Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve
A felfedezés szinte sokkolta. Mindig azt mondta
magának, hogy egy nő szüzessége sem éri meg egy
másik párduc életét. De ahogy látta Pandora ártatlan,
őszinte reakcióját, amit az érintése váltott ki, már nem
volt ebben annyira biztos.
Nem volt semmi színlelés a reakcióiban. Azt mutatta,
amit érzett. Nyíltan, szégyentelenül. És ez nagyon tetszett
Danténak.
Amikor az orgazmus hullámai elérték a nőt és az a
nevét sikoltozta, Dantét elöntötte a büszkeség és az
elégedettség.
Dante megragadta a nő csípőjét, és felkészült, hátha el
kell húzódnia tőle.
De nem kellett. Nem volt meg benne a katagari nőkre
jellemző agresszivitás. Ahelyett, hogy megtámadta volna,
az ágyon maradt erősen lihegve kapkodta a levegőt és
hagyta, hogy az instant gyönyör végigfolyjon a testén.
Pandora nem volt teljesen biztos abban, mi történt
vele. De bármi is volt az, hihetetlen volt.
Csodálatos. És ezek után még többet akart a férfiból.
A testében még mindig tombolt a vágy és Dante folytatta
a simogatást és az ingerlést, egészen addig, míg teljesen
el nem gyengült.
A kezei hirtelen szabaddá váltak, lenyúlt és
beletemettek az ujjait a hosszú, selymes hajba, ami
finoman szétterült a hasán.
– Mit csinálsz – kérdezte tőle, mikor a férfi egy
párnát tett a háta alá.
– Megmutatom neked milyen érzés magadba fogadni
egy férfit, Pandora.
40