Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve
Dante nem kapott levegőt, ahogy megérezte Pandora
testének elképzelhetetlen puhaságát, ahogy alatta
nyújtózkodott.
Semmit sem szeretett jobban, mint a csókját. A teste
meleg volt és üdvözlő. Nem gondolkozott sokat
beletemetkezett és felnyögött attól, milyen jó érzés volt a
nőben lenni.
Pandora élvezte az őt kitöltő keménységet és ebben a
pillanatban boldogabb volt, mint valaha, hogy embernek
született, nem valódi párducnak. A katagari
unokatestvérei csak akkor vágytak szexre, ha tüzeltek.
De ő akarhatta bármikor, amikor neki jól esett és most
Dantét akarta, izzó vággyal.
De az emberi énje még többet akart.
Vele akart lenni örökké.
– Hozzám kötnéd magad, Dante
Dante megfagyott, ahogy felfogta az elsuttogott
szavakat. – Tessék
Pandora feltartotta a jelölt kezét. – Nem akarlak többé
elhagyni és nem akarok nélküled élni. Egyetlen percig
sem. Kösd velem össze az életed, hogy egyikünk se
legyen többé egyedül.
Dante megfogta a kezét megcsókolta, ő nő iránt érzett
szerelme végtelenné nőtte ki magát.
Keményen lökött egyet rajta, miközben a nő újra
elmondta az eskü szövegét és így tett utána ő is.
Ezúttal, mikor a fogai megnőttek, egy pillantás erejéig
visszahúzódott, majd belemélyesztette az agyarait a nő
nyakába.
Pandora felszisszent, de a fájdalom gyorsa gyönyörbe
fordult. A gondolatai cikázni kezdtek és ő is beleharapott
a férfi vállába.
94