Télre születve _Dante és Pandora_

Sherrilyn Kenyon
leengedtem a védelmem és nem tettem semmit az ellen,
hogy egy nőstény megtámadjon.
– Én sosem támadnálak meg.
– Honnan tudod
– Nos – kezdett neki, miközben átvágtak a csarnokban
összegyűlt tömegen – jelenleg az sem tudom, hogy
változzak át párduccá. Ez magában garantálja a
biztonságodat. Megpróbálkoztam vele pár napja, de csak
azt értem el vele, hogy lett egy farkam, amit nehéz volt
elrejteni, mindaddig, míg el nem aludtam. Akkor eltűnt.
Dante nevetett és talán meg kellett volna sértődnie
azon, hogy a férfi kineveti a szerencsétlensége miatt, még
sem érezte magát megbántva. Volt valami ebben a
pasiban, ami igazán elbűvölővé tette.
– Még sosem hallottam ilyenről – mondta Dante.
– Ez még semmi. Mindenféle furcsaság megtörténik
velem mostanság.
Dante hátrafésült néhány tincset Pandora arcából. –
Azt hiszem, ezt szívesen megnézném. Ha nem gond.
Valamilyen oknál fogva, a gondolat felmelegítette őt.
Dantéval lenni néha igazán vicces volt.
Főleg ha épp nem harcoltak.
– Mit vársz a párodtól, Dante
Dante felsóhajtott és átölelte és úgy navigálta a
tömegben. – Azt hiszem, semmi többet, mint amit
bármelyik másik párductól elvárnék. Hazavárlak, mikor
ciklusban vagy, és távozhatsz, mikor nem.
Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.
– Hagynád, hogy szabadon távozzak, ha azt akarom
Dante a homlokát ráncolta. – Ez a fajtánk természete,
Pandora. Miért állítanálak meg
– De a másik falka…
59