Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve
hogy még lélegzik. – A legelején nyolcan voltak.
Egyedül harcolt velük.
– A picsába is, Dante – morogta Romeo, miközben
felkapta a párducot a karjaiba. – Miért nem hívtál minket
hamarabb
– Tedd az ágyamba – mondta Pandora és gyorsan
lerángatta a takarót az ágyról.
– Biztos vagy benne
Csupán bólintott.
Romeo óvatosan lefektette, majd arra utasította Leót,
hogy őrködjön az ajtónál arra az esetre, ha vissza
találnának jönni.
– Mike – mondta a másik ikernek. – Keresd meg
Acheront és mondd meg neki, hogy szükségem van egy
szívességre.
Pandora odatérdelt Dante mellé az ágyon. Az egyik
része rettegett attól, hogy ilyen közel van egy párduchoz
és mégis, énje másik része nem akart mást, csak
kényelemben tartani súlyosan sebesült párját.
Még sosem volt ilyen közel egy párduchoz ezelőtt.
Félelmetes volt és még sem volt az.
Valahogy helyesnek tűnt ott lenni mellette.
A fekete bunda az éjféli égboltra emlékeztette.
Óvatosan simogatta a pofáját, majd belesüllyesztette a
kezét a nyakán lévő puha bundába.
Furcsa volt a tudat, hogy ez ugyanaz a lenyűgöző férfi,
aki olyan gyengéden szeretkezett vele.
És kockáztatta az életét, hogy megvédje őt.
A szíve megtelt örömmel és valami olyasmivel, amit
talán a szerelem első jeleként datálhatna.
Soha, senki nem védelmezte meg őt. Ilyen módon
pedig végképp nem.
78