Télre születve _Dante és Pandora_

Sherrilyn Kenyon
némelyiküket még metriazo nyakörv viselésére is
kényszerítették, hogy ne használhassák ellenük a mágiát.
Ez durva volt és kegyetlen.
– Nehéz az időutazás – kérdezte.
– Számomra Többé már nem. De nekem
évszázadaim voltak arra, hogy tökéletesítsem az erőm.
Mikor először belevágsz, nagyon… meglepő tud lenni.
Legutóbb, mikor otthon hagytam Mike-ot és Leót
egyedül, átugrottak a 2002-es Minnesotából az 1432-es
Karib-szigetekre, az 2065-ös New York helyett.
Kibaszottul nehéz volt megtalálni és hazahozni őket.
– Meglep, hogy utánuk mentél.
– Ja, tény, hogy idegesítenek, de megértem, hogy ők
még csak kölykök, akik egyszer talán felnőnek…
valószínűleg csak azért, hogy még jobban felhúzzanak.
– Mégis csak van szíved, nem igaz
– Nem, Pandora – mondta, kék szemei fáklyaként
izzottak. – Nincs. Felelősségtudatom van. És szükségem
is van rá.
Talán, de nem győzte meg erről egészen. Például a
karok, amik körül ölelték őt, nem azt üzenték „veszély”,
hanem hogy „biztonság”.
És meg merte volna kockáztatni, hogy meg ennél is
többet sugallnak. Valamit, ami a barátsághoz nagyon
hasonló.
Sőt, talán közelebb is van a szerelemhez.
Dante egy ékszeres standnál állt meg. Egy halvány
mosoly játszott az ajkain, mikor meglátott valamit. Egy
intéssel odahívta az eladót.
– Segíthetek – kérdezte a nő, mikor melléjük ért.
Dante rámutatott valamire az üveglap alatt. –
Szeretném azt megnézni.
63