy egy baráttal való beszélgetés majd<br />

eltereli a figyelmét, <strong>Dante</strong> irányt váltott és felé indult.<br />

– Ash – mondta, ahogy a közelébe ért. – Olyan<br />

furcsán nyugodtnak tűnsz. – Az éppenséggel igaz is volt.<br />

Az évszázadok során, amióta ezt a férfit ismerte, még<br />

sosem látta ennyire gondtalannak.<br />

Acheron felnézett a képregényéből és biccentett felé<br />

üdvözlésképpen. – Mit is mondhatnék Ez egyike azon<br />

kevés helyeknek, ahová elhozhatom Simit és ahol nem<br />

kelt feltűnést. Jézusom, még normálisnak is néz ki<br />

közöttük.<br />

<strong>Dante</strong> ezen csak nevetett. Ash pixiszerű démonja<br />

ritkán talált olyan helyeket, ahol nem volt kirívó. – Hol<br />

van<br />

– Úgy soppingol, mint akit démonok űznek.<br />

<strong>Dante</strong> a fejét rázta a vicces szójátékra, de ismerve<br />

Simit ez alighanem szó szerint így van. – Próbáltalak<br />

hívni, mikor megérkeztünk.<br />

Ash eltette az eddig olvasott képregényt és elővett egy<br />

újabb kiadványt. – Kikapcsoltam aznap, hogy<br />

megérkeztünk.<br />

– Valóban – kérdezte <strong>Dante</strong>, meglepődve Ash<br />

válaszán. Nem volt az a típus, aki elérhetetlenné teszi<br />

magát, miközben a Sötét-vadászai számítanak rá. – Mi<br />

van, ha az egyik Sötét-vadásznak szüksége van rád<br />

Ash felhorkant. – Ha nem tudnak egy évben négy<br />

napot túlélni nélkülem, akkor megérdemlik a halált.<br />

<strong>Dante</strong> a homlokát ráncolta. – Ez durva volt, még tőled<br />

is.<br />

26


Sherrilyn Kenyon<br />

Ash szárazon nézett rá. – Durva Tudod mit,<br />

megkapod a telefonom és hallgasd végig a háromezer<br />

hívást, amit egy nap alatt kapok és nézd meg, mennyire<br />

vagyok durva. Igazán tudom gyűlölni a modern<br />

technológiát, a telefonokat meg különösen. Az elmúlt<br />

ötven évben nem aludtam négy teljesen órát. „Ash, letört<br />

az egyik lábkörmöm, segíts nekem. Ash, fáj a fejem, mit<br />

kellene tennem”<br />

Ash már jószerével vicsorgott. – Tudod, ezt sosem<br />

fogom megérteni. Alkut kötöttek az ördöggel magával, és<br />

most mindenki tőlem várja el, hogy megoldjak minden<br />

apró hülyeséget. Aztán mikor feltűnök, hogy segítsek,<br />

néznek rám értetlenül és elküldenek a fenébe. Szóval, ha<br />

önző vagyok azzal, hogy egyedül akarok lenni négy<br />

napig egy évben egyszer, akkor bizony egy önző fattyú<br />

vagyok. Perelj be érte.<br />

Nocsak, valaki nagyon nyűgös.<br />

<strong>Dante</strong> egy lépést hátrált az atlantiszitól. – Akkor<br />

biztosra megyek legközelebb, hogy nem bosszantalak fel.<br />

Ash elővett egy újabb képregényt a táskájából. – Te<br />

nem zavarsz engem, <strong>Dante</strong>. Csak próbálom magam<br />

kirángatni a rosszkedvből. Elkövettem azt a hibát, hogy<br />

bekapcsoltam a mobilom tíz perccel ezelőtt és<br />

négyszáznyolcvankét üzenet volt az üzenetrögzítőmön.<br />

És három másodperc múlva ismét elkezdett csörögni.<br />

Semmi mást nem akarok, csak egy kis szünetet és pár<br />

napot átkozott telefonhívások nélkül – mondta, majd<br />

fáradtan felsóhajtott. – Emellett én mondtam nektek,<br />

hogy gyertek.<br />

– Igen és köszönöm. Ez… – habozott, amikor egy<br />

kentaur lépdelt el mellettük, akinek a lábai módosított<br />

síbakancsokra emlékeztettek – nagyon érdekes.<br />

27


Télre születve<br />

Ash mosolygott. – Igen, várj csak, amíg meglátod Ms.<br />

Klingont, mint Hamupipőke. Az aztán tényleg valami.<br />

<strong>Dante</strong> nevetett. – Felteszem. Szóval, milyen jó<br />

bandákat kéne megnéznem és meghívnom a klubbomba<br />

Ask megfogott még három Dark Horse képregényt,<br />

ami „A vámpír meséi” címet viselte és hozzátette az<br />

egyre növekvő halomhoz. – A Last Dance tényleg<br />

nagyon jó. Itt játszanak ma este, ahogy a Ghoultown is.<br />

De az az egy, amelyiket feltétlenül látnod kell, a<br />

Cruxshadows. Éppen a te emeleteden fognak játszani,<br />

közvetlenül a Dark Wave után. A fő énekesük, Tolvaj<br />

éneklés után a Hyattban lesz és a standjuknál fog<br />

autogramokat osztogatni. Ha akarod, bemutatlak neki.<br />

– Az nagyszerű lenne. – Az egyetlen ok, amiért <strong>Dante</strong><br />

eljött ide az, hogy Acheron egyszer említette neki, hogy a<br />

Dragon*Con az egyik legjobb hely a még ismeretlen<br />

bandák bemutatkozásának, és hogy esetleg<br />

alkalmazhatná őket, mint alkalmankénti fellépőket a<br />

minnesotai klubjában.<br />

Simi közeledett feléjük futva, két férfi kíséretében. –<br />

Klingonok – mutatott feléjük. – Akri Velük mehetek a<br />

Klingonok világába<br />

Ash a démonjára mosolygott. – Igen, de ne edd meg<br />

őket.<br />

A démon elhúzta a száját. – De miért nem<br />

– Azért, Simi, mert ők valójában nem Klingonok.<br />

Emberek, akik jelenleg beöltöztek Klingonoknak.<br />

– Nos, rendben. Nincs kaja. De most megyek. Bye,<br />

bye – köszönt el, majd eltűnt a két férfivel együtt.<br />

Ash átnyújtotta a képregényeket az eladónőnek és<br />

előhúzta a pénztárcáját.<br />

28


Sherrilyn Kenyon<br />

– Nem kellene egy gyors újraszámolást tartanod a<br />

világ népességén – kérdezte <strong>Dante</strong>.<br />

– Nae. Simi azt teszi, amit mondok neki… – Ash<br />

hirtelen megállt, mintha eszébe jutott volna valami. – De<br />

azt nem mondtam, hogy ne egye meg se a Romulanokat,<br />

se a Bajoranokat. A pokolba – gyorsan kifizette a<br />

képregényeket. – Igazad van, jobb, ha megyek számolni.<br />

– Ash pár lépés után megállt és visszafordult. – Míg el<br />

nem felejtem, lehet, hogy szeretnél felmenni az emeletre,<br />

ellenőrizni a szobádat.<br />

– Miért<br />

Ash csak vállat vont. – Nézd meg, hogy kielégíti-e<br />

minden vágyadat.<br />

<strong>Dante</strong> a homlokát ráncolta. – Már voltam fent.<br />

– Akkor menj fel újra.<br />

<strong>Dante</strong> állati része egy különös illatnyalábot érzett Ash<br />

felől, de nem tudta volna megmondani, hogy mi az.<br />

De ahogy Ash távolodott, különös érzés támadt fel<br />

benne, hogy nem ártana megfogadni Ash tanácsát.<br />

<strong>Dante</strong> kiment az eladók területét és a liftek felé vette<br />

az irányt. Alig érte el, mikor megcsapta a párducnő illata.<br />

Megpördült, arra számítva, hogy ott áll mögötte.<br />

De nem volt ott.<br />

Ettől függetlenül, a teste reagált a csábító illatra. A<br />

szívét uraló állat felüvöltött.<br />

A liftekhez ment, hátha megmenekülhet a szagtól.<br />

De csak még erősebben érezte.<br />

Lenézett a tömegre, figyelmesen nézte az embereket,<br />

de nem látott senkit a fajtájából.<br />

Becsukta a szemeit és szimatolni kezdett. Az illat most<br />

már nagyon tömény volt. És közvetlen a háta mögül jött.<br />

Megfordult.<br />

29


Télre születve<br />

Nem látta a nőt, csak Romeo volt ott, belőle viszont<br />

áradt a párducnő illata. <strong>Dante</strong> nem tudta megállítani<br />

önmagát, körbe szimatolta a bátyját, aki azonnal hátrébb<br />

lökte.<br />

– Ember, egyszer komolyan a sírba viszel. Ne csinálj<br />

ilyeneket nyilvánosan. Valaki esetleg a rossz<br />

következtetéseket vonja majd.<br />

<strong>Dante</strong> nem törődött a bátyja rosszallásával. – Hol van<br />

– szegezte neki a kérdést.<br />

– Messze innen.<br />

A nő illata beette magát a testébe, erősebb lett a<br />

késztetés, mint valaha. A teste izzott. Minden porcikája a<br />

nő után vágyakozott.<br />

És nem azt a választ kapta, amit hallani szeretett<br />

volna.<br />

– Hol – morogta.<br />

Romeo a fejét rázta.<br />

De valójában nem volt arra szüksége, hogy a testvére<br />

mondja meg neki a választ. Minden egyes érzéke érezte a<br />

nőt. Akarata ellenére <strong>Dante</strong> átvágott a tömegen, vissza a<br />

liftekhez.<br />

Gondolkodás nélkül átteleportálta magát az első<br />

emeletről a tizenhatodikra.<br />

Az illat intenzitása a sokszorosára emelkedett.<br />

Sokkal vágykeltőbb lett.<br />

Sokkal lángolóbb.<br />

<strong>Dante</strong> becsukott szemmel követte az illatot és hagyta,<br />

hogy az érzékei határozzák meg a helyes ajtót. Képtelen<br />

volt levegőt venni, ahogy az illat körbevette a testét. A<br />

fejét az ajtónak támasztva, csukott szemmel harcolt a<br />

sürgető kényszer ellen, hogy berúgja az ajtót.<br />

30


Sherrilyn Kenyon<br />

Ez úgyis csak megrémisztené a nőstényt és neki sem<br />

volt kedve hozzá, hogy aztán még rendőrség is<br />

kihallgassa arról, mit művelt a vele.<br />

Ökölbe szorított kézzel kopogott be az ajtón és várt<br />

addig, míg egy alacsony, csinos, kreolbőrű nő kinyitotta.<br />

Nagy levendulaszín szemei, hosszú, hullámos haja és<br />

ovális arca volt.<br />

A légzése szaggatottá vált, ahogy ránézett és minden<br />

hormon fellángolt a vérében.<br />

De minden szexuális vágya ellenére, tudta, hogy most<br />

a nőnek kell megtennie a következő lépést…<br />

31


Télre születve<br />

2. fejezet<br />

<strong>Pandora</strong> nem jutott levegőhöz, mikor felnézett a<br />

magas, szexi párducra, aki a küszöbén állt.<br />

Megtestesített mindent, ami egy férfit férfivá tett.<br />

Mindkét karjával az ajtókeretnek támaszkodott, közben<br />

őt t nézte, lángoló vággyal a szemében. Abból a vonzó<br />

testből csak úgy sugárzott a férfias erő ő és a halálos<br />

szépség.<br />

Hosszú fekete haját hátul összefogta. A szemei tiszta<br />

kékek voltak, melyek már-már színtelennek látszottak a<br />

sápadt bőre és hosszú, éjfélszín szempillai mellett. Az<br />

arca elegánsan metszett volt, de mégis látszott rajta némi<br />

érdes barátságtalanság, ami miatt nem lehetett kisfiúsan<br />

aranyosnak nevezni.<br />

Fekete farmert és fekete inget viselt. Volt benne<br />

valami időtálló és régimódi. Valami, ami megragadta őt<br />

és feltüzelte az egész testét.<br />

32


Sherrilyn Kenyon<br />

A meghívása nélkül, a férfi belépett a szobába és<br />

lehajtotta a fejét, hogy beleszagolhasson a hajába.<br />

<strong>Pandora</strong> felnyögött, ahogy erre az egyszerű<br />

mozdulatra is hideg kúszott végig a gerincén. A lehelete<br />

perzselte az extra-érzékeny bőrét, ami csak a férfi<br />

érintésére várt. Mellbimbói megkeményedtek a<br />

várakozástól.<br />

– Gataki – mormolta a férfi, miközben egy mély<br />

lélegzetet vett a haja illatából és az ősi görög szót<br />

használta, melynek jelentése „cica”.<br />

Az emberi része el akarta lökni magától a férfit. De az<br />

állati része ezt visszautasította. Primitív része nem akart<br />

mást, csak magához ölelni a férfit. Letépni a férfi ruháit<br />

és végre-valahára megtudni, milyen a szex egy igazi<br />

férfival.<br />

A szoba ajtaja magától becsukódott.<br />

<strong>Pandora</strong> a hím körül körözött, összedörzsölve a<br />

bőrüket, miközben próbált nem felkiáltani a gyönyörtől.<br />

– Elfogadsz engem – kérdezte őt a férfi. Technikailag<br />

a nő választotta meg a szeretőjét, de mikor egy nő ilyen<br />

szinten érzékel szexuálisan egy férfit, akkor már nincs<br />

visszaút.<br />

<strong>Pandora</strong> csak egy bólintásra volt képes. A teste soha<br />

nem engedné neki, hogy elutasítsa. Túl férfias volt.<br />

Túlságosan ellenállhatatlan.<br />

És túlságosan is szüksége volt rá.<br />

A férfi egy halálos morgást hallatott, mielőtt magához<br />

húzta volna egy érzéki csókra. <strong>Pandora</strong> felnyögött, ahogy<br />

megérezte a férfi ízét. Még soha, senki nem csókolta<br />

meg. Tiltott volt minden férfinek, hogy hozzáérjen az<br />

első ciklusáig, kivéve, ha hozzá tartozott.<br />

33


Télre születve<br />

Mikor még tinédzserek voltak, ő és a barátnő gyakran<br />

beszélgettek arról, kivel akarnak először lefeküdni és mit<br />

várnak az első alkalomtól.<br />

<strong>Pandora</strong> arra számított, hogy Lucas lesz neki az első.<br />

Majdnem négyszáz éves volt és legendás a bátorságáról,<br />

meg a képességéről, amivel a fiatal párducnőket<br />

szenvedélyre tanítja. De Lucas jóképűsége elhalványult a<br />

vele szembenálló idegené mellett. Ennek a hímnek bor<br />

íze volt, keverve rejtélyességgel, egzotikus erővel és<br />

intelligenciával.<br />

A nyelvük táncot járt és a teste olyan forró volt, mint<br />

egy lángoló katlan.<br />

– Te vagy <strong>Dante</strong> – kérdezte tőle, mikor az ajkaik<br />

szétváltak.<br />

– Igen.<br />

Remek. Legalább nem fognak rajta osztozni. Ez a<br />

tudás legalább egy kis megnyugvást jelentett.<br />

– És mi a te neved, gataki<br />

– <strong>Pandora</strong> Kouti.<br />

– <strong>Pandora</strong> – suttogta, miközben a kezét a hajába<br />

temette és megkóstolta a nyaka érzékeny bőrét, lassan<br />

ízlelgetve őt. Ingerlően. – És milyen meglepetést<br />

rejtegetsz a szelencédben, <strong>Pandora</strong><br />

Képtelen volt válaszolni, ahogy a férfi tovább<br />

nyalogatta a nyakát. A térdei remegtek. Csak <strong>Dante</strong><br />

karjainak ereje tartotta állva a testét.<br />

<strong>Dante</strong> tudta, hogy el kellene mennie. Át kellene<br />

teleportálnia valahova és vennie kellene egy hideg<br />

zuhanyt.<br />

De képtelen volt rá.<br />

34


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Pandora</strong> túl igéző volt. Túl csábító. A benne élő állat<br />

nem volt hajlandó elengedni a nőt, míg meg nem<br />

kóstolta.<br />

És ő lesz <strong>Pandora</strong> számára az első. Képes volt érezni<br />

az ártatlanságának az illatát.<br />

A tudás épp elég volt, hogy párducmódra fújjon egyet.<br />

Még sosem vette el egy nő szüzességét. Éppen ezért<br />

feküdt le ritkán nőstényekkel a saját fajtájából. A<br />

párducnők természetüknél fogva erőszakosak voltak. Le<br />

kellett őket fogni, és ha a férfi nem volt elég gyors,<br />

megcsonkíthatták vagy akár meg is ölhették őt a párzás<br />

során.<br />

Ha az orgazmus egyszer eléri a párducnőt, a vadság<br />

halálossá tette őt. A szeretőjére támadt volna halálos és<br />

veszélyes karmaival és agyaraival. Sőt, egy katagari<br />

nőstény esetében azonnal állati alakjába változott volna<br />

és megtámadta volna a szeretőjét.<br />

A hímnek készen kellett állnia a visszavonulásra és az<br />

alakváltásra vagy különben képtelen lett volna<br />

megvédeni magát a nőstény hormonális és pszichikai<br />

túltöltöttségétől.<br />

Ez azért elég kiábrándító volt.<br />

Dantét sosem érdekelte az erőszakos párzás. Jobban<br />

szerette, ha volt ideje megmutatni a legvégső gyönyört a<br />

szeretőjének. És jobb szerette nyugodtan megismerni a<br />

test minden négyzetcentiméterét.<br />

Mindig is imádta a női test ízét. Az illatát. Az érzést,<br />

mikor a szeretője lábai az övébe kapaszkodnak. És<br />

mindig is imádta az eksztázis hangjait, amikor újra és<br />

újra belépnek a menny kapuján.<br />

És <strong>Pandora</strong>…<br />

35


Télre születve<br />

Soha nem volt hozzá hasonló szeretője. Az első<br />

árkádiaija.<br />

Az első szüze.<br />

Mélyen megcsókolta a nőt, miközben eltűntette<br />

magukról a ruhákat, hogy semmi legyen a kezei és a<br />

között a bársonyos, édes bőr között.<br />

<strong>Pandora</strong> remegni kezdett a kezei között.<br />

– Semmi baj, gataki – mondta, miközben a kezei<br />

lekalandoztak a hajlékony háton. – Nem foglak bántani.<br />

A szava inkább félelmet keltettek a nőben. – De te egy<br />

katagari hím vagy.<br />

<strong>Dante</strong> végigcsókolta a nő vállát, élvezve a puha, édessós<br />

ízt. Ez a nő tényleg páratlan volt. Egy nyálcsordító<br />

édesség, ami végre kielégítheti a benne élő bestiát.<br />

– És Akkor sem foglak bántani – válaszolta,<br />

miközben folytatta útját a vállak élén, majd lefelé<br />

kalandozott, megkóstolva a nő melleit is.<br />

<strong>Pandora</strong> felsikoltott abban a pillanatban, hogy azok a<br />

forró ajkak összezáródtak érzékeny mellbimbói körül. Az<br />

egész teste sistergett és lángolt.<br />

Mi volt ez Csak arra volt képes gondolni, hogy a<br />

férfit magába fogadja. Csak arra, hogy az szép test felé<br />

magasodik és megmutatja neki, milyen, ha egy férfi<br />

kielégíti az igényeit.<br />

<strong>Dante</strong> teste erősen izmos volt.<br />

Tiszta erő. Hatalom.<br />

Gonoszság.<br />

És ebben a pillanatban csak az övé volt…<br />

Morogva elhúzódott tőle mielőtt felkapta volna a<br />

karjaiba, és az ágyhoz vitte. Érezte, a gyengédséget a<br />

karjaiban, és hogy kívánja őt.<br />

36


Sherrilyn Kenyon<br />

A takarók szét voltak húzva, és <strong>Dante</strong> közéjük fektette<br />

őt. <strong>Pandora</strong> idegessége visszatért, mikor a lázban égő<br />

teste a hűvös paplannak simult.<br />

Egész életében ezt a percet várta. Mi fog történni<br />

vele Meg fog valami változni<br />

És <strong>Dante</strong><br />

<strong>Dante</strong> keményen, halálos szenvedéllyel csókolta meg,<br />

mielőtt <strong>Pandora</strong> karjait a nő feje felé emelte. Két<br />

másodperccel később valami körbe csavarodott a<br />

csuklóján és ott tartotta.<br />

– Mit művelsz – kérdezte tőle, sokkal idegesebb lett,<br />

mint korábban.<br />

<strong>Dante</strong> gyengéden végigsimított a mellkasán és a<br />

vállain. – Biztosra akarok menni, hogy egyikünk sem<br />

sérül meg, gataki. Még sosem volt orgazmusod,<br />

fogalmad sincs, hogy fogsz ráreagálni.<br />

– Fájni fog<br />

<strong>Dante</strong> ezen csak nevetett, és a nagy, meleg kezeivel<br />

most már a mellét cirógatta. – Nem, nem fog fájni.<br />

Hinni akart neki. A benne élő állat nem érzékelt<br />

hazugságot és ez valamennyire megnyugtatta. <strong>Dante</strong><br />

talán nem az a férfi volt, akit első alkalmára választott<br />

volna, de megpróbált gyengéd lenni hozzá, és ezzel<br />

megérintette az emberi oldalát is.<br />

<strong>Dante</strong> mellé feküdt és tanulmányozni kezdte a testét.<br />

Tovább simogatta a melleit, majd lejjebb ment és játszani<br />

kezdett a rövid, vékony szőrrel a vénuszdombján.<br />

<strong>Pandora</strong> összeszorította a fogait, ahogy a teste<br />

felszikrázott. Vágyott arra, hogy a férfi még lejjebb<br />

menjen. Hogy végre kielégüljön a lábai közt égő vágy, és<br />

hogy végre újra képes legyen tisztán gondolkodni.<br />

37


Télre születve<br />

– Mondd el nekem, miről álmodsz, <strong>Pandora</strong> – mondta<br />

halkan, miközben a hüvelykujja a nőiességét cirógatta.<br />

<strong>Pandora</strong> képtelen volt válaszolni, ahogy a gyönyör<br />

lecsapott rá. De ez egyáltalán nem csökkentette azt a<br />

halálos, keserédes fájdalmat, ami a mellkasában izzott.<br />

<strong>Dante</strong> mélyen a szemébe nézett. – Hogyan fogad a<br />

testébe egy árkádiai nő egy férfit<br />

– Nem tudod<br />

Egy pillanattal később <strong>Dante</strong> már fölötte volt. <strong>Pandora</strong><br />

felnyögött, ahogy érezte a férfi meztelen testét az övének<br />

nyomódni. Abban a pillanatban nem tetszett neki, hogy a<br />

férfi haja össze van kötve.<br />

– Engedd ki a hajad – suttogta neki.<br />

A bőrszíj azon nyomban eltűnt a férfi hajából.<br />

Az árkádiaiak között ritka volt az olyan férfi, akinek<br />

ilyen erős pszichikai képességei lennének. De ha voltak<br />

is, megtanulták elrejteni ezeket az erőket, kivéve, ha az<br />

állati unokatestvéreikkel harcoltak.<br />

<strong>Dante</strong> azonban nem voltak ilyen gátlási és <strong>Pandora</strong><br />

arra gondolt, vajon minden katagaria olyan-e, mint ő.<br />

– Nagy hatalmad van, nem igaz –kérdezte tőle.<br />

<strong>Dante</strong> bólintott, majd végig nézett rajta olyan<br />

tekintettel, amivel annyira hasonlított egy párducra, hogy<br />

az már félelmetes volt.<br />

<strong>Pandora</strong> figyelmesen nézte a világos szemeket,<br />

keresve a legkisebb jelét annak, hogy a férfi veszélyessé<br />

válik rá nézve, vagy megsebzi őt. – Meg fogsz kínozni<br />

<strong>Dante</strong> gonoszul elvigyorodott. – Egészen addig, míg<br />

nem könyörögsz nekem, hogy hagyjam abba.<br />

<strong>Dante</strong> a nő felé hajolt egészen addig, míg össze nem<br />

ért az arcuk és érezhette annak az édes bőrnek az<br />

aromáját. Teljesen elbűvölő volt.<br />

38


Sherrilyn Kenyon<br />

Az emberek között el kellett rejtenie a valódi kilétét.<br />

De <strong>Pandora</strong> pontosan tudta ki ő, és ellentétben a katagari<br />

nőstényekkel, ő nem akart harcolni vele. Úgy válaszolt a<br />

gyengédségére, ahogy bármelyik másik ember felelt<br />

volna neki. Élvezettel és ártatlan bizalommal.<br />

Ez teljesen új élmény volt és megérintette egy teljesen<br />

ismeretlen oldalát. Olyan gyönyört szeretett volna<br />

mutatni neki, amilyet még soha, senki nem élt meg.<br />

A testük között lenyúlva gyengéden végigsimította a<br />

lány legintimebb területét.<br />

<strong>Pandora</strong> felsikoltott az eksztázistól.<br />

Ez a válasz nagyon tetszett Danténak. Az erejét<br />

használva hangszigetelte a szobát és közben<br />

végigcsókolta a párduclány testét.<br />

<strong>Pandora</strong> képtelen volt gondolkodni, mikor érezte,<br />

hogy <strong>Dante</strong> széttárja a lábait. A teste olyan volt, mintha<br />

befeküdt volna szaunázni a pokolba. A feje zsongott a<br />

gyönyörtől.<br />

Aztán megérezte a létező leghihetetlenebb dolgot.<br />

<strong>Dante</strong> ajkait, ahogy ingerlik őt. Levegőért kapkodva<br />

hátravetette a fejét és ívbe hajlott a gerince, miközben az<br />

a nyelv csodákat művelt a testével. Mikor <strong>Dante</strong> ez egyik<br />

hosszú ujját a testébe vezette, képtelen volt felfogni az<br />

érzéseket, amik végigcikáztak rajta.<br />

<strong>Dante</strong> képtelen volt levenni a szemét Pandoráról,<br />

ahogy nézte őt, ahogy az orgazmustól remeg a teste, majd<br />

végignyúlik a párnákon. A népe férfitagjainak nem ért<br />

többet semmi, mint egy szűz orgazmusának íze.<br />

A fajta arról volt híres, hogy képesek voltak ölni is<br />

azért, hogy ki vegye el egy női korba lépő párduc<br />

szüzességét és életében először végre megértette ezt az<br />

ősi vágyat.<br />

39


Télre születve<br />

A felfedezés szinte sokkolta. Mindig azt mondta<br />

magának, hogy egy nő szüzessége sem éri meg egy<br />

másik párduc életét. De ahogy látta <strong>Pandora</strong> ártatlan,<br />

őszinte reakcióját, amit az érintése váltott ki, már nem<br />

volt ebben annyira biztos.<br />

Nem volt semmi színlelés a reakcióiban. Azt mutatta,<br />

amit érzett. Nyíltan, szégyentelenül. És ez nagyon tetszett<br />

Danténak.<br />

Amikor az orgazmus hullámai elérték a nőt és az a<br />

nevét sikoltozta, Dantét elöntötte a büszkeség és az<br />

elégedettség.<br />

<strong>Dante</strong> megragadta a nő csípőjét, és felkészült, hátha el<br />

kell húzódnia tőle.<br />

De nem kellett. Nem volt meg benne a katagari nőkre<br />

jellemző agresszivitás. Ahelyett, hogy megtámadta volna,<br />

az ágyon maradt erősen lihegve kapkodta a levegőt és<br />

hagyta, hogy az instant gyönyör végigfolyjon a testén.<br />

<strong>Pandora</strong> nem volt teljesen biztos abban, mi történt<br />

vele. De bármi is volt az, hihetetlen volt.<br />

Csodálatos. És ezek után még többet akart a férfiból.<br />

A testében még mindig tombolt a vágy és <strong>Dante</strong> folytatta<br />

a simogatást és az ingerlést, egészen addig, míg teljesen<br />

el nem gyengült.<br />

A kezei hirtelen szabaddá váltak, lenyúlt és<br />

beletemettek az ujjait a hosszú, selymes hajba, ami<br />

finoman szétterült a hasán.<br />

– Mit csinálsz – kérdezte tőle, mikor a férfi egy<br />

párnát tett a háta alá.<br />

– Megmutatom neked milyen érzés magadba fogadni<br />

egy férfit, <strong>Pandora</strong>.<br />

40


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Pandora</strong> teste remegni kezdett, mikor egy erotikus kép<br />

kúszott be a gondolatai közé. – Kérlek, ne törd el a<br />

nyakam.<br />

<strong>Dante</strong> kisöpörte a haját a nyakából, és egy gyengéd<br />

csókot nyomot az orrára. – Sosem bántanálak, gataki.<br />

<strong>Pandora</strong> ismét remegni kezdett az elsuttogott<br />

szavaktól.<br />

<strong>Dante</strong> felemelte <strong>Pandora</strong> egyik lábát és mélyen<br />

beletemetkezett. <strong>Pandora</strong> felsikoltott, ahogy a férfi elérte<br />

az nő határait. Olyan hosszú volt, olyan kemény, és olyan<br />

mélyen volt benne, hogy képtelen volt levegőt venni.<br />

Meg sosem érzett ilyet, mintha a férfi betöltötte volna<br />

egy hiányzó részét. Az intimsége ennek az együtt létnek,<br />

ilyen kapcsolata még nem volt senkivel.<br />

És még ennél is több volt ez, mintha valamilyen<br />

elektromos cikázás futott volna rajta végig.<br />

Minden egyes sejtje szikrázott és lüktetett.<br />

<strong>Dante</strong> a fogait csikorgatta, ahogy a gyönyör<br />

keresztülvágtázott rajta. Még sosem érzett semmi jobbat<br />

életében, mint szoros, forró és nedves partnere. Minden<br />

erejére szüksége volt, hogy ne dugja meg a nőt keményen<br />

és durván, míg a teste teljesen ki nem elégül.<br />

Nem akarta megrémíteni őt. És megígérte, hogy nem<br />

bántja.<br />

Az egyik kezével megtámasztotta magát, miközben a<br />

nyelvével a fül mögötti érzékeny bőrt nyalta végig és<br />

finoman belefújt abba a szépen ívelt fülbe. <strong>Pandora</strong> ismét<br />

megremegett alatta.<br />

<strong>Dante</strong> csak mosolygott, miközben a másik kezével<br />

ismét a nő megduzzadt csiklóját kezdte ingerelni.<br />

<strong>Pandora</strong> felhördült, mikor megérezte a férfi kezét,<br />

ahogy összhangban mozgott a gyengéd lökésekkel. Nincs<br />

41


Télre születve<br />

férfi, sem árkádiai, sem bárki más, aki ilyen gyengéd<br />

tudna lenni. Sosem hitte volna, hogy ez lehetséges egy<br />

állattól.<br />

Csakhogy aki őt a karjaiban tartotta az nem egy állat<br />

volt. Sokkal emberibb volt, mint bárki más, akit ismert.<br />

És kedves volt. Nem érzett fájdalmat és arra is<br />

gondolt, hogy esetleg felhasználja az erejét, hogy növelje<br />

a gyönyört, amit az érintése kelt. Bárcsak többet tudna az<br />

erejéről, akkor viszonozná neki a szívességet.<br />

A férfi először lassabban, majd gyorsabban kezdett<br />

mozogni. Még gyorsabban. És még gyorsabban.<br />

<strong>Pandora</strong> nem hitte volna, hogy ezt a tempót lehet még<br />

fokozni. Macskamód morogva a gyönyörtől még inkább<br />

a férfinak nyomta a csípőjét, olyan mélyen magába<br />

fogadva, ahogy csak tudta és próbált nem sikítozni attól<br />

az eksztázistól, amit érzett.<br />

<strong>Dante</strong> összeszorította a fogait, mikor a nő vele<br />

egyszerre kezdett el mozogni. Elképesztően követelőző<br />

nőstény volt. És mikor a nő újra elment, csak nevetett,<br />

amíg az a megkapó test el nem jutatta őt is a csúcsra.<br />

Felüvöltött, ahogy az orgazmus hullámai maguk alá<br />

temették.<br />

<strong>Pandora</strong> összeomlott alatta, majd a hátára gördült.<br />

<strong>Dante</strong> arra számított, hogy a nő megtámadja őt. De e<br />

helyett a nő mellé húzódott és szorosan átölelte a vállait.<br />

A mosoly, amivel ránézett, felmelegítette a szívét. –<br />

Köszönöm – lehelte. – Napok óta először érzem azt, hogy<br />

a testem ismét az enyém.<br />

<strong>Dante</strong> fejet hajtott a nő előtt, majd megfogta a nő<br />

egyik apró kezét és egy finom csókot nyomott rá. Nem<br />

csodálta, hogy a katagari hímek árkádiai nőket raboltak<br />

el. Olyan kellemes volt itt feküdni mellette.<br />

42


Sherrilyn Kenyon<br />

Ha <strong>Pandora</strong> egy katagari nőstény lenne, most már<br />

alighanem mindketten véreznének. De harc helyett a nő<br />

épp a hajával játszott.<br />

Legalábbis addig, míg fel nem mordult.<br />

<strong>Dante</strong> elmosolyodott, mikor megérezte. A nőt ismét<br />

elérte a ciklus.<br />

Vicsorgott és belemarkolt a hajába, miközben a testét<br />

az övéhez dörgölte.<br />

<strong>Dante</strong> teste azonnal megkeményedett.<br />

Készen állt a nőre, ahogy a nő is kész volt őrá. A<br />

benne élő állat érezte a nőstény vágyát és szükségét és<br />

örömmel válaszolt rá.<br />

Ez egy hosszú délután lesz, és ő élvezni fogja minden<br />

egyes pillanatát.<br />

És a nő minden egyes porcikáját is…<br />

<strong>Pandora</strong> csendben feküdt az ágyon, miközben <strong>Dante</strong> a<br />

fürdőszobában zuhanyozott. Meg kellett volna rettennie<br />

attól, hány órát töltöttek ők ketten az ágyban. A férfi<br />

sokkal több pozícióban tette a magáévá, mint ahányat<br />

<strong>Pandora</strong> lehetségesnek gondolt.<br />

És mindegyiket élvezte.<br />

<strong>Dante</strong> pedig hihetetlen volt… és elképzelhetetlenül<br />

hajlékony.<br />

A teste teljesen ki volt elégítve, olyan szinten, ami már<br />

meghaladta a képzelőerejét. Általában egy párducnő<br />

igényeit csak napok alatt lehetett kielégíteni.<br />

De <strong>Dante</strong> olyan kemény és kimerítő volt, hogy most<br />

végre minden hormonja lenyugodott. Ki hitte volna, hogy<br />

ez lehetséges<br />

43


Télre születve<br />

Hallotta, ahogy a férfi elzárja a vizet. Néhány<br />

másodperccel később <strong>Dante</strong> nyirkos és göndörödő<br />

hajával visszatért.<br />

Teljesen meztelen volt és emellett még szégyentelen<br />

is. Gyönyörködve bámulta az a gyönyörű testet, ahogy<br />

kecsesen átszelte a szobát.<br />

– Jobban érzed magad – kérdezte a férfitől.<br />

A mosolytól, amit válaszként kapott összeszorult a<br />

gyomra. – Még jobban lennék, ha csatlakoztál volna<br />

hozzám.<br />

<strong>Pandora</strong> elpirult. <strong>Dante</strong> felajánlotta ezt neki és ő<br />

visszautasította, de hogy miért, azt még most sem tudta.<br />

Nem mintha a férfi nem látta volna és nem<br />

tanulmányozta volna át teste minden egyes pontját az<br />

elmúlt órákban, de közös zuhanyzás akkor túl<br />

személyesnek tűnt neki.<br />

Túl különlegesnek.<br />

<strong>Dante</strong> mellé feküdt és a karjaiba húzta.<br />

<strong>Pandora</strong> felsóhajtott. Olyan jó érzés volt a karjaiban<br />

lenni.<br />

Egy perccel később az izmos a derekára csúszott és a<br />

következő pillanatban már egy párduc mellső lába volt.<br />

Sikoltva kiugrott az ágyból.<br />

<strong>Dante</strong> rögtön visszaváltozott emberré. – Mi a baj –<br />

kérdezte tőle.<br />

– Ne csináld ezt a párduc-izét körülöttem, oké A<br />

hideg futkos rajtam tőlük.<br />

A férfi a homlokát ráncolta. – Miért<br />

– Én… én csak egyszerűen nem bírom a látványukat.<br />

<strong>Dante</strong> durván és elítélően nézett, amitől<br />

megborzongott. – Te egy vagy közülünk, bébi. Fogadd<br />

el.<br />

44


Sherrilyn Kenyon<br />

– Ó nem, én nem vagyok az – mondta szinte morogva<br />

a szavakat. – Én ember vagyok, nem pedig egy állat, mint<br />

te.<br />

<strong>Dante</strong> összehúzta a szemeit a szavak hallatán,<br />

amiknek nem kellett volna megsérteniük, valamilyen<br />

megnevezhetetlen okból mégis megbántották őt. Eltért a<br />

szokásaitól, csak hogy gyengéd legyen a nővel.<br />

És mit ért el vele<br />

Semmit, csak a nő megvetését olyasmiért, amin nem<br />

változtathat, ahogy a nő sem változtathat az emberségén.<br />

Semmi rossz nem volt abban, hogy katagari. Sőt,<br />

egyenesen büszke volt az örökségére. Az biztos, hogy a<br />

fajtája jobb volt, mint a nőé. A katagaria legalább nem<br />

hazudott, csalt vagy lopott ok nélkül.<br />

Vicsorgott, kimászott az ágyból és az erejével<br />

felöltöztette magát.<br />

– Rendben. Legyen szép életed.<br />

<strong>Pandora</strong> ugrott egyet, amikor a férfi becsapta maga<br />

után az ajtót.<br />

– Neked is! – kiáltott utána gyerekesen, tudva, hogy a<br />

férfi úgysem hallja őt.<br />

De miért is törődik vele<br />

<strong>Dante</strong> egy állat volt. De ahogy a fürdő felé tartott,<br />

hiányolta azt a melengető érzést, amit a férfi ölelése<br />

váltott ki. A nevének édes csengését az ajkain, miközben<br />

szeretkeztek.<br />

Az érzést, ahogy a nyelveik hadakoztak.<br />

A fogait csikorgatva száműzte az emlékeket és<br />

nekilátott a zuhanyzásnak. Ahogy a víz ráhullt, eszébe<br />

jutott <strong>Dante</strong> bátyja, aki még mindig nem hozta el hozzá<br />

Acheront. Helyette elküldte hozzá a testvérét.<br />

Hogy merészelte!<br />

45


Télre születve<br />

Jobban is tudhatta volna, semhogy megbízzon egy<br />

állatban. Miért is segített volna neki<br />

Dühös volt mindkettejükre és saját magára is, amiért<br />

volt olyan idióta, hogy megbízzon bennük. <strong>Pandora</strong> még<br />

inkább megnyitotta a vizet és hagyta, hogy a bosszúvágy<br />

átmossa az elméjét.<br />

Hirtelen a zuhanyfüggöny szétnyílt.<br />

<strong>Pandora</strong> gyorsan megfordult, és szembe találta magát<br />

<strong>Dante</strong> izzó, kék szemeivel.<br />

– Nem válaszoltál a kérdésemre.<br />

<strong>Pandora</strong> rámorgott. – Már megbocsáss, de éppen egy<br />

zuhanyzás kellős közepén vagyok.<br />

– Igen, látom, és folytathatod is, amint válaszoltál,<br />

hogy miért zavarnak téged a párducok.<br />

Ez nem tartozott rá!<br />

Könnyek égtek a szemében, ahogy az elmúlt két hét<br />

történései betolakodtak az elméjébe. A még mindig<br />

kiegyensúlyozatlan hormonjai sem segítették a helyzetet<br />

és az sem, hogy másra sem vágyott csak arra, hogy<br />

otthon lehessen végre.<br />

Mielőtt megállíthatta volna magát, a férfi képébe<br />

vágta az igazságot. – Mert akárhányszor látok egyet<br />

közületek, valamilyen módon elloptok tőlem valamit,<br />

amit szeretek, vagy fontos nekem és ezért gyűlöllek<br />

mindannyiótokat. A fajtád elvette tőlem az otthonomat és<br />

a családomat, és lehetek egy egész falka szukája, vagy<br />

valamelyikőtök szolgája.<br />

<strong>Dante</strong> valami különöset érzett a mellkasában, ahogy<br />

nézte a síró nőt. Az elmúlt három évszázadban nem<br />

találkozott még ilyen reménytelen helyzettel.<br />

Mennyire szeretett volna segíteni neki.<br />

46


Sherrilyn Kenyon<br />

– És ami még rosszabb – folytatta <strong>Pandora</strong> –, tudom,<br />

hogy haza sem mehetek igazából, mert csak<br />

visszaküldenének ahhoz a falkához, amelyik elvitt. A<br />

párducok mindet elvettek tőlem. Még a szüzességem is.<br />

<strong>Dante</strong> a gondolataival elzárta a vizet és elővette egy<br />

törülközőt és belecsavarta a nőt.<br />

– Nem is tudom, valójában mit is gondoltam, mikor<br />

elmenekültem – suttogta <strong>Pandora</strong>. – Acheron sem fog<br />

segíteni nekem. Miért tenné És még ha akarna is, mit<br />

tehetne A Sötét-vadászok nem szólhatnak bele a mi<br />

ügyeinkbe. Talán csak egy kis remény szerettem volna.<br />

Valami mást, mint amit rám akarnak erőltetni. Nem<br />

akarok egy párduc ribanca lenni. Csak a saját életemet<br />

szeretném, ahol senki nem akar bántani vagy kihasználni.<br />

Olyan rossz ez<br />

– Nem, <strong>Pandora</strong> – mondta <strong>Dante</strong>, miközben magához<br />

húzta a nőt és szorosan tartotta. – Ez nem rossz.<br />

Megpuszilta a nő homlokát és elővett egy másik<br />

törölközőt, amivel azt a szép, hosszú hajat kezdte el<br />

szárítgatni.<br />

<strong>Pandora</strong> gyűlölte magát, amiért ennyire szétesett.<br />

Általában nyugodt és összeszedett volt. De ezt képtelen<br />

volt már kezelni, meghaladta a képességeit.<br />

Csak az életét akarta visszakapni. Csak egy napot,<br />

mikor a teste és a végzete az ő kezében van.<br />

Egy napot. Csak egyet…<br />

Amit a fajtársai csinálnak az rossz és ezt ő is tudta.<br />

Gyűlölte őket, mind az árkádiaiakat, mind a katagariát,<br />

amiért olyasmit próbálnak ráerőltetni, amit ő nem akar.<br />

Egyetlen nőtől sem lenne szabad elvenni a választás<br />

lehetőségét.<br />

47


Télre születve<br />

Megpróbálta abbahagyni a zokogást, miközben <strong>Dante</strong><br />

finoman ringatta őt. Sokkal kedvesebb volt hozzá, mint<br />

megérdemelte volna. Még a saját apja sem lett volna<br />

ennyire megértő az összeomlásával szemben. Sosem volt<br />

kedves ember és nem tolerálta az érzelmi kitöréseket.<br />

arra tanította őket, hogy csendben szenvedjenek.<br />

<strong>Dante</strong> mégsem mondott semmit. Csak csendben<br />

mellette volt, miközben ő zokogott.<br />

– Nem tudom, mit tegyek – mondta, meglepődve a<br />

szavakon, amiket kiejtett a száján. Nem volt az a fajta,<br />

aki megmutatta volna valaki másnak, hogy nem ura a<br />

saját helyzetének.<br />

El sem hitte, hogy ilyet tett.<br />

Talán csak már nem tudta, hogy kihez fordulgatna, mit<br />

tehetne.<br />

Vagy ez talán csak a miatt az idő miatt volt, amit a<br />

férfival töltött együtt. Talán csak azért volt hajlandó<br />

megbízni benne, rábízni a helyzetét és az érzéseit.<br />

– Majd kitalálunk valamit – mondta <strong>Dante</strong> a hátát<br />

dörzsölgetve. – Ne aggódj.<br />

– Miért segítenél nekem A testvéred azt mondta,<br />

hogy egy önző fattyú vagy.<br />

<strong>Dante</strong> erre felnevetett. – Önző vagyok. Érzéketlen és<br />

rosszindulatú. Nincsenek barátaim és azzal töltöm az<br />

időm, hogy árkádiaiakat keresek, akiknek a pofája<br />

idegesít és harcolhatok velük. A pokolba, megöltem a<br />

tulajdon testvéremet is, amiért elárulta a falkámat a<br />

démonoknak. Valóban, én megtestesítek minden rosszat,<br />

amire gondolsz, mikor azt hallod „katagaria”.<br />

Ennek ellenére mégsem bántotta őt.<br />

Óvatosan letörölte a hideg arcáról a könnyeket. –<br />

Mégsem akarom látni, hogy sírsz.<br />

48


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Pandora</strong> megremegett a hipnotikus szavaktól.<br />

– Öltözz fel, <strong>Pandora</strong> és keressünk valami ennivalót,<br />

közben megbeszéljük, mit tudnánk tenni érted.<br />

– Tényleg<br />

– Tényleg.<br />

<strong>Pandora</strong> odahúzta magához és adott neki egy forró<br />

csókot. – Sajnálom, hogy állatnak neveztelek, <strong>Dante</strong>.<br />

– Semmi baj. Az vagyok.<br />

Nem, nem volt az. Abban a pillanatban az ő hőse volt.<br />

A bajnoka. Soha többé nem fogja sértegetni.<br />

Amint magára rángatott egy farmert és egy piros blúzt,<br />

<strong>Dante</strong> kivezette őt a szobából, le a földszintre, ahol még<br />

több ember volt, mint korábban.<br />

– Ez valami parti – kérdezte, mikor látott négy nőt,<br />

akiket egy csapat Roham Osztagos vett körbe.<br />

– Szerintem ez valami más – mondta, megfogva a nő<br />

kezét, miközben átvágtak a tömegen.<br />

– Gyakran jársz ide<br />

<strong>Dante</strong> a fejét rázta. – Ez az első alkalom.<br />

Mielőtt újra megszólhatott volna, <strong>Pandora</strong> erős<br />

fájdalmat érzett a tenyerén. Szitkozódva szorította ökölbe<br />

a kezét és ugyanekkor <strong>Dante</strong> is elkezdte rázni az övét,<br />

mintha tűzbe nyúlt volna.<br />

<strong>Pandora</strong> a homlokát ráncolta, és közben egy nagyon<br />

rossz előérzete támadt.<br />

A kezére nézett és egy lenyűgöző geometriai mintát<br />

látott megjelenni a tenyerén, igazolva a legrosszabb<br />

félelmét.<br />

Párra talált.<br />

És csak egy férfi lehetett az…<br />

49


Télre születve<br />

3. fejezet<br />

<strong>Dante</strong> kétségbe esetten nézett a párok jelére. Nem. Ez<br />

nem lehet valódi és tuti biztos, hogy ez nem történhet<br />

meg. Vele nem.<br />

Megfogta <strong>Pandora</strong> kezét és az övé mellé tette, hogy<br />

össze tudja hasonlítani a jeleket.<br />

Nem volt tévedés. A jelek ugyanolyanok voltak.<br />

<strong>Pandora</strong> az övé volt.<br />

A pokolba.<br />

– Te fattyú – morgott rá mérgesen a nő.<br />

– Hogy<br />

lehetsz te az, akit nekem szántak<br />

– Tessék – kérdezte <strong>Dante</strong>, legalább olyan dühösen,<br />

mint a nő.<br />

Ha valakinek jó oka van arra, hogy mérges legyen, az<br />

ő. Elvégre ő a saját dolgával foglalkozott, mikor a<br />

párducnő csakúgy belibbent abba a körbe, amit az<br />

50


Sherrilyn Kenyon<br />

érzékeivel ellenőrzés alatt tartott. Ha valahol máshol<br />

keresett volna menedéket, vagy egyszerűen csak a<br />

fenekén marad, egyikük sem került volna ilyen helyzetbe.<br />

– Úgy tűnik, nem vetted észre, édes szívem, hogy<br />

engem sem boldogít a dolgok alakulása.<br />

<strong>Pandora</strong> macskamód fújt egyet, mielőtt sarkon fordult<br />

és eltűnt a tömegben.<br />

Egy része szeretette volna elengedni a nőt örökre, de<br />

azzal nem oldott volna meg semmit.<br />

Sem az katagariának, sem az árkádiaiaknak nem volt<br />

beleszólásuk abba, hogy kit választanak párjuknak a<br />

végzet istennői. Ahogy azt sem tudták, mikor és hol<br />

találnak rá arra a személyre, aki nekik rendeltetett.<br />

Az egyetlen mód, hogy párt találjanak az, ha<br />

lefekszenek a kívánt társsal, és megvárják, feltűnik-e a<br />

párosodás jele.<br />

Ha megjelent, csak három hetük van arra, hogy<br />

elvégezzék a párválasztási rituálét vagy az életük<br />

hátralévő részét sterilen töltik el. A nők számára ez nem<br />

volt olyan szörnyű, szexelhettek bármelyik férfival, aki<br />

az útjukba került, csak nem eshettek teherbe tőlük, azt<br />

csak a párjuk adhatta meg nekik. De a férfiak számára…<br />

Rosszabb volt a halálnál. A férfi ott maradt teljesen<br />

impotensen addig, míg a párjuk meg nem halt.<br />

<strong>Dante</strong> megborzongott a gondolatra. Ő, impotensen<br />

Ez az a két szó volt, amit sosem akart együtthallani.<br />

Előbb halna meg.<br />

Elindult a tömeg irányában, ahol a „párja” eltűnt.<br />

<strong>Pandora</strong> fortyogott, miközben szinte vakon vágott<br />

keresztül a tömegen. Minden, amit akart, az egy kis<br />

távolság volt közte és <strong>Dante</strong> között.<br />

51


Télre születve<br />

Ez egyszerűen szörnyű volt.<br />

Borzalmas!<br />

Nem igaz<br />

A legtöbb árkádiai arról álmodott, hogy az első<br />

szeretőjükben megtalálják a párjukat. Így nem kellett<br />

volna félniük attól az erős ösztöntől, ami kényszerítette<br />

volna őket, hogy férfiról férfira ugorva keressék azt az<br />

egyet, akivel családot alapíthatnak.<br />

Egy álom vált valóra, ha sikerült ilyen könnyen és<br />

ilyen hamar párt találni. A legtöbb fajtársa évszázadokat<br />

töltött el a kereséssel. És sokan úgy haltak meg, hogy<br />

nem találták meg azt, akit a Végzet neki szánt.<br />

Technikailag nagyon szerencsés volt, és mégis<br />

iszonyatos düh kerülgette, mert egy katagari férfihoz lett<br />

láncolva. Mondhatni csöbörből vödörbe esett. Ma reggel<br />

a legnagyobb félelme az volt, hogy egy falka katagari<br />

szolgája lesz.<br />

És most ténylegesen hozzájuk van kötve, jobban, mint<br />

eddig bármikor. Ha elhagyja Dantét, soha nem lehet<br />

gyereke. Ezt csak tőle kaphatta meg.<br />

– Ezek az átkozott hormonok – morogta, miközben a<br />

szemébe gyűlt könnyekkel küszködött. Nem volt könnyű<br />

újra egyenesen gondolkodni.<br />

Valaki hátulról megragadta a vállát.<br />

– Megvagy – mondta egy mély, férfias hang a fülébe.<br />

Ez nem <strong>Dante</strong> volt.<br />

A benne élő párduc felüvöltött, visszautasítva minden<br />

férfit, aki nem a párja volt. Megpördült és gondolkodás<br />

nélkül rúgott, közelebbi ismeretségbe hozva a térdét az<br />

idegen ágyékával.<br />

52


Sherrilyn Kenyon<br />

A fickó kétrét görnyedt és sziszegett a fájdalomtól. De<br />

mielőtt <strong>Pandora</strong> elmenekülhetett volna, egy másik férfi<br />

karolta át a derekát.<br />

Megfagyott, mikor észrevette, hogy az őt fogva tartó<br />

férfi a szakasztott mása volt annak a jóképűnek, akit épp<br />

az imént rúgott meg.<br />

– Leo. – A halálos morgás keresztül vágott a sűrű<br />

levegőn, és <strong>Pandora</strong> gerincén borzongás futott végig.<br />

<strong>Dante</strong> hangja halállal és erőszakkal fenyegetett. – Engedd<br />

el a párom, kölyök.<br />

A párduc azonnal hátrébb ugrott tőle és átkozódni<br />

kezdett. – Te viccelsz velem<br />

<strong>Dante</strong> a fejét rázva lépett melléjük. – Azt kívánom, bár<br />

azt mondhatnám, hogy igen.<br />

Rápillantott a másik férfira, aki még mindig<br />

meglehetősen görnyedt volt. – Jól vagy, Mike<br />

– Ja – mondta grimaszolva, miközben erőlködve<br />

kiegyenesedett. Az arca még mindig szörnyen piros<br />

árnyalatú volt és erősen lihegett. – Csak én lehetek ilyen<br />

szerencsés, hogy te egy olyan párt fogsz ki magadnak,<br />

aki ugyanolyan hirtelenharagú, mint te.<br />

– Ezt kikérem magamnak – mondta <strong>Pandora</strong>.<br />

Mike vágott egy pofát a megjegyzésre. – Kérd ki,<br />

nekem viszont szükségem lesz egy hereátültetésre. Tudod<br />

szerettem volna egy nap apa lenni.<br />

Leo csak nevetett az ikertestvére<br />

„kényelmetlenségén”. – Örülök, hogy te találtad meg<br />

először.<br />

<strong>Dante</strong> a szemeit forgatta, majd bemutatta a testvéreit.<br />

– <strong>Pandora</strong>, had mutassam be az öccseimet. Leonardót és<br />

Michelangelót.<br />

53


Télre születve<br />

– Mint a Tini Nindzsa Teknőcök – nem tudta<br />

megállni, hogy ne kérdezze meg.<br />

– Mint a reneszánsz festők – vakkantotta Leo. Az<br />

ikrek egy utálkozó pillantást váltottak. – Komolyan<br />

utálom azokat a nyavalyás teknősöket.<br />

Mintha ez nem lenne elég, négy, az emlegetett<br />

teknősök jelmezét viselő ember ment el mellettük és<br />

homlokráncolva néztek rájuk.<br />

– Esküszöm, az istenek rajtunk röhögnek – mondta<br />

Mike, mikor meglátta a jelmezeseket.<br />

– Ismerem az érzést – mondta <strong>Pandora</strong>, mélyen<br />

felsóhajtva. Jobb szavakkal le sem lehetett volna írni a<br />

jelenlegi helyzetét.<br />

Elképzelése sem volt miféle… teremtménnyel hozták<br />

őt össze a Párkák.<br />

Pedig nem is <strong>Dante</strong> viselkedett furcsán. Ő volt az, aki<br />

hormon túltöltöttségben szenvedett. Őszintén nem<br />

hibáztatta volna Dantét, ha az elkezdi fojtogatni őt.<br />

Azt kívánta, bár önmaga lehetne pár órára, akkor talán<br />

el tudná rendezni a dolgokat önmagában.<br />

– Nos, úgy látom mind megtaláltátok őt.<br />

<strong>Pandora</strong> elnézett Leo mellett és meglátta a párducot,<br />

akivel először találkozott. Ironikus, de csak az ő nevét<br />

nem ismerte.<br />

– Fogd be, Romeo – mondta Leo mérgesen. – Ne hidd,<br />

hogy nem tudjuk, hogy te szórtad szét az illatát a<br />

szállodában, amivel szinte az őrületbe kergettél minket.<br />

És majdnem meg is ölettél, mikor tévedésből Simit<br />

kaptam el és ő előhúzott egy üveg barbecue szószt, hogy<br />

rám locsolja. Ha Ash nem tűnik fel, az az átkozott démon<br />

biztos, hogy kinyír engem.<br />

54


Sherrilyn Kenyon<br />

Romeo csak nevetett, de egy perccel később<br />

megfagyott. A levegőbe szimatolt.<br />

– Ó, édes istenem – lehelte, és Pandoráról Dantéra<br />

nézett. – Párod van<br />

– Ja – mondta <strong>Dante</strong>. – Köszönöm szépen, Romeo. Ha<br />

nem terítettél volna be mindent az illatával, nem tudtam<br />

volna olyan könnyen behatárolni őt. Igazán értékelem a<br />

térképet.<br />

Pandorát megbántotta <strong>Dante</strong> szarkazmusa. –<br />

Köszönöm, igazán pocsékul érzem magam már így is.<br />

Tudod, megpróbálhatnál egy kicsit pozitívabban is<br />

hozzáállni ehhez az egészhez.<br />

– Igaz – szólt közbe Romeo. – A nő egy árkádiai és ők<br />

nem szeretnek annyira kalandozni.<br />

Most <strong>Pandora</strong> köre volt, hogy „boldognak” érezze<br />

magát. – Remek, most már van egy bébiszitteretek a<br />

kölykeiteknek, aki mellesleg elég gyenge ahhoz, hogy<br />

levezessétek rajta a feszültséget, ha dühösek lesztek<br />

valakire valamilyen idióta okból.<br />

Mind a négy párduc döbbenten nézett rá.<br />

– Te meg miről beszélsz – kérdezte <strong>Dante</strong>.<br />

– Ezt akarjátok tőlem, nem<br />

<strong>Dante</strong> továbbra is döbbenten nézett rá. – Te a párom<br />

vagy <strong>Pandora</strong>, nem a szolgám. A falkámban mindenki –<br />

beleértve a testvéreimet is –, aki tiszteletlen veled, az<br />

tiszteletlen velem szemben is. És higgy nekem, ezt soha,<br />

senki nem merné megkockáztatni.<br />

Az őszintesége megérintette Pandorát.<br />

Komolyan gondolta.<br />

Boldogság fakasztott forrást a mellkasában és –<br />

először, mióta apja átadta őt az ellenségeinek – némi<br />

igazi, valódi remény. – Igazán<br />

55


Télre születve<br />

– Árkádiai vagy – mondta Romeo – de mostantól<br />

kezdve a falkánk egyik tagja és mi ennek megfelelően<br />

fogunk bánni veled.<br />

– De mi van azokkal a kölykökkel, akikről meséltél –<br />

kérdezte <strong>Pandora</strong> Romeót. – Nem akarjátok, hogy<br />

vigyázzak rájuk<br />

– Ők az én leszármazottaim – válaszolta Romeo. –<br />

Majdnem háromszáz éve nevelek kölyköket és<br />

testvéreket, többek között Dantét is én neveltem fel. Most<br />

miért változtatnék ezen<br />

Ez még mindig nem győzte őt meg…<br />

– És ki vigyáz rájuk, ha te nem vagy otthon –<br />

kérdezte.<br />

Mike válaszolt a bátyja helyett. – A testvérünk,<br />

Gabriel és az unokatestvérünk, Angyal.<br />

– Ja – mondta <strong>Dante</strong>. – Jól bánnak a kölykökkel. A két<br />

Pöcsfej volt az, akik mindig kibasztak velük és bajba<br />

keverték mindannyiukat.<br />

Mike egy szúrós pillantást vetett rá. – Igazán örülnék,<br />

ha végre felhagynál ezzel a megszólítással.<br />

– Mikor már nem fog rátok illeni ez név, nem foglak<br />

többé így szólítani titeket – <strong>Dante</strong> az órájára nézett. – Ez<br />

mikor is fog be következni Egy újabb ötven, hatvan év<br />

múlva<br />

– Idősebbek vagyunk, mint ő – mutatott Leo<br />

Pandorára.<br />

– Igen, de ő rendelkezik valami olyasmivel, amivel<br />

egyikőtök sem.<br />

– És mi lenne az<br />

<strong>Dante</strong> a fejét fogta, mintha hirtelen megfájdult volna.<br />

– Ha nem tudjátok mi az, akkor nagyobb segítségre van<br />

szükségetek, mint gondoltam.<br />

56


Sherrilyn Kenyon<br />

Leo undorodva felhorkant. – Nem fogok itt ácsorogni<br />

csak azért, hogy sértegethess. Mivel nem érinthetem meg<br />

a párducnődet anélkül, hogy ne veszítsem el a<br />

végtagjaim, vagy a golyóim, kénytelen leszek valami<br />

olyan szórakozást keresni, ami nem ennyire veszélyes<br />

rám nézve.<br />

<strong>Dante</strong> és Romeo váltottak egy meglepett pillantást,<br />

amibe némi gonosz csillogás is vegyült.<br />

– Miért nem keresitek fel ezt a szobát – írta fel <strong>Dante</strong><br />

a címet egy darab lapra. – Azt hallottam Acherontól,<br />

hogy vad dolgok folynak ott. Nők vetkőznek. Bort ihat<br />

az, aki csak akar.<br />

Az ikrek arca felvidult.<br />

– Ez izgalmasnak hangzik – mondta Mike. –<br />

Tökéletes. Viszlát, később.<br />

<strong>Pandora</strong> felkacagott, amint az ikrek elég messze<br />

voltak tőlük. – Azt ugye tudod, hogy abban a szobában<br />

csak sci-fi filmek betétdalait játsszák<br />

<strong>Dante</strong> gonoszan felnevetett. – Tudom. Bárcsak<br />

láthatnám az arcukat, mikor rájönnek.<br />

Romeo a fejét ingatta. – Olyan szemét vagy velük.<br />

Meglep, hogy nem szúrnak le, miközben alszol.<br />

<strong>Dante</strong> felhorkant. – Így van. A két kölyök szerencsés,<br />

hogy el tudom őket viselni.<br />

– És miért is tűröd el őket, <strong>Dante</strong> – kérdezte <strong>Pandora</strong>,<br />

mosolyogva a gondolattól.<br />

Romeo vigyorogva fordult hozzá. – Mert az öcsémnek<br />

van szíve, csak ő gyűlöli ennek még a gondolatát is.<br />

– Kuss legyen, Romeo.<br />

– Ő a párod, <strong>Dante</strong>. Légy vele őszinte. És ne hagyd,<br />

hogy a múltad megkeserítse az örökkévalóságod. Ő nem<br />

Bonita, ugye tudod<br />

57


Télre születve<br />

<strong>Dante</strong> felmordult és Romeo után kapott, aki<br />

villámgyorsan lépett el előle.<br />

– Viszlát, később – mondta Romeo és eltűnt.<br />

– Bonita – kérdezte <strong>Pandora</strong>, amint végre kettesben<br />

voltak… vagy legalábbis egyedül annyira, amennyire egy<br />

pár egyedül lehet a tömegben.<br />

<strong>Dante</strong> nem válaszolt. Az arckifejezéséből ítélve<br />

viszont valami nagyon fájdalmasra gondolt. A nő szíve<br />

összeszorult a gondolatra. Talán egy régi szerető – Ki ő<br />

<strong>Dante</strong> hosszan és mélyen felsóhajtott, mielőtt válaszolt<br />

volna. – Az egyik idősebb bátyám, Donatello párja volt.<br />

Ő volt az elődöm a falka élén és mindennél jobban<br />

szerette a párját.<br />

Ezzel <strong>Pandora</strong> nem tudott meg sokkal többet. – Hadd<br />

találjam ki. Elárulta a bátyádat.<br />

– Nem – <strong>Dante</strong> válasza meglepte. – Egymáshoz volt<br />

kötve az életerejük és egyik este, mikor Bonita haza jött<br />

az egyik útjáról, elvágta a bátyám torkát szeretkezés<br />

közben. Mindketten meghaltak, mielőtt segíthettek volna<br />

nekik.<br />

<strong>Pandora</strong> elszörnyedt. Ha a Vér-vadászok összekötik az<br />

életerejüket valakivel, nem tudnak létezni a másik nélkül.<br />

Ha egyikük meghal, meghal a másik is.<br />

Milyen szörnyű, hogy Bonita megölte önmagukat egy<br />

gondolkodás nélküli, szenvedélyes pillanatában.<br />

– Annyira sajnálom – suttogta.<br />

– Köszönöm – mondta <strong>Dante</strong> halkan. – Óriási<br />

veszteség volt, két olyan remek párduc – a férfi szemei őt<br />

méregették. – Ezért nem akartam soha, hogy egy<br />

párducnő legyen a párom vagy a szeretőm. Nem akarom,<br />

hogy a kölykeim árvákká váljanak csak azért, mert<br />

58


Sherrilyn Kenyon<br />

leengedtem a védelmem és nem tettem semmit az ellen,<br />

hogy egy nőstény megtámadjon.<br />

– Én sosem támadnálak meg.<br />

– Honnan tudod<br />

– Nos – kezdett neki, miközben átvágtak a csarnokban<br />

összegyűlt tömegen – jelenleg az sem tudom, hogy<br />

változzak át párduccá. Ez magában garantálja a<br />

biztonságodat. Megpróbálkoztam vele pár napja, de csak<br />

azt értem el vele, hogy lett egy farkam, amit nehéz volt<br />

elrejteni, mindaddig, míg el nem aludtam. Akkor eltűnt.<br />

<strong>Dante</strong> nevetett és talán meg kellett volna sértődnie<br />

azon, hogy a férfi kineveti a szerencsétlensége miatt, még<br />

sem érezte magát megbántva. Volt valami ebben a<br />

pasiban, ami igazán elbűvölővé tette.<br />

– Még sosem hallottam ilyenről – mondta <strong>Dante</strong>.<br />

– Ez még semmi. Mindenféle furcsaság megtörténik<br />

velem mostanság.<br />

<strong>Dante</strong> hátrafésült néhány tincset <strong>Pandora</strong> arcából. –<br />

Azt hiszem, ezt szívesen megnézném. Ha nem gond.<br />

Valamilyen oknál fogva, a gondolat felmelegítette őt.<br />

Dantéval lenni néha igazán vicces volt.<br />

Főleg ha épp nem harcoltak.<br />

– Mit vársz a párodtól, <strong>Dante</strong><br />

<strong>Dante</strong> felsóhajtott és átölelte és úgy navigálta a<br />

tömegben. – Azt hiszem, semmi többet, mint amit<br />

bármelyik másik párductól elvárnék. Hazavárlak, mikor<br />

ciklusban vagy, és távozhatsz, mikor nem.<br />

Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.<br />

– Hagynád, hogy szabadon távozzak, ha azt akarom<br />

<strong>Dante</strong> a homlokát ráncolta. – Ez a fajtánk természete,<br />

<strong>Pandora</strong>. Miért állítanálak meg<br />

– De a másik falka…<br />

59


Télre születve<br />

– Valami nincs rendben a fejükkel – vágott közbe<br />

<strong>Dante</strong>. – Valamit nagyon rosszul gondolnak, ha azt<br />

hiszik, kényszeríthetnek egy párducot arra, hogy a<br />

természete ellenében cselekedjen. Ilyesmit egy<br />

árkádiaitól várnék, nem a katagariától.<br />

<strong>Pandora</strong> Dantéra mosolygott és érezte, hogy a<br />

hormonjai újra felizzanak.<br />

A hirtelen vágyakozó arckifejezésből úgy tűnt, <strong>Dante</strong><br />

is megérezte.<br />

A férfi szorítása erősebbé vált.<br />

– Várhatnánk – kérdezet gyorsan. – Nem akarok<br />

belerohanni egy párosodásba veled, ameddig egyenesbe<br />

nem hozunk néhány dolgot.<br />

– Mint például<br />

– Nem is tudom – mondta <strong>Pandora</strong> őszintén. – A<br />

szívem mélyén tudom, hogy mindkettőnk számára a<br />

legjobb, amit tehetünk az, ha hozzád kötöm magam.<br />

Valójában az egyetlen lehetőségem ez, mivel a falkám<br />

nem fog engem megvédeni. De az emberi részem többet<br />

akar tudni rólad, mielőtt rászánja magát egy ilyen<br />

végleges lépésre.<br />

Megnyugvására, a férfi nem próbálta meg ráerőltetni<br />

az azonnali választást.<br />

– Mit szeretnél, mit tegyek<br />

– Csak maradj velem emberi alakban egy kicsit és<br />

hagyd, hogy megismerjelek, oké<br />

<strong>Dante</strong> bólintott, pedig mást sem akart, mint felvinni a<br />

nőt a szobájába és megadni neki azt, amire mindkettejük<br />

teste vágyakozott.<br />

De a nő fiatal volt és félt. És igaza volt, ez egy nagy<br />

horderejű döntés, nem csak neki, de mindkettejüknek. A<br />

kötés örökké tart és nem lehet félvállról venni.<br />

60


Sherrilyn Kenyon<br />

Az igazi kedvesség valaki mással szemben teljes<br />

mértékben idegen volt <strong>Dante</strong> számára. A lojalitást<br />

megértette. A kötelességet is.<br />

De szerelem és gyengédség…<br />

A párducok nem álmodtak hasonlókról. Csak a<br />

legfontosabb szükségleteket értették meg. Azokat, amik<br />

az élelemre, menedékre és szexre mentek ki.<br />

Utódokra.<br />

És mégis, valami mást akart a lánytól. Valami többet.<br />

Mélyebbet.<br />

Azt akarta, hogy elfogadja őt.<br />

Vágyott az érintésére.<br />

Ez ostobaság volt tőle. Miért lenne szüksége<br />

ilyesmire Volt pénze. Hatalma. Tudott varázsolni.<br />

Kényszeríthetné Pandorát, hogy megtegyen mindent,<br />

amit csak akar tőle. De azzal nem kapná meg, amit<br />

igazán akar.<br />

A szívét.<br />

A pokolba a benne élő emberrel.<br />

Felsóhajtott és elvezette a nőt az árusok standjához,<br />

hogy végre valamit ehessenek.<br />

Az éjszaka gyorsan eltelt, ahogy <strong>Pandora</strong> követte<br />

Dantét a számtalan különféle együttes koncertjére, ahol<br />

még ismeretlen bandák léptek fel, hogy megmutassák a<br />

tehetségüket. Úgy tűnt, <strong>Dante</strong> valamiért szeretne találni<br />

néhány valóban jó előadót, akiket érdekelne egy beugró<br />

állás a minnesotai klubjában.<br />

– Mióta van meg a klubod – kérdezte, miközben a<br />

férfi három CD-t vett egy Emerald Rose nevű<br />

együttestől, akik nemrég a Hyatt előtt léptek fel.<br />

– Lassan harminc éve.<br />

61


Télre születve<br />

Hűha, ez aztán hosszú idő. <strong>Dante</strong> nagyon jól nézett ki<br />

ahhoz képest, hogy több mint kétszáz éves volt.<br />

Nagyon jól.<br />

– És az emberek nem veszik észre, hogy mindig ott<br />

vagytok és nem öregedtek<br />

<strong>Dante</strong> a fejét rázta. – Amikor elhagyják az Infernót,<br />

kicsit módosítjuk az emlékezetüket. Még ha minden este<br />

is jönnek, sosem fognak emlékezni azokra, akiken nem<br />

fog az idő.<br />

– Ez elég kedves. Az én… – habozott használni a<br />

„falka” szót, mióta ki lett dobva közülük. – Az én<br />

világomban megpróbálunk olyan távol maradni az<br />

emberektől, amennyire csak lehetséges.<br />

– Milyen a jövő, amiben éltél<br />

– Nem sokban különbözik ettől. Nem voltál még ott<br />

– Nem, azóta, hogy kölyök voltam. Mikor végre képes<br />

lettem irányítani az idő-utazó erőm, átugrottam párszor a<br />

jövőbe. De egy idő után unalmassá vált. A helyek<br />

megváltoztak, de az emberek nem. Így végül úgy<br />

döntöttem, hogy a falkámmal maradok Minnesotában és<br />

nem aggódok többé múlt vagy a jövő miatt.<br />

<strong>Pandora</strong> nagyon szeretett volna időutazásokat tenni.<br />

Az volt a valódi szabadság, az egyetlen, amit még sosem<br />

tapasztalt.<br />

– Meg tudod tanítani nekem, hogyan használjam az<br />

erőm – kérdezte.<br />

– Természetesen.<br />

<strong>Pandora</strong> mosolygott. Egyik nővérét sem tanították<br />

meg semmire azok, akik erre az idősíkra hurcolták őket.<br />

A katagaria nem engedte nekik, hogy kifejlesszék az<br />

erejüket, féltek attól, hogy elhagynák őket. Sőt,<br />

62


Sherrilyn Kenyon<br />

némelyiküket még metriazo nyakörv viselésére is<br />

kényszerítették, hogy ne használhassák ellenük a mágiát.<br />

Ez durva volt és kegyetlen.<br />

– Nehéz az időutazás – kérdezte.<br />

– Számomra Többé már nem. De nekem<br />

évszázadaim voltak arra, hogy tökéletesítsem az erőm.<br />

Mikor először belevágsz, nagyon… meglepő tud lenni.<br />

Legutóbb, mikor otthon hagytam Mike-ot és Leót<br />

egyedül, átugrottak a 2002-es Minnesotából az 1432-es<br />

Karib-szigetekre, az 2065-ös New York helyett.<br />

Kibaszottul nehéz volt megtalálni és hazahozni őket.<br />

– Meglep, hogy utánuk mentél.<br />

– Ja, tény, hogy idegesítenek, de megértem, hogy ők<br />

még csak kölykök, akik egyszer talán felnőnek…<br />

valószínűleg csak azért, hogy még jobban felhúzzanak.<br />

– Mégis csak van szíved, nem igaz<br />

– Nem, <strong>Pandora</strong> – mondta, kék szemei fáklyaként<br />

izzottak. – Nincs. Felelősségtudatom van. És szükségem<br />

is van rá.<br />

Talán, de nem győzte meg erről egészen. Például a<br />

karok, amik körül ölelték őt, nem azt üzenték „veszély”,<br />

hanem hogy „biztonság”.<br />

És meg merte volna kockáztatni, hogy meg ennél is<br />

többet sugallnak. Valamit, ami a barátsághoz nagyon<br />

hasonló.<br />

Sőt, talán közelebb is van a szerelemhez.<br />

<strong>Dante</strong> egy ékszeres standnál állt meg. Egy halvány<br />

mosoly játszott az ajkain, mikor meglátott valamit. Egy<br />

intéssel odahívta az eladót.<br />

– Segíthetek – kérdezte a nő, mikor melléjük ért.<br />

<strong>Dante</strong> rámutatott valamire az üveglap alatt. –<br />

Szeretném azt megnézni.<br />

63


Télre születve<br />

<strong>Pandora</strong> nem látta mi az, ameddig a nő át nem<br />

nyújtotta azt Danténak és férfi felé fordult. Nem tudta<br />

nem elnevetni magát, mikor az aranymedálba foglalt<br />

zafírpárduc vékony láncát <strong>Dante</strong> a nyakába tette.<br />

<strong>Pandora</strong> óvatosan megfogta a medált és tüzetesebben<br />

megnézte. – Milyen szokatlan.<br />

– Igen, valóban az – mondta az eladónő. – A tervezője<br />

egy sámán, akivel Nyugaton szoktam találkozni. Olyan<br />

állatokról szokott nyakláncot csinálni, amikkel a<br />

látomásaiban találkozik. Azt mondta ezt annak a<br />

párducnak az emlékére készítette, amelyik kivezette őt<br />

egy rémálomból.<br />

Milyen különös egybeesés.<br />

Felnézett és Dantéra mosolygott a gondolat hatására.<br />

– Elviszem – mondta <strong>Dante</strong> és előhúzta a tárcáját.<br />

<strong>Pandora</strong> a kezében tartott tökéletes műalkotásra nézett.<br />

Nagyon értékelte a gesztust, különösen annak fényében,<br />

mit mondott Romeo <strong>Dante</strong> önzőségéről.<br />

– Köszönöm – mondta, mikor a férfi ismét mellette<br />

volt.<br />

– Szívesen.<br />

<strong>Pandora</strong> csak még jobban mosolygott, lábujjhegyre<br />

állt és egy finom csókot nyomott a férfi arcára.<br />

– Ha ezt még egyszer megteszed – suttogta <strong>Dante</strong> a<br />

fülébe – egy szempillantás alatt az emeleten találod<br />

magad, meztelenül.<br />

A leküzdhetetlen vágy hullámai átmosták a testét. A<br />

benne élő párducnőnek másra sem volt szüksége, csak<br />

hogy a férfit magában tudja. Épp eleget beszélgettek és<br />

természetének vad része most már követelte a maga<br />

részét a történetben.<br />

64


Sherrilyn Kenyon<br />

– Nem hiszem, hogy bánnám, ha ezt tennéd – suttogta<br />

vissza.<br />

Nem kellett kétszer mondania. Egyik percben még a<br />

tömegben ácsorogtak, a másikban már a szálloda egyik<br />

szobájában voltak, ahol senki nem látta őket és senki nem<br />

csorgatta a nyálát <strong>Dante</strong> után. Az utóbbit <strong>Pandora</strong><br />

akaratlanul is kiszúrta odalent.<br />

– Ez a te szobád – kérdezte, mikor a tekintete az<br />

ismeretlen, de elegáns berendezésre vetült.<br />

– Ez a mi szobánk – mondta <strong>Dante</strong>, és úgy nézett rá,<br />

mint egy éhes vadász a zsákmányára.<br />

Pandorának nem tetszett a hangneme. – Ez egy<br />

parancs volt<br />

– Nem, <strong>Pandora</strong>. De amíg a párom vagy, ami az<br />

enyém, a tiéd is egyben.<br />

– Eléggé különbözöl attól az önző párductól, akiről<br />

Romeo azt mondta, hallani sem akar arról, hogy párja<br />

legyen.<br />

<strong>Dante</strong> ezen elgondolkodott. Igaza van. Sosem akarta,<br />

hogy oda legyen láncolva bármihez is, különösképpen<br />

nem egy párhoz. Mégis, számára is érthetetlen okból, egy<br />

kicsit sem bánta azt, hogy <strong>Pandora</strong> az övé.<br />

– Senki nem kérdezett meg arról, hogy kit akarok<br />

páromnak, vagy, hogy egyáltalán akarok-e.<br />

–Felemelte a nő megjelölt kezét, hogy mindketten jól<br />

lássák. – De téged szántak nekem és én mindig vigyázok<br />

arra, ami hozzám tartozik.<br />

– És ha nem akarok hozzád tartozni<br />

– Nem kényszeríthetlek arra, hogy elfogadj engem<br />

párodnak, <strong>Pandora</strong>, ezt te is tudod.<br />

Szabadon elhagyhatod a pártfogásomat bármikor, és<br />

vissza is térhetsz, ha úgy tartja kedved. <strong>Pandora</strong> nyelt<br />

65


Télre születve<br />

egyet a gondolatra. Igen, megtehetné. De hova menne<br />

Az atlantai utazás félelmetes volt és végig azon rettegett,<br />

hogy az őt elrabló falka megtalálja, vagy az emberek<br />

megtudják, hogy ő egy vérpárduc és ketrecbe zárják.<br />

Az egyszerű, átlagos dolgok is össze tudták zavarni.<br />

Hogyan vegyen jegyet. Hogyan rendeljen ételt. Ezek<br />

mind másképp működtek az ő idősíkjában. Mindenre<br />

külön kártyás rendszert használtak. Az ő világában nem<br />

volt készpénz.<br />

Sem olajjal működő gépek.<br />

Az ő századában az utazást egyszerűen, az<br />

ujjlenyomatával is ki tudta fizetni. Minden automatizálva<br />

volt.<br />

Nem tudta hogyan élhetné túl ezt a múltbeli világot az<br />

emberek között. És azt sem tudta, hogyan használhatná<br />

az erejét.<br />

Félelmetes volt itt lenni.<br />

Ez alól csak <strong>Dante</strong> volt kivétel. Többet ajánlott fel<br />

neki, mint bárki más tette volna. Védelmet és oktatást.<br />

Garantálta volna a biztonságát is.<br />

És ő volt a neki rendeltetett pár. Egy férfit elfogadni a<br />

párjának egy fizikai aktus volt.<br />

Hozzákötni magát, az már érzelmi alapú volt.<br />

Könnyen a párjává válhat és élvezheti a védelmét.<br />

És a szíve még mindig őhozzá tartozna.<br />

De ha visszautasítja Dantét, a férfinak nem lenne oka<br />

arra, hogy megvédje vagy tanítsa őt. És miért is tenné<br />

meg Az ő visszautasítása teljesen impotenssé tenné.<br />

Biztos volt benne, hogy ez nem tenné különösebben<br />

boldoggá a férfit.<br />

– Teljes szabadságot adnál nekem, mindenféle korlát<br />

nélkül – kérdezte.<br />

66


Sherrilyn Kenyon<br />

– Nem látok más lehetőséget.<br />

Ebben a pillanatban <strong>Pandora</strong> biztos volt abban, hogy<br />

képes lenne szeretni az előtte álló párducot. Danténak<br />

nem kellett volna adnia neki semmit. Képes lett volna<br />

egyszerűen elvenni tőle mindent, amit csak akart. Ahogy<br />

a másik falka csinálta.<br />

Ha egy nő nem volt párja valakinek egy katagari<br />

falkából, szajhaként kihasználták a nőt. De <strong>Dante</strong> az<br />

egész világot felajánlotta neki és nem kért cserébe<br />

semmit. Semmit, pár szón kívül, amivel összekötik a<br />

fizikai testüket.<br />

– És a gyerekeink – tette fel a következő kérdést.<br />

– Van egy nagy óvodánk Minnesotában.<br />

– De ezt ugye tudod, hogy valószínűleg jobban fognak<br />

hasonlítani egy emberre, semmint párducra<br />

<strong>Dante</strong> nem látszott meglepettnek. – Majd Mr. Spockot<br />

olvasok nekik.<br />

<strong>Pandora</strong> felnevetett. – Ő az egyik szereplője a Star<br />

Treknek. Nem csoda, hogy te is itt vagy. – <strong>Dante</strong><br />

hátrasimította a haját és egy forró pillantást vetett rá,<br />

amitől olvadozni kezdett. – Megteszek mindent, amit<br />

csak kell, hogy biztonságban tartsam őket. Megígérem.<br />

Ember vagy párduc, mindegy, védve lesznek, mint a<br />

leszármazottjaim és meglesz mindenük, amire csak<br />

szükségük lesz, hogy egészségesek és erősek legyenek.<br />

<strong>Pandora</strong> a megjelölt kezét a férfiéra tette. – Ez esetben<br />

elfogadlak páromnak, <strong>Dante</strong> Pontis.<br />

<strong>Dante</strong> nem kapott levegőt, ahogy meghallotta azokat a<br />

gyönyörű szavakat. Tudta, hogy ki kellene rohannia az<br />

ajtón. De ha ezt tenné, sosem szeretkezhetne többé.<br />

67


Télre születve<br />

Szex egyetlen nővel. Hát most megfizeti az árát<br />

annak, amiért olyan sokáig szekálta Romeót a párja<br />

miatt.<br />

De valójában nem is igazán érzett félelmet. A szíve<br />

mélyén tetszett neki az ötlet, hogy össze legyen kötve<br />

Pandorával.<br />

Összekulcsolta az ujjaikat és az ágy felé húzta a nőt.<br />

Az erejét használva eltűntette a ruháikat, majd hátra<br />

feküdt és maga fölé húzta a nőt.<br />

A pár választási rituálé idősebb volt az időnél. A<br />

párducok számára teljesen ösztönös volt és összeköti őket<br />

az életük hátralévő részében. Az egyetlen mód a<br />

megtörésére az, ha valamelyikük meghal. Az, aki túlélte<br />

megpróbálhat másik párt találni magának… ha egyáltalán<br />

volt számára még egy.<br />

Nagyon ritka volt a Vér-vadászok között, legyen az<br />

katagari vagy árkádiai, hogy második párt találjon.<br />

<strong>Pandora</strong> az ajkait rágcsálta idegességében. Egész<br />

életében sokat aggódott a szex miatt. Mivel egy katagari<br />

falkának volt ígérve, nem gondolt túl sokat a<br />

párválasztási szertartásra.<br />

Magába akarta fogadni a férfit, de valahogy csak nem<br />

akart összejönni.<br />

– Segítsek – kérdezte gonoszul mosolyogva <strong>Dante</strong>.<br />

<strong>Pandora</strong> bólintott<br />

Mindketten felnyögtek, amikor a teste összeforrt a<br />

férfiéval.<br />

Milyen ironikus. Az alatta fekvő férfinek meg kellene<br />

ijesztenie és visszataszítónak kellene lennie. Mégsem<br />

volt az.<br />

68


Sherrilyn Kenyon<br />

Talán a gyerekeik valamilyen módon át tudják hidalni<br />

a fajtáik közötti különbséget és meg tudják érteni a<br />

másikat.<br />

Ha már szeretőjének egy katagarinak kell lennie, el<br />

sem tudna képzelni jobb párducot Danténál.<br />

<strong>Pandora</strong> képtelen volt gondolkodni, ahogy érezte a<br />

tenyerén lévő jelből áradó forróságot.<br />

Lassan ráhanyatlott a férfira és kimondta a szavakat,<br />

amelyek összekötötték őket. – Elfogadlak annak, ami<br />

vagy és mindig közel foglak tartani a szívemhez.<br />

Melletted leszek, örökké.<br />

<strong>Dante</strong> merőn nézte a nőt, testének minden egyes sejtje<br />

érzékelte őt. Sosem gondolt arra, hogy lesz egy párja,<br />

vagy, hogy valaha saját kölykei lesznek. De most az<br />

utódok gondolata felmelegítette őt.<br />

<strong>Pandora</strong> az övé volt.<br />

Az hihetetlenül erős birtoklási vágy úrrá lett rajta,<br />

miközben figyelte a nőt, ahogy az lassan és könnyeden<br />

meglovagolja őt. Volt olyan halálos, mint egy katagari<br />

párducnő.<br />

Ember, de mégsem az. Ki gondolta volna, hogy <strong>Dante</strong><br />

Pontis-t megszelídíti egy ilyen aprócska teremtmény És<br />

mégis, a nő gyengéd érintése emberséget csöpögtetett<br />

belé, pedig nem hite volna, hogy ez lehetséges.<br />

A benne élő bestia lenyugodott. Nem kellett többé<br />

keresnie, végre békében aludni térhetett, mintha a nő egy<br />

olyan részét pótolta volna, amiről nem is tudta, hogy<br />

hiányzik.<br />

Rámosolygott a nőre, szabad kezével végigsimított az<br />

arcán és elismételte a nő szavait.<br />

69


Télre születve<br />

<strong>Pandora</strong> felnyögött, mikor meghallotta a mély hangot,<br />

de hirtelen egy nem várt fájdalom hasított a tenyerébe,<br />

érezte, ahogy a szemfogai megnyúlnak.<br />

Felszisszent. Ez volt a thirio, a vágy, ami mindkét<br />

fajban élt, hogy megharapják egymást és összeláncolják<br />

az életerejüket, így ha az egyik meghal, meghal a másik<br />

is.<br />

Akárcsak a párválasztási rítus, a kötődés választása is<br />

csak rajta állt. <strong>Dante</strong> sosem erőltette volna rá.<br />

És nem is kérte rá.<br />

Hűen a szavaihoz, csak nézte, és hagyta, hogy az<br />

egészről ő döntsön.<br />

<strong>Pandora</strong> megcsókolta a kezét, amin a párok jele volt,<br />

majd a melléhez vezette, mikor az orgazmus elérte őt.<br />

<strong>Dante</strong> sem jutott levegőhöz, mikor elérte őt a saját<br />

gyönyöre. Felüvöltött az elégedettségtől, miközben a<br />

fogai végre visszahúzódtak.<br />

Megtették. Most már nem volt visszaút.<br />

Egy pár voltak, de nem lettek összekötve.<br />

Függetlenül ettől, <strong>Pandora</strong> az övé lett.<br />

Megérintette a nyakláncolt, amit nem rég vett a nőnek.<br />

Olyan gyönyörűen festett meztelenül, a karjaiban. Még<br />

mindig reszketett a gyönyörtől.<br />

– <strong>Pandora</strong> Pontis – lehelte. – Légy üdvözölve a<br />

falkámban. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, lehúzta a<br />

kisujjáról a gyűrűt, ráhelyezett egy varázslatot és<br />

átnyújtotta a nőnek.<br />

<strong>Pandora</strong> tekintete az antik darabra siklott. Szép volt,<br />

vékony aranycsipkével körülvett zafír, amibe a DP<br />

monogram volt gravírozva. – Mi ez<br />

– Ezzel, bárhol találd magad, mindig vissza tudsz<br />

jönni hozzám, egyszerűen annyival, hogy rám gondolsz.<br />

70


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Pandora</strong> a homlokát ráncolta. – Nekem nincs ilyen<br />

erőm.<br />

– Tudom. Ezért adom neked ezt a gyűrűt. A rajta lévő<br />

varázslat az én erőmből működik és megtörhetetlen.<br />

Panodra ajkai megremegtek a kedvességétől.<br />

Komolyan gondolta, mikor azt mondta teljes szabadságot<br />

kap. Lenyelte a gombócot a torkában és a bal kezére<br />

húzta fel a gyűrűt.<br />

Tökéletesen passzolt. – Köszönöm.<br />

<strong>Dante</strong> fejet hajtott, majd magához húzta egy<br />

szenvedélyes csókra.<br />

Egy fényes villanás zavarta meg őket.<br />

<strong>Pandora</strong> felsikoltott, mikor valaki megragadta hátulról.<br />

Két másodperccel később elszabadult a pokol.<br />

71


Télre születve<br />

4. fejezet<br />

<strong>Pandora</strong> felsikoltott, ahogy rájött, hogy az a nyolc<br />

párduc, akik hirtelen megjelentek <strong>Dante</strong> szobájában<br />

abból a falkából való, amelyik elhurcolta őt az<br />

idősíkjáról.<br />

– Hogy merészeltél elszökni tőlünk – üvöltötte a<br />

tessera vezetője, miközben elrángatta őt az ágytól és<br />

Dantétól és két haverja kezei közé lökte.<br />

<strong>Pandora</strong> harcolt a szorításuk ellen, de <strong>Dante</strong> sem<br />

hagyta annyiban. Erejét használva eltalálta azt a fickót,<br />

aki először elkapta őt. A párduc összecsókolózott a fallal,<br />

de hamar talpra állt.<br />

<strong>Dante</strong> lekuporodott kissé, készen arra, hogy lecsapjon<br />

ellenfeleire. – Nem merészeld megérinteni őt.<br />

A vezető felegyenesedett és gyilkos tekintettel meredt<br />

Dantéra. – Maradj ki ebből, Panthiras. Ő hozzánk<br />

tartozik.<br />

72


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Dante</strong> egy morgással kimászott az ágyból. – A nagy<br />

francot tartozik hozzátok. – Párduccá változott és<br />

támadásba lendült.<br />

Annak a kettőnek a kivételével, akik Pandorát<br />

tartották fogva, minden férfi a szobában átváltozott a<br />

harchoz. <strong>Pandora</strong> kénytelen volt befogni a fülét a csatát<br />

kísérő morgások és vonyítások miatt, amit a karmokkal<br />

és agyarakkal küzdő nagymacskák adtak ki.<br />

Rettegve attól, hogy talán megsebzik Dantét, <strong>Pandora</strong><br />

megharapta a jobbján álló férfit, aztán erősen megrúgta a<br />

balján lévőt. Azon nyomban elengedték, de gyorsan újra<br />

utána kaptak.<br />

Kitérült az útjukból, miközben ruhák jelentek meg a<br />

testén.<br />

– Fuss, gataki – hallotta <strong>Dante</strong> hangját a fejében. –<br />

Nem lesznek képesek megtalálni a tömegben.<br />

Arra eszmélt, hogy lent van a földszinten és a női<br />

mosdóban áll.<br />

– A pokolba is, <strong>Dante</strong> – morogta, ahogy elhagyta a<br />

mellékhelyiséget és majdnem belerohant egy nőbe, aki<br />

burgundi vörös és arany taláros nőbe, aki előtte lépett ki a<br />

helyiségből.<br />

A nő vetett rá egy gyilkos pillantást, de <strong>Pandora</strong> nem<br />

foglalkozott vele.<br />

Vissza kell jutnia az emeletre, erősítéssel.<br />

<strong>Dante</strong> nem tud ennyi párduccal szembe szállni, egy<br />

maga. Meg fogják ölni.<br />

A szíve erősen dobogott a mellkasában, ahogy tovább<br />

rohant, míg meg nem látta az árusok standjait. Gyorsan<br />

végignézett a tömegen, hátha meglátja <strong>Dante</strong> testvéreit.<br />

De e helyett megakadt a tekintete egy standon, amin<br />

mindenféle fegyverek voltak. <strong>Pandora</strong> odament.<br />

73


Télre születve<br />

Végignézett a fegyvereken. Volt ott két kezes fejsze,<br />

kard, de ezek túl nehezek voltak a számára. Ötlete sem<br />

volt, hogy kezelje őket helyesen, és tőrrel túl köze kellett<br />

volna menni a párducokhoz.<br />

De az a kétélű kézi fejsze…<br />

Habozás nélkül megragadta, becsukta a szemeit és<br />

felidézte maga előtt Dantét, imádkozva azért, hogy a<br />

varázslat működjön. A füle zúgott, miközben<br />

visszacsöppent a csata kellős közepébe.<br />

Erősebben szorította a fejszét, aztán rájött, hogy nem<br />

tudja biztosan, melyik párduc <strong>Dante</strong>.<br />

Addig nem, míg az egyik meg nem támadta. Arra<br />

alapozva, hogy a párja nem tenne ilyesmit, meglendítette<br />

a fejszét teljes erőből.<br />

A fegyver közelebbi kapcsolatba került a bestia<br />

vállával.<br />

A párduc felvonyított és odébb kullogott.<br />

– <strong>Pandora</strong> – morogta <strong>Dante</strong> az elméjében. – Mit<br />

művelsz te itt<br />

– Segítek a páromnak – sziszegte a fogai között és egy<br />

másik párduc után vetette magát. – Te nem <strong>Dante</strong> vagy,<br />

igaz<br />

– Én mögötted vagyok.<br />

– Nagyszerű.<br />

Az előtte lévő párduc felé suhintott. Az kikerülte az<br />

első csapását, de a másodikat már nem.<br />

De mielőtt megtehette volna a következő lépést ismét<br />

a mosdóban találta magát két nő társaságában, akik<br />

segítettek egy női Klingon jelmezét kifűzni.<br />

Mindhárman döbbenten meredtek a kezében lévő<br />

véres fejszére.<br />

74


Sherrilyn Kenyon<br />

Túlságosan aggódva a párjáért, <strong>Pandora</strong> nem tudott<br />

figyelmet szentelni nekik.<br />

– Kezdem unni! – mondta és visszateleportálta magát<br />

Dantéhoz.<br />

<strong>Dante</strong> átkozódni kezdett a fejében, amint újra<br />

megjelent a szobában. – Vissza fogom venni tőled azt az<br />

átkozott gyűrűt.<br />

Egy párduc ráugrott.<br />

<strong>Pandora</strong> már-már megtámadta, de ekkor a párduc<br />

felvette <strong>Dante</strong> meztelen, emberi alakját. Magához<br />

szorította őt és <strong>Pandora</strong> szobájába tűntek fel.<br />

– <strong>Dante</strong> – mondta <strong>Pandora</strong>, a hangja remegett, ahogy<br />

meglátta a férfi vérrel beterített testét. Szörnyen nézett ki.<br />

Harapás és karmolás nyomokkal volt tele.<br />

<strong>Dante</strong> szeretett volna beszélni, de már az is túl sok<br />

erejét emésztette fel, hogy megtartsa az emberi alakját,<br />

miközben sebesült volt. A teste fájdalomban úszott és<br />

alig engedelmeskedett neki.<br />

Meg kell védenie Pandorát.<br />

Becsukta a szemeit és megidézte Romeót.<br />

De amint kiküldte a hívást, az emberlábai<br />

összecsuklottak.<br />

– <strong>Dante</strong> – kérdezte <strong>Pandora</strong>, és a karjaiba húzta.<br />

Nem volt más választása, vissza kellett térnie<br />

párductestébe.<br />

Meglepetésére, <strong>Pandora</strong> nem engedte el és nem is<br />

látszott félni állati alakjától. Ugyanolyan szorosan tartotta<br />

és belemarkolt a bundájába.<br />

Megnyalta a nő állát, de többre nem futotta az<br />

erejéből. Túl erős volt a fájdalom.<br />

<strong>Pandora</strong> szíve összeszorult attól, ahogy <strong>Dante</strong> festett.<br />

Súlyosan megsérülhetett, ha még mozogni sem képes.<br />

75


Télre születve<br />

Egy újabb villanás terelte el a figyelmét. A fejszéért<br />

nyúlt, de megállt, amikor meglátta Romeót emberi<br />

alakban.<br />

A férfi szeme összeszűkült, ahogy végignézett öccse<br />

sérült testén és a véres fegyveren. – Mit tettél vele<br />

– Semmit. Párducok jöttek értem, megpróbáltam<br />

segíteni neki a harcban.<br />

Valami az ajtónak ütközött, majd berontott a szobába.<br />

Romeo megpördült, miközben egy párduc rohant feléjük.<br />

<strong>Dante</strong> kiugrott a kezeiből, olyan gyorsan, hogy<br />

felsikoltott. Egyenesen a párduc torkának ment, míg<br />

Romeo alakot váltott.<br />

<strong>Pandora</strong> megragadta a baltát és az egyik sarokba<br />

húzódott.<br />

Egymás után, még négy párduc jelent meg a szobában.<br />

Képtelen volt megmondani, hogy harc közben melyik két<br />

párduc volt <strong>Dante</strong> és Romeo. Vonyítások és morgások<br />

visszhangzottak a fülében, vér illata töltötte meg a<br />

levegőt.<br />

Újabb két párduc jelent meg.<br />

Mennyire szerette volna tudni, hogy barátok-e vagy<br />

ellenségek. De nem tudott mást tenni azon kívül, hogy<br />

erősen szorította a fejszét és imádkozott.<br />

Az egyik párduc, amelyikről azt gondolta, <strong>Dante</strong> az,<br />

megcsonkította az ellenfelét úgy, hogy leharapta a hátsó<br />

lábát. Baljóslatú szűkölés hasított keresztül a levegőn és a<br />

párduc eltűnt a szobából.<br />

A győztes párduc egy másik felé fordult, aki az<br />

újonnan jöttekkel harcolt. Erőteljes állkapcsait használva<br />

megragadta a másikat a torkánál és elrántotta két ifjabb<br />

párductól.<br />

76


Sherrilyn Kenyon<br />

Nekirontott a párducnak és még távolabb terelte tőle<br />

és a két előző ellenfelétől.<br />

Az ellenséges párduc megpróbálta megkarmolni a<br />

fejét, de a párduc lebukott és beleharapott az ellenség<br />

torkába.<br />

A párduc megvadult, dobálta magát addig, míg<br />

<strong>Pandora</strong> hallotta, hogy valami eltörik. A párduc<br />

elernyedt.<br />

Két másik párduc azonnal eltűnt a szobából.<br />

A maradék négy körbe vette az utolsót, aki hátra<br />

maradt. Az veszélyesen felmorgott és ő is eltűnt.<br />

Félve attól, hogy ez mit jelenthet, <strong>Pandora</strong> érezte,<br />

hogy a maradék négy felé fordul. Figyelte őket és<br />

felkészült a keserű végig tartó küzdelemre, miközben<br />

azok közeledtek hozzá.<br />

Három megállt hátrébb, míg a negyedik elérte őt.<br />

– <strong>Dante</strong> –kérdezte habozva, remélve hogy ő az.<br />

A párduc mielőtt összerogyott az egyik nagy mancsát<br />

a lábára tette és megnyalta a bokáját. <strong>Pandora</strong> felsóhajtott<br />

megnyugvásában és lecsúszott a fal mentén, a párduc<br />

fejét az ölébe húzta.<br />

A másik három felöltette Romeo, Leo és Mike alakját.<br />

– Súlyosan megsérültetek – kérdezte Romeo az<br />

ikreket.<br />

Az arcuk egy kicsit feldagadt, az orruk és a szájuk<br />

vérzett, de korán sem voltak olyan rossz állapotban, mint<br />

<strong>Dante</strong>.<br />

– Mi jól vagyunk, hála Danténak.<br />

Romeo lassan megközelítette Pandorát.<br />

– Eszméletlen – mondta <strong>Pandora</strong> halkan, ahogy a<br />

kezeit <strong>Dante</strong> bordáin tartotta, hogy meggyőződjön arról,<br />

77


Télre születve<br />

hogy még lélegzik. – A legelején nyolcan voltak.<br />

Egyedül harcolt velük.<br />

– A picsába is, <strong>Dante</strong> – morogta Romeo, miközben<br />

felkapta a párducot a karjaiba. – Miért nem hívtál minket<br />

hamarabb<br />

– Tedd az ágyamba – mondta <strong>Pandora</strong> és gyorsan<br />

lerángatta a takarót az ágyról.<br />

– Biztos vagy benne<br />

Csupán bólintott.<br />

Romeo óvatosan lefektette, majd arra utasította Leót,<br />

hogy őrködjön az ajtónál arra az esetre, ha vissza<br />

találnának jönni.<br />

– Mike – mondta a másik ikernek. – Keresd meg<br />

Acheront és mondd meg neki, hogy szükségem van egy<br />

szívességre.<br />

<strong>Pandora</strong> odatérdelt <strong>Dante</strong> mellé az ágyon. Az egyik<br />

része rettegett attól, hogy ilyen közel van egy párduchoz<br />

és mégis, énje másik része nem akart mást, csak<br />

kényelemben tartani súlyosan sebesült párját.<br />

Még sosem volt ilyen közel egy párduchoz ezelőtt.<br />

Félelmetes volt és még sem volt az.<br />

Valahogy helyesnek tűnt ott lenni mellette.<br />

A fekete bunda az éjféli égboltra emlékeztette.<br />

Óvatosan simogatta a pofáját, majd belesüllyesztette a<br />

kezét a nyakán lévő puha bundába.<br />

Furcsa volt a tudat, hogy ez ugyanaz a lenyűgöző férfi,<br />

aki olyan gyengéden szeretkezett vele.<br />

És kockáztatta az életét, hogy megvédje őt.<br />

A szíve megtelt örömmel és valami olyasmivel, amit<br />

talán a szerelem első jeleként datálhatna.<br />

Soha, senki nem védelmezte meg őt. Ilyen módon<br />

pedig végképp nem.<br />

78


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Pandora</strong> rátette a kezét az egyik komoly<br />

harapásnyomra <strong>Dante</strong> vállán. – Rendbe fog jönni –<br />

kérdezte Romeótól.<br />

Meg mert volna esküdni rá, hogy büszkeséget látott<br />

felcsillanni a férfi szemében, mikor rájuk nézett.<br />

– Volt már rosszabb helyzetben is.<br />

– Valóban<br />

– Valóban.<br />

Romeo megfogta a bal kezét és megnézte a gyűrűt,<br />

amit <strong>Dante</strong> adott neki. A szorítása erősebbé vált. – Ez a<br />

bátyánké, Donatellóé volt – mondta halkan. – Nem<br />

tudtam, hogy megtartotta.<br />

– Rátett egy varázslatot, amivel képes vagyok<br />

visszatérni hozzá, ha akarok, bárhonnan, bármikor.<br />

Romeo elmosolyodott. – El sem tudod képzelni,<br />

mennyire hihetetlen dolog ez tőle.<br />

– Tévedsz, azt hiszem, tudom. – És hozzávette<br />

részéről azt a tényt is, hogy fél a párducoktól és most<br />

mégis itt fekszik, mellette. Ez nem olyasmi, amit pár<br />

órával ezelőtt megtett volna és most mégis…<br />

Ebben a pillanatban teljesen elfogadta a tényt, hogy<br />

<strong>Dante</strong> a párja az örökkévalóságban. És életében először,<br />

végre kezdte megérteni, hogy mit is jelent ez igazából.<br />

Valaki kopogott az ajtón.<br />

<strong>Pandora</strong> felugrott.<br />

– Nyugi – mondta Romeo, és elindult, hogy kinyissa.<br />

– A rosszfiúk nem kopognak.<br />

<strong>Pandora</strong> a homlokát ráncolta, miközben Romeo<br />

beengedte Leót és az elbűvölő gót férfiút, akivel a<br />

földszinten találkozott össze nem rég. Leo Mike mellé<br />

állt, míg a gót fickó odajött az ágyhoz.<br />

79


Télre születve<br />

– <strong>Pandora</strong> – mondta Romeo – had mutassalak be<br />

Acheron Parthenopaeus-nak.<br />

Acheron felé biccentett.<br />

<strong>Pandora</strong> elképedt. – Te vagy az ősi Sötét-vadász<br />

Acheron ugyanolyan gonoszul vigyorgott rá, mint<br />

legutóbbi találkozásuk alkalmával. – Az első és egyetlen.<br />

Egy furcsa érzés futott rajta keresztül. – Odalent<br />

felismertél, mikor rám néztél, ugye<br />

A fickó bólintott.<br />

– Ha tudtad, hogy téged kereslek, miért nem mondtál<br />

valamit<br />

Acheron tekintete Dantéra siklott. – Mert még nem<br />

jött el az ideje annak, hogy megismerkedjünk. – Romeóra<br />

nézett. – És annak sem jött el az ideje, hogy elveszíts egy<br />

újabb testvért.<br />

<strong>Pandora</strong> nézte, ahogy <strong>Dante</strong> sebei azonnal<br />

begyógyulnak.<br />

Romeo megkönnyebbülten elmosolyodott. – Mivel<br />

tartozunk ezért a szívességért, Ash<br />

Acheron vállat vont. – Ne aggódj emiatt. Vissza<br />

fogom kérni, ha eljön az ideje.<br />

<strong>Dante</strong> felvette emberi alakját. Olyan szerető<br />

arckifejezéssel nézett rá, hogy <strong>Pandora</strong> szíve ellágyult.<br />

– Ash – mondta, anélkül, hogy a Sötét-vadászra nézett<br />

volna. – Kérhetek tőled egy másik szívességet<br />

Vigyáznál a páromra, míg én és a testvéreim<br />

gondoskodunk valamiről<br />

– Természetesen.<br />

<strong>Dante</strong> az egyik nagy, meleg kezével megérintette az<br />

arcát és egy finom csókot nyomott az arcára. Majd<br />

feltápászkodott és összegyűjtötte a testvéreit.<br />

– Egy perc és jövünk is.<br />

80


Sherrilyn Kenyon<br />

Mielőtt <strong>Pandora</strong> megkérdezhette volna, hova mennek<br />

már el is tűntek.<br />

– Mit csinálnak – kérdezte Ash-t.<br />

– Ismerve Dantét, biztos vagyok abban, hogy elintézi,<br />

hogy a „barátaid” soha többé ne térjenek vissza és ne<br />

jelentsenek fenyegetést se rád, se a falkára nézve.<br />

Danténak nem tartott sokáig megtalálni az ellenséges<br />

katagari párducokat. Charleston egyik elszigetelt<br />

külterületén táboroztak le.<br />

Ironikus, de egy ismert természetvédelmi terület kellős<br />

közepén ütöttek tanyát.<br />

Testvéreivel háta mögött sétált be az erdős részbe, és<br />

nem sokára meg is találták az első párducot, aki részt vett<br />

a csatában. A párduc sebesülten feküdt, és egy embernő<br />

ápolta.<br />

– Ki vezeti ezt a falkát – kérdezte a párt.<br />

A párduc nem válaszolt, de az aranyos, szőke nő<br />

megtette helyette. <strong>Dante</strong> felismerte a nő hangját, ami<br />

nagyon hasonlított akcentusában, dallamában és<br />

kiejtésében Pandoráéra. –A falkavezér Aristotle. Épp<br />

alszik, valahol arra – mutatott a fák közé.<br />

<strong>Dante</strong> tiszteletteljesen meghajtotta a fejét a nő előtt,<br />

majd besétált a fák közé és meg sem állt, míg a vezető elé<br />

nem ért.<br />

Aristotle reakciója csak annyi volt, hogy kinyitotta az<br />

egyik unott szemét. – Ki vagy<br />

– Vegyél fel emberi alakot, ha hozzám szólsz, te fattyú<br />

– mondta durván <strong>Dante</strong>. – Vagy nem maradnak elegen<br />

ebből a falkából, hogy alakíthass belőlük egy újat.<br />

A párduc emberré változott és <strong>Dante</strong> elé állt, jelezve<br />

neki, hogy kész a harcra. Tíz centivel alacsonyabb volt<br />

81


Télre születve<br />

Danténál és rövid, fekete haja passzolt azokhoz a<br />

lélektelen fekete, szemekhez.<br />

– Ki a fene vagy – morgott rá.<br />

– <strong>Dante</strong> Pontis.<br />

Aristotle szemei kikerekedtek és azonnal hátrált egy<br />

lépést.<br />

<strong>Dante</strong> brutális, nem-ejtünk-foglyokat stílusa messzi<br />

földön és széles körben ismert volt, tisztelet és félelem<br />

övezte az egész fajon belül.<br />

– Mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést –<br />

kérdezte Aristotle.<br />

– Az egyik strati csoportod megpróbálta elrabolni<br />

tőlem a páromat. Most itt vagyok, vérért és bosszúért.<br />

Aristotle hadarni kezdett. – Itt csak valami félreértés<br />

történhetett. Az embereim egy párducnő után mentek,<br />

egy árkádiai riba…<br />

<strong>Dante</strong> félbeszakította, mielőtt amaz végigmondhatta<br />

volna a sértést. – <strong>Pandora</strong> Kouti-Pontis a párom. És ha<br />

tiszteleten kívül bármi mást is hallok a hangodban mikor<br />

róla beszélsz, azt megbánod.<br />

Aristotle elsápadt. – Nem tudtam arról, hogy hozzád<br />

tartozik. Higgy nekem.<br />

– De most már tudod, és ha még egy emberedet<br />

meglátom a közelében, véget vetek az összes<br />

problémádnak. Véglegesen.<br />

<strong>Pandora</strong> az egyik étterem teraszán ücsörgött<br />

Acheronnal, a férfi démonlányával, Simivel és két másik<br />

istennel, miközben arra vártak, hogy <strong>Dante</strong> visszatérjen.<br />

Ezek voltak élete legkülönlegesebb percei. A démon<br />

épp egy extra nagyméretű hamburger elfogyasztásával<br />

foglalatoskodott, amit nyakon öntött barbecue szósszal,<br />

82


Sherrilyn Kenyon<br />

az istenek és Acheron pedig történeteket meséltek arról,<br />

ki hogyan találkozott Dantéval.<br />

Úgy tűnt, párja egy nagyon felkapott klubot vezet, ami<br />

minden féle bizarr vendéget vonzott.<br />

Példának okáért, Acheron és az istenek rendszeres<br />

látogatók voltak<br />

Zuran, aki jelenleg Cas néven futott, a tér és idő ősi<br />

perzsa istene volt. Ő volt az az elegánsan felöltözött férfi,<br />

akit <strong>Pandora</strong> a lifteknél követett, azt gondolva ő Acheron.<br />

Ariman – nem összetévesztendő Ariman perzsa<br />

istennel – egy ősi főníciai isten volt, akinek abban a<br />

balszerencsében volt része, hogy meglátogatta Atlantiszt,<br />

mikor a kontinenst elpusztították. Épp emberi alakban<br />

volt, megpróbált megerőszakolni egy nőt, és ennek<br />

eredményeként emberi testében ragadt, megfosztva isteni<br />

erejétől, kivéve a halhatatlanságát.<br />

Mondani sem kell, nem volt túl boldog ettől.<br />

– Igazán örülnék annak, ha megkegyelmeznétek<br />

végre, és vagy visszaállítanátok az eredeti állapotomat,<br />

vagy megölnétek – mondta Ariman immár ötödször<br />

azóta, hogy csatlakozott hozzájuk.<br />

Cas a szemeit forgatva nézett Acheronra. – Meg<br />

kellene ölnünk, akkor legalább nem kellene hallgatnunk a<br />

siránkozását.<br />

Ash nevetett.<br />

– Te olyan… – Ariman félbeharapta a mondatot,<br />

mikor a látószögébe került egy nő, aki csak jelzés szinten<br />

viselt ruhát. – Később – mondta és a nő után settenkedett.<br />

Cas a fejét ingatta. – Sosem fogja megtanulni, ugye<br />

Ash kiitta a sörét, mielőtt válaszolt. – Örülj neki, hogy<br />

nem. Legalább végtelen órákig gyönyörködhetünk abban,<br />

hogyan teszi tönkre a saját életét.<br />

83


Télre születve<br />

Cas felhorkant. – Annak tekintetében, hogy a tied is<br />

mennyire elcseszett, ez azért mond valamit.<br />

– Ebbe ne menjünk bele – mondta Ash és a szemei<br />

izzó vörösbe fordultak, mielőtt visszanyerték a kavargó,<br />

sápadt ezüst árnyalatukat.<br />

Néha elég félelmetes volt a természetfelettiekkel<br />

lógni.<br />

– <strong>Pandora</strong><br />

Megfagyott, amikor meghallotta a hangot, amiről azt<br />

hitte, már soha többé nem fogja. Félve attól, hogy csak<br />

képzelte, megfordult, és meglátta a nővérét, Sefiát, aki<br />

épp felé rohant.<br />

<strong>Pandora</strong> felpattant és testvére karjai közé vetette<br />

magát. Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!<br />

– Mit keresel te itt, Sef<br />

– A párod hozott ide – mondta a nő és könnyek<br />

folytak le az arcán. – Elérte, hogy mindannyiunkat<br />

elengedjenek. Most ár csak rajtunk áll, hogy vissza<br />

akarunk-e térni a párunk, vagy sem.<br />

<strong>Pandora</strong> megdöbbent, amikor elnézett a nővére mellett<br />

és meglátta Dantét és a testvéreit, amint épp egy kevésbé<br />

zsúfolt hely felé tartottak.<br />

– <strong>Dante</strong> – állította meg a férfit, mikor az épp mellette<br />

ment el.<br />

<strong>Dante</strong> csak vállat vont, mintha az, amit tett, nem is a<br />

lehetetlen határait súrolta volna. – Nem volt helyes,<br />

ahogy a nőkkel bántak és felteszem, szívesebben utaznál<br />

a saját fajtád nőstényeivel, semmint az enyémekkel.<br />

Képtelen volt elhinni, mit tett érte a férfi. Létrehozott<br />

egy külön nőstényfalkát, akikkel bóklászhat. – És mi van<br />

az egyességgel, amit az enyémekkel kötöttek<br />

84


Sherrilyn Kenyon<br />

– Semmissé vált – mondta <strong>Dante</strong>. – Ha még egy nőt a<br />

falkádból elrabolnak, küldök nekik egy speciális<br />

üdvözlőbizottságot.<br />

– A francba, <strong>Dante</strong> – mondta Cas <strong>Pandora</strong> mögül. –<br />

Ez kemény volt. Legutóbb, mikor a testvéreid<br />

rászabadultak egy falkára, nem maradt közülük egyetlen<br />

élő hím sem.<br />

– Tudom – nézett az istenre <strong>Dante</strong>. – És ők is tudják.<br />

A testvéreid és a barátaid mostantól kezdve biztonságban<br />

vannak.<br />

<strong>Pandora</strong> a férfi nyakába ugrott és szorosan megölelte.<br />

– Köszönöm!<br />

<strong>Dante</strong> viszonozta az ölelést és megcsókolta.<br />

<strong>Pandora</strong> visszafordult Sefiához, mikor eszébe ötlött<br />

egy másik gondolat. – Mi van a gyerekeiddel<br />

– Az apjuk neveli őket, <strong>Dante</strong> rájuk parancsolt – Sefia<br />

ragyogó szemmel nézett Dantéra. – A párod az összes nőt<br />

elvitte La Costára és kifizette az ott-tartózkodásunkat és<br />

felajánlotta, hogy maradjunk, ameddig csak tetszik.<br />

– És mi majd megvédjük őket – mondta Mike, magára<br />

és Leóra mutatva.<br />

– Ez biztos, hogy jó ötlet – kérdezte Dantét. Azok<br />

után, amit Romeo és <strong>Dante</strong> meséltek az ikrekről, nem<br />

volt benne biztos, hogy védelmezőkként segítséget vagy<br />

akadályt jelentenek-e.<br />

<strong>Dante</strong> arca tükrözte az ő szkepticizmusát. – Személy<br />

szerint nem gondolom, hogy az, de Romeo rábeszélt. A<br />

nők közül sokaknak nincs párja.<br />

– És <strong>Dante</strong> jön nekünk egy naggyal az után a szobás<br />

fiaskó után – mondta Leo morogva. – Nem volt<br />

semmilyen meztelen csaj, csak néhány idióta énekelt<br />

dalokat a Star Trekből. Nagyon felhúzott.<br />

85


Télre születve<br />

<strong>Pandora</strong> alig tudta visszatartani a nevetést.<br />

– Velünk tartasz – kérdezte Sefia. <strong>Pandora</strong> nem tudta,<br />

mit mondjon. A nővérével lenni vagy maradni egy<br />

katagari párduccal…<br />

Ennek nem lenne szabad választásnak lennie.<br />

Akkor meg miért volt az<br />

– Csak rajtad múlik – mondta <strong>Dante</strong>. – Megmondtam,<br />

nem fogok beleszólni a szabadságodba.<br />

– Gyerünk, Dora – mondta Sefia és megragadta a<br />

kezét. – Szórakozzunk egy kicsit.<br />

<strong>Dante</strong> arca teljesen érzelemmentes volt és mégis,<br />

<strong>Pandora</strong> érezte a szomorúságát.<br />

– Hamarosan visszatérek – ígérte neki.<br />

<strong>Dante</strong> bólintott.<br />

– Felviszem őket az emeletre, onnan át tudnak<br />

teleportálni – mondta Romeo.<br />

<strong>Dante</strong> nem szólt semmit, csak nézte, ahogy a testvérei<br />

eltűnnek a tömegben Pandorával és Sefiával.<br />

Helyesen cselekedett és most pontosan tudta, miért<br />

utált helyesen cselekedni.<br />

Túl fájdalmas volt.<br />

Hogyan jött ki ebből az egészből Átkozottul és csak a<br />

fájdalmat érezte, mintha valami a szíve mélyén megtört<br />

volna.<br />

– Gyere – mondta neki Ash, felé nyújtva egy üveg<br />

sört. – Dobd le magad.<br />

Felsóhajtott, elvette a sört és megragadta azt a széket,<br />

amin <strong>Pandora</strong> ült, mielőtt megérkeztek.<br />

– A helyes dolgot tettem, igaz<br />

– Nem – mondta Simi, miközben letörölte barbecue<br />

szószt az álláról. – A párduc-asszonyod nem akarta, hogy<br />

elengedd őt, te pedig szinte elküldted. Szerintem ez<br />

86


Sherrilyn Kenyon<br />

ostobaság volt, ha Simit kérded. Nem mintha bárki is<br />

megkérdezne engem bármiről, pedig jobban tennék, ha<br />

megkérdeznének. Néhány ember elég okos. De sokan,<br />

mint te is, túl idióták ahhoz, hogy megkérdezzék, én<br />

hogy látom. Nem igaz<br />

– Ez nem ugyanaz Simi – mondta <strong>Dante</strong>, csodálkozva<br />

azon, hogy egyáltalán megpróbál elmagyarázni valamit<br />

egy démonnak, aki a legkevésbé sem érti meg az emberi<br />

érzelmeket, vagy az állati összetartozást. – Ő nem akarja,<br />

hogy uralkodjak felette.<br />

– Nos, ezt Simi nem egészen érti. A birtoklás nem<br />

rossz. Én is birtoklom az én akrimat és az egész nagyon<br />

vicces.<br />

<strong>Dante</strong> felemelte a szemöldökét, meglepődve azon,<br />

hogy Ash nem javította ki a démonját.<br />

Mindegy. Ők ketten mindig is afelett voltak, amit<br />

képes volt felfogni.<br />

– Higgy nekem, Faith – mondta egy nő aki a<br />

barátaival sétált el mellettük. – Van egy portál a<br />

mosdóban, amivel lehetséges az univerzumok közötti<br />

átugrás. Épp Amandának segítettem átvenni a jelmezét,<br />

mikor megjelent egy nő, egy véres fejszét lóbálva, majd<br />

abban a pillanatban el is tűnt.<br />

<strong>Dante</strong> felnevetett ennek hallatára, pedig éles fájdalom<br />

hasított a szívébe az emlék hatására.<br />

Csak az ő párducnője lehetett ilyen hatással rájuk.<br />

– Jobb, ha megyek és kifizetem azt a fejszét, mielőtt<br />

valaki rám küldi a rendőrséget – mondta Ash-nek, Casnek<br />

és Siminek.<br />

De ahogy az árusok standjai felé tartott nem tudott<br />

megszabadulni a szükség gondolatától, hogy megkeresse<br />

és visszahozza Pandorát.<br />

87


Télre születve<br />

De ezt nem teheti. A szavát adta.<br />

És <strong>Dante</strong> semmi nem volt, ha nem hű az adott<br />

szavához.<br />

88


Sherrilyn Kenyon<br />

5. fejezet<br />

<strong>Pandora</strong> két napot töltött La Costán a nővérével és<br />

többi nővel, miközben Leo és Mike oktatták őket arra,<br />

hogyan használják helyesen az erejüket. Emellett<br />

tanítottak még valami mást is a pár nélküli nőknek, amire<br />

<strong>Pandora</strong> gondolni sem akart.<br />

De az újonnan talált szabadsága nem tette boldoggá.<br />

Épp ellenkezőleg, leg, minél tovább maradt, a szíve annál<br />

jobban sajgott. Ahányszor a tekintete a megjelölt kezére<br />

tévedt, eszébe jutott a párduc, akit elhagyott.<br />

Nem, ő egy ember volt. Az, akitől olyan sokat kapott.<br />

– Hogy van <strong>Dante</strong><br />

Megállt az üvegajtó túloldalán, ami Leo és Mike<br />

szobájába vezetett. A két párduc egyedül volt és <strong>Pandora</strong><br />

nem volt egészen biztos abban, melyikük melyik. Az<br />

egyik fiú a nyugágyban heverészett, míg úgy tűnt, a<br />

másik épp most fejezett be egy telefonhívást.<br />

89


Télre születve<br />

Az utóbbi eldobta a telefont és felmordult. – Romeo<br />

azt mondja, még mindig zizi egy kicsit.<br />

A nyugágyban lévő mélyen felsóhajtott. – Ja. Nem<br />

tudom elhinni, hogy nem beszélt Pandorának a fóbiájáról.<br />

– Milyen fóbiáról – kérdezte <strong>Pandora</strong> és bement a<br />

szobába.<br />

A két iker félénken összenézett.<br />

– Nem szép dolog hallgatózni – mondta a<br />

ruhásszekrény előtt álló, lekezelő hangnemben.<br />

Nem volt olyan hangulatban, hogy megsértődjön. –<br />

Nem szép dolog másról a háta mögött beszélni, de mivel<br />

a páromról van szó, örülnék neki, ha elmondanád, amit<br />

tudsz.<br />

Az ikrek egy fájdalmas pillantást váltottak.<br />

– Mit gondolsz, Mike – ezek szerint Leo volt az, aki<br />

telefonált.<br />

Mike visszahanyatlott a nyugágyba és pár<br />

másodpercig csendben maradt. – Elmondhatod neki,<br />

szerintem. Nem látom, hogy ezzel bármi bajt okoznál.<br />

Leo hangosan felsóhajtott, mielőtt beszélni kezdett.<br />

A szemébe nézett. – Mikor <strong>Dante</strong> kölyök volt ő és a<br />

testvérei, valamint egy csapatnyi unokatestvére,<br />

megszöktek a bébiszitterüktől és elbóklásztak, egyedül.<br />

Néhány óra múlva teljesen eltévedtek és az egyik nőstény<br />

nagyon megijedt, mert kezdett besötétedni. Nem akarta<br />

megpróbálni megtalálni a hazavezető utat reggelig, és<br />

<strong>Dante</strong> beleegyezett, hogy vele marad és biztonságban<br />

tartja. A testvérünk, Salvatore azt mondta Danténak,<br />

hogy majd visszatér segítséggel és ezzel elvezette a<br />

többieket.<br />

<strong>Pandora</strong> a homlokát ráncolta a történetre. – Miért tette<br />

ez fóbiássá<br />

90


Sherrilyn Kenyon<br />

– Mert kegyetlenül átverték – mondta Mike keserűen.<br />

– Amint <strong>Dante</strong> elaludt, Tyla felpattant és csatlakozott a<br />

többiekhez és mindannyian hazamentek, <strong>Dante</strong> nélkül.<br />

Mikor felébredt, ötlete sem volt, mi történt Tylával, vagy,<br />

hogy hogyan jusson haza. Nagyon megrémült.<br />

Pandorát megdöbbentette, hogyan voltak képesek a<br />

testvérei és az unokatestvérei így otthagyni őt. Egy<br />

kölyök egyedül. Elvihették volna őt az emberek és<br />

berakhatták volna egy állatkertbe, vagy megölhette volna<br />

egy vadászó, felnőtt vad, amelyiknek az útját keresztezi.<br />

– Ott hagyták őt, egy teljes hétre – folytatta Leo a<br />

történetet. – Ha valaki <strong>Dante</strong> holléte felől érdeklődött<br />

kitaláltak valami hazugságot arról, hol van. Mikor<br />

Donatello megtudta, mit tettek, azonnal elment az<br />

erdőbe, hogy visszahozza. Mire megtalálta, már szinte<br />

halálra éhezett. Nem tanították még meg<br />

zsákmányszerzésre és folyamatosan meg kellett magát<br />

védenie a ragadozóktól. Teljesen kifáradt és közben még<br />

mindig Tyla után kutatott, félve attól, hogy valami történt<br />

vele.<br />

Mike szomorú arccal ingatta a fejét. – Romeo szerint<br />

ezért lett <strong>Dante</strong> annyira önző. Miután visszatért, hallani<br />

sem akart olyanról, hogy megossza az élelmét vagy<br />

segítsen bárkinek is. Akkor kezdett el készleteket<br />

felhalmozni. Bárki fenyegette meg, azonnal rátámadt.<br />

<strong>Pandora</strong> szíve fájt a párjáért. Borzalmas lehetett neki,<br />

féltette a saját életét és közben kereste Tylát. És mindezt<br />

egy vicc miatt.<br />

– Remélem Donatello megbüntette azokat, akik ezt<br />

tették.<br />

91


Télre születve<br />

Mike felsóhajtott. – Meg, de a baj már megtörtént. És<br />

ahogy Acheron oly gyakran szokta mondani, néhány<br />

dolgot egy „sajnálom” nem hoz helyre.<br />

– Azóta – mondta Leo – <strong>Dante</strong> képtelen bárkit is<br />

hátrahagyni. És a falat kaparja, ha nem tud segíteni<br />

valamelyik családtagjának.<br />

– Ezért ment utánatok, mikor elvesztetek, ugye –<br />

kérdezte őket.<br />

Leo bólintott. – A legszörnyűbb félelme az, hogy<br />

valamelyik szerette nem talál haza.<br />

Könnyek gyűltek <strong>Pandora</strong> szemébe, amikor lenézett a<br />

gyűrűre, amit Dantétól kapott.<br />

Most már tökéletesen értette<br />

Miért nem akart egy kóborló katagari párducot<br />

párjának…<br />

Miért tűrte el az öccseit, még ha azok az őrületbe is<br />

kergették…<br />

Miért szabadította ki a nővérét és a többi nőt, hogy<br />

legyen kivel utaznia…<br />

És miért adta neki Donatello gyűrűjét.<br />

Lehunyta a szemét és felidézte magában <strong>Dante</strong> alakját.<br />

<strong>Dante</strong> épp egy black-metal bandát nézett a TV-ben.<br />

De nem igazán figyelt oda a zenére, a gondolatai teljesen<br />

máshol jártak.<br />

Még mindig azon rágódott, jó ötlet volt-e elengedni<br />

Pandorát.<br />

Nem láncolhatod magadhoz…<br />

De megpróbálhatta volna.<br />

De legalább nem egyedül van odakint. Erről<br />

gondoskodott.<br />

Egy meleg kéz érintette meg a karját.<br />

92


Sherrilyn Kenyon<br />

A fogait csikorgatva fordult meg, hogy elküldje a<br />

következő nőt, aki rágerjedt. Igazán kezdett belefáradni<br />

abba, hogy folyton le kell ráznia valakit.<br />

De mielőtt kinyithatta volna a száját, meglátta azt a<br />

gyönyörű arcot és minden gondolata széthullott.<br />

Ez nem lehet.<br />

Ilyen hamar, nem.<br />

– <strong>Pandora</strong><br />

– Hello – mondta a nő egy szívet melengető<br />

mosollyal. – Hiányoztál.<br />

Ez csak egy álom lehet. Az ő párducnője nem fog<br />

visszajönni hozzá.<br />

Meg szerette volna mondani neki, hogy ő is hiányolta,<br />

de nem jöttek a szavak a szájára. Csak reagálni volt<br />

képes.<br />

A karjaiba húzta és keményen megcsókolta, éreztetve<br />

a nővel, hogy teste egyetlen porcikája sem akarja, hogy<br />

még egyszer elmenjen.<br />

<strong>Pandora</strong> felnevetett a meleg üdvözlésre. – Azt hiszem,<br />

én is hiányoztam neked.<br />

<strong>Dante</strong> vett egy mély levegőt a nő hajának illatából és<br />

mélyen az emlékezetébe véste. – El sem tudod képzelni.<br />

Valójában el tudta. Többé nem kételkedett az<br />

ikrekben, a történet valódisága bizonyítva lett.<br />

A nyakához hajolt, mélyen beszívva a meleg, fűszeres<br />

illatát annak a tökéletes, férfias testnek.<br />

– Szeretnél meztelenkedni egy kicsit<br />

<strong>Dante</strong> nevetett. – Igen, de nem itt.<br />

Megfogta a kezét és az egyik sötét sarokba vezette,<br />

ahonnan fel tudtak teleportálni a férfi szobájába.<br />

Mindketten meztelenek voltak és három szempillantás<br />

múlva már az ágyban is feküdtek.<br />

93


Télre születve<br />

<strong>Dante</strong> nem kapott levegőt, ahogy megérezte <strong>Pandora</strong><br />

testének elképzelhetetlen puhaságát, ahogy alatta<br />

nyújtózkodott.<br />

Semmit sem szeretett jobban, mint a csókját. A teste<br />

meleg volt és üdvözlő. Nem gondolkozott sokat<br />

beletemetkezett és felnyögött attól, milyen jó érzés volt a<br />

nőben lenni.<br />

<strong>Pandora</strong> élvezte az őt kitöltő keménységet és ebben a<br />

pillanatban boldogabb volt, mint valaha, hogy embernek<br />

született, nem valódi párducnak. A katagari<br />

unokatestvérei csak akkor vágytak szexre, ha tüzeltek.<br />

De ő akarhatta bármikor, amikor neki jól esett és most<br />

Dantét akarta, izzó vággyal.<br />

De az emberi énje még többet akart.<br />

Vele akart lenni örökké.<br />

– Hozzám kötnéd magad, <strong>Dante</strong><br />

<strong>Dante</strong> megfagyott, ahogy felfogta az elsuttogott<br />

szavakat. – Tessék<br />

<strong>Pandora</strong> feltartotta a jelölt kezét. – Nem akarlak többé<br />

elhagyni és nem akarok nélküled élni. Egyetlen percig<br />

sem. Kösd velem össze az életed, hogy egyikünk se<br />

legyen többé egyedül.<br />

<strong>Dante</strong> megfogta a kezét megcsókolta, ő nő iránt érzett<br />

szerelme végtelenné nőtte ki magát.<br />

Keményen lökött egyet rajta, miközben a nő újra<br />

elmondta az eskü szövegét és így tett utána ő is.<br />

Ezúttal, mikor a fogai megnőttek, egy pillantás erejéig<br />

visszahúzódott, majd belemélyesztette az agyarait a nő<br />

nyakába.<br />

<strong>Pandora</strong> felszisszent, de a fájdalom gyorsa gyönyörbe<br />

fordult. A gondolatai cikázni kezdtek és ő is beleharapott<br />

a férfi vállába.<br />

94


Sherrilyn Kenyon<br />

Egyetlen percig a férfi összes gondolata és érzelme az<br />

övé volt.<br />

Minden kétség, amit valaha érzett, eltűnt és nem<br />

maradt más, csak a szerelem.<br />

Ennek így kellett lennie.<br />

Ő a férfié volt, a férfi pedig az övé.<br />

Felkiáltott, mikor a gyönyör hullámai elsodorták.<br />

<strong>Dante</strong> is felmordult a gyönyörtől, a morgás visszhangot<br />

vert a fülében.<br />

<strong>Dante</strong> mellé hanyatlott, ő pedig a karjaiba<br />

fészkelődött. – Szeretlek, <strong>Dante</strong> – lehelte. – És ígérem<br />

neked, soha többé nem hagylak el.<br />

<strong>Dante</strong> rosszfiúsan elmosolyodott és ettől csak még<br />

jóképűbb lett. – Szeretlek, <strong>Pandora</strong> és bármikor, amikor<br />

menni akarsz, örömmel tartok veled.<br />

95


Télre születve<br />

Epilógus<br />

<strong>Dante</strong> Acheron mellett állt az előcsarnokban,<br />

miközben figyelték, ahogy a szállodában mindenki<br />

összecsomagol a távozáshoz. Az összes Klingon, Roham<br />

Osztagos és tünde a normális, utcai ruháját viselte, csak<br />

néhányan viselték még egy-egy darabját a jelmezüknek.<br />

A Dragon*Con véget ért.<br />

És ahogy azt Ash egy éve megígérte neki – mikor azt<br />

mondta, jöjjön Atlantába –, emlékezetes hétvége volt,<br />

olyan, amilyen megmarad az emlékeiben az<br />

örökkévalóságig.<br />

– Tudtad, hogy <strong>Pandora</strong> itt lesz, mikor meghívtál erre<br />

a találkozóra, ugye – kérdezte az atlantiszit.<br />

Ash vállat vont. – Mindig van lehetőség arra, hogy<br />

hibázom, de igen. Tudtam.<br />

– Átkozott fattyú.<br />

Ash nevetett.<br />

96


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Dante</strong> megérezte <strong>Pandora</strong> jelenlétét a háta mögül.<br />

Megfordult és látta, ahogy a nő és Simi feléjük<br />

közelednek.<br />

Simi boldognak látszott, ahogy a szatyrok nagyszámú<br />

gyűjteményét cipelte. – Végeztem az utolsót<br />

bevásárlással is – mondta büszkén. – Igazán boldog<br />

lehetsz, <strong>Dante</strong>, a párducasszonyod nem vásárolt sokat.<br />

– Tudod, hogy vehettél volna bármit, amit csak akarsz<br />

– mondta Pandorának.<br />

– Igen, tudom, de csak ezt akartam megvenni.<br />

<strong>Dante</strong> a homlokát ráncolta, mikor a nő átnyújtott neki<br />

egy kicsiny fadobozkát. – Mi ez<br />

– Nyisd ki, és megtudod. Ezt külön neked vettem.<br />

<strong>Dante</strong> kinyitotta és egy apró, csengő alakú nyakláncot<br />

talált benne. – Áá, kizárt. Én ezt fel nem veszem –<br />

mondta.<br />

<strong>Pandora</strong> megfogta a nyakláncot és <strong>Dante</strong> nyakába<br />

tette. – Ez arra az esetre van, ha legközelebb harcolnod<br />

kell valakivel. Erről tudni fogom melyik párduc vagy te<br />

és nem fogom véletlenségből levágni a fejed. Egy<br />

hosszú, nagyon hosszú életet tervezek veled, Mr. Pontis.<br />

És senki, még te sem fogsz ebben megakadályozni.<br />

A fordítás a Stroke of Midnight c. antológia, Sherrilyn Kenyon által írt,<br />

Winter Born c. művének alapján történt.<br />

Fordította: Szannya22<br />

97

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!