Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve
Végignézett a fegyvereken. Volt ott két kezes fejsze,
kard, de ezek túl nehezek voltak a számára. Ötlete sem
volt, hogy kezelje őket helyesen, és tőrrel túl köze kellett
volna menni a párducokhoz.
De az a kétélű kézi fejsze…
Habozás nélkül megragadta, becsukta a szemeit és
felidézte maga előtt Dantét, imádkozva azért, hogy a
varázslat működjön. A füle zúgott, miközben
visszacsöppent a csata kellős közepébe.
Erősebben szorította a fejszét, aztán rájött, hogy nem
tudja biztosan, melyik párduc Dante.
Addig nem, míg az egyik meg nem támadta. Arra
alapozva, hogy a párja nem tenne ilyesmit, meglendítette
a fejszét teljes erőből.
A fegyver közelebbi kapcsolatba került a bestia
vállával.
A párduc felvonyított és odébb kullogott.
– Pandora – morogta Dante az elméjében. – Mit
művelsz te itt
– Segítek a páromnak – sziszegte a fogai között és egy
másik párduc után vetette magát. – Te nem Dante vagy,
igaz
– Én mögötted vagyok.
– Nagyszerű.
Az előtte lévő párduc felé suhintott. Az kikerülte az
első csapását, de a másodikat már nem.
De mielőtt megtehette volna a következő lépést ismét
a mosdóban találta magát két nő társaságában, akik
segítettek egy női Klingon jelmezét kifűzni.
Mindhárman döbbenten meredtek a kezében lévő
véres fejszére.
74